Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-24 / 96. szám

m 9 9 9 1914. április 23. DÉLMAGYARORSZÁG 204. ítélet a Barát-Fehéri perben. (Saját tudósttónktól.) A bíróság tegnap elrendelte a bizonyítást arra vonatkozóan, igaz-e, hogy Barát Ármin köztisztviselő mi­nőségét haszonszerzésre használta föl. Ezen a szigorúan kijelölt kereten belül megállapí­totta a bizonyítás módját is. Nevezetesen el­fogadta bizonyítási eszköznek Barát Ármin­nak Pallós Ignáchoz intézett 'leveleit, a könyv­kivonatokat, Temesvár város polgármesteri hivatalának a bíróságihoz intézett átiratait s Barát Ármin kinevezésére vonatkozó okira­tokat. Egyebebben a bíróság ,a bizonyítás fölvételét mellőzte, mert a vádlott pozitiv bi­zonyitékokot egyéb vádijaira vonatkozólag nem ajánlott föl. Ebben a keretben folyt le ma délelőtt a bizonyító eljárás. Az elnök kilenc órakor nyitotta meg a tárgyalást s elrendelte a levelek és okmá­nyok felolvasását. Este félhét órakor hirdették: ki az Íté­letet. Az esküdtek mind a négy kérdésben igen-nek feleltek s igy a biróság Febéri Ar­mandot fölmeritette. (A levelek.) Az egyik levélben Barát Ármin sürgeti azt a honoráriumot, amelyet Pallós a temes­vár—varjasi vasút lanszirozásáért kikötött magának. A levél igy szól: Kedves barátom! Viktor utján köszönet­tel vettem, mely szerint a varjasi vasút kö­rül tett szolgálataimért az eddigi (részben Kabosnak is átadott!) 900 koronán tul e hó­nap 5-ikén 1100 koronát és az óvadék leté­tele után, mely, remélem, mihamarább le­hető lesz, miután a törvényjavaslat már be van nyújtva, további 3001) koronát leszel szi­ves számomra folyósítani. Nagyon kérem ez irányban baráti titoktartásodat és biztosita­lak, hogy bármikor örömmel állok rendelke­zésedre. Az 1100 koronát légy kegyes holnap irodaszolgád által nekem ide, a hivatalba felküldeni. Ha kivánod, az összegről elismer­vényt is adok. Remélem, hogy mihamarább alkalmat adsz az összejövetelre, talán vala­mi ujabb okos dolgot kisüthetnénk. Hálás köszönetem ismétlésével vagyok igaz liived Barát Ármin. Egy másik levél igy szól: Budapest, 1906. május 22. Kedves barátom! Ne vedd rossz néven, ha abban a 'föltevésben, hogy ezerféle elfog­laltságod közt rólam elfeledkeztél, szives em­lékezetedbe hozom e hónap közepére tett ige­retedet, mely egyrészt a varjasi vasút lan ta­rozása körül eszközölt közbenjárásom dijaza­sára, másrészt arra vonatkozik, hogy alkal­mat kívánsz adni neked teendő ujabb szolga­latokra, melyeknél egyéniséged iránt érzett mély nagyrabecsülésem s rokonórzésemnel fogva fokozott készséggel állok rendelkeze­sedre. Minthogy ez iránt máig hirt nem kap­tam s tudvalevő ügyiben családom az előké­születeket és bevásárlásokat, bár hivatalosan a dolog nem perfekt még, bizonyos rendszer szerint folytatja, amire mindig ujabb össze­gek igényeltetnek, bizalommal és baratsag­gal fordulok hozzád s kérlek, hogy a nekem szánt jutalék teljes összegét megállapítani s azt velem közölni, az összegnek egy rcszet pedig!, ka csak lelhet, most folyósítani ke­gyeskedjél. Most, hogy ügyeim rendbe jöt­tek, remélem, hogy jó szolgálataimmal ren­delkezésedre lehetek s talán társadalmi té­ren is gyakrabban fogom élvezni a te és bá­jos nőd kedves társagát. Magamat szives ba­rátságodba ajánlva, maradtam lekötelezett hived Barát Ármin s. k. Egy harmadik levélben, amely 1907-ben kelt, 500 koronát kér Pallostól egy végrehaj­tás rendezésére. Meglehetsz győződve, írja, hogy érdekeidet a jövőben nagyobb buzga­lommal fogom előmozdítani. Fölolvasnak több fizetési utalványt, me­lyeket Pallós Ignác küldött Barát Árminnak. Egy negyedik levélben Barát Ármin elisme­ri, hogy Pallóstól 4800 koronát fölvett s ki­jelenti, hogy ebből az ügyből kifolyólag sem­mi követelése immár nincs. 1907. október 18-án a következő levelet írja Pallósnak: Budapest, 1907. 18. X. Kedves Náci! Tegnapelőtt meglehetősen megnyugodva s irántad való nagy hálával távoztam, de tegnap, mikor ezeket az öxsze­bonyolult dolgokat rendezni akartam, mégis beletört a bicskám és súlyos kellemetlenség fenyeget, mely elől csak ugy szabadulhatok, ha ma déli 1 óráig 550 koronát lefizetek. Egyébre már ennyi elment, hogy ehhez most pont 350 korona hiányzik. Ha ezt elő tudnád nekem keríteni (ón már mindent megkisé­reltem s egész éjjel nem aludtam) november 4-éiig, békén hagylak, addig már csak tudok valahogyan magamon segíteni. Meg lehetsz győződve, liogy csak a legsúlyosabb követ­kezmények elől való menekülés okáért for­dulok ismét hozzád s liogy nem fogok addig nyugodni, mig valami nagy szolgálattal iga­zán érzett bálámat be nem 'bizonyíthatom.. . . ölel igaz liived Ármin. 1907. október 23-án azt írja Pallósnak, hogy végrehajtás veszedelme fenyegeti, kéri, Pallóst, ihogy küldjön neki ezer koronát, kü­lönben lefoglalják a fizetését. Októberben hi­vatalos útra megy Németországba s akkor több kitűnő összeköttetést fog létesiteni. Egy jegyzékben elismeri, hogy Pallós Ignác pénz­táránál kölcsönképen 500 koronát fölvett. Egy Trouville ikelt levélben 1912. augusztus 20-án a következőket irja: Kedves Náci baxátom! Azért választom a szokásos levelezőlap helyett ez egyszer a levóltformát, mert értesíteni kívánlak, hog> az Országos Tisztviselői Bank Részvénytársa­ságnál érettem 1910. május hónapjában vál­lalt szavatosság és jótállás immár megszűnt. Nem lett volna előnyömre, ha a fizetésemre oly nagy összeggel vezetett letiltás tovább is fönmaradt volna, kényes ós exponált állá­somban ez mindenesetre ártott nekem és ez­ért minden áron véget kellett vetnem, ami még elutazásom előtt sikerült is. Csak azért nem szóltam már julius ele­jén, mert a váltók augusztus 12-én jártak le s be akartam várni, mig azoknak vissza­adásáról értesítést kapok. Ma értesít a fele­ségem, hogy a váltók és a szerződés, illető­leg kötelezvény már kezei közt vannak s igy kötelességemnek ismerem ezt neked jelente­ni, újból is szivem egész melegével hálás köszönetet mondva neked igaz és önzetlen barátságod ily nemes tanúsításáért, melyhez foghatót ez életben igen kevés ember részé­ről tapasztaltam. Arra kérlek, tarsd meg ré­szemre oly becses ós kedves hajlandóságo­dat, s légy meggyőződve, hogy a kérdéses ügyben beállott változás az én érzéseimet irányodban és tieid iránt a legkisebb mér­tékben sem másítja meg. (Befejezik a bizonyító eljárást.) Temesvár város polgármesterének átira­tát olvasták most föl. E szerint Barát Ármin 1898. január 1-től 1905. végéig volt törvény­hatósági bizottsági tag. Tagja volt a gazda­sági bizottságnak is. Fölolvasták Barát Ár­minnak a polgármesterhez intézett levelét, melyben .bejelenti, hogy törvényhatósági bi­zottsági tagságáról megváltozott viszonyai miatt lemond. A lemondó levél 1906. január 22-én kelt. Fölolvasták a Temesvár város közgyűlési határozatát, amelyet abból az al­kalomból hoztak, hogy Barát Ármint kirá­lyi tanácsossá nevezték ki. A határozat me­leg hangon emlékszik meg azokról az érde­mekről, melyeket Barát Ármin Temesvár kulturális és gazdasági életének fölvirágzá­sa körül szerzett. Fölolvasták Barát Ármin kinevezési okmányát, mely Fejérváry Géza báró aláírását viseli. A dekretum szerint Ba­rát Ármint 1905-ben nevezték ki a minisz­terelnökségi sajtóiroda sajtótudósitónak a IX. rangosztályiha összesen 3400 korona fize­téssel. Kerekes Izsó dr. esküdt kéri, hogy hall­gassák ki Pallós Ignácot arra nézve, igaz-e az, hogy Barát Ármin közölte vele a minisz­tertanácsnak azt a határozatát, mely sze­rint a Máv. kihelyezi a pályaudvarokat. Azonkívül szeretnénk tudni, úgymond az es­küdt, mit értett Barát Ármin ur akkor, mi­kor azt igérte Pallósnak, hogy a jövőben na­gyobb sikereket fog az érdekében eljárni. Az elnök (Baráthoz): Kiván-e nyilat­kozni? Barát Ármin: A mi a pályaudvarok ki­helyezését illeti, kijelentem, hogy abszolúte nem emlékszem, hogy valaha ilyen határoza­tot fordítottam volna. Magam kértem erre nézve a bizonyítást, mert ez a lagmórgezet­tebb támadás, melyet ellenem intéztek. Hogy mit értettem az alatt, hogy Pallós érdekében nagyobb sikerrel fogok kijárni, az semmi egyébre nem vonatkozott, mint arra, hógy a viszonyai rendezéseire valamit teszek. A biróság az esküdtnek azt a kérését, liogy Pallós Iguáioot tanúképpen hallgassák ki, megtagadta. Mert az ő vallomása bizonyí­téknak nem volna tekinthető. (A kérdések.) Ezzel a bizonyitó eljárást befejezték s az ügyész átadta a biróságnak az esküdtek­hez intézendő kérdések szövegét. Két kérdést kíván az ügyész az esküd­tekhez intézni. Az egyik a ténykérdés. A má­sik kérdés az, hogy a vádlott nyilvános rá­galmazást követett-e el. Rdth Endre dr. egy 'harmadik kérdést is kiván intézni az esküdtekhez. Azt a kérdést, igaz-e az, hogy Barát Ármin Pallóshoz in­tézett levelében akkor, mikor már köztiszt­viselő volt, a temesvár—varjasi vasút lan­szirozásáért 5000 koronát, majd ujabb meg ujabb honoráriumot kért és kapott, stb., stb., s 'hogy ez által a vádlott bizonyitotta-e állí­tását. Az ügyész: Kéri a biróságot, hogy ha ezt a kérdést fölteszi, szólítsa föl a védőt, jelölje meg pontosan azt, hogy Barát mint közihivatalnok, mit tett Pallós Ignác érdeké­ben. = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN ; Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fiiszerkereskedésben • ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben (J Q p \ 3 |T> 3 I 3 t 3 S Ö I* t. 3Z UTÁNZATOKTÓL!I

Next

/
Thumbnails
Contents