Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-22 / 94. szám

1914. április: 21. DÉLMAG YARORSZÁ G 182. Főpapok sajtópöre. — A vádlott bocsánatot kért. — (Saját 1tudósítónktól.) Súlyos váddal illette A Nap tavaly októberben Csernoch János hercegprímás, továbbá Várady L. Árpád győri, Mikes János gróf szombatihelyi és Clattfelder Gyula csanádi püspököket. Azit; irta a köztiszteletben álló egyházfejedelmekről, hogy milliókat adtak a pártkasszába, a miért a föpásztori bothoz, diis javadalmakhoz és egyházfejedelmi trónhoz juttatta a munkapárti uralom. _ Ugy a hercegprimás, mint a cikkekben aposztrofál c püspökök rágalmazásért sajtópert indítottak A Nap ellen, mely a vizsgálat során Kuszkó Dezső volt .szegedi hírlapírót, A Nap munkatársát nevezte meg, mint szerzőt. A budapesti esküdtbíróság Balaghy György dr. elnöklése vei ma tárgyalta -az öszszesitett sajtópört, Elnök a tárgyalás megnyitása után az általános kérdésekre kihallgatja a vádlottat. Kuszkó Dezső 30 éves hírlapíró, 'sajtó utján elkövetett becsületsértésért büntetve volt. Kuszkó Dezső kijelenti, bogy nem érzi magát bűnösnek, mert bocsánatot kért a megsértett .főpapoktól. Majd a. következő nyilatkozatot olvasta föl: — Tekintetes királyi törvényszék! Mélyen tisztelt -esküdtbiró urak! Nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádioltan állok itt s ugy érzem, hogy az elnök ur sablonos kérdésére, amelyik az első szava szokott lenni a vádlotthoz, hogy bűnösnek érzi-e magát, — bevallom őszintén és meghatottan, sajnálkozással és szégyennel a hangomban kellene válaszolnom: igen. A ihün, amit ezzel a nyilatkozattal magamra vállalnék, tudom, igen nagy s a büntetés, ami ezért érne, nem volna jelentéktelen. Kijelentem, hogy hibáztam, hogy rágalmukat irtani. Nem a büntetéstől való félelem késztet a nyilatkozat megtételére, hanem a magam becsülete és iigazságérzésem, mert a büntetés, amivel a bíróság sújtana, elintézhetné ezt az ügyet az alaki igazság szempontjából, de az én lelkiismeretem, amit ez a mélyen megbánt tettem földúlt, soha sem volna nyugodt. Tekintetes királyi törvényismék, mélyen tisztelt esküdtbiró urak! A Nap 1913. október 21-iki számában Feneketlen zsák és Főpapok panamája cimü cikkekben megrágalmaztam Csernoch János hercegprimás ö emineciáját és a győri, szombathelyi és csanádi püspök urakat. Kimondtam ezt a szót, hogy megrágalmaztam, magamra vettem ezzel egy vádat, melynek nyomasztó súlyát, jelentőségét egész terjedelmében átérzem. Igazságtalanságot és vakmerőséget követtem el, amikor Csernoch János hercegprimás urat és a győri, .szombathelyi és csanádi egyházmegyék kiváló főpásztorait megbántani és meggyanusitani merészeltem. Őszinte és fájdalmas sajnálkozással kérek bocsánatot a hercegprímás ur Ö eminenciájától és a győri, csanádi és szombathelyi Püspök uraktól. S én itt, amikor a törvényszéki tárgyalóterem országos nyilvánossága előtt bocsánatot kérek Csernoch János hercegprímás 11 rtói, Glattfelder Gyula, Mikes János gróf ós Várady L. Árpád püspök uraktól, mély tisztelettel kérem őket, fogadják cl tőlem ezt a kijelentést: nagyon sajnálom, hogy ez az incidens tisztességgel végzett munkámat megzavarta, keserű és fájdalmas tanulság volt, de van egy eredménye, hogy nem fordul elő többet. Az elnök: A nyilatkozatot önnek az őszinte bűnbánat sugalmazta? A vádlott: Igen. Bonta Károly dr. kéri, hogy a nyilatkozatot egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vegyék. A hercegprimás nevében kijelenti, hogy ő emiinnenciája a vádlottnak megbocsát. A vádlott: Kijelentem még becsületszavamra, bogy az ügyre vonatkozóan egy estilapban tegnap megjelent közleménytől távol állok. Nagy Emil dr., Simonyi-Semadom Sándor dr. a szombathelyi püspök és Szűcs Gyula dr. a csanádi püspök megbízásából kijelentik, hogy hozzájárulnak az eljárás megszüntetéséihez. Yégül fölszólalt Hodászy dr. főügyészi helyettes is. Kétségtelen, mondotta, hogy a vádlott a rágalmazó állításokat nemcsak nem bizonyithatta, hanem maga jelentette ki, hogy azok alaptalanok. Megdöbbenéssel hat rá az a jelenség, hogy az ország hercegprímásának s három főpapunknak rágalmazással terhelten kellett idejönni. Határozottan állítom, hogy minden tisztességes embert megindít a látása annak, miként tiporják sárba a mások becsületét. A vádlott töredelmes vezeklése után nem szorgalmazhatja az eljárás folytatását. A törvényszék ezután kihirdette határozatát, mely szerint az eljárást a vádlott ellen megszüntette, miután a közvádló a panaszt visszavonta. Sváb diákok erdélyi szász iskolákban. — Nevelik délvidéki svábokból a pangermán agitátorokat. — (Sóját tudósítónktól.) Nem uj keletű az erdélyi szász túlzóknak az a törekvése, Ihogy a délmagyarországi svábok kiözt elhintsék az elégedetlenség és visszavonás magvát és igy megnyerjék őket is a pangermán eszméknek. Jó ideig teljesen meddő volt ebbeli erőlködésük, mert a magyar középiskolákban nevelkedett sváb intelligenciában imiindiíg volt kellő erő és bazafiasság ezen szász törekvések ellensúlyozására és (hatálytalanná tételére. Hiába alapították drága pénzen pangermán tendenciájú nőimet lapokat a Délvidéken, ia pangermán eszme csak nem 'tudott a hazafias délmagyarországi svábság körében termékeny talajra találni. Ép ezért a szász túlzók néhány év óta más, eredlmjénnye'l biztató teszlközölkkel dolgoznak. Azt csinálják ugyanis, hogy Temes-, Torontál- és Bácsbodrog vármegyékből sváb fiukat visznek az erdélyi szász középiskolákba, bogy ott teljesen' németi szellemben nevelkedvén, majdan, a pangermán eszme agitátorai! legyenfek a svábság között. Amit erről a legkülönbözőbb és föltétlenül hiteles forrásokból hallottami, azt szerettem volna számszerűen is föltárni, ámde csodák csodájára, hasztalan forgattam e célból a szász középiskolák értesítőit, ezjakmek a statisztikájából erre vonatkozóan nem tudtam adatot szerezni. Egyetlenegy értesítőből sem! Véletlen; vagy iervszeriiség-e ez, nem tudom, Van, statisztika ezekben az értesítőikben a tanulók anyanyelvéről és vallásáról, de illetőség,ükről legföljebb -annyi, hogy helybeliek és vidékiek. Éz azonban magán a tényen miit sem változtat. Vasárnap Temesvárról jöttem haza Szegedre. Véletlenül olyan fülkébe szállottam, amelyben egy medgyesi szász kereskedő utazott Zsombolyára. Tőle tudtam meg beszélgetés közben, Ihogy az egyik iszsáz képviselő, a nem régiben a munkapártból kilépőté Brandsch Rudolf 6—7 bácskai sváb fiút helyezett el az idén a medgyesi szász főgimnáziumban. Hihető, hogy a nagyszebeniről sem feledkezett meg, miután Nagyszebenben elemi iskolai igazgató volt és annak egyik kerületét képviseli. Ha csak ebben az arányban exportálnák a délvidéki sváb fiukat a tötlbi szász középiskolákba is, összesen kilencbe, akkor minden nagyítás nélkül évenkint 50—60 sváb diák ikerül ezekbe az iskolákba. Nem is éppen megvetendő gárda. Az ott nevelkedő sváb fiuk aztán nem fognak magyar egyetemre járni, hanem lesz rá gondjuk mostani szász felhajtóiknak és protdktoraiknaik, hogy német egyetemekre kerüljenek és kész pangermán agitátorokként jöjjenek haza Délmagyarországba. Miután az anyanyelvvel mindig lehet izgatni, csak legyen, aki vállalkozik rá, jóstehetség nélkül is előre megmondható, hogy a svábság vezetése a hazafias sváb intelligencia kezéből át fog sikkadni a svábságból kikerült pangermán agitátorok kezébe. A fiatalabb, tanult sváb generációban máris vannak számosan, akik temperamentumukhoz képest nyíltan vagy titokban, hangosatoban vagy csendesebben, de nagy német érzelműek. Igen sokan nyíltan hangoztatják ily irányú érzelmeiket és miég többen titokban ér zenek igy. Tiz év óta kisérem figyelemmel ezt a nem nagy zajjal, de annál nagyobb eredménnyel folyó mozgalmat és mondhatom, hogy a pangermán; érzelmű sváb inte'i'ektueJleíéiszáima évről-évre 'szaporodik. Még pedig rohamosan. Aki kételkedik ezen állitásom igazában, az imajd klisédé figyelemmel a .legközelebbi képviselőválasz tá soka t Déllmagy a ro rszágon. Hogy visszatérjek az én. szász útitársamra, aki igen intelligens, józan, gondolkozású embernek mutatkozott, örömmel konstatálom, hogy nem helyeselte Brandschék munkáját éis biztosított róla, hogy a szászok jó nagy többsége is igy gondolkodik. Nem helyeslik azért, mert — igy mondta — minden, ami a magyarság gyöngitésére vezet, egyúttal és végeredményben a hazai németségnek is kárára van. Lásd a romániai fészkelődéseket! Jól eseté ennek az okos szász kereskedőnek a beszédjét hallanom, mert abból azt a reményt merítem, hogy a pangermán agitáció előbb-utóbb maguk között a szászok között is nyílt ellenzőkre fog találni, köveííkezésképen békét hagynak majd a délvidéki svábsáignak is. Remélem, de csak — remélem! Az időknek mely változása! Ha megelevenednék jó Dugonics Andrásnak ércalakja, vájjon mit szólana?! Hogy most Medgyesre viszik a délmagyarországi sváb fiukat elnérne tesiteni Ez látszólag ellenmondás. De nem az annak, aki ismeri a svábok ima még hát* Istennek túlnyomó többségét, amely még szivvel-lélekkel magyar érzelmű. Ez a hazafias, magyar érzés csak elnémetesités által, az érzelmek elnéfmétesitése által irtható ki belőlük. E célból oda viszik őket, ahol m agyVendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN; , . . , . ... . ÓVAKODJÉK • CseroegeOzletben (J UplafliaiataSOrt. az UTÁNZATOKTÓL! I M«IH-—— j iii-i —"^'—w"" ' , 11 "BK^BB- i . , i ' I i in "ii"" ''".. 1 ' . '—-—Jii