Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-15 / 113. szám

Jteeged, 1914. május 15. Az ülést tizenegy óra előtt néhány perce«( Szász Károly alelnök nyitotta meg. Bejutatja Vargha Gyula és Tabakovich JVlikmegbízóleveleit. A munkapárt megéljenp "argha Gyulát. Az elnök jelenti, hogy op Cs. István sürgős interpelláció elmondására kért és kapott engedélyt. Ezután áteniek a napirendre, amelynek első pontja az 1914—15. évi költségvetésről szóló felhaalmazási törvényjavaslat. Hegedűs Lóránt hoadó néhány szakszerű mondattal bevezeti a törvényjavaslatot. Első 'felszólaló az elleneki oldalon a függetlenségi programmal 'rí'frválasztott Szennyey Miklós báró, nem "dja meggyőződését pártpolitika alá rerr• 'Hazáját is meggyőződése szerint sze,ea- (Zajas helyeslés a munkapárton.) So'a«em ismeri el, hogy az ellenzéki politika eiJa az, hogy az ellenfél munkáját lekiicsi„•\ 3e\ Közgazdasági szempontból foglalkoJí« iavaslattal. Az igazi gazdasági fellentó a hajózástól várja és ezért a Duna— wza-csatorna kiépítését követeli. A korlilny politikája iránt nincs bizalommal, a avaslat0t tehát nem fogadja el. Mándi Sa«« sajnálattal látja, ihogy a föklmiveiéstárca nem tud megfelelő összeget kapT a budgetben. Ezután áttér az Ausztriával Németországgal kötendő kereskedelmi -élésre és agrárszempontból világitja ** a költségvetést. Pop-Csicsó István bepe|.t ezután. Azonosítják magukat Vajdalt?!nf/a Sandorral- Tisza István grólf felel P-Csicsónaik. Az egész delegáció .helyes'li L 0narchia álláspontját Romániával szemvin- Csodálkozik azon, hogy a román képy. • azonosítják magukat és szolidárisak Pop-Űsicsó kijelentése, mintha a "tan-magyar béketárgyalás megszűnt veitó- nem felel meg a válóságnak, mondotta Wrí k®iván. Pop-Csicsó interpellációjára I e .a S01' ezután, amelyre Jankovich Bég.p tauszminiszter ma nem adott érdemi es,v T^taszt, hanem egyik legközelebbi ülétín felel majd. DÉLMAGYARORSZÁG 5. TELEFON 11-85. CSATA. Á^Jegnagyobb csatakép, amely gjjíg készült. A hires MEADE tábornok vezetése alatt. 30,000 résztvevő szerepel a filmen. Rendes helyárak. ^őadások d. u. 6f este 9 órakor. crMég egyszer a szegedi zsűriről. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület zsűrije ma válaszolni kívánt nekem. A nyilatkozó urak közül Sebestyén Károly uré még a legkonszi'liánsaM) és végtelenül sajnálnám, Iha őt magamra haragítottam volna. Egyébként a saját bevallása szerint: eb hez hasonló incidensek mindig fordultak elő; vagyis elismeri, hogy a bajon orvoslás szükségeltetik. Az orvoslás azonban nem a zsűrimentesség lenne, mint a-zt szándékos félremagyarázással hangoztatja a cikk írója. A zsűri mentesség a jövő kiállítások formái. Olyan messze van Szeged ettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az orvoslás itt .(.amint már megírtam) ugy lehetséges, ha a zsűri tagjai feltétlenül művészek lesznek és a számarány lehetőleg négynél nagyobb lesz. Szőri dr. ur nyilatkozatában nem áll meg az az állítás, hogy én tudtam volna a zsűri összetételéről. De nem csak én nem tudtam, hanem Károlyi festőművész is oso dálkozva beszélte el nekem, amidőn megtud ta, liogy kikből fog állani a zsűri. Hogy pedig a zsűri jó vagy rosszakaratú volt-e, nem tartozik a dologihoz. Hiszen .ilyen összetételű zsűrinél az eredmény ugyanolyan, akár jó, akár rosszakarattal bírálja a képeket. Gyuritza. dr. ur nyilatkozatára elmondom, bogy a dolog voltaképen igy történt meg: lAz igazgató ur belépve a kiállítás helyiségébe, rögtön méltatlankodását fejezte ki az előbbi napon írott cikkem miatt, amelyben a zsűri helytelen összeállítását támad tam. -Azzal, még mielőtt szóihoz jutottam volna, a faképnél hagyott. Később .az édesanyám szólt neki, liogy én beszélni akarok vele. ő kijelentette, hogy nem érdekli az, amit én akarok mondani. Valamivel ké;őbb én hangos szóval kértem, (hallgassa meg a mondani valómat. Ekkor megkértem, hogy három .képemet akasztassa jobb helyre, mert azon a helyen sehogy sem hatnak, mivel nem lehet a képeket átlátni a kis távolság miatt, amelyet hátrafelé bir az ember tenni. Fölemlítettem továbbá, hogy a képeket igy tönkre téve, lehetetlen eladnom. Mindezekre az igazgató ur kijelentette, hogy a képeket nem hajlandó elmozdítani. A képeket erre ón leaggattam abból a oó'lból, ihogy elvi te tem. Ebiben semmi különöset nem találtam; még pedig .azért, mivel tavaly Nyilassy a ki állítás bezárása előtt, több mint egy héttel szintén leakasztott a szegedi tárlatról 8—10 darab képet és Temesvárra v.itte; mivel ott az akkor rendezett Müvésziiáz kiállításán akart részt venni. Ebből jogosan következtethettem, hogy ami az egyiknek lehetséges, az jogos a másiknak is. (Furcsa .fogalmai vannak .a paragrafusok ibetartásáról az igaz gatóságnak.) Reméltem, hogy a képeket ide adják, másodsorban azért is, mivel tudom, hogy egyetlen vágyuk, ha engem teljesen elüldözhetnének maguk közül. Mert nem véletlen az, hogy én arra a lehetetlen falra kerültem. Valamiint az sem véletlen, hogy például Nyilassy képei oly szépen vannak csoportosítva (amint hallom, minden évben) egy igen jó teremben. :Az sem véletlen, ihogy a rendezéskor engem (.a paragrafusra hivatkozva) a kiállitás helyiségébe nem engedtek be, — másoknak pedig szabad bejáratuk volt ide; amit a saját szemeimmel láttam. Volna itt még sok mindenről irn,i, hanem erről majd máskor. Egyelőre csak még a következőket jegyzem ide: Rendkivül helytelenek az egyesület alapszabályai ileyn formában, mivel csak egyoklalulag védenek. Az egyén a kiállítás tartalmára teljes .m ki van szolgáltatva az egyesület önkényének. Az én esetemben például kény télen vagyok tűrni, liogy a képeim maximális hatását a rossz elhelyezéssel tönkre tegyék; elütve engem ezáltal az anyagi és erkölcsi eredményektől. És én mindezek ellen semminemű védekezést nem fejthetek ki. iMig az esetben, ha a képeimet ideadnák, én magaan rendezhetnék tárlatot, ahol is a fönt emiitett eredmények eshetősége végtelenül nagyobb volna. Ám jól van.uraim! Kibírjuk még talán az önök jóindulatát is és reméljük a legjobbat, — azt, hogy máskor nem leszünk egymásnak terhére. Joachim Ferenc. A kereskedelmi hitel és jóhiszeműség. (A francia csőd örvény hatása a francia kereskedelem konszolidációjára.) (I.) .Ha a magyarok külföldre kerülnek, csodálkoznak a nyugati fővárosok terjedelmes detail-iiz'letei fölött. Már Bécsben is vannak nagy holtok, de mennél jobban jutunk nyugat felé, annál nagyobbak az üzletek és a legtöbb és kiterjedtebb áruházak a világhírű párisi Bon Marché és Louvre mellett, a francia fővárosban találhatók. Nagyon gyakran hallottam kereskedők részéről, — akik igen jól tudják, lliogy az ilyen nagy terjedelmű üzlet nem egy nap létesül, hanem kivétel nélkül szerény keretekből küzdötte föl magát, azt a kérdést fel tenni: vájjon hogy is képesek emberek arra, hogy ennyire tudjanak fejleszteni egy üzletet; mit követnek el, bogy vállalkozásuk oly óriási lesz? A válasz erre igen rövid: a kereskedők puritán kereskedelmi politikát követnek. Nem is képzelhető, hogy mennyire téves azoknak az álláspontja, akik a gyors gyarapodás szempontjából egyáltalán nem törődnek a bizalommal vagy visszaélnek vele. Sajnos, minálunk ez elég gyakran tapasztalható, ami azután visszahat az egész kereskedelmi világra. A bizalom legbecsesebb portékája a becsületes kereskedőnek. Nemcsak a hitelezők bizalmára van szüksége, hanem a vevőére is. Ha a kereskedőt az információk jól bekonferálják a gyárosnál, nagykereskedőnél és egyéb szállítójánál, akkor természetesen jobban keresik vele az összeköttetést és nagyobb áldozatokkal is megkötik vele az üzletiket. Akinek nincs megállapodott hitele, vagy aki ingatag, az hiába fordul elsőrendű szállítóhoz, gyároshoz. Nem kap portékát, csak másodkézből s ez már magában véve drágítja az árut, azt nem is számítva, hogy a fölös kockázatnak is meg kell szerezni az árát és a szorult helyzet is belekerül a vevőnek néhány százalékába. Persze ez fölfelé szól. Lefelé ugy áll a dolog, liogy kereskedőink egy bizonyos része felületesen iaat hiszi, hogy minden vevő őreá szorul; azt is gondolja, hogy a fogyasztó közönség ugy sem tudja megkülönböztetni a jót a jobbtól, vagy roszszat a rosszabbtól; de a legtöbb arra /az álláspontra helyezkedik, hogy a szomszéd sem teszi másként, hát ő is nagy haszonra dolgozik, Ez az utóbbi elv leginkább a vidéki városokban dominál, .arra nem is vetnek kereskedőink ügyet, hogy a legtöbb nagy családu vevő, a nagy bevásárlásait összegyűjtve, Budapesten, Bécsben és néha még külföldön is eszközli. Találkoztam már olyan esettel is, hogy egy vidéki hivatalnok havi fűszer szükségletét a .fővárosban szerezte be, mert ahol lakott, véletlenül olyan kereske-