Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-12 / 110. szám

Szeg©d, 1914. május 12. DÉLMAGYARORSZÁG Az iparfejlesztés reformja. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara teljes Wésén elmondta Tonelli Sándor kamarai titkár. (II.) Megállapítván az ipar fejlesztéséfok szükségességét, 'felmerüi az a kérdés, fogy az uj iparfejlesztési 'térvénynél milyen szempontok lennének irányadók. Itt rogy általánosságban arra az eredményre kell jutnunk, 'hogy a jelenleg érvényben lévő 1907. Hl- törvénycikk .rendelkezései nagyjában Megfelelőek. .Mindössze bizonyos gyakorlati tapasztalatokat kell hasznosítanunk, amiket a 'törvény 'életiben lléte alatt volt alkalmunk Megszerezni. Igy elsősorban általános elvfont volna a gyáriparnál felállítandó, hogy ne azok az iparvállalatok részesittessenek a legnagyobb segélyben,, amelyek még Magyarországon képviselve nincsenek, mert hiSz,en ezeknek a termelési előfeltételei igen gyakran hiányzanak, hanem azok, amelyekben tömeges behozatalunk van, amelyek töMegszüikségleti cikkeket állítanak elő, a meg telelő termelési előfeltételeikkel rendelkeznek amelyek más gazdasági ágak produktivitását is képesek előmozdítani. Megtartandó folna a jelen iparfejlesztési törvényből' az is, fogy a kormánynak, illetve az ipartanáosttak szabad keze legyen, a támogatandó iparvallalatűk megvátogatása tekintetében. Az a 'többek áital, hangoztatott terv ugyanis, hogy a támogatható iparágak taxatíve sorolltessanak fel, a célnak nem felel meg. Egyegy ipari szakma viszonyai ugyanis tiz 'év ®att, mig a törvény életben van, olyan gyöfores változásokon' mehetnek át, hogy a támogatás esetleg feleslegessé válik. Más ^jben pedig szükségesnek mutatkozhatik fontán letérdelt, egyik kezét a halott szemé;e téve, a másikkal a koporsóra támaszkodna. I Eljőve azután a íelsővégi Vertán asztat0s, szólván: foi Gondoltaim asszonyság, hogy egy borsót csinálok szegénynek, hisz miesterMibe,r volt, mint én . . . ,, "De meglátva most a 'gyönyörű müvü ^borsót, egyszerre a fejéhez kapott. Az jtorn villant át a szemén. Nem hangosan' folot't, .csak önmaigában gondolkozott: rtfoz ez óriási felfedezés. Koporsó hajlított rtfol, be lehet festeni éreszinüre és az em¥ rengeteg pénzt kereshet Ilyen koporsók,3 hatszor annyiért lehet eladni, mint a fogieket." s Mintha egy könnyet törölt volna ki a fornéből, odaemelte a keszkenőjét, j Asszonyság, tudom, hogy nincs módl • nát nemcsak koporsót adok. Engedje, J*Y Geréb Flórist egészen én temettessem • Szép temetésben temettetem. v, . Es igy a szegény 'Geréb Flórist a felsö31 asztalos 'gyönyörűen eltemettette. ÉrcjjMüre festett koporsót csinált neki. A fcoJsót az emberek nagyon megbámulták. Es Jbd'enki, akinek szeretettje meghalt, arra togyott, hogy ilyen koporsóba tegyék, mert ^ r'e ment, hogy ez nem rohad el soha és a 'fotulás hozzá sem fér. ^ fs a felsővégi Vertán 'gazdagsága esoPi'fo'ód'ra megnőtt az uj koporsók által, mig 0r's porladt . . . porladt. az eddig nem támogatott iparvállalatoknak állami támogatása. Az iparfejlesztési törvénynek a gyakorlati élet igényeihez kell hozzásimulni és előre megkötött marsrutával dolgozni nem lehet. Ami a támogatás formáit illeti, a legcélszerűbbnek tartjuk az állami kedvezményeknek eddigi tor mában való engedélyezését, a több évre felosztott szubvenciót, továbbá olyan középipari vállalatoknál, amelyek a gyáriparba valló átalakulás stádiumában vannak, a gépsegély engedélyezését. Nem kívánnánk ugyan elzárkózni a többi támogatási módozatok engedélyezésétől sem, a melyek a jelenlegi iparfejlesztési törvényben meg vannak állapítva, de ezekkel szemben nagyfokú óvatosság ajánlatos. Sorra véve ezeket a támogatási módozatokat, az első az állami részvényjegyzés, vagy kamat garancia. Az állami részvényjegyzés mellett könnyen felmerülhet az az aggodalom, hogy az államnak egyes vállalatokban való részesedése állami üzemek képződésére vezet, ami a magánipar szempontjából kívánatosnak nem mutatkozik. Felmerülhet az a vád is, hogy az állam azokat a vállalatokat, amelyekben maga is 'érdekelve van, akár fcözszállitásoknál, akár más esetekben a megengedettnél nagyobb mértékben támogatja. Kamatgarancia esetén pedig az ilyen formában támogatott vállalat úgyszólván mentesítve van a racionális üzletvezetés alól, hiszen egy bizonyos jövedelmezőséget az állam neki minden körülmények között garantál. Ugyanilyen szempont alá esik az olcsó, vagy 'kamatmentes kölcsön engedélyezése is, amely látszólag csak nagyon csekély mértékben tér el a szubvenciótól, tényleg azonban igen lényeges különbségek állanak fenn közöttük. Mig ugyanis a szubvenció a befektetett tőke után több évre részletekben adott támogatás, addig a kamatmentes, vagy olcsó kölcsön magának a tökének az előteremtését célozza. Már pedig az államnak nem lehet feladata az, hogy iparvállalatok létrejöttét támogassa, de semmi esetre sem lehet feladata az, hogy magát a tökét teremtse elő. Amellett szubvenció engedélyezése esetén az állam ellenőrizheti, hogy a kikötött feltétetek betartatnak-e, mig az előre kiadott kölcsönnél ez nem történhetik meg. A kölcsönrendszerrel szemben táplált aggodalmat igazolják a gyakorlati tapasztalatok is. 1881-től 1910-ig az állam összesen három millió kölcsönt engedélyezett iparvállalatoknak, ennek az összegnek pedig csupán 19.6 százaléka fizettetett be hiánytalanul. Ez könnyen érthető rs, mert hiszen az államra nézve erkölcsi lehetetlenség, hogy azokat a vállalatokat, amelyek létesülését maga mozdította elő, nemfizetés esetén végrehajtás, vagy más erős-ebb eszközök alkalmazásával tönkretegye. Ha pedig egyik fél a kölcsönt nem fizeti vissza, a többiek is hamar arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy ők sem fizetnek. Óvatosság ajánlatos a termeléshez alkalmazkodó prémium rendszerével szemben is. Itt ugyanis fennforog az a veszedelem, hogy a segélyt legnagyobb mértékben azok a vállalatok kapják, ameiyek erre legkevésbé vannak rászorulva és könnyen előfordulhat az is,'liogy a prémium összegét az árak rontására fogják felhasználni. Különösen aggodalmas azonban a válságba jutott vállalatok úgynevezett megmentése. Mert mint a tapasztalatok mutatják, az sohasem szolgált az illető vállalat életképességének biztosítására, hanem legfeljebb kiegyenlítette azokat a veszteségeket, amelyeket a régi tulajdonosok és részvényesek a rossz vezetés folytán szenvedtek. Már pedig az állam célja lehet az ipar megteremtése, de semmiesetre sem az egyes vállalkozók pénzügyi támogatása. Mindezek alapján, mint már fentebb említettük, legcélszerűbbnek mutatkozik általánosságban az állami kedvezmények és szubvenciók rendezésének megtartása, a többi módozatok pedig csak nagyon kivételes esetekre volnának szoritandók. A gyáripar fejlesztésénél felmerülő kérdésiek között fontos még az a kérdés, hogy a vállalatok üzem-kibővitései is támogatásban részesittessenek-e? Sokam ugyanis azon a véleményen vannak, hogy az üzemkibővités már a vállalat prosperálásával jár és az ilyen vállalat már ujabb segélyre nem szorul. Ennek a felfogásnak van ugyan jogosultsága, mégis kimondandó volna az, hogy olyan vállalatok üzem-kibővitései részesíthetők állami támogdtásban, amelyek a fentebb vázolt szempontoknak megfelelnek, tudniillik, ha az általuk termelt cikkekben hazai iparunk a szükségletet csak csekély részben fedezi, viszont külföldi behozdtalunk nagymértékű. Célszerűnek látszik az is, hogy az állam a kedvezmények mértékét különböző alapon szabja meg, ha az egyes vállalatok bizonyos megjelölt vidékekre, városokba telepszenek, ahol fontos közgazdasági miszsziót vannak hivatva betölteni, például, ahol a gyáripar létesítésétől a kivándorlás megszűnését lehet várni. Magától értetődőíeg sohasem volna szabad azonban annyira men ni, hogy a vállalatok erőszakosan olyan vidékekre telepíttessenek, ahol maga a termelés nehézségekbe ütközik. Végezetül a gyáripar támogdtásánál szo ciális szempont gyanánt tekintetbe volna még veendő a munkáslakások kérdése is, még pedig olyan formán, hogy abba az őszszegbe, amely után a szubvenciót engedélyezik, a munkáslakások létesítésére forditott befektetés is betudassék. A bosnyák kérdés rendezése. Szerajevoból jelentik: A tartományi tanács ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a közös pénzügyminisztérium utján a két kormányhoz felszólamlást juttat, melyben sürgeti a Bosznia és Hercegovi/na közjogi helyzetének rendezésére, az alkotmányjogok tágítására, a vámaverzum szabályozására, a posta- és távirdaiotézimények a polgári hatóság által való átvételére vonatkozólag annak idején a két kormányhoz juttatott memorandum elintézését. MINDEN VASARNAP HONVED ZENE HANGVERSENY.