Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-21 / 118. szám

t [i! p! # itsíf A \ Pályaválasztás idején. Középislkdlíai tanulóink pályaválasztása megtörtént. Annyiban tudniillik, hogy a nyolcadik osztályt végzett és érettségi előtt álló tanulóknak be kellett mondauiok iskolában, ki milyen pályára lép. Erre a bemondásra szüksége van a statisztikáik. A mindenre kiváncsd és .mindent rubrikába szedő staitiszttikánalk. Pedig ezért ; munkáért igazán kár. Kár, mert a kozep tákoilai tanulóknak pályaválasztási adatai a statisztika legmegbizhatattaniabb adaltai. Nemcsak azért, mert nem a jelenre, hanem a jövőre vonatkozó adatokat szőrit rubrikákba, de azért is, mert az érőiéiben levó diákok egy része tudatosan, más része 0r|tudatlanull is hamis adátokkál szolgál"ak. Tudatosan azok, akik csalk azért ha'llrátják el főiskolára és egyetemre menő szándékukat, mert ezen élhállgatás folytan egyik-másik tárgyból több elnézést remélnek az érettségi vizsgálaton. Mert — Sondölja az élelmes diák — ha én azt mendom be, hogy a vasúthoz, a postához rágy a katonasághoz megyek, a bizottság oizónyára kevesebb latin tudománnyal' e%szik meg mint ha elárulom, hogy Evetemre szándékszom beír átkozni. A tarátok, igazgatók és főigazgatók a meg'^ndhatói, mennyit nyom ez a kis csaltai'imtaság a latban. Öntudatlanul is hamiis adatokat pedig azok mondanak be a statisztika számára, akiknél időközben megváltozik az anyagi lehetőség, vagy maga a szándék stb. De nem is olyan könnyű dolog ám a pályaválasztás, hogy azt egy egyszerű iskolai bedifctálással be lehet fejezni és napirendre térni fölöttié. Alapos önismeret, az életviszonyok gondos mérlegelése, éber körültekintés, sőt bizonyos fokú jövőbe látás szükséges ehhez. Nem elegendő, hogy a pályaválasztó ifjúnak erre vagy arra a pályára van hajlama és tehetsége. Ha túlzsúfolt pályán akarja a kenyerét megkeresni, könnyen szellemi proletárrá váll'hatik még a tehetséges ember is. Ep ezért a pályaválasztás vajmi sokszor nem egyéb, mint a hajlamnak és tehetségnek a megalkuvása a lehetőségekkel, az élettel. Kompromisszum, melynek nem egyszer az a következménye, hogy akiből például kiváló mérnök lett volna, abból közepes vagy épen rossz ügyvéd lesz és fordítva. Valahogyan nincs rendjén a dolog. A pályaválasztás körül hibák vainnalk. Nincs rend a szellemi élet piacán. Az egyik pálya tul van zsúfolva, a másik pályán ímeg hiány észlelhető. Szellemi munikásaiiinknuk az egyes életpályákon valló eloszlásában nincs meg a kellő arányosság, holott a helyes eloszlás folytán talán mindenki biztos és tisztes kenyeret ehetnék. Ezen valahogyan segitiQTii kell, mert nem ugy vagyunk vele, mint földterményeinkkel, melyeknek bősége vagy szűkössége tudvalevőleg a májusi esőtől függ. Szellemi termésünket, ha minőségileg nem is, de menynyiségileg igenis módunkban áll szabályozni. Azonképpen megvan a lehetőség arra is, hogy a termelt mennyiséget kellően el- és beosszuk. Szinte félős leírni, de a numerus clausus-ra gondolok. Félős a szabadverseny hangzatos jelszava miatt. Aki a numerus clausus mellett foglal el állást, azt szeretik reakcionáriusnak, maradinak, konzervatívnak, 'leminősíteni. Pedig ez az egyetlen védelmi esZközünk a szellemi tullproduikció, következőleg a szellemi proletariátus termelése ellen. Bárimennyire kapálódzunk is ellene, végül is csak meg kell barátkoznunk a numerus clausus gondolatával és intézményével. A legtöbb életpálya olyan különleges képzettséget követel meg, hogy azzal más életpályán nem lehet boldogulni. Aki orvosi diplomát szerzett, azt nem helyezhetjük el olyan hivatalban, mely jogi képzettséget követed meg. Nálunk Magyarországon úgyszólván csak a jogi képzettség az, amely úgyszólván minden állásra képesit. A jogvégzett ember nálunk lehet pék tőle 4 A gödölye. Irta: Roberto tíracco. kigörcTa3, auiint a vonat megindult, lassan esős á- ..a csarnokból és ezután elnyelte az Ües .J sötétje. Jó barátja, aki mindig foüsécunborája volt éjjeli kalandozásaiban, ni '• Mintha meg sem tudott volna váltói, ffo ® helytől, ahol elbúcsúztak egyrnásSz'dta tort a csarnokban és magában d a kormányt, amely legjobb barátját, / ni attól !• fel"'Óta i a iárá i3 kormányt, amely legjobb barau •asbirót, Nápolyból Firenzébe helyezte. Utó],/ Pályaudvaron csönd honolt, mert az Miutá r^ma' Kyors szoikásához hiven késett, ta, ,h3n néhány percig fel-alá járt, elhaíároz'assat !'ei"ázza magáról szomorúságát és" banu, Megindult a kijárat felé. Amint azona szg nt a síneken, olyan látvány tárult bii"im,1T1c elé, amely újból megállította és lea hál- A perronon százszámra állottak rányk°ral bekötött kosarak, amelyekben bálét/ .ak gödölyék szorongtak egymás mel0, kedves kis állatok reszketve mozogNkat be'lyen< időnként felütötték az orrákb'ies rtegkisérelték kiszabadulni fogsá~ - oi „.„Unn,,, r^ínttpk. how hiába - 'ltuvw aiö aiiaiu-i\ I rabnt S'ZÍ'k be!yen' időnként felütötték az or^kból 6St m'e^kisérélték kiszabadulni fogsáfo'nde • csakhamar rájöttek, hogy hiába rá igyekezetük és megadták magukat Xfak. Néhány pillanatig nyugodtan miafo fo. de azután ismét megpróbáltak sza• közben-közben kétségbeesetten béfoórit'' ,s'ráshoz hasonló, velőkig ható, elszohangokat hallattak, a látvány részvétet keltett szivében. fiiiC Jött látta a szegény 'kis állatok elkeletlen sorsát. Húsvét előestéje volt. A ketreceket és kosarakat szorgalmas háziaszszonyoknak fogják kézbesíteni, akik éles késekkel megöli a báránykákat és gödölyéket. A halálos Ítéletet már kimondották gyönge testükre és a konyhákban már köszörülték a késeket. Különösen egy fehér kis gödölyét sajnált meg. — El fogom lopni, — mondotta magában •— és megmentem az életét. Rögtön el is gondolta, hogyan lehet tervét megvalósítani. A pályaudvaron kevesen jártaik és a villanylámpák fénye is alig hatolt el abba a sarokba, ahol a kosarak állottak. Elővette zsebkését és átvágta a hálót azzal a szándékkal, hogy a gödölyét majd akkor emeli ki a kosárból, ha a római gyprs befut és az utasok tömegében eltűnik vele. Amikor éppen zsebretette a kését, arra ment egy hivatalnok. — Soká jön még a római gyors? — kérdezte tőle izgatottan. — Már itt is van — felelte az. Tényleg a sötétben egyre közelgett a mozdony két fényszóró lámpája. Egv sereg hordár futott a vonat elébe és ezek elsodorták őt a gödölyés kosár mellől. Nem is tudott oda visszakerülni, i Hatalmas dübörgéssel berobogott a gyorsvonat. Ugy tűnt fel neki, mintha végtelen sokaság szállana ki a kocsikból, ugy érezte, mintha az őrült tolongás ide-oda rángatná, percekig ugy érezte, hogy nem ura az akaratának, hogy nem tudja sem a karját, sem a lábát megmozdítani. Akkor tért csak magához, amikor a tömeg ritkulni kezdett. Az első gondolata természetesen az volt, hogy a gödölye közelébe jusson. Már késő volt. A kosár ott volt, de felborult és üres volt; a gödölye megszökött. - Hová? — Szegény kis állat! — szólalt meg egy vasutas, aki lehajolt az egyik 'kocsi kerekéhez. — Hogy az ördögbe is kerülhetett a vonat alá? Le kellett volna vágni, de ugy látszik szivesebben halt meg a vonat, mint a kés alatt! A jószivü tolvajnak nagy lelkiismeretfurdalása támadt. Még arra sem volt bátorsága, hogy az áldozatot megnézze. Megindult a kijárat felé és szerencséjére a friss levegő magához téritette. — Igazán nevetséges, — gondolta — hogy milyen érzékeny vagyok . . . Hiszen csak egy nappal rövidítettem meg az életét. Semmi mást nem tettem. Változtatni akartam a sorsán. Nem sikerült . . . Sajnálom, de nem tehetek róla. Másnap reggel, egy Nápoly közelében lévő kis városban, a hároméves Bettinának anyja a következő, a nagymamától érkezett levelet olvasta föl: — Aranyos kicsikém! Ma meg fogod kapni a gödölyét, amelyet már a múltkor megígértem. Át fogja adni üdvözleteimet, mert okos kis állat és majdnem olyan jól tud beszélni, mint te. Vigyázz rá, ápold és gondozd, hogy száz esztendőig éljen boldogan, éppen ugy, mint te. Csókol milliószor a Nagvmama.