Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-05 / 104. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. májüs 5. TUDOMÁNY IRODALOM 0000 Ady Endre költészetéről Részlet Szőry József dr. előadásából, amelyet a Társadalomtudományi Társaság vasárnapi matinéján tartott. Ha Ady alkotásának mechanikája felé fordulunk, a legelső észrevételünk az, hogy senki sincs, aki előtte a szónak oly jelentőséget adott volna, mint ő. És pedig nemcsak, mint elemi kifejezési eszköznek, hanem, mint a gondolkodás elemi eredményének is. ö szavakban gondolkodik, vagyis nem képekben és nem fogalmakban. A szó nála egy a gondolattal, tehát mindent kell tartalmaznia, amit a gondolat tartalmaz, mert másként üres marad. Hogy ezt elérhesse, követi vissza a szót azokba az időkbe, midőn a kevés szóbőségü embernek szimbolikus jelentőséget kellett a szónak adnia, va,gyis azonosítania keillett a gondolattal, bogy ezzel az akkor még durva és korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló eszközzel mindent kifejezhessen, A szó akkor többet jelentett, mert egész gondolatsornak kellett meghúzódnia egy-egy szó nehézkesen tagolt formája mögött. ügy érzem, hogy elfelejtett korok egymásba süppedő rétegein keresztül emelte az ő sokat jelentő nagybetűs szavait uj'bóil napvilágra és azok éppen ezért olyanok, mintha most ejtette volna ki őket először emberi száj. Pedig csak értelmet adott nekik ujat, a mivel határtalanná szélesítette kifejezési eszközeinek birodalmát, .mert nem tudta beérni azzal, hogy eunuohként álljon a magyar nyelvkincsek háreméhez. — Ebben áll az ő nyelvnyitó forradalmisága. A gondolat ezernyi idegszála fonja át az ő szavai tárgyi és fonetikai tartalmát. Innen származik a szó és gondolat tökéletes egysége. Különösen a szó fonetikai tartalma az, melyet előtte senki sem használt ki ily mértékben. Mint az impresszionizmusból a szin öncélúsága, ugy emelkedik ki az ő költészetéből a szó fonetikája, a magyar nyelv zenéje. A hangsúllyal és ütemmel össze nem téveszthető abszolút zene. A tartalom nem adja, csak fokozza ennek a zenének hatását, tehát nem azonosítható ez a nyelvi sajátsága a hangfestéssei sem. Egy újszerű, sui geueris nyelvi sajátosság ez, mely értékessé tudja avatni az olyan, talán labilis értelmű költeményét is, mint aminő pl. a Fekete zengora, — mert túlnyomó eleme a zene, melynek kifejező ereje nm áll az értelem ellenőrzése alatt. Uj nyelvének szuggeráló hatása nem'szorul a líra határai közé, hanem átitatta az egész uj magyar irodalmat, de egyúttal lírai kifejezési és gondolati elemeket vitt be az elbeszélő, sőt bizonyos .fokig drámai irodalmunkba is, mivel a nyelvre gyakorolt hatása belefúródik a gondolkodás dinamikájába is. A szavak muzsikája alatt mélyenmélyen fészkel költészete egy másik muzsika és az előbbi ennek a másiknak talán csak zümmögő kísérete. Egyik kiváló ismerője írja Adyról, hogy költészete a muzsikáló élet. — Minden szépsége mellett sem tulajdonithatok sok jellemző erőt az ilyen megállapításoknak, de ha mégis jellemezni akarjuk költészete uralkodó tónusát, talán találóbban mondhatnók, hogy költészete ,,az életről muzsikáló halál." Az elmúlás diadalmas pompája szolgál dúsan dekorált háttérül a legtöbb Írásához. Nagyon sok dolgunkat már szinte a túlsó oldalról nézi és gyakran olyan, mintha csak a mások élete kötné az élethez. Valami állandóan hívogatja kifelé az életből, melyből ő maga is távozni akar és ő hallgat is a hívogató szóra., de van még valami mondani valója amit nem akar magával vinni. Megy-megy kifelé, de folytonosan az élet felé visszafordított arccal és távozóban küldi az élet felé sóvárgó himnuszait. Mint a Böcklin ihires önarcképén a halál hegedűjét hallgató mester, ő is folyton a mély zöngésü húrnál tartja a fülét és állandóan ennek a zenének kontrasztjából értékeli az élet dus színeit. Még ott is párhuzamosan kiséri a halál gondolata, ahol az életnek kiált halleluját. Ennek .az életnek szilhuettje is az elmúlás sötét körfalára vetítve válik oly sugárzóvá. Ez a szemlélet egy végtelen hangulatskálából összerótt filozófiai építménnyé emeli költészetét, melynek minden vonala, kezdete — vége a halál fönséges gondolatában borul össze. A halál gondolata körül, kialakult hangulatkomplexum egyik dedukált eredménye az ő istenfogalma is. — Egy oly istenfogalom, melyet nem alapoz me,g vallásos érzés és amelyhez nem járul ritus, A harcos nagy ember ugy hullik ennek a testetlen istennek árnyékába, mint egy játékban elfáradt gyermek, hogy ön megadó meghatottsága számára pihenőt találjon. Az őt megtagadó élet bűnös kívánása sikolt ki a pénzhez irt költeményeiből, ö nem rendelkezik .az éppen oly nincsetilen Petőfi optimista humorával, mert nem hagyja nyugodni a piros csodákkal rakott élet. Egy ellenséges hatalom ködös körvonalai folytatnak vele és az egész magyarsággal vógnéilküli harcot. A vad csókok áráért, ébrenálmodott mámorok belépődijáért hiába küzd ezzel a mindig győztes hatalommal, a nagy Maunuemmal; hiába akarja kétségbeesetten belevájni körmeit abba himnuszba, melyen az aranyborjú légéi, mindig kiforog alóla ez a föld és viszi aranytermését tovább, boldogabb tájak felé, hogy idegen örömöket tápláljon vele. A magyar kulturátlan, vigasztalan, hiába próbálkozó szegénység megrázó tragikuma sir ki ebből az egész ciklusból. Túlontúl sokszor szemére iháuyják Adynak még most is szokatlan voltát. Erre csak ezt felelhetjük: „Mióta minden fajtájú művészet kinőtt a gyermekcsizmákból, mióta az ember nemcsak azért ir verset és zenét, hogy a hadi, vagy rituális tánc otromba mozdulataihoz dallamot találjon, — mióta a képfaragás az ijesztő és vigyorgófejü bálványok kiformálásánál méltóbb tárgyakat és magasabhrendü célokat is talál, azóta mindig és mindenbél ilyen szokatlanságot vitték előbbre a művészetet," Ady Endrét túlságosan összetett és homályos értelműnek mondják azok, akik Petőfi és Arany körül keringő bolygóktól várják a magyar ég fényességét és elfelejtik, hogy nagyapáiknak meg annak idején Petőfi ellen az volt a panaszuk, hogy túlságosan egyszerű és átlátszó és e megállapítás jogán próbáltak átnézni fölötte, ahelyett, hogy megértették volna. Csak egy emberöltőn belül is nem egy ilyen szokatlanságot szokik meg az emberiség és nem egy homályos, uj ige nyer világos értelmet. — Éppen csak magát az alkotót, a zsenit nem lehet kimozdítani az örök titokzatosságok templomának mélyéből. Ezt mindenki tudja és meg is érti, ha a múltról van szó, de tagadja a legtöbb ember az újnak és szokatlannak jogosultságát akkor, ha a saját esztétikai leltárába, vagy pláne lomtárába kellene egy uj rekvizitumet beállítani. (Nagyon kevés ember tiiri szó nélkijl, bogy valaki megzavarja őt esztétikai kérődzőjében. Ez is egyik szomorú érvényesülése annak a törvénynek, hogy a legnehezebbe,n érő gyümölcs az emberi kulturáé. Az Adyéhoz hasonló száz és száz szeceszsziónak izzó kohója fog lehűlni a langyos akadémikusság melegágyává, mig ez a gyümölcs annyit érik, mint amennyit a föld kalásza egyetlen derűs juliusi napon. (*) Ady-matiné. A Szegedi Társadalomtudományi Társaság néhány lelkes tagja vasárnapra matinét hirdetett a Korzó-mozgóképszínházban, amelynek hatalmas nézőterét ellepte az érdeklődők sokasága. 'Maguk az érdemes rendezők sem hihették, bO'gy ilyen nagy és meleg érdeklődés fogja kísérni dicséretes buzgalmukat és hogy Ady Endre neve már ekkora Ihivőtábort tud megmozgatni Szegeden. A matinét, néhány szóval Hollós József dr., a társaság főtitkára nyitotta meg. •majd Szőri József dr. ügyvéd, a jeles festő és ftnomitéletü entéta olvasott föl irodalomtörténeti színvonalon álló magvas és színes tanulmányt Ady Endre költészetéről. Szőri dr. nagy figyelemmel 'meghallgatott essay-ját lapunkban közöljük, hogy hiva'.ottságával, erős intellektualizimusávál szélesebb körökben és maradandóbban is terjessze az Ady-kcltészei kultuszát, amely egyben nemzeti áhítat és cseiekvés is. Az önálló és biztos sugaílatu. rendkívül érdekes tanulmány kiegészítéséit Baráti József, a színház komolyan törekvő, értékes tagja olvasott föl nagyszámú és jő' megválogatott Ady-verset igen melegen, értelmesen és sok hatással. Jó volna, ha a lelkes kezdők bátorságot .merítenének a jól sikerült matinéból hasonló vállalkozásokhoz. SZÜLŐK! Ha gyermeküknek kellemes délutánt akarnak szerezni, küldjék a Ibqqbü i M MüzI pénzimi, Uáüiiay b. és Ennél bajos (égnél. —