Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-02 / 77. szám

• '•8sb DÉLMAGYAROESZÁH 1914. április Í egy mérhetetlen viztöráég, egy tenger terül el, fel egészen Titeliig. Csak a viz színe más, sárgáS-btóná, májcf világos-sárgába játszó. Viz, ameddig csak a szemünk beéri, víz; te­rül el mindenfelé előttünk, amelyből csak a magafelatoií fekvő Toront álalmás és .Galago­nyás községek látszanak a távolból. Igy érünk Bárányos alá. Siralma® ksép tá-, rul elénk. A szélső és keresztutcák már mind víz alatt állanak. Gsolnakpkon, lova­kon, kocsikon mentik az emberek a derékig érő vízben a holmijukat s hordják az uszá­lyokra. A fő utca, a falu legmagasabban fek­vő része még száraz ugyan, de a két végén már látszanak az előretörő hullámok. Ha még 25—30 centimétert árad, ez is víz alá kerül. Majd Molnár tiszteletbeli főbíró az elöl­járósággal sorra vizsgálja a házakat, ahon­nan mái- ki kell lakoltatnii az embereket. Borcsán még sokkal nagyobb az árvíz ve­szély, mért az egész község úgyszólván telje­sen viz alatt áll, A Tisza Kálmán-gőzös há­rom uszállyal állandóan ott áll s menti, ami még mégmenthető. He hogy a mentési akció milyen odaadássál, körültekintéssel és lelki­ismeretességgel folyik, annak a legjobb bi­zonysága az, hogy eddig emberélet nem esett áldozatul. Azonban tekintettel a nagy vesze­delemre, a panesoval főszolgabírói hivatal sürgönyileg arra kérte a kereskedelmi mi­nisztert, hogy .a -mentési munkálatokra még legalább két gőzhajót s két nyitott uszályt jön lé. A Máv. VlII-as és a Tisza Kálmán gőz­hajók a melléjük adott uszállyokkal a két községből eddig több mint 1000 embert s leg­alább 6000 élő állatot szállítottak biztos hely­re. Hirdetések közlésére legcél­szerűbb a Délmagyarország. Átkutattak 13 ezer szállót. — A párisi rendőrség bravúrja. — (Saját tudósítónktól.) A mióta a francia fővárosnak üj rendőrprefektusa van, sokkal nagyobb a lakosság nyugalma Párisban. Hennion ugyanis rendkiviili erőfeszítésre kényszeríti a párisi rendőröket és detektive­ket, akik valóságos rekordokat teremtenek egy-egy nyomozásuk kapcsán. Most vala­mennyi párisi újság nagy diadalként emliti azt az esetet, amely a minaip történt. Meg­gyilkoltak és kiraboltak Párisban egy Gui­mard nevü gazdag ihajkereskedőt. A tett el­követésével egy Bachot nevü embert gyanú­sítottak, akiről az volt a föltevés, .hogy Pá­ris valamelyik kisebb szállójában él elrej­tőzve hamis néven. Föl kellett hát kutatni valamennyi párisi ihotelt, aminek a rendkí­vüli nehézségét legjobban bizonyltja az, hogy Párisban 13,266 kisebb szálló van elosztva a francia főváros óriás területén. Amint most a lapok ennek a rengeteg száimu szállónak az átkutatásáról írnak, ki­derül, hogy a több mint tizenháromezer ho­telt rövid két óra alatt járták be és vizsgál­ták át a párisi rendőrök. Ez az óriás hotel­razziú első ízben történt meg Párisban és csak most tudta meg a rendőrség, ihogy mennyi idő szükséges ennek a nagy mun­kának az elvégzéséhez, A kutatás lefolyá­sáról a következőket irja a Matin: •Reggel hét órakor távirat érkezett Pár is valatnennyi rendőri állomására, minden őr­szobába. A távirat azt a parancsot tartal­mazta, hogy az illető őrszoba emberei rög­tön keressék föl a körzetükbe tartozó szál­lókat és Bachot iránt érdeklődjenek. Ugyan­csak reggel kilenc órákor, nem is teljesen két óra múlva imár megvolt mind a tizen­háromezer szállóról szóló beszámoló, amely ugy .hangzott, hogy a gyilkos már nincs Pa­risban, hanem az egyik szálló portásának közlése szerint Havreba utazott. 'Ez a nyom helyesnek bizonyult és a gyilkost csakugyan elfogták másnap a jelzett kikötőben. felmondják a lapok azt is, hogy .mikép­pen volt lehetséges ennek a hallatlanul nagy föladatnak oly kurta idő alatt való pontos el­végzése. Páris szállói, amielyek oly nagysze­rű .búvóhelyet adnak a gazembereknek, óri­ási számuknál fogva — valóságos térképbe vannak föl véve. Minden rendőri állomás em­bereinek birtokában van egy-egy helyszíni rajz, amely azt imitatja, ihogy melyik utcá­ban hányadik számú ház ilyen hotel garrti, sőt ezeken a rajzokon az ís megvan, hogy szükség esetén miképp lehet .ezeket a szálló­kat titokban, ]tehát nem a kapun keresztül, hanem a szomszédos házakhói, vagy a kör­nyező tetőkről megközeliteni. Minden ilyen kicsi körzetben két rendőr vagy detektív in­dul el ugyanegy pillanatban a körkép két el­lentétes pontjáról és egymás felé haladva sorra veszik a szállókat. A terv ugy van el­készítve, hogy az utolsó szállónál a két rendőrnek össze kell találkoznia és ezen az utolsó ponton azután együtt kutatnak to­vább. Csak iha ily pontosan sikerül elvégez­niök munkájukat, történt meg minden a kí­vánt rendben. A párisiak nagy elismeréssel vannak Henriion prefektus és általában az egész rendőrség iránt. De Hennion máris kijelen­tette, hogy ő nincs megelégedve ezzel a si­kerrel, mert adott .esetben két óra is igen hosszú idő és egy-egy ügyesebb gazember ennyi idő alatt olyan előnyt szerezhet a szökésben, hogy soha többé .utol nem érhe­tik. Éppen ezért a hotel-vizsgálat terén most Olyan tervet dolgoznak ki a rendőrség hoz­záértő emberei, amely terv segítségével Pá­ris több mini tizenháromezer szállóját har­minc perc alatt sikerül majd átkutatni. Ha ezt csakugyan elérik, ez lesz az eddig is­mert legnagyobb rendőri bravúr, mert ugyanerre a munkára a párisi rendőrségnek még a közelmúltban is négy teljes napra volt szüksége. Amikor a színésznő pert veszít. — A „gyalázatos" köztársaság. — (Saját tudósítónktól.) Martba Brandés egyike Franciaország legkiválóbb, világszer­te híres nevü művésznőjének, aki tíz eszten­dőn keresztül tagja ós egyik büszkesége volt a Comédie Francaise-nek. Történt azután, hogy a színésznőt apró intrikák és a. színpad körül szokásas fondorkodások arra kénysze­ri tették, hogy Párisi legelőkelőbb színházát ól bucfcu nélkül, szerződését megszegve, távoz­zék. Párisban a,z ilyesmit nagyon komolyan veszik és Martba Brandés ellen, is pört indí­tottak az állam nevében, amely ezt ,a szín­házat föntartja. A színésznő annak az időnek legkiválóbb ügyvédjét bizta meg igazságának képvi,Söté­tével, név szerint Povncaré Raymondot, a. köztársaság mai elnökét. A szinésznő is, az ügyvéd is elkövetett minden lehetőt, hogy a büntetés elmaradjon vagy legalább is ne le­gyen fölötte szigora, ám mindez meddő ma­radt, mert Martha Brandést igen súlyosan elitélték, Kimondotta a biróság, hogy fizet­nie kell huszonötezer frank kártérítést, to­vábbá elveszíti azt- a "huszonnégyezer frankot, amit a színház nyugdijegyesületébe fizetett s egyúttal elveszíti a jogát is ,a nyugdíjhoz. És az ítéletet a felsőbb fórumok is meg­erősítették, ugy, hogy Brandés kénytelen volt fizetni. Első részletül annak idején lefi­zetett nyolcezer frankot az államnak. Mivel nem akarta, hogy egy szép napon rajtaüsse­nek és eZt ,az összeget követeljék, elment Ju­les Claretiehez, a szinház nemrég elhunyt igazgatójához, valamint a volt szépművésze­ti államtitkárhoz, akik mindketten ígéretet tettek ,arra, .hogy a kitűnő művésznőt nem fogják zaklatni a tizenhétezer frankért. A minap azután kellemetlen meglepe­tés érte Brandést. Levelet kapott a, közokta­tásügyi minisztériumból, amely fölszólította, hogy tizenhétezer frank adósságát mihamar fizesse meg, mert ellenkező esetben — árve­rezni fogják. Brandés elsietett Viviaxni mi­niszterhez, akinek elmondotta az egész ügy történetét és azt is, hogy néki ezt a .bünte­tést jóformán el is engedték s ligy nem mél­tányos, hogy most utólag zaklassák érte. Vi­vianí megígérte, hogy ,a dolgot majd elinté­zi, ám most ujabb fölszólítást kapott a szí­nésznő, hogy rögtön fizessen, mert a köztár­saság nincs abban a helyzetben, hogy a tizen­hétezer frankról lemondjon. Az, ügy nyilvánosságra került es rz egyik párisi újság közölte Brandés nyilatkozatát is, aki ezeket mondotta: — Amikor a fölszólító .leveleket kaptam, hogy fizessek, annyira fölháborodtam ezen a gyalázatos és nyomorult eljáráson, hogy sza­badulni akartam az egész ügytől és nyomban utasítottam ügyvédemet, hogy a tízenhétezer frankot azonnal szolgáltassa be a kincstár­nak. Talán tehettem volna még lépéseket, hogy ezt elkerüljem, de oly utálatosnak ós alacsonynak látom a velem szemben tanúsí­tott eljárást, hogy minél előbb tul akartam esni ab egész kérdésen. Érdekes volna, ha most Poimcaré, mint elnök, kegyelemből elengedné azt a huszon­ötezer franknyi bírságot Martba Brandés­nak, amelyet mint védőügyvéd nem tudott megmenteni számára. 'mnnlHUMiinniHiiiHimninHuMniMiii Magyar ezred a horvátok kOzött. Zágrábból jelentik: Mikor tegnap a 37. gya­logezred megérkezett ós bevonult a városba, a horvát lakosság nagyon hidegen fogadta, de aztán ,a zenekar rázendített a horvát nép­liimnuszra, egyszerre fölmelegedett a közön­ség és élénken éltette a katonaságot. Bútorszállításokat hely- (Jfjcráf {fellő ben és vidékre, berak- ° szállító Szeged, Jókai-utca 1. sz Telefon 34. t&rozást száraz rakt&r helyiségben eszközól

Next

/
Thumbnails
Contents