Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-16 / 89. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 'kiviételével, amelyet szintén bevonnak a tanácskozás körébe és amely különösen Ausztriát és Magyarországot érinti. Az olasz jól értesült forrás rátért ezután. a Neues Wiener Tágibláitf alma jelentésére, 'hogy Vilmos császár látogatást tesz 'Bukarestben és Budapesten és a következőkot mondotta: — Ez a hir rendkivül nagy jeleiilőségü. Talán uj orientálás kiinduló pontja lesz. Vilmos császár bukaresti látogatása mindenesetre csak erősíteni fogja a hármas-szövetség tekintélyét a Balkánon. Abbáziából jelentik: Macchio báró osztályfőnök ma délelőtt ideérkezőit, hogy résztvegyem a politikai tanácskozásokon. Maeclhio báró csütörtökön este visszautazik Bécsbe. Berchtold gróf közlö® 'külügyminiszter délelőtt íliz órakor meglátogatta San Giuliano márkát, 'hogy vele tanácskozzék. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET 0000 Színházi műsor: CSÜTÖRTÖK: A koldusdiák, operett. Páratlan */«. PÉNTEK: A mandarin, dráma. Páros */s. SZOMBAT: Szibill, operett. Bemutató. Páratlan 3/a. VASÁRNAP délután; Az ezredes, viigjáték. VASÁRNAP este: Szibill operett. Bérlet,szünet. * Katonadolog. A Zerkovitz-operett szerdai előadásán folytatta vendégszereplésiét Gózon Gyula, lanyha érdeklődés mellett. Pedig ez a játéka gondosságiban, színben és tartalomban. jóval mutatósabb volt, mint első szereplése. A Népopera fiatat művésze otthon van a szinpaldon; látható szeretettel adja át magát hivatásának és teljes szívvel vesz részt a játékban. Szép éneke ezen ,az estén is megtette hatását s a nézőtér mérsékelt számú közönsége sűrű .tapsokkal honorálta a vendég sikerült szereplését. Az operett előadása 'egyébként ©ok szint veszített Antal Erzsi távozásával. Kovács Hanna aligha fogja őt helyettesíthetni, legalább Pimpimpáré .szerepében élos ellenszenvet váltott ki mértéktelen vidéki modcrosságaival. Ha már odaáliMtotta őt a vezetőség egy elsőrendű és eddig igen jól betöltött szerepkör közepébe, legalább lássa el a tapasztalatlan szinésznőhek kijáró utasításokkal 'és mielőbb szoktassa le ,a jó izlés határain túlmenő mozgékonyságról. Hat hót nem in-agy idő, de épen elég arra, hogy az operett-előadásokhoz fűződő, egyébként is eléggé tépett illúziókat még foszladozóbbakká tehesse, ha valaki nagyon segít a színház nimbuszát tépegetni. * Bernhard Shaw a nézőközönségről. Minden ezinháznak vannak törzslátogatói, a kik pontosan megjelennek a premiereken ós nagyokat kacagnak a darab ötletein. Shaw premier-hiénáknak nevezi a ihabitüéket, a kikről ezeket mondotta egy .újságírónak: — Soha sem lehet előre kiszámítani, hogy a premiérhiénák hogyan fognak viselkedni. Készüli ne.k-e a bemutató-előadás megzavarására vagy kegyelmesek tesznek és megengedik: a darabot zavartalanul végigjátszhassak? Nem tudom, Vágjon megint ott lesz-e az a képzelt beteg, aki azt hiszi, hogy ,a tüdeje számára az egyetlen orvosság az öt percig tartó hosszú, vihogó, sőt nyerítő nevetés? Vagy mindazok ,a kedves uraik, akik azt hiszik, hogy a színészt bátorítják azzal, ha minden tizedik szavába beileröhögneík, odahaza fognak feküdni influenzában? Szivemből kívánom nekik, hogy otthon nyomják az ágyat a premierem estéjón. Mert ha nem igy lesz, akkor vége mindennek: akkor a művészi előadás lehetőségének reményét ki kell vernem a fejemből. Ha eljönnek a színházba, akkor a darab és az előadás minden összefüggését. széJtszakátjálld miiinden átmenetet firmába fullasztanak és a színész figyelmét elterelik a munkájától. A nézők félórával később fognak hazamenni, boszankodni fognak, fáradtak lesznek és: szidni fogják a darabot, a szerzőt 'és azokat, akik baingosian mulattak. Igy volt az Androklész és az oroszlán premierjén. Ez olyan rettenetes megpróbáltatás voilt, hogy utána az Orvosok reprizét szándékosan olyain estén adtuk, ;amiikor más színházban naigy premier volt ós igy megszabadultunk premiierhiénáktól . . . Nem is értem a dolgot: Mi szükség Van a hangos nevetésre? Én tudok ugy nevetni, hogy nem zavarom a szomszédomat. Próbálja meg más is, nem olyan nalgy boszorkányság. Legközelebbi darabomból minden úgynevezett viccet ki fogok törölni és ugy megrövidítem a darabot, hogy az előadása csak öt percig fog tartani. De csak a premiéren, merít csak a premi'érhiónák ilyen neveletlenek. Egyébként a Píjc/malion-ha n nincs egy olyan jelenet, a melynél a jókedvtől tombolnia kellene a nézőnek vagy a kacagástól megpukkadnia. Én például végignéztem n darabot és nem ordítottam a gyönyörűségtől, pedig mint szerző igazán sokkal jobban mulathatnék rajta, mint báríkd más. * Szlbil. A színházi iroda jelenti: A színház szombati bemutatója, Szibill, iránt az a páratlan naigy érdeklődés mutatkozik, amely mindig megérzi finom ösztönnel ;a szenzációs sikert. Ezúttal az ösztönön kivül vonzóerő Jacóbi Viktornak, a 'zeneszerzőnek, ,a neve is. A Leányvásár komponistája annyira a közönség kegyeibe férkőzött, hogy népszerűsége vetekedik a legdivatosabb szerzőkével. Minden megállapított régi értéke mellett ez a muzsika még Jaeobi kitaláló erejének, fordulatos feldolgozási módjának, színpadi érzékének rendkivüLi izmosodását .is mutatja. 'Gazdagabbak, szélesebbek és értékesebbek a melódiái, mint legutóbbi müvében. Lírája őszintébb .lett, inkább nemesen poétikus, mint érzekneskadő, vidám számai pedig felülmúlják az eddigieket. A színház pompás kiállításban hozza színre az újdonságot, Fo renczi főrendező ki nem fogy az ötletekből, ugy, hogy minden további próba csalk az operett tökéletesedésével jár. Mert bcigy ezt •próbálj a a.z énekes személyzet mostanában minden szabad idejében, azzal a ritka nagy kedvvel, 'amellyel a szereplők vannak legelső sorban elragadtatva a darabtól. Hilbert Janka, Déri Rózsi, Kovács Hanna, Solymosi, Béfcefl, Heltai, Mihó olyan pompás szerepekhez jutnak a .Szibill-ben, amely alkalma® min den, méltányolt, talentumuk, kifejezésére. SZÍNHÁZI CUKORKÁK, ajándék-dobozok gyöfHjörü választékban Kárász-u., Ungár Mayer-palola. Telefan 11—43 BBSsöBssiasEyseiiaisiaHBSEEiESEi .ssasssaa^ssaEDü^asűKSsJSHSEaaáKa A Délinagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. OfflJ 1914. április 15. Szegedi külvárosi polgárék Velencében. (Saját tudósilónktól.) A húsvéti hát egyik gyönyörű éjszakáján VeneeiábÓl Fiúméba mentem. Hajón. Sajnos, már haza felé. A tenger szelíd volt és a holdvilágtól ragyogó. Éjfélkor indultunk, de senkisom .kereste a há1'óh.eilyét, mind fönt voltunk .a fedélzeten. .Ki némán gyönyörködött a tenger szépségében, ki meg beszélgetett, adomázott, vitázott. Kinek milyen a tempieramentumia. De 'azért mindenki élvezett. Az első és második osztály utasai összekeveredtek a fedélzeten. Szemben vélem egy, a polgári osztályhoz tartozó asszony a gyerekeivel bíbelődött, akiket egy padra fektetett, mert már láthatóan álmosak voltak. A férje mellém telepedett és azt mondta, hogy ő ;is szegedi, ott laknák mindjárt a nagykörúton tiul, engem látásból ismer. — Na, szólt a. körülötte állókhoz, meghoztam ez.t az áldozatot is a gyerekeimért. Hadid lássák, ,gondoltaim, Velencét. Hátha majd .a. maguk emberségéből nem telik nekik. A szomszédom is egyre hajtogatta, hogy csak menjek, menjek, mert olyan az a Velence, mint a mennyország. Na én ugylan szépen beugrottam neki. — Miért, valami haj érte? tudakolta egyik hallgatója. — Nem ért kérem engem ssemnii különös baj, de kidobtam azt á rémsok pénzt semmiért. — Hogy-hogy? Hát látta Ós látja ia tengert., .aztán látta Velencét, az csak megéri -a pénzt? — A tenger, ,a tenger ... Hát mi az a tenger? Egy fene nia,gy viz. Víz és viz, semmi egyéb. Még csak ogy oeithalat se láttunk. Én pedig azt hittem Fiúmétól Velencéig versenyt fognak velünk úszni a cethal ak, fenét! — De Velence maga csfflk szép?! — Uigyan kérem! Azok az ócska épületek, azok a sziik utcák? Nem tudom igazán, mi nézni való v,au rajtuk. Aztán az a műveletlen nép. A fehérneműjüket, meg mindenféle ringy-rongyukai ikiaiggatják az utcára számtani. Szegeden ugyan ilyet el nem 'tűrne a rendőrség . . . legföljebb a nagykörúton kívül. , ; — Hát a doge-palota? — Jaj arról ne is beszéljünk, elfut .a méreg, ha rágondolok. Elszedtek négyünktől a gaz olaszok hat koronát és aztán mit láttunk érte? Az egész doge-palota csupa kép, meg kép! Nincs abban még egy szék sem. Képet Szegeden is láthatunk elegét ingyen. Azért ugyan kár volt annyi pénzt költeni. — A Szent-Márk-tér sem tétetett? Milyen kedves az az ezer meg ezer galamb? — Na, aki ezekért a galambokért Veleneóbe utazik, az bolond. Vannak az éra. sógoromnak Újszegeden ezekuél különb galambjai. (Ezek még csak .nem is szépek. Mind sötótszinüek. Aztára meg hogy az ember 'tenyeréből esznek? Mi van abban? Azt megteszik a sógorom galambjai is. Azok még az ember vállára is felröpülnek. — S a Márk-templom nem 'tetszett? — Megjárja. De azért a szegedi zslildó templom csak különb. Először is ujabb, másodszor pedig magasabb! — Az olasz koszt izlett-e? — Uraságod tálán bosszantani, vagy ugratni akar? — A világért sem! — Azért mondom! Ezek az olasz tengeri kutyák nem esznek egyebet, uiirat makarónit, halat, meg rákot. Szerencse, hogy a 'feleségem jól felszerelte az elemózeliás tar.iszuyát, különben éhen volnánk. Aztára mit hencegnek ezek a taliánoik? Minek nekiik a külön pénz? .Nem elég jó nekik a mi magyar pénzünk? Mit akarnak azokkal ia lírákkal éisl esentózimikkal? A nyavalyásai! Aztán a. beszédjük, az olyan mint a Mbaigágogás. A fene ért belőle egy szót is. És azok a 'gondolásak! (Mit keresnek azok mindig ázom a vizén? Ott lebzselnek, hogy megzsarolják az qhí, idegeneket. Kialkudtam eggyel, hogy egy ii-