Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-05 / 104. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Tdzfranám: 305. Egyes szám ára 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 104. szám. Kedd, május 5. Sí Készül a tanyai vasút. Nagy várakozással nétz Szeged kö­zönsége az elé a vasúti politika elé, mely­nek alapjait most rakják le az államvas­utak legfőbb intézői. A legnagyobb állami közgazdasági vállalkozás elnökigazgatója körülnézte a terepet, a terveket lázasan dolgozzák, a harmadik tiszai hid előkészü­leteiről csak a minap érkezett igen meg­bízható helyről kedvező hir, a halasi vas­út is a megvalósulás stádiumának küszö­béhez jutott már. S mindennek tetejébe vá­ratlan meglepetésként kipattant a hir, bogy a városi hatóság még a folyó évben dűlőre akarja juttatni a tanyai vasút ügyét. Balogh Károly pébzügyi tanácsnok tett ebben a tárgyban nagy megnyugvást keltő nyilatkozatot. KiSelentette Balogh Károly a Délmagyarország munkatársa €lőtt, hogy a tanyai vasút financiális elő­készületeinek fonalát újból felveszi, a mun­kálatokat haladéktalanul megindítja s ter­Ve az, hogy a vasút végleges irányának Meghatározása már a májusi közgyűlés Munkaprogramjába felvétessék. Ebből a ^'ból már a legközelebbi napókban össze fogják hivni a pénzügyi bizottságot, hogy a szükséges anyagi fedezet kérdése tisz­táztassék. A hir minden patriótában igaz örömet fog kelteni. Örömet legfőképen azért, mert hosszú idő óta ez az első eset, amikor a város hatósága nem kívülről jövő biztatá­sok alapján, hanem a saját iniciativájából indul meg egy jelentős uton. A tanyai vas­út dolgát ugyan számtalanszor felpiszkál­ta már a sajtó és a közvélemény, de a jelenlegi pénzügyi helyzetre való tekintet­tel senki sem gondolt a rég vajúdó terv erőszakolására. Annál feltűnőbb most, hogy épen Balogh Károly tanácsnok hoz­za felszínre a vasút aktáját, holott a köz­vélemény előtt az ő eddigi magatartása nem olyan szinben állott, mintha a tanács­nok ur őszintén kívánná a rendkivül jelen­tős közlekedési intézmény létesítését. Felesleges lenne ez alkalommal is­mételten kifejezést adni annak az állás­pontunknak, hogy a tanyai vasút mielőbbi, még a folyó évben elkezdendő megépítését a város legeminensebb érdekei egyikének valljuk. A D.élmagyarország igen sokszor rámutatott már a létesítendő vasüt végte­len nagy közgazdasági fontosságára. A város tanyarendszere jut a vasút által le­vegőhöz, mintegy félszázezer ember eg­zisztenciához és könnyebb megélhetéshez, maga a.város lakossága pedig olcsó és jó piachoz. Olyan nagyjelentőségű közgazda­sági értékék ezek, melyekre való tekintet­tel akár ki lehetne számitani és pénzérték­ben kifejezni azt az elmaradó hasznot, a mely a várost a vasút késedelmes megépí­tésével naponta éri. őszinte elismeréssel üdvözöljük tehát Balogh Károly tanácsnokot és reméljük, hogy ép oly nagyjelentőségű, mint régen várt kijelentését a komoly tettek egész sora fogja követni. Szükség van a terve­zett nagy középitkezés megkezdésére a munkanélküliség megszüntetése szempont­jából is, mert hosszú idő óta a vasutépités lenne az egyetlen közmunka, mely a szá­zával idegenbe vándorló szegedi földmun­kások nagy tömegeit itthon foglalkoztatná. A tanyai vasút kérdését éber figye­lemmel fogjuk kisérni s remélhetőleg a vá­ros törvényhatósági bizottsága is rajta lesz, hogy most már végre a közigazgatás utolsó retortáján is készen menjen át az uj korszakot jelentő nagy létesitmény ter­vezete. Dobjatok rá követ! Irta: Striegl F. József. ióm .lNy'a8yvárosi leány volt és egy kisvárosi, ,j Modu kereskedőhöz ment férjhez. Szere­hnáu • Szerelime niem emelkedett ugyan az rett de annál megbízhatóbb volt. Sze­lét az ur^t 'annyira, hogy más férfi nőm eéru?^ a számára. Nem flörtölt és nem ka­. neodoitt. Pedig szép is volt, müvelti is és Urá vo'na udvarlója bőven. Gsak az 57^- szemben volt kacér, mert /annak tet­p^1 akart. Tetszett iis. -De csak pár hóna­he/ h 'ráunt az ura. Szinte ránte­Vehá 'terhes vdlt neki a 'felesége mü­üeite t • Irodalomról, művészetről beszélt t^*' folyton Adél. Lélektani problémákat fej­Sze f-i- efotte- Mind olyan dolog, ami mész­tűi MMmuIta az ő szellemi igényeit. A ket­náik vT02*' szellemi 'távolság eleinte impo­©1W ses. 'Kálmánnak, később hántotta és cióiát^^fo- iasszoniy meg az ambi­nJ? helyezte abba, hogy kiművelje aiz urát. ni-iu 'gyémáutdarabnak tekintette őt, akit az l h kicsiszolnia. S minél1 többet csiszolt a afabos urán,,annál mélységesebbé vált aki szerelmes ia saját müvébe. Késes azonban unta a dolgot és kezdte kerülni a felleségét. Adélt ez az elhidegülés végtelenül bántotta. Törte a fejét, mivel hódíthatná vissza az urát. Tervével csakhamar készen volt. Mi­kor üzletzárás után a vacsoránál ültek, hí­zelkedve szólt az urához: — Kálmán édes, voHina egy nagy kéré­sem. —• Halljuk, halljuk, hangzott1 biztatólag a válasz. — De nagy kérés ám, felelte negéde­sen. i. — Na és mi az a kérés? — Engedd meg édes, hogy vagy két hétre hazamehessek a mamához. Ugy vá­gyódom utána. — Ha ennél nagyobb kérésed nincs, felelt hideg flegmával, a férj, azt ugyan szivesen teljesítem. Mikor ákarsz menni? S az előbbi flegmával szemben e kérdés hangjából el nem titkolható öröm érzett Iki. Az az el .nem 'Palástolt öröm, ami ebben a hangban nyil­vánult valósággal (megdöbbentette Adélt. Szeretett volna sár,ni és ez meg is látszott rajta. — Hát nem örülsz fiam, hogy haza en­gedlek? — kérdezte kissé megszeppenve Ké­ses. — Örülök, örülök, — mondta vontatott és fanyar hangon Adél, — de talán mégis jobb volna itthon maradnohi. Olyan ügyet­len az uj szakácsnénk, hogy önállóan nem tud majd a gusztusod szerint főzni. — Az ne aggasszon téged egy csöppet se kedvesem, nyugtatta meg az asszonyt Kálmán, aki attól tartott, hogy elesik a kilá­tásba helyezett szalmaözvegységtől. Annál jobban meg tudom majd becsülni a te fel­ügyeleted alatt főtt ebédeket és vacsorá­kat. i1 Ezzel az utóbbi biztatással öntudatlanul is uj reményt öntött Adél szivébe. — Igen, ligeti 'gondolta magában, ok­vetlenül elmegyek. Távollétem majd érezteti vele a hiányomat. Kivánkozni fog utánam s annál jobban megbecsül, ha megint vissza­térek. Másnap Késesné el is utazott és :sak két hét mülva jött vissza. Ugy vette azonban észre, hogy az ura egy csöppet seim örül a viszontlátásnak. Olyan különös, volt. Zavart és szórakozott. Vacsora után azzal mente­getődzött, hogy fontos és halaszthatatlan üz­Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben Csemegeüzletben jJ JJ = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK • a malátasört. az UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Thumbnails
Contents