Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-07 / 106. szám

Szeged, 1914. május 7, DÉLMAGYARORSZÁG 3 Adóháboru. — Ijesztő hírek. — Közeledik az adókivetés. — Mivel kell védekezni az adóemelés ellen? fSaját 'tudósítónktól.) Riasztó hirek szállonganak a polgárság körében arról, hogy a közelgő adókivetési tárgyalások százpercentes mumusával ijesztgetnek. A legnagyobb •nyugtalanság uralkodik Szegeden is, ahol különös véletlenek összejátszása folytán a körülmények tényleg olyan kedvezőtlenek, hogy ha nem is százper centes, de bizonyos mérsékeltebb kulcs szerint keresztülvitt adóemelés — mint azt az alább ki fogjuk fejteni, — szinte elkerülhetetlennek látszik. Pedig a viszonyok ugyancsak nem arra valók, hogy a polgárság teherbirási képessége az eddiginél nehezebb próbára tétessék. Nagyon jól emlékszünk ínég az elmúlt esztendő siralmas üzleti forgalmára; láttuk a kereskedők boltjait kongani az ürességtől, láttuk tönkremenni a hitelből élők egész tömegét. Ha tehát arról van szó, hogy az adózás szempontjából bizonyos adóalanyok tiszta kereseti nyereménye változás alá esett, ugy csakis a minden vonalon bekövetkezett, 'igen nagyarányú pangás jelenségét lehetne megállapítani, ami a harmadik osztályú keresetadó aránylagos leszállítását volna hivatva maga után vonni. Szegednek azonban különös szerencsétlensége, hogy az 1913. év elején lépett életbe az uj házlbéradó törvény, mely a lakosság házadóját hozzávetőleges számítás szerint mintegy háromszázhatvanezer koronával emelte. Ehhez hozzájárul még száznyolcvan ezer korona községi pótadó, mely az adómentes uj házakat is sújtja; a polgárságnak tehát egyedül ez az adónem félmilliónál jóval nagyobb terhet zúdított a nyakába. Akkoriban többször és részletesen foglalkoztunk ezzel a nagy csapással, melynek tetejébe a városi hatóság még kieszelte az azóta csöndesen kimúlt házbérfillért is. Rámutattunk arra a körülményre, hogy az adótörvények bosszú időre meg fogják bénítani Szeged hivatalnok-társadalmának gazdaság] fellendülését, mert a növekvő adóterhet a háziurak sietnek áthárítani a fiksz jövedelemből élő 'lakók terhére. Akkori jóslásaink szomorú valóra váltak. A házbéreket az egész vonalon emelték s ma már egy háromszobás lakásnak 1000— 1200 korona, a négyszobásnak 1400—1600, az ötszobásnaik 1800—2000 korona az ára. De ez még csak a kisebb baj. A nagyobb •Utast fog elkövetkezni az adókivetés folyó évi hivatalos aktusainál. A városi adóhivatal ugyanis annak ideién minden kereskedőt, iparost és önálló Keresettel rendelkező egyént felszólított ártó, hogy évi tiszta kereseti nyereményét vallja be. Régi jó magyar szokás szerint a tóllomási ivet abban a percben, papirkosáiba dobtuk, azzal a logikával, hogy hadd törje a fejét a finánc, hiszen azért fizetik. Am ennek a köt ínyelmüségnek igén súlyos követlkezméuyei lettek. A pénzügyi közigazgatás kincstári képviselői ugyanis olyan esetben, ha a fel vallomást nem ad, kötött rnarsrutával dolgoznak. A törvény előírja, hogy a lakbérnek '^s üz'ietbérnek (hány százalékát, illetőleg hányszorosát kell minimális tiszta kereseti nVeremén,ynek tekinteni. És a törvénynek ez az intézkedése kétségkívül igen jogosult is. A törvény szerint például egy olyan kiskereskedő, aki lakásáért 600 koronát és üzletéért 800 koronát fizet házbérben, a meghatározott adókiszámítás szerint legkevesebb 1100 korona és legmagasabban 2300 korona tiszta nyereményt (köteles elérni, mert máskülönben ráfizet az üzletre és azt be kell csuknia. Tegyük fel, hogy a pénzügyigazgatósági előadó igen méltányosan jár el az adóköteles felekkel szemben^ akkor is csak a törvényben meghatározott legkisebb jövedelmet veheti alapul, azaz például a fent közölt esetben 110 korona harmadosztál'yu keresetadót köteles javaslatba hozni, mert erre a törvény is, meg hivatalos állása is kötelezi. Nagyobb baj aztán az 1875. évi XXIX. törvénycikknek az a rendelkezésé, hogy a polgárság körébői alakított adókivető bizottság sem állapithat meg ennél a minimálisan kiszámított tételnél alacsonyabbat, hacsak az adózó hiteles üzleti könyvekkel nem igazolja, hogy jövedelme a tényleg kiszámitottinál kevesebbet tett ki. Egyedül a felszólamlási bizottság, tehát az adókivetési második fórum van arra feljogosítva, hogy a törvényszerű legkisebb jövedelem alapulvételétől eltérjen. Amikor tehát a lakásokért és üzletekért fizetett házbérek az egész vonalon emelkedtek, természetes, hogy ez a jelenség maga után vonja a kereskedők és iparosok keresetadójának emelését is. Minthogy pedig az összes adóköteleseknek csak elenyésző kis része, mintegy három százaléka, szokott vallomást adni, tudomásunk szerint az adókiszámitási javaslatok a szegedi pénzügyigazgatóságná! is jelentős emelkedést fognak feltüntetni. Ami azonban nem jelenti azt, hogy az adóháboru,nak feltétlenül a polgárság vereségével kell végződni. A lakosság megszemlélheti az őí érdeklő javaslatokat a lajstromoknak közelebbi közszemlére tételénél, ezenfelül mindenkinek módjában áll megjelenni a bizottsági tárgyalásokon és ott hitelesen, a saját könyveivel beigazolni, 'hogy mennyi volt a jövedelme az elmúlt évben. Hisszük, hogy ez egyszer senkinek sem lesz titkolni valója. (Saját tudósítónktól.) A szegedi társadalomban ismert és közbecsülésben élt Cscrnovics Agenor ma este megölte magát. Az ötvenkét éves ur ugy érezte, hogy amikor anyagilag tönkre ment, hiábavaló tovább élnie. Nem készült a halálra, csupán az utóbbi hónapokban látszott rajta, hogy veszített páratlan energiájából. Szinte kivonult azokból a társadalmi egyesületek életéből, amelyekben előkelő: vezető pozíciót töltött be. A mai délutánon egyedül maradt Templom-téri lakásában és megölte magát. A revolvergolyó szivén találta s amikor a felesége és a cselédség hazatért, már halott volt. Szegeden még ma este elterjedt a megdöbbentő eset hire: a színházban, a mozikban, kávéházakban, mindenütt részvéttel beszéltek Csernovics Agenor haláláról. Sokan tudták, hogy súlyos anyagi veszteségek érték Csernovicsot, viszont arra senki se gondolt, hogy minden vagyonát elveszítette volna. Az arisztokratikusai] zárkózott férfiú senkinek nem panaszkodott, kitűnő, nagyjövedelmű állása volt, gazdag fivére, aki bármikor kisegítette volna, ha hozzáfordul. Valószínű tehát az a föltevés, hogy pillanatnyi idegrohamában követhette el az öngyilkosságot. Csernovics Agenor öngyilkosságáról a következőkben számolunk be: AZ ÖNGYILKOSSÁG. Csernovics Agenor, a Szegedi Ármentesitő és Belvizszabályozó Társulat igazgatófőmérnöke, ma este 7 óra tá jban a Templomtér 6. szám alatt levő lakásán hatlövetű 9 milliméteres kaliberű forgópisztolyával szivén lőtte magát és azonnal meghalt. A főmérnök ma délután félötig tartózkodott a Kazinczy-utcában levő hivatalában, félötkor aztán eltávozott. Hogy ekkor hová ment, ezt senki sem tudja. Félhétkor érkezett haza. A lakásában senki sem tartózkodott. A felesége még a délután folyamán eltávozott otthonról; a cselédség meg szintén távol volt a háztól. A cselédek este hét órakor mentek haza, de az öngyilkosságról mit sem sejtettek. Látták ugyan a folyosón gazdájuk kalapját és botját, de azt hitték, hogy ösernovics odabent van és alszik, nem akarták tehát zavarni. Az utóbbi időben ugyanis többször előfordult, hogy a főmérnök estefelé lepihent dolgozószobájában. Negyed nyolckor érkezett haza ma Csernoviesné. Az úriasszony, amikor benyitott a billiárd-szobába, rémes látvány tárult eléje. Az ura hanyatt feküdt a díványon keresztben és lelógó karjában tartotta a revolvert; inge véres volt. — Szent isten, — kiáltott 'föl Csernovicsné, — a férjem agyonlőtte magát! A kiáltozásra berohantak a cselédek. Kétségbeesett futkosás keletkezett. Az egyik cseléd elszaladt azonnal Regdon Károly dr. lakására. Az orvos néhány pillanat alatt megérkezett; megvizsgálta a főmérnököt és megállapította, hogy a golyó az ötödik és hatodik oldalborda között hatolt be a testbe és a szívbe fúródott, aminek következtében a halál azonnal beállott. Nemsokára megérkezett Korda Jenő dr. orvos is, akiért az inas ment el. Természetesen Korda dr. is már csak a beállott halált konstatálhatta. Közben értesítették a rendőrséget, melynek részéről Dreyer József dr. osztályjegyző és Gyuritza Sándor dr. kerületi orvos mentek ki a helyszínére. A ^rendőrségi jelentés szerint az öngyilkosság körülbelül 7 órakor történt, a biUiárd teremben. Amikor az ügyeletes rendőrtisztviselő és a kerületi orvos a szobába léptek, Gsemovicsot még abban a helyzetben találták, amint volt közvetlen az öngyilkosság után. Gyuritza Sándor dr. megvizsgálta; vizsgálatának eredménye az volt,