Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-12 / 110. szám

S>crkcsxtöaé| Tc Kárász-utca 9. : 305. ^ fém W*. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K12-negyedévre K 6 — egy hónapra K 2 ELŐF1ZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonszám: 81 < Egyes szám ára 1» Bllér. Szeged, 1914. íü. évfolyam UO. szám. Kedd, május 12. A külön vámterület helyett közbenső vámok. Irta: Wimmer Fülöp. Amint egy év előtt szociális szemPontból az összes politikai és társadalmi tényezőket — még pedig joggal — a vdQszt ót Örvény foglalkoztatta, mint egy °yan alkotás, amely hivatva volt legalább egy évtizedre megállapítani az egymással küzdő két nagy irányzatnak — a Konzervatív és a radikális világnézetnek T erőviszonyait, ép ugy, de a mi materiális korszakunkban még nagyobb foiyossággai bir az előttünk álló kereskedelmi Zerződések és a közös vagy külön vámtelet kérdésének megoldása, mint olyan terdés, amelyről bátran mondhatjuk, „ 0gy minden más probléma — külpolitiím' közigazgatási, jogi vagy kulturális — • Ipntőségre és kihatásra nézve messze götte marad. _ Hiszen az itt felsorolt kérdések mind S/ének nemcsak föfeltétele a gazdasági J 0(!és és a gazdasági erők gyűjtése, ha te egyenesen ez utóbbiaktól függ az kiii* * külpolitikai, közigazgatási, jogi és ^rális kérdésekben való állásfoglalá„a?k mérve, már pedig — és ezen állitás,/l'ig lehet ellenzője — a gazdasági feje öst, valamint a gazdasági jólétet és semmivel sem biztosithatjuk jobban, Vaj helyes, céltudatos vámpolitiká4r'önt sem foroghat fenn kétség, — °nösen ma már — egyetlen hozzáértő Vám ar emberben sem, hogy a leghelyeseb te p°Htika csak a külön vámterület létek volna, merí ha a múltban lehet, *ég olyanok, akik a mi nyersterméhjj'. k vámmal való sujtását nagyobb özö ,Üynak vélték, mint a hozzánk be„ n|ó iparcikkek elvámolásának előnyét, jra te3) amikor belfogyasztásunk állánhte annyira emelkedik és kereskedelmi 3qq egünk 300 millióval passzív, vagyis ben mi|lióval hozunk be többet iparcikkeklbénvn?ln't amennyit leginkább nyers ter• en 'kiviszünk, bizonyára ezek aga' is eloszlottak már. fenek 6 Van a 'kü'11011 vámterület létesité eSy mindnyájunk által ismert le^^/tlen akadálya — hozzáteszem mindjárt, hogy olyan, amely teljes megértést és méltánylást érdemel — és ez az uralkodó, vagyis az uralkodóház azon aggálya, hogy a közös vámterület megszüntetése a két állam közötti egyéb viszony meglazulását, esetleg teljes különválását (persona! unió) vonhatná maga után. Ez a helyzet azonban — egyrészt tehát a külön vámterület elvitázhatatlan panaceája minden közgazdasági hátramaradottságga.1 szemben, másrészt az uralkodóház fentemiitett és a népek szempontjából is feltétlenül figyelembe veendő álláspontja — egy, a mai világban amúgy is szokásos eljárást: egy középút megtalálását teszi kötelességünkké, e középutat pedig meg is találtuk már, még pedig a magyar nemzet szempontjából teljesen kielégítőt — közbenső vámok — életbeléptetésével. E szerint a monarchia két állama kifelé ugy, mint eddig, egy közös vámterület marad, amely kereskedelmi szerződéseit — mindkét fél legjobban összeegyeztetendő érdekeinek alapján — a többi államokkal együttesen- köti meg, egymás között azonban, felismerve mindegyik állam azon jogát, hogy közgazdaságát: földmivelését, vagy iparát, lehetőleg önállóan fejlessze, közbenső vámokat léptetnék életbe, amelyek a külállamokkal megállapított vámtételeknek mondjuk egy harmadát tennék ki. E középút helyessége és célravezetősége fenti mindkét szempontból szembeötlő. Feltétlenül közös vámterület marad a két állam nemcsak kifelé, hanem főleg azért is, mert mi a nekünk szükséges iparcikkeket kétségtelenül ugy, mint eddig, majdnem kizárólag Ausztriából fogjuk beszerezni; hisz a vámtétel kétharmados különbözete ezt okvetlenül biztosítja Ugyanúgy szerezné be Ausztria a neki szükséges nyers terményt változatlanul itt nálunk, mert a kétharm-ad vám ezt megint ő reá nézve mint eddig egyedül előnyösnek mutatja. Amint ezen egyik álláspont érvénye sül, ugy elmondható ez a másikról is, hogy tudniillik egy ilyen közbenső vám, ha nem is oly tökéletes módon, mint egy másik ily tekinteteket nem ismerő államban, de — mint iparos merem ezt mondani — mégis majdnem teljes mértékben alkalmas arra, hogy annak védelme alatt a mi iparunk (de esetleg az osztrákok 'ny-ersttermelése is) 'hatalmasan fejlődjék, aránytalanul jobban és hatalmasabban minden esetre, mint a mostani mesterséges, feltétlenül elégtelen támogatás mellett. Hogy a magyar államnak ez által — különösen -az első évtizedben, mig az ipar megerősödött — nagy vámbevétele is volna, amelyet a sok égető szükséglet fedezésére, első sorban talán a közlekedési eszközök javítására lehetne felhasználni, csak mellesleg em-litem. Az eszme feltétlen helyességét igy kimutatva, természetes következtetéssel jutok a magyar ellenzék szerepére, ugy, hogy magától vetődik fel az a kérdés: hát miért nem létesitik a közbenső vámokat, ha előnyeik mindenfelé oly szembeötlők? Egyszerűen azért, mert a külön vámterületnek mé,g ezen ennyire felihigitottl formája sem tetszik a bécsi köröknek és szükséges tehát az, amit Tisza Kálmán mondott ezelőtt harminc évvel, de ami ma még inkább áll, mint akkor: — „Ha nem volna ellenzék, -egyenesen teremtenék ilyet, hogy egyes fontos kérdésekben erre támaszkodva, Bécsben a magyar álláspontot keresztülvihessem." Amint tehát a magyar ellenzéket vádolom azzal, hogy egyedül az ő magatartása okozta azt, hogy az uj választójogunk nem sokkal liberálisabb, mert ha akkor, amikor e törvényt előkészitették és tárgyalták, az ellenzék, — látva íazt a hatalmas és országos n-evü férfiakból álló csoportot (Hegedűs Lóránt, Sándor Pál, Székely) amely a munkapárton belül a liberálisabb felfogást portálta —, nem személyeskedik, nem áll elő vélt sérelmekkel, nem a szociálistákra bizza az egész küzdelmet, hanem a korszakalkotó törvény tárgyalásában minden erejével részt vesz, akkor kétséget nem szenved az, hogy sokkal liberálisabb törvény alapján választanánk jövöben; mint a mostani, épugy, — ami pedig a népek sorsában ritkán fordul elő, — egy majdnem egészen hasonló helyzet eiőtt állunk a vámterületet illetőleg is. ^jéglőbcn javéházban í^szerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben duplamalátasört. AZ UTÁNZATOKTÓL!!