Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-01 / 102. szám

• 1914. május i. DÉLMAGYARORSZÁG 7. társulatával időnkint eljön Hosszú vendég­szereplésre Budapestre. Már most szervezke­dik a következő évadra és a mostaninál még nagyobb társulattal valószínűen november­ben visszatér a Népoperába, ahol akkor há­rom hónapig fog tartani az olasz opera-évad. Az őszi évadban uj olasz operákat is elő fog adni Quaranta társulata a Népoperában. * A Böském bemutatója. A színházi iroda jelenti: Az utolsó simításokat végzik a színpadon a szombati újdonságon, amelynek dalai hamarosan népszerűvé válnak. A szer­zők nean követik a bécsi operett unásig is­mert sablonját, nem vonultatják fel azt a bi­zonyos párhuzamban szeretkező két párt (az egyik érzelmes, a másik bohózat). A darab meséje egyszerű és világos, tele mulatságos epizóddal, kacagtató figurákkal. A zene gon­dosan kerüli a trivialitást, mindig jéizlésü és előkelő nivéju. (Megvan tehát minden kellé­ke, hogy gyors népszerűségre jusson Szege­den is, ahol különös gonddal készítik elő a «ZÍnrehozatalát. Ulszter nagy éjszakája. — A titokzatos ftgyvercsempészés. — Auquith nyilatkozata. — Anglia nagy napjai. — (Saját tudósítónktól.) Jelentettük azt a Páratlanul álló fegyvercsempészést, amely szombatról vasárnapra virradó éjszaka ját­szódott le az ulszteri partokon és világszerte rendkívül szenzációt keltett. Tudvalevő, hogy egyetlen éjszaka háromezernégyszáz métermázsa sulyu fegyvert és lövőszééi szál­lítottuk titokban partra a forradalmárok és pedig huszonötezer Mauzer-puskát, valamint 'hárommillió töltényt. Ezenfelül is még ren­geteg hadiszert tettek partra és juttattak el az ulszteri- lázadókhoz, de hogy ez a hadi­szer milyen természetű, arra nézve nincse­nek közelebbi adatok. Természetes, hogy ez a fegyvercsempé­szés talán még nagyobb meglepetést keltett, mint amekkora ijedelmet, mert valóban kü­lönös, hogy az angol partokom ahol a ren­geteg hajóhad állandóan őrködni köteles Al­bion biztosságára, ilyesmi megtörténhetik. Nyilvánvaló, hogy háromezernégyszáz mé­termázsa hadi-szernek a partraszállitása óriás munka, annál inkább is, mert kényes Ponékáról van szó, amelynek s^áll-itása a legkisebb vigyázatlanság esetén részint óriási katasztrófát okozhat, másrészt pedig ugyanakkor lehetetlenné válik. Tehát az ulszteriek hatalmas szervezettel és igen sok emberrel kellett, hogy dolgozzanak, ami vi­szont érthetetlenné teszi azt, hogv az angol hadihajókon semmit sem vettek észre. Al­kalmunk van elmondani, hogy az ulszteriek milyen véghetetlen gondos-sJággal jártak el uz óriás és igen nagyjelentőségű fegyver­csempészés alkalmával. A rengeteg hadiszert először egy Fanny uevü gőzösön helyezték el, amely lassan kö­tekedett az ir partok felé. Azt igen jól tud­az ulszteri lázadás vezetői, hogy ennek a hajónak az útjáról és céljáról tudomással hirnak az angol hivatalos emberek is és hogy több angol hajó már -lesi a Fanny érkezésé". Ez valóban igy is történt. Az admiralitás több bajé parancsnokát megbízta, hogy tes­a Fanny érkezését és akadályozza meg a tegyver partrászállitását. Ámde a Fanny jteóttalan táviró segitségévei állandó érint­kezésben volt Bichardsonnal, az ulszteri lá­zadás egyik fővezérével, aki előre megállapi­tett jelekkel — amelyeket, csak ő és a Fanny kapitánya érthetett, — parancsot adott arra, h°UV a fegyverszá11itmányt nyüt tengeren rakják át egy másik hajóra, amely jelentkéz­ni fog. Ez a hajó, a Mounjoy jelentkezett is és "elhasználva a kedvező időjárást, negyven­nyolc óra alatt sikerűit az óriás tömegű fegy ^rt átszállítani erre a hajóra, ami kétség­telenül egyike a legnehezebb föladatoknak és a. legnagyobb mértékben dicséri az ülsz te­ttek ügyességét és szívósságát. Nyomban érthetővé válik, hogy ennek a trükknek a se­gítségével már könnyű volt a fegyversaálli­tó hajónak az írországi parthoz közelférkőz­nie. Az angol hadihajók egyre a Fannyt tes­tek, amely azonban természetesen nem mu­tatkozott, mivel visszatért oda, ahonnan elin­dult. Ezalatt a Mountjoy nyugodtan tartott Írország felé és a fegyvercsempószők akkor is félelem nélkül haladtak veszedelmes utjü­kön, amikor az egyik éjszaka egy angol cir­káló rájuk vetette fényszórójának a vakitó világosságát. Ez a cirkáló is a Fannyt keres­te s természetesen nem állította meg útjában a Mountjoyt. Miután igy kijátszották az angol flot­tának az éberségét, hátra volt még a nem ke­vésbé súlyos föladat, nevezetesen az, hogy a rengeteg lövőszert titokban eljuttassák az ulszteri csapatokhoz. Ezt a nagy munkát is bámulatos szervezettséggel és körültekintés­sel végezték a lázadók. A fegyvereket és az egyéb lövőszert automobilokon szá-Uitották a partról az ország belsejébe. De tudva azt, hogy éjszaka a kissé veszedelmes irlandi uta­kon könnyen érheti baleset a gépkocsikat, minden egyes megrakott automobil mellett két üres automobil haladt, amelynek az volt a rendeltetése, hogy baj esetén például, ha a szállító gépkocsinak a pneumatikája elsza kad, gyors átrakodás után tovább vigye a forradalmároknak annyira értékes holmit. Érdekes probléma marad, hogy mi tör­tónt a Mountjoy nevű hajóval, amely a nagy cempészést végső eredményben elvégezte? Természetesnek látszik, hogy ezt a hajót leg­alább azután elfogta az angol flotta valame­lyik hajója, miután a csempészés már meg történt. Ám ez is tévedés. Az ulszteriek vég­hetetlen ügyességgel és rendkívüli hadiérzék kel dolgoztak. Abban a pillanatban, amikor a Mountjoy gőzös lebocsátott a a vdsmacská' az ayr-i kikötőben, s amikor még egyetlen fegyvert sem szállítottak partra, — számos hajóslegény azonnal hozzáfogott a hajó be­festéséhez. Átfestették más szintire az egész hajót, a Mountjoy név is lekerült a hajé ol­daláról és helyette v>alami más nevet irtak rája. Azok az angol hajók, amelyek paran­csot kaptak, hogy a iMountjoyt keressék, a melynek minden ismertető-jelét megkapták — hasztalanul v-izsgálták a gyanús hajókat, nem sikerült reáakadniok. Kétségtelenül igen, nagyfontosságú do­log az, -hogy az ulsz-terieknek ilyen renge­teg lövőszerrel gazdagodott a hadikészlete. De .az angol lapok és az angol közvélemény szerint egyaránt fon-rosabb az a körülmény, hogy ez a csempészés egyáltalában megtör­ténhetett. Ha ez sikerült az ulsz-terieknek, sikerülhet másoknak is és bizony nem válik nagy dicsőségére a rengeteg -angol flottának, hogy ilyen eseményt nem tudott megakadá­lyozni. Londonból jelentik: Az alsóházi bizal­matlansági indítvány elvetése előtt Asquith miniszterelnök beszédet mondott, amelyben gúnyos szavakkal szállott szembe azzal az állítással, hogy a kormány merényletet ter­vezne Ulszter ellen. Carson beszédére reflek­tálva a miniszterelnök azt mondotta, hogy folyosói alkudozásokkal nem lehet megegye­zést létrehozni. A kísérlet, mely az ulszter­belie-k vagy a nacionalisták háta mögött akarna megegyezést létrehozni, hiábavaló. Szóló n.em mondhat többet, csak azt, hogy Royal nagy kávéházban /V\lnden vasárnap NAGY TOMBOLA értékes nyereménytárgy skkal. • Naponta czigányzene. SZÍNHÁZI VACSORA! Saját termésű kitűnő hegyiborok. Különlegesség: „Royal Zöldike." Tulajdonosok: Matejka és Fliegel. a kormány őszinte és észszerű ajánlatokat tett, melyekre vonatkozólag még nem tör­tént döntés. Soha sem zárta el az utat az -el­intézésre alkalmas módozatok elől. föltéve, hogy Írország és a nagy -politikai pártok őszinte hozzájárulását nyerig meg. Államférfiak mint hírlapírók. — Jfogyan ir Tisza István? — (Saját tudósítónktól.) Egyik hírlapíró sem foglalkoztatja írásaival annyit a közvé­leményt, mint Tisza István hírlapíró ő exoeillenciája. Már az maga is szokatlan, hogy egy miniszterelnök állandóan cikkeket ir. Még szokatlanabb, hogy néplapban ir; az meg egyenesen példátlan, hogy e néplap minden számában ir és amikor egyszer még­is elmulasztja köteles heti penzumát, már ez a mulasztás is szenzációs vezércikk téma, el­sőrangú, politikai esemény, amelyet re­gisztrálnak a világlapok és belőle következte­téseket vonnak le, — kiki a maga gusztusa és kedve- szeriint. Tisza István, mint hírlapíró, elsőrangú. Ez a vasember, akinek lehetetlen munka­bírását és energiáját senki kétségbe nem vonja, ma talán a világ legtöbbet dolgnző embere. (Délelőtt a parlamentben, delegáció­ban, bizottságokban tárgyal, délben minisz­tériumában fogadja azokat, akik nála audien ciára jelentkeztek (és fogad mindenkit a leg­jelentéktelenebb -ügyben isi), délután minisz­tereivel tanácskozik; este aktákat intéz el, privát,levelekre -válaszok (ha nekidurálja ma gát, egy nap elintéz 30—40 -levelet) éjszaka javaslatokat olvas, közben Bécsbe utazgat, deputációkat fogad, banketteken, gyűléseken szónokol s emellett hetenkint pontosan szál­lítja a cikkét is. Hírlapírói kötelezettségét szigorúan ve­szi. Minden hétfőn értesiti az Igazmondó szerkesztőjét, Lándor Tivadart, hogy kedden vagy szerdán küldi a cikket, ha nincs Pes­ten, Bécsből vagy Gesztből hétfőn estére IKmtosan érkezik a távirat: Lándor szerkesztő Budapest. — Cikk szer­dán érkezik. — Tisza. Pontosan kedden, vagy szerdán délre ott is a kézirat. Még sohasem késett. Évekkel ezelőtt maga irta Az Újság számára cikkeil. Ivpapirosokra, hosszúkás, tetszetős, de nem könnyen olvasható betűket Most gyorsíró­nak diktálja, aki ezután legépeli és a legé­pelt i»éldányt Tisza átolvassa. A hibákat ki­korrigálja s nagy ritkán törül vagy beleszúr még valamit. Egy Igazmondó-cikk lediktálása nála 25 —30 perc. Kevés gondolkodás után ugy dik­tálja, mintha szónokolna, folyamatosan, hangsúlyozva, de gondolkodási szünetek nél­kül. írásai ezért hatnak oly közvetlenül, mintha valamelyik beszédét olvasná az em­ber. Tiszán kivül ma alig van vezető állam­férfi, aki ne ima. Andrássy Gyula a Magyar Hírlap állandó cikkezője, Károlyi a Mgyar­ország-é, Kossuth a Budapest-é, Polónyi Gé­za és Mezőssy Béla a Pesti Napló-é. Ezenkí­vül mindezek irnak gyakorta a Pesti Hirlap ha Vázsonyival együtt és Apponyi talán min den ellenzéki lapba ir egyszer-egyszer. Andrássy Gyula gépbe diktál. Rendkívül megfontolja, amit leirat. Egy-egy mondatot ötször is kitöröltet ós amikor már készen van a dolgozat, ismét átirja ugyanazt a mondatot. Előfordul, hogy egy szó ötször­hatszor át van húzva és uj szóval helyet­tesítve, amíg a kegyelmes hirlapiró-kolléga eltalálta a helyes kifejezést. írásai azért oly precízek, hogy soha egy félreérthető kijelen­tést, egy vitára alkalmat adó, kevésbbé sze­rencsés kifejezést nem tartalmaznak. Apponyi Albert gyorsan ir, ritkán dik­tál. Kézirata tiszta, rendes, irása gondos. Tör­lés, áthúzás alig található cikkeiben Ö bi­zonyosan egyest kapott annak idején írásbe­li dolgozatainak külalakjára. Károlyi Mihály szintén maga szeret irni, igen ritkán diktálja cikkét gyorsírónak. Ap-

Next

/
Thumbnails
Contents