Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-03 / 103. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1914. május 3. szerübbnek látszott, mint az istennek természetes rendelése. Ez a morális és filozófiai elem ma is megvan az emberi lélekben, de már nem tart semmi rokonságot a művészettel. A modern intellektus elválasztotta a filozófiát a költészettől. Amazt ridegebbé, tisztábbá, súlyosabbá tette, mert meggyőzhetetlen logikája minden téren érvényesül, ahol komoly, nagy, szociális érdekek érvényesüléséről van szó, — emezt zenei és festői elemekkel bővitette iki és azzá tette, amit egy dus erőfölösleggel rendelkező, szabad idejében érzékeinek fokozott foglalkoztatására képes és belső szükségletek által kergetett lélek a természettől, naptól, tavasztól kiván: viruló, meleg, élettel teli szépséggé. Mondják: a modern költészet beteg idegélet terméke. Az idegélet, mig termő állapotában van, sohasem beteg, legfölebb nem reális. A nem reális lélek természetesen nem tökéletes ember, mert nem érti meg az élet szavát, az érvényesülésre hajtó, őserejü, tavaszi hullámokat, — de a tökéletes ember sem láthatja más szemmel a napot, csak éppen hogy jobban osztja be az idejét és izommunkát is végez. Ez az egész különbség. A vizió, hangulat, megérzés nem beteg szellem gyermeke, hanem az anyagon túlemelkedő értelemé. A modern poéta nem rabja érzékeinek, hanem fejedelme. Szavai színek, gondolatai tónusok, versei képek. De ezek a képek nem a természt kópiái, hanem a Claude Monet lebilincselő, frappáns, csodaszerü szin'költeményei; szinek buja bakkanáliái; mesevilág, álomvilág. Sokszor nem akarnak egyebet, mint összecsengő, selymes szavak simulását. Máskor ötletek ellentétét. Vagy diszharmóniát a tünedező régi árnyakkal. Egy alkonyati óra tompa melankóliája, gondolatok nélkül, csupán szavakban adva: már kép, melynek finom szürkesége megkap és sirni késztet. Képek, képek és sehol események. A szinpa:don nagy, dráimai festmények. Hátterük az egész világ távlata, melynek ölében, egy kicsiny és intim környezet mozaikszerű illeszkedéssel kapcsolódik bele a nagy mindenségbe. Ezek a poéták megkötik a percet, megállítják a napot és meghatványozzák az összes dimenziókat. Boldogok ők: többet tesznek, mint amennyit a pénzcsináló nábobok egész kartellje, mert ezek sohasem fognak eljutni az eléghez, imig amazok mindig tul vannak a pillanaton, melynek virágját egészen, igazán, lelkük teljességével élvezték. A költészet visszaszállt a természethez. Nem több, mint egy rövid életű, színesen pompázó, gyorsan hervadó virágos kert. Letapossuk: újra föléled. Kipusztulnak belőle a termő fák: nem baj, nő helyettük más. Aki elment, pihenjen békével. Jöjjenek ujak, fiatalok, merészek. Mindig a legfrisebb nemzedék adja az élethez való kedvet és a halottakat engedjük pihenni eltűnt pillanatok, hervadt levelein. Megtagadott válaszok, Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlésben ina a kormány ííét esetben tagadta meg a válasziti kisebb kérdésekre. Az egyik a szociáldemokraták kérdése volt, akik felvilágosítást kívántak a katonák megbetegedéseiről é;s öngyilkosságairól Strasszburgban. Wild vezérőrnagy kijelentette, hogy a kérdésben fölsorolt ténybeli adatok tévesek, egyébként pedig a kérdésre nem hajlandó választ adni, mert sem a birodalmi kancellár, sem a birodalmi gyűlés nem illetékes arra, hogy ia csapatok kiképzésének ügyével foglalkozzék. A másik ügy a centrum kérdése volt a száj- és 'körömfájás gyógyszere ügyében. Jonquiéres, a belügyminisztérium igazgatója, elvben megtagadta a válaszadást, mert a beható tudományos fejtegetésre nincs mód. A Ház ezután mind a három olvasásiban egyhangúlag elfogadta az 'emberi életnek a tengeren való védelméről kötött nemzetközi szerződést, majd apróbb javaslatokat intézett él. Ki kaparja ki a szászoknak a gesztenyét? — Viszály a szászok közt a szerbek miatt. — (Saját tudósítónktól.) A múltkoriban megemlékeztünk a munkapártból kiléped Brandsch Rudolf szász képviselőnek azon tevékenységéről, hogy délmagyarországi sváb fiukat helyezett el az erdélyi szász középiskolákban, hogy azokban pangermán érzelmű sváb intelligenciát neveljen. Megemlékeztünk arról is, hogy a szászság zöme nem helyesli ezt az akciót, mert ez, azáltal, hogy a magyarságot gyöngíti, veszedelmet jelen' a hazai németségre nézve is, miután csak az Oláhok malmára hajtja a vizet. Brandschnak hűséges munkatársa ebben az akcióban az ugyancsak a munkapártból kilépett Kopony Trangott, szintén szász országgyűlési képvisélő. Az egyébként ellenzéki Der Freimiitige c. temesvári lapból erre vonatkozólag vészszűk a következőket: Annáik idején röviden jelentettük, hogy Kopony szász képviselőnek balul sikerült sziizbeszédét nemcsak Tisza utasította viszsza, ha-nem Melczer szász képviselő is. Mivel a Délmagyarországom folyó szász agitáció megbélyegzése által nemcsak Kopony, hanem Brandsch is elitélve látta magát-, nem maradt számukra más hátra, mint hogy a Lázár, a gazdag szabó. Irta: Bródy Sándor. Egy csúf kis öreg ember volt Lázár és nem szabott, nem varrt, egyáltalán nem dolgozott emberemlékezet óta. Azért neveztetett gazdagnak, mert gyermekei voltak, szépszámmal. — Kilenc leányom van! — kiáltotta és horpadt mellére vert büszkén és vigyorogva, mert nejének hü hűségéről soha még halandó nem vala ugy meggyőződve, mint ezen ember, aki az asszonyi hűtlenség némely eseteiről csak az ótesttamentumból tudott egyet mást. Szintigy lehetett felesége is , összetöpörödött, kesely-szemű asszonyka, kevés vére, kevésszavú és már régen néhai. (Az utolsó, a tizedik leány születése alkalmából hagy ták elaludni.) Ilyen módon tiz tulajdon lánya volt Lázárnak, a szabónak. Mind más szinti, a szeme is mindegyiknek -más, de valamennyié tüzes, mivel már egy sem volt gyermek, a legkisebb, a tizenkétesztendős is annyira fejlett, hogy egy izgatott éjszakája után sirva követelte, hogy mihamarább férjhez adják. — De kihez, de kihez? — Mindegy nekem, csak fiu legyen! Es fekete. F lánv viláprnsvörns volt. A lecjdősehh viszont sötétvörös. A közbeneső három — vagy talán négy is — a feketeség árnyalataiban volt tartva. A gazdag Lázár személy szerint a legalaposabban ismerte és a legszívesebben ismertette őket. — Lábán-Leonór olyan erős, mint egy arabs hatnál, ellenben olyan finomcsontu, mint a zerge madár. — Gittil-Georgina mint a játékos kis fehér bornyu, kinek hó-homlokán ott a legfeketébb csillag. Csípője és tompora egy pillanatra is meg nem áll, mindig reszket, ebben különbözik a felkelő naptól. így jellemezte Lázár az ő leányait Salamon királyból kölcsönkért szavakkal, de közvetettemül benne gyulladt tűzzel. És ha tudta volna a veszedelmes szót, hogy „szerelem", bizonyára mondta volna azt is, hogy atyai, égi, tiszta lánggal szerelmes valamennyibe. És egynek a nevét is soha el nem tévesztette, megkülönböztette őket a természetűiknél fogva: Kádi-Karlotta büszke volt, Hannan-Johanna mérges volt, ZseneduJenny vicces volt. Akadt közöttük rossz SZÍVŰ is: Marja-Marianne. Megbírálta ezt is, de ezt is'megimádta. Nem igen gondolkodott róluk és fölöttük Lázár, a szabó. Inkább csak bennük élt és soha eszébe nem jutott, hogy firtassa és keresse: mely játéka a természetnek ez, miért van npVi pnnvi Át ilvpn c-rén Át kiilönböző leánya? Az elmúlt ősök mely időből és milyen sorrendben tértek vissza, hogy az élet nagyszerű játékában megint résztvegyp' nek. Sok ezer esztendő előtt élt papnők, rabnők, királynék támadtak föl itt nyilván és a kis szabó ágyékát választották, hogy újra inkarnálódjanak. A gyönyörű tüneményeket és hallatlan csudákat egyszerűen természetes dolognak nézte az összetöpörödö" ember, ez a koldus zsidó. (Mert az volt és ezt többé eltitkolni nem lehet.) Lázárnak mi vagyona sem volt, csak ezek a leányai, ám nem éli:1 ezekből. Magyarhoni rokonaiból .és abból élt, hogy jómódú haldoklók mellett imádkozott, idegen emberek temetésén, vett részt és olykor-olykor betolakodott egy-egy üzletbe is, minit1 a közvetítő közvetítője. Ágense az ágensoknak szent embereket kisért haza a templomból, vagy a kávéháziból. A .legtöbbet még azon 'keresett, hogy a szentföldről íaháncs-skatutyákban rögöt küldött haza a másik szén' földre, nagy Magyarországba, ahonnan már egy negyedszázadja elszakadít1. A leányok már mind itt születtek Jeruzsálemben, közel a nagy templomihoz, egy földalatti nagy szobában. Mégis, bár .sohse látták, emlékeztek a földre, ahonnan szüleik eredtek, magyar nyelven, beszéltek, amelyet hol gyöngébben, hol eröseb'ban arabs és héber szavakkal eljjF crviV>p.Fpü Ec vátrvnrítnV vo.lq a víz után. 3"£? , MOHI ÍS WM Itt HÍM első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt l| kaphatók, esetleg részletfizetésre I*