Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-12 / 87. szám

1914. április 12. DÉLMAG Y-ARORSZA G !3. ben kezdte ® isaoígátetáit .a városnál osiztályjegyzőá minőségbemi. 1900-ban alkapitány, 1902-ben első osztályú alkapitány, 1904-ban árvaszéki ü.!inök, 1906-ban árya®aéki elnök tett. 40 évea Turóczy Mihály dr. tiszti főügyész. 1902ben mint aMlgyéaz került a városhoz és 1905beu választották tiszti főügyésszé 44 éves. Zámbó György helyettes árvaszéki elnök. 1890-ben minit osztály jegyző kezdte szolgálatát. 1902-ben aljegyző lett, 1906-tan árvaszéki ülnök. 1914-fciem választatták helyettes árvaszéki elnökké. Ferenczy Béla árvaszéki ülnök. 1897-ben került a vártához mint I. osztályú vámpénztárcs. 1898-bain osztályjegyzővé váLasztatták, 1908-ban aljegyző .beífet és 1913. éta árvaszéki ülnök. 41 éve®. Kaszó Elek főpénzitáros. 1895-ben lépett a váras szolgálatába, .segódis'záimtksztd m illőségben. 1900-ban főpénztári eltenőr belyetties lett, 1912-ben pedig adó pénztárossá váüaisztotfák. 1914. január óta főpénztárosia <a városnak. 86 éves. Simkó Efemer dr. alugyész, 1907-ben lépett a város .szolgálatába ,a.l ügyészi minősógben. 84 éves: Dettre János dr. 1913. éta v.an a városnál alügiyésizi miinőségben. 30 éves. Rack Laipiót aljegyző. 1902-ben lépett a város szolgáilatáiba. osztály jegyzői minőségkon. 1902-ben aljegyzővé választatták. 40 évea. ' i Tri Bárdoss iBéla aljegyző. 1904-ben jött a városhoz osztáilyjieigyzőnék. 1913-ban választották aljegyzővé. 39 éves. Völgyessy János gazdász. 1896-ban jött i városhoz irmoknak, 1904-ben segéd1,gazdász lett 1906. óta gazdász. 34 éves. •uumhuiimuihi>"»>"u1"» Bécsi vélemény Tisza István cikkéről. A Neues Wiener Tagblatt maii száma Tisza István grófnak az Igazmondó-hü. Írott vezércikkével foglalkozik és azt mondja, hogy Tisza grófot Ausztria részéről is köszönet illteti meg, amikor leszámol azokról a jelszavakról, amelyekkel a magyar elllenaéiki politikusok belpolitikai harcaikat1 a fcüllpolitiika területére ás át akarják vinni. Tisza István gróf cikke nem olcsó húsvét prédikáció, hanem1 nyomatékos erejű fényes politikai kioktatás. A száműzött Rákóczi. — Népgyűlés egy könyv ellen. — (Saját tudósít ónktól.) Húsvét vasárnapján gyűlni fog a nép a Rákóczi napfényben csillogó ilo vasszobra előtt, hogy indekszre tegyen s talán elégessen egy könyvet, melyben emberi vonatkozások vannak megírva a nagy kuirucfejedelem .alakjáról. A nép ugyan miniden valószínűség szerint a Széchenyitéren- az időben sétáló, pántlikás hajlíonatu honleányok tömegéből fog kikér ülni, de a függetlenségi érzelmű szónokok már egészen valódiak lesznek s a népgyűlés után napnál világosabban fog előttünk állani a nagyszerű tanulság: Ihogy .a nemzeti gondolat ideálját gyaiáznii .nem szabad. Ezt ugyan tudtuk azdliőtf is. Jóizlésü ember soha sem vállalkoznék ilyen — élőre elvesztettnek látszó — küzdelem megvivására. Habár Renan Ernő íhires könyvének, amelyben Jézus emberi voltát tárta a világ szeme elé, ugyanaz volt a sorsa, mint most a Szekfü Gyuláénak. Mind' a kettő az igazságnak, a megértésnek és az ivó Ihőse iránit táplált nagy szeretetének bizonysága, mégis a meg nem értök tömege feszítsd meg! kiáltással roham az irószobája csendességéből az az utcára hurcolt író felé . . . Nem /tudjuk helyeselni a mozgalmat', Nem volt okos ember ez a fehér márvány templomokkal álmodó és Ikis külvárosi korcsmában étkező fiatalember, kevés számú ismerős kartársa is egy kissé gyenge fejűnek tartotta s ezért a legnehezebb munkákat neki adták albérletbe. A tornyokból élt és szerencsére Budapest az utóbbi időben a tornyokba bolondult és itt a legszelídebb speoerájos is, ha egyszer meggazdagodott, mindjárt várúr akar lenni. Nagy István ilyen módon dolgozott a más neve alatt és a maga nevével' belemerült a Nagy-ok tengerébe, szépen úszkált alant az ismeretlenségben, miglen a hitetlen városnak eszébe nem jutott, hogy épit egy nagy 'templomot, első sorban a maga dicsőségére. Nagy István csinálta a legszebb tervet és bár az ő munkája fölötte állott valamennyinek, az Isten csudát tett, őt bizták meg az épitésSél is. Kartársai pedig, érezvén, hogy ez a fiatalember most már egész zsenijével beletemetkezik ebbe a roppant munkába: nagyon erűitek és igen dicsérték ugy, hogy Nagy István valóban híres lett. . . , Kapott leveleket, igen sokat. A régi kis teányét kereste köztük, hátha gratulál, megeheti, ha asszony is. Nem jött és a türelmes 'faltat ember kezdte türelmét elveszítem és fhatározta, hogy az első tiszta kezet, amely kinyul az övé után, megfogja, megtartja, mert már az élethez, a munkához akart fogni. Kezdett ösmerkiedni, családokba járni, sőt mi több, az utcán hazakísért ismeretlen leányokat. Szivesen álltak vele szóba, de haragosan hagyták otlt, amikor látták, hogy ez azt se tudja, mit aikar. Színházban találkozott vele. Bizony én kimondom sietve, nem kinzom tovább sem magamat, sem mást. Meglátta, de nem ismerte meg. A Tuza kisasszony is abban a pillanatban inkább megijedt tőle és mivel az előadás után sem hintó, sem cseléd inem várta, futott előle haza. Mégis beérte, csak néhány szót szóltak egymáshoz és mindent tudtak. A kapu kiinyilt, kézen fogva mentek föl a sötét lépcsőn és bementeik az egyszobás udvari lakásba, mélynek ablakai a világos udvarra szolgáltak. Füstölgő kis cseléd-lámpánál kéthetes újságot olvasott a mama, sötét volt. — Jó napos lakás! — szólt az ostoba templomépitő. — Jó napos! — erősítette meg az okos Tuza kisasszony. „Ezek bolondok", gondolta a mama és szigorú arccal kérdé: — És miikor lesz az esküvő? —- (Holnap, ha lehetne! — felelte a férfi. „Milyen' hosszú idő, nem balok-e meg az éjszaka?" kérdezte magától a leány és megmozdult nyitott ajka, amely égért, élt és amelyre ránézvén a vakbuzgó építőmester, azt gondolta, hogy mégis tévedett: nem a templomhoz kell ez az ártatlan és érdit női száj, hanem ehhez keLl a templom. legfeljebb csak megérteni, tia valaki könyvet iir és abban históriai adatok rakásra hordott tanúsága szerint meggyőző érvekkel támogat egy felifogást, mély lelhet eredeti és a közhangulat 'meggyőződésétől elütő, — akkor csak kéttőt lehet a könyvével csinálni: vagy hamisak az adatai, rosszak az idézetei s ugy ki fcelll mutatni írói ügyefogyottságát, vagy ped'ig meg keld hajolni érveinek igazsága előtt. De népgyűlésen szónoklatokkal bizonyítani be azt, hogy Szekfü adatai nem fedik a valóságot, ez olyan; képtelenség, ami ebben a tudomány szabad művelése érdekében épen a gondolatszabadság harcosának, tehát a nemzeti ideológia híveinek kellene népgyűlést tartamiak. Ki tudja ma hirtelenében bebizonyitani, hogy Rákóczi az a holtig nemes pátosszal beszélő, hivatásszerű nemzeti hős volt, a milyennek a minden történetírói' hitelét élveszitett Thaly Kálmán rajzolta le? Mindenjel arra vall, hogy Tihaáy kedves és romantikus túlzásai dacára is Rákóczi csak ugy emberi vonásokból volt összetéve, mint akármelyik ima! magyar politikus. Harcolt, remélt és agitált, amíg jó csillaga felette ragyogott, azután elcsüggedt, elfáradt;1, megöregedett és elfásult ő is, mint minden szerencsétlenül járt ember. Szekfü 'Gyula, az uj történetírói iskola fiatal reménysége, az embert rajzolta meg Rákócziban, a keserű sorsra jutott, elhagyatottságában összeroppant, hajdani daliás hőst, aki korának étikai szabadosságával élni kényszerült, miikor már nem volt más hivatása, mint egyszerű embernek lennie. Szekfü könyvét nagy, nagy megériés ;és Rákóczi személyéhez való őszinte megbecsülés, jellemzi, mely a Thalyíélie történelemhamisitó módszerrel a Mikes Kelemen naiv megfigyeléseinek igazságához vezeti él őt s amely a fejedelem alakját épen ugy husiból és vérből való emberként állítja eléje, mint ahogy annak látta őt az asztalos.miihélyben ácsoló fejedelem hűséges. íródeákja IÍS. Mindettől eltekintve, Szekfü Gyula könyve egyáltalában nem is gyalázza Rákóczi szellemét!. Ez a könyv soha senki előtt sem fogja a fejedelem' jó hírét lerombolni;, elleniben gyalázzák az ő nagy 'Szellemét azok, akik a Szekfü Gyula adataival azt akarják bizonyifani, hogy ezek az adatok kalandornak mutatják be Rákóczi Ferencet. E sorok írója büszkén vallja a nagy fejedelem családjához való rokonságát — mint ahogy •alig van Erdélyben régi család', mely a családi összetartozóságot kimutatni és szeretettel őrizni' nem tudná, — mégis, inem tudná kővel megdobálni azt az ideális fiatal történetírót, aki Rákóczi fájdalmas összeroppanását annyi szeretéttdl és megértéssel rajzolta meg, mint azt Szekfü Gyula tette. A népgyűlésnek talán igaza tesz a maga módja szerint és a maga embereinek kvalitásához mérve. Rákóczi széliemét gyűlölködő szívvel ikár tenne megközelíteni és nem is szabad megbántani. De hiszen nem erről van sző. Igaztalanul meghurcolnak egy jóSzeged város közönségének Üggi kedveli szórakozóhelye Húsvét első délelőtt a féngcscn berendezve Húsvét 1 hangversenyez. Elsőrendű konyha. Kitűnő homoki és Figyelmes kiszolgálás. Minden nap halasz altal fozoit szeged, halaszle. napján ünnepélyesen megngilik Esténkint : VAJDA JANCSI zenekara játszik. Kéri^a nagyközönség szíves pártfogását Horváth Fcrcncz, vendéglős.