Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-02 / 77. szám

sasse ———— Stcrkesztésée Kárász-utca 9. Tttdtuszám: 305. Emsí sxáw ára II SlSér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-- félévre . . K 12-­negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28— félévre . . K 14.— negyedévre K egyhónapraK 240 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. 111. évfolyam 77. szám. Csütörtök, április 2. Kisbirtokos-osztály. A vármegye északi és ikdleti részeim megindult >a nagybirtok iföloszlási Mya­mata: Károly László gróf harmincezer hdl­das dominiuma parcellázás alá került és kisebb részletekben miár át is ment Szen­tes város, egyes birtokosok és a földműve­lésügyi miniszter tulajdonába, aki tólepi­tési célokból vásárolt a birtokból néhány millió korona ára földét. A Károlyi-birtok eredete ama hires szatmári békekötés idejéig nyúlik vissza; a história tanúsága szerint ekkor kapta a család nagyértékü ingatlanait. A csongrád­megyei javak közül ugyan csupán ia hód­mezővásárhelyi lés dérekegyháai van a donációs levelekben félemlítve, de nagyon valószínű, hogy ez a negnevezés a most parcellázásra került nagybirtok legna­gyobb részét jelölte, figyelembe véve, hogy a hódmezővásárhelyi Károlyi-birtok már jó ideje városi tulajdonba ment át. A szétdarabolt birtoktestet eddig a hitbi­zoor nyi törvény ereje tartotta össze; hogy most a család akarata mégis át tud­ta törni a törvény gátjait és alkalmasabb módon kívánja gyümölcsöztetni az ősi földben rejlő értékeket, ez világosan mu­tatja, hogy még a hitbizományok eldorá­dójáhan is lehet módokat találni az egész­séges birtokpolitika megvalósítására. Csongrád vármegye népe eddig tisz­ta zsellérnép völt. A rajta fekvő nagy­birtokok közüli imost feloszlott egy, de ott maradt még egy tagban a hatvannégyezer holdas mindszent-algyői Pallavioini-hit­bizomány >és Szeged város hetvenegyezer holdas birtoka, mint a nép földmivelő ele­meinek elhelyezkedését és a birtokososz­tá'ly kialakulását akadályozó, egyébként lehetetlenségre kárhoztatott, lomha ször­nyetegek, melyeknek vagyon készlete a mai közgazdasági viszonyok szerint im­produktív módon van garmadába hal­mozva. Csongrád vármegye népének boldo­gulása ép olyan mértékben függ a hatal­mas hitbizománynak sorsától, mint ami­lyen mértékben Szeged város lakosságá­nak gazdasági megerősödése el sem kép­zelhető addig, mig a város immúnis föld­birtokainak gyümölcsöztetésévél egészsé­gesebb birtokpolitikára át nem tér. A földtulajdon nagy tömegekiben ma nem egyéb fényűzésnél. Ha pedig ezt a fényűzést egybevetjük a földéhséget szen­vedő parasztság keserves tengődésével, akkor azt mondhatjuk, hogy a földnek féltékeny őrzése erkölcstelenség, melyet tálán megengedhet magának egy hagyo­mányok között elsáncolt főúri család arisz­tokratikus hajlamú jelenkori sarja, de a melyet semmi esetre sem szabad elkövet­nie egy erkölcsi testületnek, egy városnák azzal, hogy tisztán kényelmi szempontból a históriai mult által érintetlenül hagyott birtokait az idők változásán át is fentar­tani és megőrizni .akarja. Möst itt áll a város egy sereg múl­hatatlanul szükséges beruházás előtt és rengeteg javainak 'közepette nem tud ki­venni belőlük nem milliókat, hanem még szerény százezreket sem, reális kölcsön nem kínálkozik s ideig-óráig saját papír­jainak lombardirozása által kénytölen pénzszükségletén segíteni. Micsoda gaz­dálkodás ez? A tehetetlenség vergődése. Azzal szeretnek előhozakodni a mái rend­szer hivei, hogy a város missziót teljesít azáltát, ha ellátja tanyai lakosságát föld­bérlettel. De imjilyen missziót iteljesitene, tóa örök földhöz juttatná a népet! A bérlő kihasználja a földet és nem igyekszik an­nak erejét megfelölő gondozás által visz­szaadni. A város lakosságának és piacá­nak érdeke, hogy erőteljes kishirtokos­osztálya alakuljon ki a közvetlen közelé­ben levő tanyavilág területén; önálló, mun­kás, erős és fajfentartó osztály, möly a tanyai vasút által biztosított könnyű 'ós ol­csó közlekedés által mintegy önszántából jelentkező hűbérese lenne a városi társa­dalomnak. E cél felé azonban csak öntu­datos birtokpolitika vezethet öl bennünket, mélyet a hatóságnak kell megindítania és minden kicsinyes akadékoskodással szem­ben elszántan diadalra vezetnie. A város közéletének szellemi tartal­Kőzbenjárás a tanárnál. Irta : Zsoldos László. A mértan nehéz tudomány és én, őszin­tén megvallva, gyűlölöm a nehéz tudomá­nyokat. — Ilyen körülmények között azt hi­szem, semmi sem volt könnyebb a számom­ra, minthogy az év vége felé a mértar.ból, ahogy mondani szokás, szekundara álljak. Minthogy azonban ösmertem kedves szü­leimnek abbeli ferde Ízlését, 'hogy ők vi­szont gyűlölettel viseltetnek a szekunda iránt, a vizsga előtt időszerűnek találtam, hogy szeietett édesanyám előtt leplezetlenül föltárjam a helyzetet s 'komolyan ügyeimé­be ajánljam, hogyha ezekben a válságos na­pokban elmulasztja a 'kötelességét és nem beszél komolyan a lelkére a mértantanár­nak. akkor magára vessen a következmé­nyekért. Szeretett édesanyám megíogadta gyer­meki tanácsomat és kijelentette, hogy a leg­közelebbi vasárnap délelőtt fölkeresi a szó­iban forgó tanárt. Szerencsétlenségre azon­ban közölte kedves atyámmal, aki hirtelen­kezü ember létére fogta a nadrágszíját és megvert először azért, mert szekundát aka­rok kapni, másodszor pedig azért, mivel nem akarok szekundát kapni s e célból föl aka­rom küldeni szeretett édesanyámat a mér­tantanárhoz. — Ahoz iaz emberhez? — fordult eme hivatalos hatalommal történt visszaélés után szeretett édesanyámhoz. — De hogy juthat ilyesmi az eszedbe, Erzsike, Ihogy majd te magad mégysz el egy vadidegen és ráadá­sul még nőtlen emberihez? Mit tudod te, hogy mi lakik benne? Vagy mit gondolhatna felő­led akárki, aki becsöngetni látna egy nőtlen tanárnak a lakására. Na 'iszen! Szép kis pletyka lenne abból! Én, aki ezúttal meg nem foghatom, hogy miért kell kedves atyáimnak most szeretett édesanyámért aggódnia, holott nem ő áll szekundára a mértanból, hanem én, jól fel­fogott jövőm érdekében sirva fakadtam, mondván: — De hát, apuska, akkor ki beszél a ta­nár úrral, hogy ne buktasson meg? — Majd én! — kiáltott rám szeretett atyám szigorú hangon. — Azaz, hogy az édesanyádról se gondolhassa az a tanár, hogy nem törődik a fia dolgával, hát majd én, meg az édesanyád együtt fogiunk elmen­ni hozzá, Ugy se láttam még a szinét sem — vagy te talán már láttad? — pislantott gyanakvóan a mamára. (— Én? Azt sem tu­dom, hogy öreg-e vagy fiatal! — no hát legalább megismerkedünk egymással, — fe­jezte be zsörtölődve az apus.) Minthogy azonban kedves atyámnak vasárnap délelőtt is ibe 'kellett néznie leg­alább egy órára a hivataliba, szüleim ugv beszélték meg, hogy szeretett édesanyám egyedül indul el hazulról délelőtt tiz órakor s kedves atyám majd féltizenegykor a Batthyány-téri villamos-megállónál várako­zik rája. Onnon már csak egy ugrás a ta­nárnak a la'kása, ahol is már együtt fognak mégjelenni az érdekemben. Ugy is történt. Szeretett anyám magára Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN a SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben d U $ § 8 ül S I á t 8 S Ö f 1- 3z UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Thumbnails
Contents