Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-05 / 80. szám

1914. április 5. DÉLMAGYARÓRSZÁ.G 3. san-lassan egészen beszüntette az üzemet. Közben jobbra-balra tárgyalt a bánya eladása iránt. A kincstárral is szóba állott s Lukács László pénzügyminiszter még két milliót kinált a borpataki telepért. A kormány ajánlatát nem fogadta el a bányatulajdonos és Teleszky János már csak háromszázezer koronát akart adni a bányáért. Pokol Elek megbizta Lukácsiu László pópát, hogy keressen vevőt s a 'hirhedt agitátor be is utazta Belgiumot, Franciaországot, de ererdményteleniil. Most, ugy látszik, akadt vevő, aki nem lesz olyan skrupulus. Az orosz cárnak igazán nem sokat jelent, hogy a bánya most nem a legjövedelmezőbb, a fő, hogy egy kis orosz koloniát lehessen létesiteni a magyar bányavidéken. Egyébként is szövevényes tervek vannak a levegőben: hogyan akarják az oroszok az elhanyagolt bányát újra fölvirágoztatni. Uj vasutat akarnak létesíteni Szatmár és Máramaros megyék között, olyképpen, hogy átfúrják a Vihorlát-Gutín hegyláncot. A Kárpátoknak ez a hegylánco'lata ugyanis még rengeteg kincset rejt méhében. Szatmármegye középső részétől Lajosbánya, Borpatak, Nagybánya, Kisbánya, Felsőbánya nyugati és keleti bányái telve vannak a müvelés alatt levő feltárásokban az aranyés ezüsttellérekkel. Az a tellér, mely Felsőbánya felsőrészén a Gutin alatt a Sujornál megszakad, több kilométeren keresztül folytatódik keleti irányban Kapnikbánya felé. Itt azzal a számítással tervezik az alagutat, hogy igy feltárják a Sujornál megszakadt telléreket és meglelik az összeköttetést a Felsőbánya—Kapnikbánya arany- és ezüsttelléreivel. E müveletek körül román, de főleg beregmegyei rusnyákokat fognak foglalkoztatni. Az alagút megnyitását a munka megkezdése után öt évre tervezik. E munka egyúttal állandóságot fog biztosítani a rutén munkásoknak s hogy a gazdasági helyzetükön is javítsanak, a máramarosi hegyek védettebb oldalain munkástelepeket és jóléti intézményeket fognak létesiteni, a telepek ieosikjain a bolond ?. . A sötétséget hajszoltam, meíy futott előlem; a pusztulást, a nyugodalmat, a harangszót, a halált, vagy <nem tudom, mit . . . És téged láttalak. Téged, aki szent és jó vagy, aki engem fölneveltél. A szakálad oly fehér és a lelked oly sötét. A szemeden látom. Atyám, a öölcseség miért nem tesz téged boldoggá? — Ne nézz a haldokló napba, leányom. Te csak libegj tovább a virágok fölött és fürödjél a sugárban, melynek 'lényegét nem ismered. Ha este megjössz és ölembe hajtod a fejed, én majd behinteni aranyos-fényü hajadat a szivem havával. Mert az én szavaim sohasem melegítenek többé. Az én ilelkem megtelt bölcseséggel és tudással: tudom azt, amit senki sem tud. Tudom, hogy nemsokára el fogsz hagyni . . . A leány megrettenve kapta föl fejét. — Téged elhagyni? Soha! — El fogsz hagyni. Nemsokára. Holnap reggel. — Atyám, Jfgy könyörületes ... Én itt akarok maradni" voled. Csak téged szeretlek. Ha virágot tépek a mezőn, neked hozom el. Ha álmot látok, tehozzád futok vele. Ó, az én álmaim különösek. És az a csodálatos, hogv nyitott szemmel látom őket; odatámaszkodom egy fához és kitárom a karom, hogy elérjem őket. Egyszer azt látom, hogy mozogni kezdenek a fák. Megindulnak és mennek sietve, nyugtalanul, lázasan szökdécselve és rohanva, mennek valamennyien. A fejükkel intenek és hivnak engem. Hová? pedig görög-keleti templomokat építeni. Ha a Kapnikbánya és Felsőbánya között tervezett alagúttal megindított feltárások eredménnyel, járnak, az esetben a rutén és román munkások letelepitésének kérdése is fokozatosan fejleszthető lesz. Hogy mi igaz a levegőben kóválygó tervekből, még most nem lehet kétségtelenül megállapítani. Mindenesetre jellemző, mennyire foglalkoztatja az északi megyéket az uj orosz áramlat. Az orosz cár bányavételéről pedig, mint befejezett dologról beszélnek Nagybányán. Lázár György dr. - udvari tanácsos. (Saját tudósítónktól.) Napok óta suttognak róla az emberek, hogy királyi kitüntetés közeleg a betegen fekvő podeszta felé. Eleintén csak a legbeavatottabbak tudtak róla, később mind többen és többen emlegették, hogy a királyi ikegy megnyilvánulása már nem késhet soká. Ma végre értesitést kapott a készülő esemény felől a Délmagyarország is olyan helyről, ahol a lehető legjobban szoktak értesülve lenni a közéleti kulisszák mögött lefolyó eseményekről. A hir, mely ugy szól, hogy Lázár György dr.-t, Szeged város közszeretetben álló polgármesterét legközelebb udvari tanácsossá fogja a király kinevezni, a lehető legnagyobb örömet fogja a város közönségében keiteni. Forrásunk szerint a minisztertanács már elkészítette javaslatát, mely a legközelebbi napokban jóváhagyás végett őfelsége elé fog kerülni. Nem tudom. Én csak téged szeretlek . . . . Más embert látni nem vágyom. Más világot é'ini nem akarok. Az erdő és a szabadság az én. minden vágyam; ezt akarom, de egészen, igazán akarom. Máskor az égen látok különös jeleket. Az ég alja piros és lilaiehér, mint a vérbe mártott csipkerózsa . . . Nagy, sötét foltok vannak benne s én sokszor azt hiszem, hogy az ég olyan, mint a tenger. A felhők a szigetek benne. Bájosak, gyermekesek, bolondosak. Ugy futnak egymás után, mint félénk bárányok, fehér, bundás kicsi bárányok ... És minden olyan szép és olyan titokzatos! Tudni szeretném, hogy miből van a felhő és mi az ég; hogy hova száll a madár, merre foly a patak? Mindent tudni szeretnék, atyám, mindent . . . Busán ingatta fejét az öreg ember. — Mindent tudni fogsz. Én is ugy hagytam el az öreg fát, régen, régen. Lásd, a levél elszakad a lombtól és kirepül a végtelenbe, hogy megkeresse sirját, melyben pihenni fog. Téged is elsodor tőlem a tudás, az ifjúság, a tavasz, a jövendő. Arcodon szépség, szemedben vágy. karodban erő, szivedben lobogó láng ... Ó, be boldog vagy! Én majd lefekszem itt a földre és behunyom a szemem. A fü fölém borul és a hulló levél betakar. Szememet kivájja a holló, mellem átfúrja millió bogár, fekete bogár . . . Menj, fiam, menj! . . . — De atyám . . . — Csitt! Ne szólj többet. Bucsuzóul adok neked valami örökséget. Király sohasem ad A város lakossága, mely aggódó szeretettel várja kitűnő polgármesterének hivatalba való visszatérését, lelkesedéssel fogja őt körülvenni szép kitüntetése alkalmából. Lázár György egész életében puritán egyszerűség mintaképe volt, akinek egyetlen vágya: a város boldogulásának elősegítése, adta a legszebb diszt. A nagy árviz óta. mely alatt katonai uniformisban mentette meg a szerencsétlenül jártak százait, egészen addig, amig orvul támadó betegsége az ágyhoz nem bilincselte, szünet nélkül a munkának és (kötelességnek élt. Kitüntetést kaphatott volna eleget, de nem kért belőle soha. Annak idején képviselői mandátumát is ugy tette le, hogy nem használta fel összeköttetéseit semmiféle előnynek a kieszközlésére, ami személyét érdekelte volna. Hazajött, ugy, amint elment: egyszerű polgár és munkás ember gyanánt. Most, mikor nem járhat utána, hogy visszacsinálja az ő meglepetésére szánt magas kitüntetést, utoléri az ünnepeltetés őt is, ki mindig kerülte azt. A város társadalma pedig igaz becsüléssel fogja öt köszönteni és tudtára fogja adni Lázár Györgynek, hogy uj méltósága nem fogja őt még mentesíteni nagy céljainak megvalósítása alól. Szeged számit rá, hogy Lázár György még sok nagy alkotással fogja nevét a város annáieszeinek lapjaira följegyezni. Adja a gondviselés, hogy ugy legyen! ilyen gazdag ajándékot. Nézd: az ég csillagos és benéz a fák között. Az ég: az a határa egy csodálatos, nagy életnek, ami a föld méhéből született. A fü, a virág, a fa, a madár és az ember, mind parányi nyomai egy gyönyörűen kapcsolódó folytonosságnak, melyben csak egy állandó van: a változás és csak egy öröm: az újjászületés. Az élet bölcsesége pedig abban áll, hogy értsd meg, amit ez a kettő kiván. Tőlem azt kívánja, hogy múljak el; tőled azt, hogy élj . . . Lásd, én boldog vagyok . . . Meghalni ép olyan jó, mint fiatalon gyönyörködni a hajnalhasadásban. Most ebben gyönyörködöm . . . és . . . nincs tovább . . . A leány arcán néma csudálat tükröződött. Megcsókolta az öreg ember kezét és sokáig homlokához szoritotta. A kéz puhán és hidegen pihent a kezében, mint egy tiszta szellem fenséges búcsúja. Azután fölállott s a halott embert lefektette a földre. Szivében tompa elfogódást érzett, de azért erős volt. Könnyes szemével valami fehérséget keresett a sűrűben, de nem látott egyebet kékesfekete árnyéknál. Az árnyék hivta öt és ő megindult. A titokzatos hallgatás és a nagy messzeség hivta őt és ő mohó várakozással nézett előre s mindjobban gyorsuló léptekkel haladt tovább, tovább . . . A bölcseség és a fiatalság, a mindent megértő vágv nélkül valóság és a szomjas életkeresés kettéválása fölött némán őrködött az idő örökös éjszakája. ELSŐRANGÚ üüü H . S& . Á . V . V . , A = ELSŐRANGÚ BMHÉTTEREM P ft V t S I A SZÁLLODÁS (?r"D7f«E= a város középpontján, Kárász-u. és Kölesey-u. sarok. NAGY TAVASZI SALVATOR SÖR SZEZON. • KITŰNŐ KONYHA. • ELSŐRENDŰ KISZOLGÁLÁS.