Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-25 / 97. szám

I DÉLMAGYARORSZÁG 1914. április 25. Guidó, a füttymiivész a szegedi rendőrségen. (Saját tudósítónktól.) Érdekes fiatalember jelentkezett pénteken délelőtt a szegedi rendőrségen. A főkapitányt kereste, akinél engedélyt akart kérni, hogy — amint mondotta — istenadta tehetségét bemutathassa a szegedi közönségnek. Amikor érdeklődtek, hogy miiben nyilvánul laz istenadta tehetsége, kijelentette, hogy — füttymüvész és a legtökéletesebb hangutánzó. — Mindjárt be is mutatom, hogy mit tudok — szólt. Játszom az összes fúvós és vonós hangszereket, utánozom tökéletes hűséggel az összes gépek és motorok működését, a vadállatok bőgősét és ordítását, gyerek sírást, satöbbi. A satöbbi azt jelenti kérem, liogy még többet is tudok — tette hozzá büszkén. A tijslztviselők egy .pillanat raj iféljbo aak itatták a munkát és bevonultak az egyik gazdátlan szobába. A füttymüvész kis furkósbotot vett elő, összecsucsoritatta a száját és a legújabb keringőket adta elő fúvós és vonós hangszerek utánzásával, meglepő, tökéletesen. A kis furkósbottal a nagybőgő; és a gordonkát helyettesítette az iroaeztatén. Azután tárogiatózott, majd .a pesti levélgyűjtő motorosok esettegését utánozta; búgott, mint a cséplőgép, vakkantott és ugatott, mint a pusztai kutya, bömbölt mint a vadbika,, előadta, ahogy az éhes oroszlán ordít a pesti állatkertben és végűi sírt, mint a csecsemő. A társaság, amely a hangzürzavar hallatára egyre szaporodott, kitűnően mulatott a hangutánzó előadásán, akit kérdésekkel kezdtek ostromolni. — Mi a neve? '— kérdezte egy újságíró, — A művésznevem Guidó Vargiadis. Egy kicsit furcsának tűnt, mert a fiú beszéde, modora és iaz, ahogy a pusztai állatok, meg a cséplőgép hangját utánozta,, egészen mást árultak el. — És mi az igazi neve! — kérdeztük. — Kanász András. Születtem Ókécskén, ahol — nem szégyellem bevallani — kanász és lovász voltam, Üngbe, gatyába jártam én másfél évnek előtte és most ez a cafrangos zsakett van rajtam. A szentesi szolgai),író rakta rám, mert artista lettem ugyan, de nem hagy tara el a régi gúnyámat. Mikor meglátott legutóbb, rám mordult, hogy mért járok én parasztosan, levetette a zsakettjét és rámakasztatta. — Nem tudtam én kérem semmit, — folytatta bőbeszédűen — még meghajolni se, amikor a csordáiul elkerültem. Most már beszélni is tudok a közönséghez. És elszavalta, hogy mivel szokta bevezetni az előadását. Azután kalandos élményeiről beszólt kanászos egyszerűséggel. Elmond ta, hogy Budapesten majd lecsukták két napra a — művészete miatt. — Ugy történt — magyarázta — hogy az oroszlánnal barátkoztam az állatkertben. Tanulmányoztam az ordítását és visszaorditottam a ketrece előtt. Iszonyúan dühös lett és harapta a ketrec rácsát. Jöttek a szolgák és engem kitessékeltek, a rendőrség pedig ]e akart csukni botrány miatt. De legalább megtanultam az oroszlán ordítását is... — Aztán sok pénzt keres most? érdeklődött egy tisztviselő. — Nem mondhatnám. Nem is kell pénz. Csak euni adjanak, meg inni, én nem a Repríz hét Vasárnap ugj/a§y Hétfőn Psylander-rei Kedden Fedák Sárival mm Csütörtökön Rendes helyárak! pénzért dolgozom, hanem mert kedveimet találom a tehetségemben. Nagy közönság előtt tudok csak igazán. Akkor beleadom a produkcióba minden érzésemet ... És ha valamilyen mulatságot rendeznek ,az urak, hívjanak csak el, jó kosztér helyettesítek én egész zenekarokat is . . . A főkapitány megengedte Kanász Andrásnak, azaz pardon: Vargiadis Guidónak, hogy egy-két estén valamelyik kávéházban, vagy a kabaréban föltéphessen. A kismajtényi zendülők, — Még tizenhárom tar.u. — (Saját tudósítónktól.) Szaímárról jelentik: Némethy József törvényszéki elnök kilenc órakor megnyitotta a kismajitényi zendülők bünpörének folytatólagos tárgyalását. A terem ma is megtelt érdeklődőkkel. A mai tárgyalás elején a bünpör koronatanuját, Madarassy István nagykárolyi főszolgabíró; hallgatják ki: Az elnök kérdésére elmondja a tanú, hogy a főispán rendeletére kisérte .le Jaczkovics vikáriust Kismajtényba, ahova délelőtt tiiz órakor érkeztek meg. Egyenesen SÍ árosán paróchiájára mentek, ahol ennek felesége fogadta őket és azt mondotta, hogy férje a templomban van. Amikor elindultunk a templomba, az asszony a főszolgabírót marasztalta, hogy ne menjen, hiszen ő úgyis református. Tanú mindazáltal elment Jaczkoviccsal a templomira. Az utcán sehol egy lelket sem láttak. Mikor a templomba értek — mondotta ma a koronatanú vallomásában,.— a hivők összesúgtak, néhányan kimentek és félreverték a harangokat, mire körülbelül ujabb 150 ember tódult a templomba. Elmondja azután a főszolgabíró, hogy amikor a falubeliek őt meglátták, megijedtek, mire ő hozzájuk lépett és azt mondotta: — Ne féljetek, nem vesszük el sem a nyelveteket, sem a templomotokat. Közben észrevette, hogy egy nagy csoport ember üti és kifelé lökdösi a templomból Jaczkovicsot. Látta, amikor a vikáriust lökdöstek, ugy, hogy élőrehanyatlott és a kalapja is leesett. Látta azt is, mikor Marosán György kismajtényi lelkész intett a népnek, hogy üssék. Az elnök felhívja a tanút, mutassa meg, milyen volt az a mozdulat, mert a lelkész azt állította a tegnapi tárgyaláson, hogy áldást osztott híveinek, mire a tanú megmutatta a mozdulatot, amely szerinte nem lehetett áldás. Elmondotta továbbá a tanú, liogy a csend őrök kardlapozták a népet, amikor az iskolába akartak benyomulni. Majd a védők fogták vallatóra a főszolgabírót ás a legaprólékosabb részleteket kérdezték tőle, mire idegesen és sápadtan kifakadt: — Hiába faggatnak, ugy se hoznak zavarba. Ezután a gázadásnál jelen volt csendőrök kihallgatása következett. Azt vallották, liogy a nép lázongott, ós fenyegette őket., ők azonban senkit sem bántottak. Ugy a főszolgabíró, mint a csendőrök •egyes vádlottakban felismerték a lázadókat. Ma egész nap tárgyaltak, a tanuk kihallgatásával telt el az idő. Holnap, szombaton reggel folytatják a tanuk kihallgatását. Még tizenhárom tanú mn hátra. mmm. Í^CL i 1121 lef óriási választékkan a aSHIOB Ull legújabb mintákban LESZÁLLÍTOTT ARAKON • FQNYÓ SO/^A miágltflsl uállalaMnál SZEGED, KÖLCSEY-UTCA 4. SZ. (Wagner-palái}.)