Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-15 / 113. szám

»*erkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. —, Enrcs mzim ára 19 Bfiér, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre . . K 12'— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81 Egyes szám ára 10 fillér. Jfcegetf, 1914. ül. évfolyam 113. szám. r, • 1 — —a' Péntek, május 15. Orosz ajándék. Epedve várják a Néva partján Káro0 Mihály grófot és társait. Mily epekedő sóvárgással, arról tanúskodik a mai ellenzóki lapok legfrissebb hire, mely szerint az vrosz Egyesület nevü politikai egyesület klándékka! várja az ellenzék tagjait. Egy 1849-ből való magyar zászlót akarnák az felenzék Pétervárra ránduló tagjainak Mándékba adni. Kettőszáz közül egyet, a lobbi százkilencvenkilencnek — mert kétszázat zsákmányoltak az oroszok — alütttba kötött képes reprodukciójával fogj?ak kedveskedni. Milyen megható az rosz Egyesület elnökének, Vergunnak ,,/Olyiék iránt való figyelme! Orosz parkkal eltaposott magyar hősök kezéből k'tógádt zászlókkal kedveskedni! Jó és fiotti érzésű magyar embernek az ilyen Pndék kedves lehet-e, annak a megitélé/ Károlyiékra és a magyar ellenzékre >zzuk, de hogy bennünk ez az ajándék tette vegyes és mindenképpen kellemeth'érzéseket ébreszt, az bizonyos. Gunyis beillő, kegyetlen és kegyeletlen tefedék. Micsoda épületes látvány lesz jJM ennek az ajándéknak az átnyújtása! a 'átnának, ha éreznének azok a hősök, / lengették azokat a zászlókat, vájjon te4 szólanának? A hősök, akiket a világdalom egyik legnagyobb lírikusa: HeiJjteegcsodált és megbámult, vájjon nem fognak megfordulni sírjukban? „Bármily büszkén és szabadon lengedeznek a zászlók, — ezt irja a nagy német költő 1849ben — régi szokás szerint a hősnek vereséget kell szenvednie a baromi, durva erőszakkal szemben." A hős, aki büszkén és szabadon lengette zászlóit, a magyar nemzet volt, amelyre baromi du.rva erőszakkal az orosz hatalom rontott rá és kicsavarta az addig diadalmas zászlókat. Károlyiék most visszaszereznek egyet a kétszázból, a többinek pedig a képét. Visszaszerzik, de a leggyalázatosabb önmegalázás és megaláztatás árán. Ha nekik kedves ez az ajándék, mi szégyelljük magunkat érte. Mert szégyelni való, hogy vannak magyarok, akik ilyen ajándékot elfogadnak. De talán nem fogják elfogadni. A nemzet felháborodásától talán még ők is megijednek. Ha mindennek van határa, kell, hogy határa legyen az ellenzék balgaságának is. Csakhogy ők nem igen gondolkoznak. ők csak handabandáznak és futkároznak. Nem érzik biztosnak lábuk alatt a hazai talajt, hát kapkodnak minden szalmaszál után, mint a vizbefuló. Szaladnak az amerikai lidércfény után, kézcsókra készülnek Oroszországba és a jó Isten tudja, még hova. De ez érthető is. Itthon ninos miit keresniök, elmennek hát idegenbe. Sajnos, csak vendégszereplésre. Ha csak egy kissé is gondolkodnának, lehetetlen volna be nem látniok, hogy az ajándékozó kedvükben levő oroszok nem önmagukért szeretik őket. Csak nem tételeznek fel az oroszokról -akkora naivságot, hogy az ő szép szemükért dobog az oroszok szive?! Mivel azonban sem gondökkodni, sem látni nem akarnak, nem veszik észre, hogy nem az ő politikai szempontból értélrtelen barátságuk kell, hanem jól esik nekik egy kis zavar ia hármasszövetség vizein. Ha másra nem jó ez a zavar, arra legalább is jó, hogy szövetségtársainkban egy kis elkedvetlenedést, egy kis bizalmatlanságot keltsen. Orosz érdekből és orosz szempontból ez is valami. Ha nem is sok, de — valami. Mert hogy valami sokat nem lelhet a magyar ellenzéknek, sőt csak kis töredékének oroszbarát akciójától remélni, azt az oroszok nagyon is bölcsen tudják. Jobban, mint maguk Károlyiék, akik fészkelődésükkel elérik azt, hogy az oroszok uralmára hajtják a vizet, anélkül azonban, hogy abból nekünk magyaroknak a legkisebb haszonra is lehetne némi kilátásunk. Bámulatos, milyen kevéssé ismerik ellenzéki oldalon a magyar népleiket. Kétségbe nem vonható tény, hogy a magyar nép lelkében még élénken sajog az 1849iki orosz invázió emléke, minek következtében a magyar nép gyomra nem veszi be a inuszkabarátságot. Igaz, hogy az oroszok nem a maguk jószántából, hanem Gyógyulás. Irta: Molnár Ferenc. tatijj/ tengerpartom majdnem mindennap iC^ott az em,ber Rióval, Szép, sápadt Vöm a szeme nagv gondolkodó -szem. tii. t>s, 'tóJát alig tudta egybefogni a sok ihajc$jjteüven duzzadtak (egymásra a vörösrézette te tóstag fonaték, mint valami rozsdately'i 1 ka aranykorona, egy száműzött kit ny fekén. Rita azonkívül igen finom Mtet/eFemtés is volt. Az orrcimpái majdnem Zoek voltak s az ajka keskeny, nem: vérkit ifgyi?iZóval Rita szép, beteg lány volt, a Sott ő*11 teltek. A tengerparti utón- ropo'tenvv 'cs' amikor a cselédjük .arrafelé UiekV te a háromkerekű karosszéket, a Szel/ ! ^issé előrehajol tan, sokszor lehunyt Wiade teKfobbször mégis a tengert ° bámulattal nézve ült Rita. ha J/or még kevesen voltaik a fürdőn s teajdri lle'yről nem 's- de a kurlistából iw n.erri imind ismerték egymást. A;ztán hoVa 0sszeismerkedtelk azokon a helyeken, a Kt Rebben. szokott sütni a nap. összea gyógyító .melegség, ez a csöpp teessz" »'nyar' melynek a kedvéért olyan Ser toj"r,?' is •eljönnek az emberek, ide a tentóellé. fetiem l"'te csak érdeklődtek Rita iránt. Is• hiszen ha nem is lett volna beteg, akkor is őt látta volna meg mindenki legelőször a társaságból. Ha rásütött a nap, a beteg Rita csodálatosan szép volt fehér ruhájában, ahogy a tolókocsin ült, sovány két karját a szék karjára nyugtatva s a tengerre nézve szerelmes pillantással. Eleinte csak érdeklődtek iránta, utóbb nagyon megszerették. Az emberek, (ha találkoztak egymással a parti utóm, nem; mulasztották el megkérdezni egymástól: — Látta már Ritát? Aztán, ha látta: — Jobban van? Erre ez volt a rendes felelet: — Nagyon lassan javul, azt mondja az orvos. Fejet csóvált erre rendszerint az illető, felsóhajtott: — Szegény! És tovább menit. Néha hozzátették azt is, -hogy kár érte, hogy az ilyen szép lány mily nagy szerencsét csinálhatott volna már, ha neim volna beteg. A szép, Okos és kedves Rita pedig boldog volt, hogy mindenki ily nagyon szereti. Jóltevően vette körül a szivekből áradó melegség, az a tudat, hogy az asszonyok őt nem kritizálják, hogy róla nincs pletyka s hogy a férfiak róla bizonyára nem szőnek olyan gondolatokat, aminőket egyegy fess, szép ruhás- asszony szokott bennük kelteni. Egyetlen egyszer merészelte egy meggondolatlan kis süldöleány azt mondani, hogy Rita „affektál a hajával" — de az Oly nagy közmegvetéssel találkozott, hogy otthon még az anyja is összeszidta s Ritától az egész íürdőtársaság jelenlétében bocsánatot kellett kérnie. Mire aztán állandóan melegebb napok jártak, Rita már király volt. ö hozzá hordták a szép virágokat, ő olvasta legelőször a lapokat s odahaza annyi regénye volt, .mint senki másnak. Az asszonyok kergették a férjeiket, hogy udvaroljanak a szegény, beteg Ritának, aki oly szerencsétlen, hogy egy tapodtat sem tud járni, mialatt ők feszülő mellel, emelt fővel járják a hegyi utakat a szép tavaszi napfényen. • A tavasz aztán véglegiesen is megérkezett. Ezideig még esővel tarkázta a jó Isten a szép időt s ily (alkalmakkor Rita a szálló nagy csarnokában ült. Egy ilyen esős napon történt, ihogy amikor az egyik fürdővendég — egy csinos pesti asszony — lejött az aranykorlátos, piros szőnyeges lépcsőn, majd nem a falhoz támaszkodott meglepetésében. Halkan rebbent él az ajkáról: — Oh! . . . Rita ott állt előtte a szőnyegen, hosszú fehér ruhában., fején a drága rozsdavörös haj koronával. Igenis, Rita állt. Jobbról az orvos fogta a karját, balról a szobalány. Ez az állás igy nem volt nagyon katonás, de mégis állás volt, A sarokban szomorkodott a karos-