Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-01 / 102. szám

Szerkesztőséi; Kárész-utca 9. Ecres sxkm ín 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6— egy hónapra K t— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7'— egy hónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 8L Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. §11. évfolyam 102. szám. Péntek, május 1. Májusi szél. Május (királynője bevonulásának napját ragyogó ünneppé avatta a munka századában élő emberiség. Elhalkul a gyárak csörömpölő gépeinek robaja, megáll a csattogó kalapács, kialszik az örökláng tüzében álló gőzkazán: az ipar robotosai egyetlenegy napig semmi mást nem fognak tenni, mint élnek a saját emberi öntudatuknak. Ki irigyelné tőlüik a nyár első meleg napsugarát, mely egyaránt hull dolgosokra és restekre, igazakra és hamisakra, jókra és érdemtelenekre még ott is, ahol az emberi társadalmák önkénye • osztályokra különítette el a küzdő feleket? Vérpiros lobogók lendülnek a tiszta levegőben, forradalmi dal zeng a fák alatt, hömpölygő munkássereg tart a ligetek zöldje felé: mindez együtt felüditő, szép és megnyugtató, mint a friss illatokat hozó májusi szél . . . Máskor is igy kezdődött. A fölséges nép énekelve, tréfálva, triviális utcai zajongással indult el Sévres felé, a versaillesi uton s alig sejthette, hogy aznap este halomra fogja gyilkolni a királynő testőreit, mialatt a megriadt, szőke Antoinette egy szál inghen, riadtan menekül fürdőszobáján keresztül ... A fölséges nép vállára emelte Táncsics Mihályt s még nem sejtette akkor, hogy lelkesedésének ezzel a szabad kitörésével később egy országot fog lángbaboritani. Kicsi örömök, egyszerűek és kedvesek, az ember ős természetéből fakadók, a szabadság boldog kívánásával íössjzehangoitak s mégis milyen igazán és nagyszerűen bennük van az emberiség legbensőbb szellemi tartalma: a küzdelem és pihenés változatain edzett csodálatos előretörekvés! ' De hát ha a hízelkedő májusi szellő fergeteges viharrá izmosul majd egyszer? . . . A társadalomnak az a jelentős oszlopa, melyet a munkásság gyűjtőneve alá szoktunk foglalni, világtörténeti jelentőségében nem idősebb hatvan évesnél. A kommunista kiáltvány bölcsőjélt houdozó londoni kongresszus óta beszélünk a munkás-elemről, mint államalkotó tényezőről s azóta ez a fogalom belső tartalomban ép ugy, mint kiterjedésben, a legtiszteletreméltóbb társadalmi erők egyikét jelenti. A munkásság megjelenése óta van tiszta szociálizmus, igazi demokrácia, teljes humanizmus. Sajnos, ezek a nagy fogalmak igen jelentékeny részben csak fogalmak s nem megvalósult ideálok, mert a munkásság erkölcsi súlyában rejlő nagy jelentőséget a társadalom még nem méltányolta s a humanizmus egyelőre megelégszik felszínes népjóléti intézmények létesítésével, anélkül, hogy a mai kapitálista termelés helyébe a tiszta szövetkezeti alapon álló munkástársaságok tevékenységét állítaná. Gyáriparunk, kereskedelmünk és vállalkozási hajlamunk még a nagytőke uralma alatt nyög, Európa ép most készül az általános autonóm vámtarifák életbeléptetésére s a legkevesebb remény sincs rá, hogy a szövetkezeti munkásmozgalom, melynek élén a kitűnő Jaurés áll, a közel jövőben számottevő eredményeket tudhatna fölmutatni. Mégis, azt hiszszük, a munkásság egészében olyan lebirhatatlan elevenerő, az alkotó energiának annyi szívóssága van felhalmozva, a mi előbb, vagy utóbb, romboló és teremtő módon fogja a társadalom mai képét átalakítani. Május elseje azt jelenti a világnak, hogy a munkásság homogén szervezetté tömörült össze, mely a maga méltóságteljes öntudatával az aranyat érő tavaszi munkaidő közepén el tudott hódítani egy drága napot a maga emberies élete számára. Mily nagy erő nyilvánul meg ebben a tényben! íme, a középosztály robotosai, a hivatalnokok, sem a vasárnapi munkaszünetet, sem a május elsejét megteremteni nem tudták, pedig a hivatalnokélet egy-egy napjának nincsen pénzben kifejezhető értéke, aminek elmaradásával a nagy uzsorás, az állam, károsodnék. Világos bizonysága ez annak, hogy a szerj vezkedés és tömörülés nagy társadalmi jelentősége elvitázhatatlan. 1 Oszt verőfény (fjoacfiim cFerenc festménye után.) d sarjú rét friss — pompás• zöldje villog Mint smaragdszin selymü drága kendő, Messze mögötte, mintha lángban állna, Rozsdaszin orommal ég az erdő. d dülő-ut rőtsárga csikja mentén Kék ruháju lány korsót cipelve Jön . . . Megáll ... s az izzadt kék ruháján dt tüzel két kemény, barna melle. Hajának izzó, sárga szőkeségén Peregve hull a részeg nap sugara, — S arany fátyolt sző napsütött nyakára. d dombok hajlott barna venyigéjén Most érik a lángborok gerezdje . . . S hordót kongatnak már a bő szüretre. DUTKd ÁKOS. Az öreg báró lelke. Irta: Krúdy Gyula. Egy lánytól hallottam ezt a történetet: A báró, miután hatvanadik évét betöltötte, csinos kis villát vásárolt a Csömöri•uton és finom bútoraival, meleg szőnyegeivel és széles rézágyaival itt pompásan berendezkedett. Ezeket a holmikat — a szőnyegdiványokat és csudálatos vánkosokat ismerte sok leány Budapesten. A báró elmondhatta, hogy a pesti nők között azok vannak kevesebben, akiket még eddig meg nem vendégelt — többen vannak azok, akik lakásán megfordultak. Alig töltötte be huszadik évét, •már ismerték érdekes fekete fejét és szilaj szemét a társaságbeli asszonyok. Azon leányok pedig, akik nem szégyenkeznek bűneik miatt, ebben a húszas években elragadtatással emlegették a bőkezű és szenvedélyes napkirályt. S igy a báró hosszú évtizedek alatt, miután éppen semmi dolga sem volt és semmi sem érdekelte, folytonosan a nőknek élt. Vannak oly csudálatos férfiak, valamint asszonyok is, akiknek vér heilyett tüzpatak folyik sárgás bőrük alatt. A báróról tudva volt, hogy vére fanyar és csipős ízű, mint az egri vörösboré, mely elfeledve száz esztendeig áll a pince sarkában, a sárga homokba temetve. A nők vagy nagyon szerették vagy nagyon megvettették — de valljuk be, hogy mégis inkább szerették — amiért remélem senki se fog megharagudni a nők közül. Negyven esztendeig a csudálatos báró ismerkedett és szeretett a városban és a városon kiviül. Első kedvesei öreg asszonyok lettek — de ne higyjétek, hogy a báró még mindig fenntartatta velük a barátságot. A báró elfelejtette őket és megismerkedett a fiatal generációval. Ahogy nőttek, a növendéklánykák, ahogy az ailmácská'k, amelyek eleinte csak titkosan rejtőznek ruhácskáik alatt, kidomborodtak, a báró őrülten érdeklődött irántuk. Kis (leányokból — öregasszonyok lettek, gyermekeik, unokáik lettek és a Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN W SZT. ISTVÁN: ÓVAKODJÉK Csemegeflzlclbcn (j Q p | fl ffl 3 I Ó t 3 S Ö T t. 3Z UTÁNZATOKTÓL!! |