Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-27 / 122. szám

Szeged, 1014. május 27. délmagyarorszag 5. Bristol-szállóban bérelt szobát, ma reggel azönhan már nyolc órakor, amikor a lakás­fon még mindenki aludt, megjelent a rava­tala® szobában. 'Az éjszakát Kern Ferenc és Nemes Sán­dor detektivekkel Orbán István inas virrasz­totta át. Egyikük sem hunyta le szemét egy Pillanatra sem. A detektívek a ravatalt és a dolgozószoba műkincseit őrizték. A Ferenc József-térre nyiló .ablakok egész éjjelen át tírva-nyitva voltak. AZ ÖZVEGY ÁLLAPOTA. Kossuth Ferencné állapota (tegnap este óta lényegesen javult. Az esti órákban a dol­gozószobából már .a saját lábán ment át a hálószobájába. Nővére, Kvassay Márta és Derzsi Zsuzsi, a IHerzel szanatórium ápoló­nője, egész éjjel mellette volt. Ritook Zsig­mond dr. egyetemi tanár elővigyázatosság­ból éjjel féltizenegy órakor meglátogatta a kegyelmes .asszonyt ós konstatálta, Ibogy az állapota javul. Kossutbné mély álomban töltötte az éj­szakát. Az orvosok rendeletére többször föl­keltették. Reggel kilenc órakor felébredt s a morfiumtól főfájása volt s ezért délelőtt tiz órakor még nem hagyta el az ágyat. voiia1®: jlvop' í-ví ^ ton vf , afi8* ve­a r 5zai; ed a es®. •ritáfo <ta rav# soruí nác908' léi . © t ** e ^í 4 Ujabb bonyodalmak és viták a tanyai vasút körül. - A főispán a keskeny vágány u vasút ellen ­(Saját tudósítónktól.) A tanyai vasút "gyét Balogh Károly pénzügyi tanácsos rete­ra'ta a mai előkészítő tanácsülésen. A tanacs a Anyai vasút ügyében kiküldött bizottságok javaslatát, amely szerint a vasút iranya a '"fok-soron vezettessék, elfogadásra ajánlja 0 közgyűlésnek is. . . Az előadó reíerádája során Cicatricis Ui°s dr. főispán behatóan érdeklődött a ta­"yai vasút ügyének minden részlete iránt és a?-t a véleményét fejezte ki, hogy ennek a fontosságú közgazdasági kérdésnek a k0*miéskivánta megoldása mind technikai, f Pénzügyi szempontpkból helytelennek Előbb technikai szempontokból tejte­fte a főispán a tanyai vasút hátrányait. fotrinte nem keskenyvágányu vasutat kelle­7 éyiteni a tanyán, hanem rendes nyomta­fgut, amely közvetlenül belekapcsolod­f az államvasutak forgalmába. Nem ta*­asut- hanem nagyvasul kellene oda. r. - Sok vasút szellemi megalkotásában Ivettem már - mondotta - de a tá­rlataim azt igazolják, hogy keskenyva­!> vasút építése kockázatos befektetés fogyarországon. Példa rá a csabai hasonlo AH amelyre, rengeteg összeget fizettek ra. fofoenyvasut ' Vagy r _ 0 H ertj és --- építésének csak bányáknál, voá,talában ott van értelme, ahol kis tá fson ' ter , . —wt-l vm.11 w v^l- , fn nagy teherforgalmát bonyolítanak fotómmal a tanyai vasút hetven kilómé­foSsziKám, —„ o ráunt cáóra te­ci lan^y'Ai v cio ii c i.w. hát ne7USágU lenne' erre a távolságra te htaf fy kifizetné magát, hanem esetleg törhatn°fális anyaSi kövétkezményekkel is u megépítése a város közönségére. íöifoán m értera azt sem — 'folytatta a miért van szükség a részvénytár­fo>o, \ha a 2 és fél millió korona tőkét a adja. hytuf. Karoly: Azért, hogy a vasút ne fonaen °zigazgatási kezelésben, mert akkor vinti|. Ugyét-baját a közgyűlés elé kellene fohi •M'J li u et vi' & y> IX a "'Csakhogy _ mondotta a főispán — ^nifoiu ana olyan részvénytársaság, de ,J, e vállalkozó, amely, vagy aki ma­Váll "'"C") UUIVI, , éré- ná a va'sut fönntartásának és üzem: ros„._, enek a rivi.Vóiát Fw n rizikót is a vá­nak u'T a rizikóját. Ezt a rizikót is a vá jeli viselni, mert a vasút fönntartását fogy ráfotével járó költségeket vállalkozó, 'áfára ráhány társaság csak a város szám­W ailalná el. Kizártnak tartóm azt is, vai """vasut 5 ós fél százalékot Ihoz­fotici^ ka is' Pedig a város ennyi kamatga­Va$ut foar biztositani a részvényeseknek. A i tcx. ^ öt percentet cptn ifnor hozni, a tö­tehát - Percentet sem fog hozni, a t ^stiak a perdu hozzálSfülása volna ' Általában ez az egész ügy ugy van beállítva, mintha egy rentábilis vállalkozás­ról lenne szó. Hiszen az államvasút sem' vállalná el a tanyai vasut üzemvezetését és fönntartását. Balogh Károly: Mert nem engedi meg a törvény. — Dehogy is nem. A törvény csak azt mondja meg, hogy mit vehet át az államvas­út, de hogy ezt nem veheti át, azt nem mond­ja ki. Az államvasutaknál a dodonai jós ar­cával nézik a városnak ezt a vállalkozását, mert jól tudják, hogy tömérdek pén.zt fog a város ráfizetni. Ha rendes szélességű nagy­yasut épülne, akkor vállalhatna 5 és fél szá­zalékos kamut garanciát a város, akkor a fentartással se volna baj, mert átvenné az államvasút. Igy azonban nagyon aggódó szemmel kell tekintenünk ez elé a vállalko­zás elé. Bokor Pál azt mondotta a főispán ki­jelentéseire,. hogy túlságosan pesszimisztikus szemmel nézi a tanyai vasut ügyét, bár igaz, hogy amikor a tanyai vasútépítés terve első izben fölmerült, rendes szélességű nagy vas­utat ajánlottak azok, akik objektíve szólhat­tak hozzá a kérdéshez. A tanyaiak azonban azt mondották, hogy az ő törpegazdálkodá­suknak ez inkább megfelel és a nagy vasut tervét a közgyűlés elvetette. Balogh Károly azt vitatta, hogy (ha az első években nem' is hoz jövedelmet a tanyai vasut, sőt valamelyes ráfizetés lesz, a későb­bi évek során föltétlenül haszna lesz belőle a városnak. Forgalmi statisztika alapján állí­tották össze a költségvetést olymódon, hogy a tulajdonképeni forgalmat Szesztay László­val a harmadára redukálták és még igy is olyan vállalkozásnak bizonyult a keskeny­vágányu tanyai vasut, amely föltétlenül ki­fizetődik. Taschler Endre szerint most már késő arról tárgyalni, hogy jobb lett volna nagy­vasuk A tanács utasítást kapott az ügy ak­táinak elintézésére. A további leendő mos! még csak az, hogy az engedélyezési tárgya­lást lefolytassák és megszerezzék az emge­dély-okiratot. Amikor ez meg lesz, véglege­sen a közgyűlés elé viszik az ügyet: akar-e építeni a város, vagy sem? Akkor majd a tanácsnak erkölcsi kötelessége lesz kifejteni azokat az aggodalmakat, amelyek ezt a vál­lalkozást katasztrofális színben tüntetik fel és a közgyűlés majd dönt, hogy belemegy-e az anyagi rizikóba, vagy eldobja az egész tanyai vasutat és rendes szélességű vasut­terv készítésére utasítja a tanácsot. — Jó volna azonban erről minél előbb felvilágosítani a közönséget — fejezte be a vitát a főispán — mert ugy jár majd a vá­ros, mint az az alvajáró, aki a háztetőn jár­kál és akkor ébred föl, amikor már lepoty­tyant a földre. A fölkelők elfoglalták Durazzói. (A fejedelmi család hadihajóra menekült. — Nemzetközi intesvenció Albániában. — Az európai ellenőiző-bizottság tárgyalása.) (Saját tudósítónktól.) Albánia mind vál­ságosabb napok elé kerül. Ma teljesen meg­bízható jelentések elmondják, hogy a fölke­lők elfoglalták Durazzót és Vilmos fejedelem családjával együtt osztrák-magyar hadihajó­ra menekült. Igy állván a helyzet, az európai beavat­kozás elkerülhetetlennek látszik, annál in­kább, mert a fölkelők nem hajlandók fejedel­mükkel a békéről tárgyalni se. A monarchia vezető diplomáciai helyén még nem tartják eléggé tisztázottnak az albán helyzetet. Be akarják várni Vilmos fejedelemnek a fölke­lőkkel folytatott tárgyalásait, csak ezek be­fejezése után lehet határozni a további lépé­sekről. A hatalmak is bevárják az ujabb je­lentéseket, liogy együttesen döntsenek a tör­ténendők fellett. A döntés Budapesten lesz, a hova a hatalmak nagykövetei huszonnégy órán belül valamennyien megérkeznek, hogy Berclitolddal tanácskozzanak. Rómából azt a jelentést kapjuk ma, hogy nemzetközi intervenció készül Albániá­ban. Hir szerint az olasz külügyi kormány azon fáradozik, hogy a tervhez megnyerje a hatalmak hozzájárulását s erre meg is va-n a kilását, mert az eszmétől az entente-hatal­mak sem idegenkednek. Ugyan e jelentés szerint a kikül den dö csapatok létszáma húsz­ezer lenne. Ha ez a terv gyorsan megvalósul, mindenesetre nagyobb reménnyel tekinthe­tünk az elkövetkező események elé. Talán ennék az intézkedésnek döntő befolyása lehet még a most folyó tárgyalásokra is s a fel­kelők is engedékenyebbek lesznek, mint most, amidőn jóformán ultimátumokkal dol­goznak. Az olasz lapok tudósításokat közölnek Aliotti követnek a fölkelőkkel való tárgyalá­sairól. Az első békülő kísérletet Marecchio ezredes és Maltedo őrnagy tegnap reggel tet­te. A fölkelők elutasítják a pénzbeli támoga­tást és kijelentik, hogy mivel a kormány ágyuztatott rájuk, nem hagyják magukat visszariasztani, bemennék a városba. E köz­vetlen veszedelem hatása alatt a fejedelem hajóra szállott és udvari marsallja és két szolgája kíséretében fegyveresek nélkül a városon át kilovagolt a lagunahidhoz, ahol a legtávolabbi előtörzs állt. A nép tisztelettel köszönti, itt-ott éljenzik is. Délutáni két óra­kor Aliotti követ uj'ból elküldte az ezredest és az őrnagyot a fölkelőkhöz, akiket a sijaki főhadiszállásra vezetnek. Aliotti maga is utá­nuk ment. A vezérek udvariasak és előzéke­nyek, de válaszuk mindig egyforma: — A kormány nem csinált semmit, még vallásunkat sem tudta megvédeni. Az olasz ezredesnek, aki azt kérdezte tőlük, hogy milyen viszonyban állottak Esz­szad basával, azt felelik: — Semmilyenben; Esszádot szerették és féltek tőle, de sok ellensége is volt. Mint­hogy letartóztatták és száműzték, megértjük, hogy vallásunkat és népünket akarták meg­alázni. Ez az ember értünk szenved, ezért szeretjük őt, mint olyan embert, aki a mienk. Hosszas vitatkozás, magyarázgatás és Ígérgetés után végre sikerült Aliotti követnek és Daniska dragománnak a fölkelőket szeli-

Next

/
Thumbnails
Contents