Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-12 / 87. szám

8. DÉLMAGYARORSZÁG 191.4. április 12. lomháira, cirkuszi játékaira és oly-mposzi versenyeire, melyek az életöröm felcsattanó sikoltásainak adtak méltó keretet oly korban, midőn az epitkur örömök harsogó jó kedve szimte a pogány isten imádás szertartásának egyik eleme volt. 'Ma a profán éléinek ilyen nagyszerű feWobogásai teljesen ismeretlenek. Az élet -módja és tartalma jelentékenyen megváltozott, de nincs olyan szertartásunk sem-, mely e megváltozott taritalom kifejezésére alkalmas volna. A vallási oerimóniákból hiányzik az érdeklődésnek legértékesebb eleme, a közvetlen érdekeltség. A természettudományi gondolkodás épen elég nagy távolságot állított közénk és a túlvilágban való 'hit közé s -ezt a távoliságot az idegen nyelven, gépiesen1 -elrecitált liturgia, vagy a kenetteljes páltosszak de meggyőződés -nélkül előadott prédikáció a lehetőséghez képest még növeli. A kuiturember temetési szertartása nemkevésbbé művészietlen és irracionális; legnagyobb része künn zajlik le az utoán, részvétlen idegenek tolakodó -érdeklődése ,mellett s végső -befejezése, midőn a kihűlt tetemet a -gyászolók csoportjának közepén földdel takarja be a durva sírásó, anynyira 'kínzó, embertelen, a legnagyobb mértékben idegroncsoló hatású, hogy már -csak ezért is régen; ki kellett volna küszöbölni az emberszeretet vallásának szertartásai közül. A vallási szertartások és a modern ételt között levő igen jelentős kontra verziókat a nagy francia forradalom törte át -először. A -Notr-e D-ame oltáráról hirdetett ész vallása azonban épen ugy muló hatást keltett a tömegekben, mint a természet csodálatos és hatalmas szobra, mely a Bastille romjainak 'helyén- emeltetett s melynek emlőiből Hérault polgártárs vaskehelyben, pogány imádság közben fogta fel a tisztán csörgedező vizet. ... Az ész is, a természet is minden relációikban igen -közel állanak az emberhez, -még sem tudtak benne közvetlen érdeklődést kelteni, mert ötletszerűen; kerültek v-el-e vonatkozásba és inem- belső szükségből eredt ünnepelte tés-iik. Áttérve most már annak a kérdésnek vizsgálatára, 'hogy a modern ember életének melyi-k momentuma lenne legalkalmasabb arra, hogy művészi szépségekben bővelkedő, á'hitatot ébr-e-sztő szertartás keretében, a jelentőségét jó részt elveszített váltásos szertartást pótolja, — arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a halottégetés -ebben a tekintetben megbecsülésre érdemes, gyönyörű lehetőségeket rg-ér. Magáról a hamvasztás szokásáról, etikai és társadalmi jelentőségéről nem kiváno-k e helyen szólni, hiszen nálunk Magyarországon, ahol a temetkezési szokások megváltoztatását egyedül az erőszakalt lelki befolyását féltő klérus ellenkezése akadályozta meg -eddig, a halottak elhamvasztása annyira benne van a radikalizmus programjában, hogy a fogalmaknak ilyen beállítása -szinte .meghaladott álláspont szükségtelen feszegetésének tűnhetnék fel. Amit elitl-ondani szeretnék, csupán amnyi, hogy a hamvasztásmak az a módja, ami Európa nyugatán ma szokásbán van, a szép szertartások kultuszának Híjával formálódott ki és mostani alakjában nem tudja sikerrel fölvenni a versenyt a középkorbál visszamaradt vallásos liturgiával; — holott a halotthamvasztásnak, mint a természettudományos gondolkozás bátor és érővel teljes kifejezési -módjának, e tekintetben valóságos forradalmi jelentősége és hivatása van. A forma-szépség legtökéletesebb művészeinek egyike, Rodin, adta az ízlés fogalmának ezt a pompás definícióját: az ízlés nem egyéb, mint a változhatatlan -törvényszerűségekhez való alkalmazkodás. ízlésesnek mondunk valamit, ami harmonizál a természeti -és társadalmi- élet elementáris vonatkozásaival, ami -tehát megnyugtató, kibékítő érzelmeket vált--ki és m-inél több szállal tapad valami monumentálisan nagy törvényszerűséghez. Ebből a szempontból feltétlenül Ízlésesnek kell tekinteni az elmúlás processzusát, -mint ahogy a természet őszi haldoklása tényleg a -poézis legkedveltebb hangulatai közé -tartozik. A testi halál is eszmei tartalmában -szép -és megragadó, csupán relatív vonatkozásai teszik félelmetessé. A vallási tanítások épen ezért -minden időben enyhiteni kívánták a halál borzalmait, sőt azt1 mondhatjuk, hogy -a kultura kezdetein épen a halál titokzatos körülményei nyújtottak alapot -a túlvilági lét feltételezéséhez és ezzel mindenféle vallásos gondolkozás alapjainak megvetéséhez. fia már most igazságot; akarunk •tenni abban -a kérdésben, hogy a -természettudományos gondolkozás eszme-körében élő, mai- műveltségű -embert megnyugtatja-e a sir szélén elhangzott, a túlvilági- boldog életre való hivatkozás, mialatt elhunyt kedvesének -mérges gázokat termelő, eltorzult, -hideg -tetemét átadják a földalatti világ férgeinek martaiékául, — azt kell felelnünk, hogy nem, a m-i Ízlésünknek, gond-olkozási -módunknak és etikánknak ezerszer jobban megfelel a teljes bizonyosság, a természet nagy törvényszerűségében1 való megnyugvás: ,a< -holttestnek külső formáiban i-s ízléses, egyszerű megsemmisütése. H-a pedig a ha-lottégetés ténye már magában véve ízléses cselekedet, közel áll a lehetőség, hogy a fizikai tényt a beállítás művészi tudatossága révén- -megragadó és fenséges szertartások által olyan ünnepi eseménnyé növeljük, amely a megnyugvás! -kereső emberi lé-leknek a természettel való harmóniáját sokkal tökéletesebben- előidézheti, min-t a vallásos meggyőződés. Minden -emberéletnek van egy periódusa, melyben- a tiszta események iránt való csodálattal- és feltét-len -odaadással van -eltelve. Ezt a korszakot! a puritanizmus jellemzi. Tisztán, a magúik -meztelenségükben szeretjük ilyen-kor az igazságot épen ugy, min-t a tényeket. Életemnek egy ilyen- korszakában láttam az első halottégetést a milanói k-rem-atóriu-mban- és a minden disz -nélkü-l való, igen egyszerű szertartás a maga leplezetlenségéved megbűvölt és boldog nyugalommal töltött el. Azóta láttam más szertartásokat ésvalamivel közelebb jutottam a miszticizmus hangulatai iránt olyannyira fogékony emberi lélek ismeretéhez; ma már nem merném -azt állítani, hogy a halál és megsemmisülés igazsága akkor szép, ha nyers őszinteségében áll az értelem előtt. A -milanói hamvasztó épülete, -mely a pompázó sz-épségü Cimitero-bm áll, csupa kisszerüs-ég. Oszlopos, igénytelen görög stílusú építmény, mely inkább kerti; pavilloninak, minit krematóriumna-k benyomását 'kelti. A t-erraszá-n rnég-is van valami, ami nyugtalanságot -kelt. Néhány etruszk amfora, -amolyan kőedény, amilyenek a patikák polcain sorban állanak. Alattuk egy név, -meg -két évszám. N-eh-éz belehelyezkedni a gondolatba, hogy az az apró kőedény, meg az a név: egy egész életet jelentene. Az épület nyitott előcsarnoka nagyon sajátságos. Falai tiszta márványból v-alók, <fe -a padlótól a -m-enyezetig sóik -száz apró -négyszögre vannak osztva. A márványlapok kiemelhetők helyükből s a falban támadt üregben látható az elégetett hamvak parányi koporsója: -nagyobbrészt bronz szekrény-kék, de lehet közöttük ezüst ládifcákat, meg cserépedényeket is találni. uj házban augusztus elsejére kiadó 2fet*ge*utca 19. Napoleon-karrikaturák. Ismerteti: Zsoldos Benő. III. 1797. évi április bó 4-én jelent meg az INapoleoin. személyére vonatkozó legrégibb angol ka-rrikatura. A rajzolójának kilétére nézve John- Asbt-on nem ad f elvi,tagosítást, -a művész még valószínűleg -az ismeretlenség homályában kívánt maradni; e rajznak másolatban való bemutatását Asbton különben sem -tartotta érdemesnek abból az tokból1, hogy az illető rajzolónak még nyitván fogalma sem v-olt ia Napoleon egyéniségéről. Csupán mint -e nemben -a tag-első, érdemli meg a®t, hogy ismertessük. A k-arrikatura cime ez: „A francia mumus (Bugabo), -amely ia királyi hadvezéreket ijeszgeti." Bonaparte -Napóleon, egy félelmetesen -groteszk, hátborzongató allak, -nagy pöffeszked-ve „lovagol" valami lehetetlen, -gyikszer-ü állati -alak hátán. A mesebeli sárkányoknak bizonyos torzított -formája, a melynek óriási tátott szájából katonai csapatok és ágyuk ömlenek k-i. Napóleon ekképpen kiállt: — Ejnye no, b-ogy elszaladtak! iCourez dc-ne Messieurs les Prinees! A két királyi hadvezér -lóhalálában szedi a lábát s az egyik, Frigyes y-orki herceg iramodás közben igy szól a társó-hoz: — Bár csak Yorkban volnék! Jöjj Charles, kövess engem! Fox, -aki „az édes kis cberub" szerepót játssza, ezeket mondja: — Szalad Frigyes, szalad Charles, Mack, Wur-msell, Kell; n-osza D'Alvinc-i, no most Davi-dovich! A szegény pápa a földre van tiporva, 'legázolva a Na-p-ale-oin alatt -toporzékoló szörnyeteg. A pápa igy kiált fel ebben -a szorongató helyzetében: — Oli nram, ez az én láza-dó fiam semmiféle tisztelettel nincs irányomban! . . . ... A harmincöt évvel -ezelőtt el,ba;lt hírneves an-g-ol ka-rrikaturista: Isaa-c CanikShank pompás kis rajzot tett közzé Napóleonról a következő éven, 1798. augusztus 13án. A nagy rajzoló jó adag humorral fűszerezte ezt a — mondhatna! — feltűnést keltett rajzát, -melynek cime: „Előérzet, /Utak és Módok, — avagy: Bonapartét valóban elfogják." Egy kezdetleges falusi vásáron toildoittf old ott komédiás bódét látunk a rajzon. Egy derekasan agyonmázotlt Ptemot áll ® deszka-bódé előtt nemzetiszínű jelmezben: -arcvonásaiban Pox-ra ismerünk benne. Mint kikiáltó tele tüdővel -ordit a -bódé előtt lök; dösődő vásári publikumnak és -a vásott utca1 -gyerekeik csoportjának, miközben egy rémületesen primitív és fantasztikus reklám-nná' zol'ványra mutat a bódé bejárata előtt. Ez f tiölepingá-lt vászon Napoteont igyekszik ábrázolni roppant szájj-ail és iszonyúan in-agy & gakkal. Szemei kidülledtek, mindkét kezében tőrrel hadonázik, lábain roppant csizmád s azokon tehetetlen nagyságú sarkantyú láthatók. És Fox, a kikiáltó bohóc ezt kiabálta: — Itt látható elevenen az ismeretes Boflf P-ax-tte Egyptomből; — a hasiomlatiosság kétségtelen! És inig a könnyei patakként öm leitek' Je arcáról, ékes szavakban biztosítja halig9' tóságát, hogy ám Napoleon minden bizony nyal elfogatott. — Egész életemben sohasem gyönyŐ1" ködtem ennyire valamely eseményben! "" tesz-i li-ozzá a nagyobb hatás kedvéért. A jó Pitit, akit irtózatosan -gyötör -a kő®2' vény, egy rozzant széken guggol ugyanő;9, a bódé -előtt. Neki is fontos szerepe van W, mint trombitás szerepel a,z épülete® mntaU'á nyoknál. Ilyeténképpen szonókol a töd6* hez: 4 t — Ili-gyjétek el nekem, emberek, —ró, világért sem a'karl-ak benneteket most sű0*