Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-22 / 94. szám

6 DÉLM AGY ARORSZ A ű 1914. április 22. SZERDA és CSÜTÖRTÖK Világ sláger! 7 felvonásban. Irta i Verne Gyula Előadások 5, 7 és 9 órakor. Rendes helyárak! vvvvv vvvv vvv vv V Szerda és csütörtök d u. 3-tól 5-!g IFJÚSÁG! ELŐADÁS a fiu iskolák számára. Fél helyárakkal! Telefon 11-85. hirü íöldinik a tizennyolcadik század hetvenes éveiben a magyar piarista rend gimnáziumában' a poéz/ist és retorikát tanította. Mária Terézia uralkodása alatt, amikor német világ volt Magyarországon, ő mint magyar professzor működött a medgyesi gimnáziumban. És ma?! . . . ws9&aasa3aam*aam9anbacae.)ska«aitsiaaa<m«*»»8aits<awiba» Juhász Gyula kórházi élményei. (Saját tudósítónktól.) Juhász Gyula — mint már megírtuk — teljesen felgyógyult. Olyan egészséges, amilyennek© -alig illik lenni egy költőnek. Képzelt i-d-egbajától megszabadította az igazi baj és szenvedés1; az igazi szenvedést legyőzte az orvosi tudomány -enyhítő készsége és -a többi bajt elintézte az élés-ösztöne, ez a heroikus tetterő. Juhász Gyula tehát már hátat fordított a hatál-várásnak és hialáj-|fé-lelemnek, az étvágytalanság szomorúságának és az álmatlanság misztikumának. Kint sétál az utcákon, a napos oldal-okon és örül a, tavasznak, az idő szépségének, a természet jókedvének. Tegnap beszéltem vele. A Dugéin-ics-téiien lialadtft-nik át. Sípolva sistergétt eí előttünk a „Kállai" n-evü gőzmozdony. Juhász Gyula fürgén ugrott bátra és vig-an mondta: — V igy ázzunk, mert még elg ázol, nem szeretnék, igy meghalni. — Aztán komolyan tette hozzá: Látja, milyen .is az ember: nem -régen még kerestem a bjaláltf m-est pedig őszintén szólva szeretek élni. Különös, de agy van minden emberrel. Elmesélek né hány -dolgot, amit Pesten a Rókus-kórházban tapasztaltam. Az igazi ön- és emberismeret titkát fejtik m-eg és talán megállásra késztetnek néhány öngyilkosságra elszánt embert. — A Rókusban történt. Közvetlen mellettem egy budapesti fi-atalember feküdt, vasúti fogalmazó volt és két nappal előbb került a -kórházba, mint én; szintén öngyilkos akart lenini. Először a halántékára célzott, de a golyó férement és miután homloka alatt a látóidegeket szaggatta széjjel, a másik oldalon jött ki. Ekkor mellbe lőtte magát és a második golyó tüdejének balszárnyát sértette meg. -Két hét mulv,a már anynyir-a jobban lett az illető, h-ogy a folyosón sétált szmokingban etgy szolgától vezetve. Mind a két szemére megvakult, egy hétig folyton vért hányt és mégis 'amikor annyira jobban lett, hogy cigarettát vehetett a szájába, nagyokat fújva, megelégedetten mondotta: „Jaj de jó ez a cigaretta, már pusztán ezért is érdemes volt életben maradnom." — Később egy utazót hoztak a .szobámba. A szivébe akart lőni, olyam -elkeseredett ellensége volt az életnek, de a véletlen itt is korrigált: a golyó a sziv -alá ment s az egyik vesén hatolt keresztül. Súlyos sebével sokáig feküdt az utazó, végre is gondos kezelés és ápolás után felgyógyulva sétálgatott a folyosón. Az egyik -beteg véletlenül nyitv-a hagyta az ajtót, mire az elszánt öngyilkos rémülten kiáltott: „Tegye be kérem azt az ajtót, olyan léghuzat van, már pedig semmi szándékom sincs megfázni! Különös is lenne, ha kórházban betegedne meg az ember." — Egy panosovai szabó belső vérzéssel, élet és hal-ál között került he a kórházba. Nekem, aki már akkor jobban voltam, latinul mondta az egyik orvos, hogy aligha éri meg az estét. Délután négy óra volt ekkor. A szabónak az arca citromsárga volt, hörgött és sóhajtozott. Öt órakor megérkezett a pap, a -beteg1 meggy-ónt és áldozott, én pedig közben elaludtam. Este 8 órakor ébredtem fel és a mint átnézek a szabó ágyába, hát látom, h-ogy a nagy beteg csöndesen kiiemelkedik az ágyából, egy dobozból lassan bajuszkötőt kotorász elő és nagy üggyel-bajjal a bajuszát köti ki. -Mikor észrevette, hogy figyelem, lassan, szenvedőn mondta: „Papot hoznak, de borbélyt nem. Ilyen kórházat sem láttam még, ahol az ember meg sem borotválkozik." 'Egyszerre csak még halkabban szólott: „Nem lehetne itt megkapni & Pesti Hírlapot? Minden nap szoktam olvasni és már nem tudom nélkülözni. Itt semmi figyelemmel sincsenek az ember iránt." — Szereztem neki egy P-esti Hir,lapot, amit aztán boldogon olvasgatott. Amikor az orvos bejött, hogy megnézze, él-e még, nem tudott mit mondani a meglepetéstől. A szabó nem halt meg, hanem négy nap múlva elvitette magát a Rókusból egy másik kórházba, áhcl talán ügyelmesehbek lesznek vele szemben. Tisza kihallgatása. Tisza István gróf miniszterelnök ma reggel Bécsiből visszaérkezett Budapestre. Félhivatalosan jelentik: A Neue Preie Presse ma reggeli számában közölt a-m-a Ihireszteléssel szemben, Ihogy n-em nyert bei-gazolást az, hogy Tisza István gróf miniszterelnök -tegnap délelőtt kihallgatáson volt őfelségénél, illetékes helyen arról értesítenek bennünket, hogy Tisza István gróf igenis kihallgatáson vo-lt a királyinál.. Bizottsági ülések a Házban. Budapestről jelentik: A Ház védőerő-bizottsága kedden délelőtt féltíz órakor ülést tartott. Az. állandó összeférhetetlenségi bizottság holnap és holnapután- tart ülést és pedig íholnap Mayer Ödön, Lengyel Zoltán és Hegedűs Lóránt, holnapután pedig Hlatku-Schlichter Lajos összeférhetetlenségi ügvével fog foglalkozni. Ugyancsak ima tartott ülést a polgári törvényikönyv javaslatának tárgyalására kiküldött bizottság is. Itt emiitjük -meg, hogy egy u j sági ró megkér dezte Beöthy Lászlót, a menteiimii bizottság elnökét, Ihogy a bizottság mikor tárgyalja a HéderváryG erő-ügyet. Az elnök azt válaszolta, hogy a -bizottságnak újra való megalakulása után, tehát azt hiszik, hogy május közepe táján. A nemzeti munkapárt ülése. A nemzeti <munkapárt ima délután Khuen-Héderváry Károly gróf elnöklésével ülést tartott, melyen az elnök bejelentette, h-o^v Lázár István alelnök betegsége 'miatt lemondott tisztségéről és kéri, hogy ujabb jelö-lését mellőzzék. Klhuen szép beszédben vázolta Lázár működését a párt érdekeiben és az alelnöki tisztségre Simonsits Eleimért jelölték.