Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-29 / 100. szám

1914. április 29. DÉLMAGYARORSZÁG 7. kesztő, hogy van .nekem két húgom. Ezek azt állítják, hogy ők tudnak magyarul. Kí­nálkoznak is folyton, hogy ők majd .a lapom számára ff ordítanak magyarból, őszintén mondom, én nem naigyoin. bizom az ő magyar tudásukban. Vagy legalább js nem tudnak annyira magyarul, hogy irodalmi értékű munkát te tudnának fordítani. Tudja mit, én estére bemutatom önt .nekik, tegye meg nekem azt a szívességet és vizsgáztassa meg őkiat. a magyarból és mondja meg hekeim majd őszintén .a véleményét az ő tudásukról. Pirkmer készségcsen vállalkozott (és a két moszkvai orosz leány fényesen állotta ki a vizsgáit, tökéletesen tudtak magyarul. Mi­kor pedig kívánósiskodott, Ihol tanulták meg ilyen kitűnően a nyelvünket, megtudta, hogy a fíoede/ -csal á.dbau vain 'hat leány. A négy idősifítibik művészi körútra indult és a Roe­der-k vartett bejárta az. egész világot. Még útjuk kezdetén megfordultak Budapesten is. Szüleik kisérték őket és magukkal ihczták a két kisebbik leányukat is. De mivel csakha­mar észrevették, hogy a .két évre tervezett uton ez a két leány csak terhükre lenne és nekik maguknak sem tenne jót, Budapesten beadták őket az angol kisasszonyokhoz ós ott aztán pompásan elsajátították a nyelvün­ket. De térjünk vissza a .mi magyar állat­jainkhoz. Óriási siker, első dijak, elismerés és igy tovább. Ez különösen azért említendő fel, mert később tudta .meg, hogy diplomáciai képviselőink attól való féltükben maradtak távol a kiállítástól, liogy mi majd az orcsz, svéd, dán stb. állatokkal szemben csak szé­gyent és kudarcot vallunk. Hiszen ha tud­ták volna, hogy az első dijakat mind mi visszük el . . . — A legmunkásabb ember. Könnyen éiő, elegáns vivőrök, uri naplopók, korai nyugdíjasok és egyéb szalonkabátos, fehér bokavédős csirkefogóik, tanulhattok az agg generálistól, aki élete alkonyán, testi elerőt­enedéssel, lázzal, fullasztó köhögéssel küz­todve, ma is ugy végzi munkáját, mint a 'fogy ötven éven át minden nap megszokta. \z agg generális, aki a schönbrunni kas­föly nyitott ablakánál állva szívja magába a v'fog egyik legszebb kertjének gyógyító, bal­zsamillatos levegőjét, politikusokat, diplo­matákat fogad, ir, dolgozik, tanu'mányoz fontos állami ügyeket, mialatt doktorai ag­gódva figyelik köhhintéseit és apró ravasz­tagokkal szereznék neki némi nyugalmat, falóban mesébe illő a király nagy rnunkabi­rása. Nyolcvannégy esztendős súlyával a talán, könnyen és játszva küzd le olyan be­fögséget, mely hasonló korú más embernek foltétlenül vesztét okozná. A kirá'y nagysze­rű ellenálló képességének titka: a munka szeretete és életének szigorú rendszeressé­ge. Korán kel és korán fekszik: étrendje grammok szerint pontosan ki van számítva, Szereti a szabad levegőt, megveti a kényel­'tát s életének első és legnagyobb program­ja a szakadatlan munka. S most, amikor 'fetvország aggódó szeretete figyeli egész­egének jobbrafordulását, a hajlott hátú, agg generális ott ül munkaasztala mellett és eszébe sem jut, hogy betegségének jelenlé­elismerje. A király a legmunkásabb em­' er, kinek kifogyhatatlan energiájáról köny­eí lehetne irni. Talán fognak is még egy­Sfcer. - Szellőztetés a kórházban. Ahova alig-alig önt be a napsugár, ahova nem jut friss levegő, a dohos, régi közkórháziban ugyancsak szellőztetnek az utóbbi időben. A közigazgatási bizottság keddi ülésén maga Cicatricis Lajos dr. főispán hozta sízóba a közvéleményben szállongó híreket, megmu­tatván ezzel, liogy a város közéleitének egyik legsürgősebb és legfontosabb Igénye iránt nagyon is élénken érdeklődik. A tiszti főor­vos jelentésének előterjesztése után Cicatricis főispán kérdést intézett a főorvoshoz, van-e tudomása arról, hogy ©gyes sajtóközlemé­nyek szerint a kórházban fertőző betegek együtt fekszenek nem fertőzöttekkel s a kór­házi személyzet néhány tagjának családtag­jai künn árulnak a piacon olyan élelmiszere­ket, melyeknek eredetéhez mérni kétség fér? Tény, hogy ezek a vádaik elhangzottak s azok­nak tisztázása közérdek. Faragó Ödön dr. tiszti főorvos azonnal válaszolt a kérdésre. Szerinte .valóban élőfordult a kórházban, hogy tífuszos beteg ideiglenesen és rövid idő­re egy helyiségbe került egy másik beteggel, ki mem szenvedett hasonló ragályos beteg­ségben. A mulasztás, vagy felületesség meg­töri ás® érdekében dzonban már szigorú vizs­gálat indult meg, amit a közvélemény 'bizo­nyára megnyugvással vesz tudomásul. Nem ilyen .kielégítő a főorvos válasza a másik kérdésben. Faragó Ödön dr. ugyanis kijelen­tette, hogy alkalmazottaknak, vagy alkalma­zottak családtagjainak piaoi árusításáról tu­domása nincsen; kisebb szabálytalanságokról volt ugyan szó, melyek miatt a kórház sze­mélyzetének egy része vizsgálat alá helyez­tetett, azonban a főorvos azt hiszi, hogy itt indiszkréció, vagy helyesebben: hivatalos ti­tok megsértéséről van szó s annak megtorló­vá végett vizsgálat fog kereszt ülvezettetn;. Ez a magyarázat aligha nyugtatja meg az ag godalmaskodókat. Mert az,- hogy valami 'ti­tokként kezelt adat hogyan jut nyilvános­ságra s annak továbbadása egyezik-e a hiva­tal fegyelmi jogkörének tartalmával, az nem érdekel senkit, azonban a kérdésnek másik re sze, tehát az, hogy az állított tény igaz-e, vagy sem, — egy kissé gondosabb ós alapo­sabb felvilágosítást igényel. Reméljük, hogy a város tiszti főorvosa .mielőbb abban a hely­zetben lesz, hogy a közvéleményt ebben az irányban is megnyugtathassa. — Kossuth Ferenc állapota aggasztó. Budapestről telefonálja tudósítónk, hogy Kossuth Ferenc állapota a mai napon rend­kivül aggasztóra fordult és mindinkább su­lyosodott, annyira, hogy mesterségesen táp­lálták. Az orvosok lemondtak megmerííése­töl. — A spanyol király Argentínában. Madridból jelentik: Gavestani a szenátusban a trónbeszédről való vita folyamán javasol­ta, hogy a király utazzon Argentínába. A külügyminiszter a kormány nevében azt vá­laszolta a javaslatra, hogy teljes tudatában van egy ilyen ut fontosságának és hogy egy ilyen terv kivitelének módjáról, mert Argen­tínában több mint egy millió spanyol él, aKik szeretnék, ha a spanyol király Argen­tínába menne. — Fejérváry báró temetése. Ma dél­után két órakor temették Bécsben Fejérváry Géza bárót, óriási részvéttel. Fejérváry mai temetésén a német császárt Kageneck gróf alezredes, a bécsi német nagykövetség kato­nai attaséja képviselte, aki a császár nevé­ben koszorút is tett Fejérváry ravatalára. A bolgár király szintén képviseltette magát. A Teréziánum parancsnoka a tegnapi napipa­rancs'ban meleg szavakban emlékezett meg az elhunytról, akiről a többi között ezt mon­dotta: — Mi, bécsújhelyiek, az elhunytban az igazi bécsújhelyi hűség és bajtársi érzés pél­daképét veszítettük el. Nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy Bécsújhelybe jöjjön és nevelőintézete iránt való ragaiszkodását be­bizonyítsa. A napiparancs ezután emlékeztet arra a beszédre, amelyet Fejérváry Géza báró mon­dott 1912. október 4-én az Akadémiában föl­állított királyszobor leleplezésénél. — Fe­jérváry Géza báró temetésén Budapest szin­tén küldöttséggel képviseltette magát, mint­hogy Fejérváry a fővárosnak díszpolgára is volt. Ma reggel utazott el a küldöttség Bárczy István vezetése alatt. A Bécsben idő­ző összes főhercegek és hercegek, valamint államférfiak megjelentek Fejérváry temeté­sén. A királyt Ferenc Ferdinánd trónörökös képviselte. A csapatokat Frigyes főherceg vezette. Budapestiről a magyar király dara­bont testőrség kapitánya, Gaudernak József lovassági tábornok, Máriássy Attila vezérőr­nagy és Csicsery Zsigmond ezredes jelen­tek meg a végtiisztességen. Vértessy Géza, a király személye körüli minisztérium ál­lamtitkárja, báró Skerlecz Iván horvát bán és a minisztérium koszorúját ma délelőtt el­helyezte a ravatalon. A ravatalos házban még délelőtt jelent meg báró Catinelli szárny segéd, elhozta Ferenc József király koszo­rúját Fejérváry koporsójára. ,A 'koszorú ba­bérlevelekből volt fonva, széles, nehéz, fehér selyem pántlikáján aranyos betűkkel ragyo­gott a felírás: „I. Ferenc József és az egész hadsereg — báró Fejérváry Gézának." A merre csak a menet elhaladt, az emberek tízezrei állottak sorfalat. A nagyváradi püs­pök szentelte be a koporsót és mondott imát a temetőben is. A tolongás akkora volt, hogy Windischgraetz Ernő herceg rosszul lett. Ha­zaszállították, ahol magához tért. Fejérváry Géza báró temetésén a szegedi 46-ik gya­logezred is képviseltette magát és koszorút helyezett a ravatalra. — A városi párt. A városi párt ma dél­után ülést tartott, amelyen a közgyűlés tárgysorozatával foglalkozott. A két interpel­láció és 17 inditvány mellett megtárgyalta a miniszteri leiratokat és tanácsi előterjeszté­seket. Több tárgynál állit a párt szónokot. A közgyűlési tárgyak előtt elhatározták, hogy üdvözlik Németh József püspököt és Vastag Györgyöt, az újból megválasztott hatóság tiszteletére vacsorát rendeznek és legköze­lebb Szabadkára rándul át a párt az ottani közintézmények megtekintésére. Pdlfy Dái­niel bejelentette, hogy a májusi közgyűlés elé inditványt terjeszt az iránt, hogy a felső­ipariskola környékén levő egyik utcát Szte­rényi József-utcának nevezzék el. Becsey Károly Kossuth Ferenc-utcát is akarna. Ez kevesebb rokonszenvvel találkozott, ugy, nogy Pálfy megmaradt eredeti indítványa mellett. — Európai szárazság. Az esöhiány mindinkább fötbh panaszra ad okot s a föld­birtokosok ugyancsak aggodalmasan nézik a tisata kék eget, amely már hetek óta nem, vagy alig mutatott borulatot. És bármily égető szükség is volna az esőre, az ég csator­nái nem akarnaik megnyílni, ami azért is

Next

/
Thumbnails
Contents