Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-23 / 95. szám

.4 * DÉLMAGYARORSZÁG 1914. április 23. ket hoz ós ilyeneket lehetővé tesz, közbenjárást végez, sürget, kieszközöl és tőle telhetőleg mindent megtesz, hogy vele együtt ők is pénzt szerezzenek. Levelekkel akarja bizonyítani, hogy Barát Pallós Ignáccal megállapodott abban, hogy a teinesvár—varjasi vasút építkezéséhez Temesvár városától törzsrészvények vásárlása ellenéhen 50.000 korona 'hozzájárulást kieszközöl és tényleg ki is eszközölt. Bizonyítani kívánja, hogy Barát meg volt hizva a minisztertanácsi jegyzőkönyvek fordításával és igy értesült róla, hogy kitelepítik .az egyik pályaudvart, mire azt ajánlotta Pallósnak, hogy vegyenek közösen telkeket. (Az ügyész a bizonyításról.) Nogy Béla dr. királyi ügyész válaszolt eziután a védő bizonyítási élőterjesztésére. Hozzájárul a bizonyításhoz, sőt maga is kéri a legszélesebb körű bizonyítást. Igaza van a védőnek, — mondotta, — hogy joga van a bizonyitáshoz, de ő kéri a bizonyítás elrendelését azon az alapon is, hogy el kell rendelni a bizonyítást, ha a sértett kivánja. Ugy látja, hogy a bizonyítás vérszegény lett ahhoz az előterjesztéshez képest, amelyet a főtárgyalás előtt tett a védő Írásban, inert most mindössze (hétezer koronáról beszél. A védőnek azt kell bizonyítania, hogy a sértőit köztisztviselői állását vagyonszerzésre használta föl. Ha a vádlott ezt nem hajlandó bizonyítani, akkor ő ajánl föl bizonyítékokat az ellenkező igazolására. Bizonyítani kivánja, hogy a sértett mint temesvári szerkesztő kapott vasutigazgatói elmet, Majd • elmondja Pallós, hogy azért fordult Baráthoz, mert benne tekintélyes szerkesztőt látott. A vicinális nem magánérdeket szolgált, hanem egy egész vidéknek, sőt az országnak érdekét s amikor vicinálist építenek, rendszerint tekintélyes, befolyásos embereket választanak az igazgatóságba. Ilyen volt Barát. Midőn Pestre költözött, sajtőtudósitónak nevezték ki a IX.. fizetési osztályba, ami megfelelt a törvényszéki jegyzői fizetésnek. Ez volt az a rettenetes hatalom, amely előtt mindenki földre 'borult! Hivatalos okmányokat csatol be, a melyek igazolják, hogy 1912. év májusáig, a mikor főnöke lett a sajtóosztálynak, imint sajtótudósitó működött és e minőségében — sem pedig később mint sajtófőnöknek — nein volt módjában magánegyéneknek vagy vasutaknak pénzí szerezni, vagy őket különböző előnyökhöz juttatni. Ilyenféle visszaélést bárki elkövethet hivatalos állásban, csak ép a sajtóosztályban nem, amely csak néhány lappal áll összeköttetésben, egyébként pedig csak kizárólag referense a miniszterelnöknek. Egyetlen komoly pontja van a 'védelem állításainak és pedig az, Ihogy Barát hivatalos minőségében megbízást kapott egy miniszteri tanácsosi jegyzőkönyv fordítására és ebbel arról értesült, hogy kitelepítik az államvasutak egyik pályaudvarát s akikor állítólag azt ajánlotta Pallósnak, hogy vegyenek közösen telkeket. Ha ez igaz lenne, disznóság és visszaélés volna. Ezt tessék bizonyítani! Már előre kijelenti, hogy Baráti sok mindennek a fordításával volt megbizva; kérdés, hogy ő forditotta-e a jegyzőkönyvet és ha igen, akkor bizonyítandó, hogy közölte-e a jegyzőkönyvi adatokat valakivel? Ami azt a följelentést illeti, amelyeknek alapján a rendőrség megindította Pallós ellen az eljárást, kijelenti, hogy Barát kénytelen volt aláírni a feljelentést, mert a cégjegyzés teljessége ezt kívánta. E miatt fordult ellene Pallós és most kiadja .Barát leveleit, melyek csalk azt bizonyitják, hogy ők ketten baráti viszonyban voltak és hogy a szegény Barát el volt adósodva. A régi törvény szerint joga volt a sértettnek erkölcsi tanukra való hivatkozással bizonyítani. Az uj törvény ezt kizárja, mindamellett az ilyen bizonyítást is föialjánlja, de a törvény szerint az iratokra hivatkozik, melyekből látni fogják az esküdtek, hogy ki a sértett. A vádlott minden reggel megeszik egy embeét. Igy ismeri az ország, azonban, ebben a teremben mi ugy ismerjük, mint aki mindig bocsánatot szokott kérni a panaszostól, Bemutatja az .ügyész a temesvári közgyűlés jegyzőkönyvét, amely tamusitja, hogy Barát Temesvárról való eltávozása alkalmával a törvényhatóságtól elismerést kapott. A város közgyűlése hálásan emlékezett meg a város érdekében kifejtett közhaszna működéséről. Bemutatja Barát temesvári konkurrens lapjának búcsúztató cikkét, amely kiemeli, hogy Barát szegényen jött és szegényen megy el Temesvárról. (Barát beszéde.) Barát Ármin szántón felszólal és kijelenti, hogy örömmel üdvözli a mai napot, a mely ugy a maga, mint családjának másfél évi meghurcoltatás után végre nyugalmat és elégtételt fog hozni. Kéri a bíróságot, hogy segítse elő az ügy befejezését s lefolytatását. Majd egyes részletekről nyilatkozik. Kijelenti, liogy a Rótli-féle váltóból egy fillért sem kapott. Kéri erre vonatkozólag László igazgató kihallgatását. Kéri továbbá Kálmán Gusztáv volt államtitkár kihallgatását, begy soha egy szót sem szólt neki a Pallós-féle vasutak érdekében. Felvilágosításul megjegyzi, hogy 1908. december 5-érőI szól hivatali kinevezése, hogy sohasem volt a sajtófőnök helyettese^ hanem csak egyszerű sajtótudósitó. Ugy akkor, mint jelenlegi állásában egyszerű szolgája a miniszterelnöknek, egyszerű referens, akinek semmi kormányzati ügyhöz köze nincsen, semmire befolyást nem gyakorol és csak minisztere utasítását követheti. (A bíróság határozata.) Az elnök kijelentette ezután, hogy a bíróság határozathozatalra vonul vissza. A tanácskozás körülbelül egy óra hosszáig tartott. A határozat szerint a bíróság részben adóét helyt a bizonyítási indítványoknak. Azokat a bizonyítékokat fogadja el, amelyek arra vonatkoznának, hogy a sértett köztisztviselői állását pénzszerzésre használta-e föl, vagy sem. A bizonyítást két részre osztotta a bíróság: 1. szerzett-e pénzt egyáltalában a sértett; 2. felhasználta-e erre a célra köztisztviselői minőségét? Elrendelte tehát a'biróság a levelezések, könyvkivonatok és a Temesvár városától érkezett átirat felolvasását. Elrendelte Barát Ármin kinevezési dekrétumának beszerzését. Az egyéb bizonyítási inditványokat elutasította. A pályaudvar kérdésében fölajánlott bizonyítást, mert a védelem konkrét anyagot nem terjesztett elő, Pallós Ignác vallomása pedig nem vehető figyelembe, elutasította. Az elnök kérdésére Barát Ármin kijelentette, hogy a kinevezési dekrétuma a lakásán van, holnap azonban a biróság rendelkezésére bocsátja. A védő semitniségi panaszokat jelentett be és kérte az elnököt, kérdezze meg az esküdtektől, nem kívánják-e a 'bizonyítás elrendelését egyes kérdésekben. Az elnök kijelenti, hogy a kérdést föl fogja tenni az esküdtekihez, de csa'k a bizonyítás befejezése után. A védő kérte, hogy most. Az elnök kijelentette, hogy most nem, de a bizonyitás beiejezése után kérdést intéz az esküdtekhez, mielőtt a Szövegezésekre kerülne a sor. Az ügyész is semmiségi panaszt jelentett be ezután, mire az elnök a tárgyalást felfüggesztette és a folytatását csütörtökön délelőtt kilenc órára tűzte ki. Cselédinvázió Szegeden. — Mire jó a honvédtüzérség. — (Saját tudósttónktól,) A cselédügy Szegjed sok nagy mizériái mellett azok közé a kisebb mizériák közé tartozik, amelyek javítását évek óta sürgeti a háziasszonyoknak ebben a. kérdésben csudálatosan türelmes hada. A cselédpiac ellen állandó a panasz, nagyobb rendet, tisztességesebb szellemet sürgetnek oda. Ez a cselédpiae — mindig rendesebb kereslettel mint amilyen kínálattal — szemben a központi és az első kerületi rendőrséggel — sokszor színhelye olyan eseményeknek, .amelyek rendőri beavatkozást igényelnének, Ma például facér béreslegények izetlenk-edtek és szemtelenkedtek ott az elszegődés legkisebb komoly szándéka nélkül. A bérek rohamos emelkedéséről és a cselédség igényeinek egyre fokozódásáról beszélni sem merünk, hiszen minden rendben lenne: a nagy bér, a szépen berendezett cselédszoba, csak megfelelő ellenszolgáltatást kapna érte az ember. Ilyen körülmények között érthető, ha a megváltás boldogságával hatott szerte .a városban az a hir, hogy a daliás tiüzérlegényeknek ide való bevonulásával az ország legkülönbözőbb részéből uj és nagy anyaggal frissült föl a helybeli cáelédpiac. Ez az anyag tekintélyes még akkor is, ha azok számítását fogadjuk el', akik német szobatudósok módjára mindenről mindjárt statisztikát készítenek és .a tüzérekkel együtt Szegedre bevándorolt cselédek számát ugy számítják ki, hogy minden sarzsira, minden második őrmesterre és harmadik közlegényre egy-egy szobacioát,, konyhatiindért, vagy dajkát kombinálnak. 'Megindult tehát a kereslet az uj'anyag után. Az egyik uri házhoz szerződtették példán] Ilonát, Könyve rendben volt, bére 32 korona, külön szoba, jó koszt, szobaleány. Ma kellett volna helyre állania. Kifogásolni valókat talált a szobájában. A háziasszony nem kicsinyeskedett, helyre,hozatja, ami javítani valót talált Hona a szobájában. — És egy kulcsot ís kérnék, nagyságos asszony. — Az nálunk nincs divatban. — Majd ón divatba hozom. — Ne legyen ötletes, nem engedem meg, hogy éjjel ki-bejárjanak a lakásban. — Csak nem gondolja a nagysága, bogy egész éjjel is rab leszek. Hátba nekem kedvein jön elmenni, vagy idejön az unokaöcsém. — Ki ,az? — Egy tüzér. — Hát én nem engedem meg, liogy az az unokaöccse éjjel idejárjon. — Hiába hangsúlyozza a naccsága anynyira, bogy unokaöcsém, az bizony nem unokaöcsém. De abba már nem engedek beleszólást. — Tudja mit, ne feleseljen annyit, adja vissza a foglalót és már is mehet. — Tessék, még majd azt hiszi, hogy meg tartom a rongyos hat koronáját, A ládámért majd elküldök egy privadinert. Itt a hat koronája. Kézit csókolom. Más helyeken is megismétlődött ez az eset, hamarosan még háromról' tudunk. Pont igy kezdődött-, pont igy végződött, éltérés csak abban lehet, ami közben történt, tehát a nüanszökban. A bevándoroltaknak nagyok az igényeik és csak lakáskulccsal szerződnek. Egyik —• bogy kinek a kedvéért, vagy parancsára kutassa, akinek kedve tartja — olyan helyre sem megy, ahol ifj.ur van a házban. Szóval: a helyzet nem változott: az ember a legnagyobb erőfeszítéssel is csak nehezen tud megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket a cselédek vele szemben támasztanak. A tüzérség eselédinvaziót teremtett, de csak nekik van benne köszönet. A piacot inkább megrontották, mint javították.