Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-08 / 56. szám

1914. március 8. DÉLMAGYARORSZiW A MÁV. irodakezelők nagygyűlése Szegeden. Tisza István segíteni fog heljzetükön. — (Saját tudósítónktól) A MÁV. irodakezelök körének elnöksége, ma Budapestről Szegedre érkezett, hogy tájékoztassa a körnek tagjait, arról a munkáról, amelyet az egyesület vezetősége az irodakezelők (helyzetének megjavítása érdekében eddig végzett. A szegedi tagok pedig erre az alkalomra meghívták az ország összes városainak MÁV. irodakezelőit, ihogy a mai nagygyűlésen ők is részt vegyenek és ügyük állásáról közvetlen tájékozódást szerezzenek. Ma este 8 órakor volt a nagvgvii'ré az Európa-szálló külön termében ahol 185 tisztviselő jelent meg Budapestről, Szegedről, Temesvárról, Aradról, Pécsről, Szabadkáról, Nagyváradról, Debrecenből és Miskolczról. Az irodakezelök helyzete nem valami rózsás. Ép azért alakították meg a MÁV. irodakezelők körét, hogy ez, mint testület, könnyebben vívhassa ki a sérelmek orvoslását. Ezek a sérelmek pedig abban állnak, hogy a MÁV.-nál a személyzet két státuszban van elhelyezve: a) és b) státuszba. Az elsőbe tartoznak azok, akiknek jogi képzettségük, vagy pedig érettségijük van; a másodikba pedig az összes többi alkalmazott van beosztva. Már most az irodakezelök képzett és intelligens emberek, csakhogy nincsen érettségijük. (Négy középiskolája mindegyiküknek vau; sőt sok közülök 6, 7, 8 osztály végzettségével is rendelkezik és mégis ezek az emberek egy osztályban vannak a kalauzokkal, bakterokkal, pályafelvigyázókkal, utkaparókkal stb. Az ezelőtti kormányok nem javítottak helyzetükön, most azonban ennek a hatalmas testületnek fordulópontra jutott a dolga. Nyolc órakor kezdődött a társasvacsorával egybekötött naggyülés. Király Béla Szegedi leszámítoló tisztviselő fölkérte a vezetőséget, hogy nyilatkozzék, mint áll az úodakezelők ügye, mert a tagok már nyugtalankodnak és aggályok merültek föl, hogy a hosszú harc nem más, mint meddő küzdelem. Erre Darvay Dezső, az egyesület elnöke Emelkedett szólásra. Azzal kezdte beszédét, h°gy szívből örül annak, hogy ilyen összeArtás van a kör tagjai között, amit kellőfopen illusztrál a hatalmas számban való megjelenésük. Ha 1907-ben ilyen tömörülés tá't volna, akkor ma már más helyzetben folnának. Ezután röviden vázolta azt a csuállapotot, amelyben jelenleg sínylődik az irodakezelői kar. Majd nagy érdeklődés fozepette elmondja, hogy a kör vezetősége minden lépést megtett arra nézve, hogy ezen dz állapotokon segítsen. Egész világosan Le'n nyilatkozhatik, de annyit megmondhat, J]?gV a segéd-tiszti státusz fölállítása iránti Erelmü.k nem szenvedett elutasítást, hanem 8ak halasztóik nyert. Még pedig ennek i ';g'gérése olyan helyen történt, ahol az etrví?* Megtartás szokta követni. Ennek gyelore/politikai akadályai vannak, de a ver'0fog legszentebb becsületszava legyen ga«r?Hla arra' hogy az igéret megtörtént és az c-„ /mény be fog következni. (Viharos tap. s éljenzés.) a u A,zí '-s megmondja, hogy ők egyenesen ;^;gmetékesebb fórumhoz fordultak: a korvolt , • Mert volt idő, amikor Marxtól, a :a/,elnökigazgatótól kérték helyzetük javigVoti de az elnök őszintén megmondta: „na k0r'' .hívesen rendelkezésükre állok, ha a "fov napirendre tűzi ezeket a dolgokat" taitui h f azzal végezte be Darvay, hogy fotii f g- aMig célúkat el nem érik, küz gedivTognílk ős a harctól eltéríteni nem en Ulk magukat. Hz in Zutan Abonyi Zsigmond (Versec) azt "uitvány tette, hogy szavazzanak bizal mat az elnökségnek. Ezt az inditványt az egybegyűltek lelkes éljenzéssel, egyhangúlag elfogadták. Majd Ragályi Rezső alelnök szólalt föl. Fejtegeti, hogy a vezetőségnek eddig még nem állt módjában beváltani programját, mert nem tud óriásit teremteni és ezt nem tudja olyan gyorsan megvalósítani, mint ahogy azt óhajtaná és a tagok szeretnék. Ebben nagy része van a napi politikának. Most azonban őszintén kijelentheti, hogy ügyük soha jobban nem állt, mint a mostani kormánynál és soha hatalmasabb pártfogója nem volt, mint a jelenlegi kormányelnök, Tisza István gróf. (Lelkes éljenzés.) Nem kellene ezt megmondani, de ö nem birja elhallgatni, hogy amikor Tisza István gróf előtt feltárták az irodakezelők helyzetét, akkor a kormányelnök megbotránkozásának adott kifejezést, hogy ilyen intelligens emberek ilyen helyzetben vannak és ezt ilyen sokáig tűrték. Egyben megígérte, hogy oda fog hatni, hogv a kérelmük teljesedésbe menjen. Már pedig azt mindnyájan tudjuk, hogy aki azt az ígéretet tette, az olyan férfiú, aki a szaváért mindig helyt állott. Mi pedig ezt az Ígéretet azzal háláljuk meg, 'hogy mindenkor kitartsunk emellett .a kormány mellett, bármit is mondanak azok, akik hangzatos frázisokkal, az álhazafiságot szeretik hirdetni. Ezután az alelnök az egész vezetőség nevében megköszönte a bizalmat és kitartásra hivta föl a tagokat. Majd elhatározták, hogy Tolnay elnök-igazgatót táviratilag üdvözlik. A gyűlés után még sokáig maradtak együtt a tisztviselők, lelkes hangulatban. Gyermekgyilkossággal vádoltak egy anyát. - Az esküdtszék felmentő Ítéletet hozott. — (Saját itudósítónktól.) Ma tárgyalta a szegedi törvényszék esküdtbirósága Csengődi Pálné, harminc éves vásárhelyi aszszonynak bünpörét, aki Rum Sándor cigánnyal élt vadházasságban és az urával együtt gyermekgyilkossággal vádolta meg az ügyészség. Csengődiné hat évvel ezelőtt ment férjhez Kisköröshöz, férjét azonban elhagyta és Budapestre költözött szüleihez. Budapesten ismerkedett meg egy Fekete János nevü emberrel, akitől 1911-ben egy leánygyermeke született. Csengődiné a kis leányt a gyermekmenhelyre vitte, ahonnan kiadták Vásárhelyre Pelikán Józsefnéhez. Az asszony 1913. év elején meglátogatta Vásárhelyen Erzsike leányát és ekkor megismerkedett Ruva Sándor lóalkusszal, akivel hamarosan megbarátkozott. A cigány ajánlatára aztán közös háztartásra léptek, azzal a kikötéssel, ihogy Ruva Csengődiné kis leányát is magához veszi és eltartja. Az asszony később a leányát el is vet'.e Pelikánné gondozásából és együtt ment lakni Ruvával. Eleinte békességben éltek; a cigány szerette a csöppséget, de néhány hónap múlva, amikor az asszony értésére adta, hogy ismét gyereke lesz, (Ruva egyszerre megváltozott. Ettől fogva nem volt ínyére a más gyereke és folyton azt hangoztatta, hogy a kis leányt ő nem tudja eltartani. Haragját éreztette is feleségével, aki-t nagyon elkeserített állandó szemrehányásaival és e miatt napirenden voltak a civódások. Ilyen körülmények között Csengődinének is az kezdett motoszkálni az agyában, hogy milyen jól volna, ha gyermeke meghalna, vagy valami isten csudájából megszabadulna a kis leánytól. Egy alkalommal, amikor a leányka megbetegedett, ugy adott kifejezést anyai érzelmének, ihogy a szomszédok tanácsára gyermekének összefogta a kezét-lábát és ugy lóbálta a levegőben, — ihogy meggyógyuljon. A kis leánynak ettől a gyógyulástól kitört a keze és bekerült a kórházba, ahonnan másfél hónap múlva került csak ki gyógyultan. Március elején ismét „szerető" családi körébe került, ahol aztán hamarosan elbánitak vele: március 12-én már háláit volt. Az orvosi boncolás a halál okául azt állapította meg, hogy az egész csontrendszerét összetörték. Az orvosi jelentés alapján a vizsgálat megindult Ruváék ellen és mind a kettőjüket letartóztatták. A szegedi ügyészség gyilkosság miatt emelt ellenük vádat. A vád szerint a gyermek testét Ruváék összenyomták, még pedig ugy, hogy készakarva ráfeküdtek, a fogait pedig egy fogóval kitördelték. Már többször ki volt főtárgyalásra tűzve ez az ügy, de nem lehetett megtartani a főtárgyalást, mert Ruván kitört a börtönben a tüdővész és állapota válságosra fordult. Haza engedték Szentesre, ahol január 30-án a közkórlházban. meghalt. Betegsége alatt természetesen többször kiihallgatták, a mikor is az asszony ellen terhelően vallott és mindent ő rá akart hárítani. Többek közt azt mondottáV hogy Csengődiinének már két gyermeke volt és azokat is megölte. A vizsgálat meg is állapította, hogy azlaszszonynak tényleg volt két gyermeke a törvényes urától, de hogy ezek miért haltak meg, azt utólagosan nem lehetett kideríteni. Ruva halála lehetővé tette a főtárgyalás megtartását és Csengődiné ma délelőtt egyedül került a vádlottak padjára. A 'tárgyalás elnöke Hevesi Kálmán volt. A vádat Decleva Dénes királyi ügyész képviselte, a gyilkossággal vádolt asszonyt Rózsa Andor dr. védte. Orvosszakértőknek beidézték Gyuritza Sándor dr.-t és Balassa Péter dr.-f. Az elnök először Csengődi Pál né t hallgatta ki. Az asszony tagadta, (hogy a kis leányát ő gyilkolta volna meg. Sirva mondotta, hogy mennyire szerette és neki fájl legjobban, a mikor meghalt. Szerinte ugy történt a szerencsétlenség, hogy mig ő a kúton volt, Ruva föltette a kis leányt az asztalra, ahonnan leesett. Ezután fölolvasták Ruva vallomását, majd a tanúkihallgatásokra került a sor. A tanuk vallomásából nem lehetett pozitív megállapitani Csengődiné bűnösségét. A vádbeli cselekmény végrehajtásánál senki sem volt jelen, tehát a gyilkosságot nem látta senki sem. Az elnök kérdései pusztán csak arra irányultak, hogy tisztáztassék, mint bánt Csengődiné a gyermekkel. Erre vonatkozólag pedig nagyon eltérők voltak a vélemények. Akadt olyan tanú is, aki azt vallotta, hogy nagyon szerette a kis leányát és sokszor megvédelmezte Ruva támadásaival szemben. Más tanú meg azt mondta, hogy neki folytonosan arról panaszkodott a vádlott, hogy milyen boldog lehetne, ha nem volna a kis Erzsi a nyakán. Emiatt pokol az élete. A tanúvallomások délután 5 óráig tartottak. Azután a kérdések megszövegezésére került a sor. Az ügyész indítványára a bíróság két kérdést intézett az esküdtekhez, az egyik kérdés gyilkosságra, a másik kérdés pedig szándékos emberölés bűntettére vonatkozott. Majd a védő- és vádbeszéd következett. Rózsa Andor dr. másfél óráig tar, tó meggyőződéstől sugalt, erős érvekkel böj velkedö beszédben kelt a legsúlyosabb vá• dakkal terhelt asszony védelmére és bizonyítani igyekezett, hogy Csengődinének gyermeke meggyilkolásában semmi része sincsen. Azuitán Declava Dénes dr. királyi ügyész mondotta el egy és fél órás vádbeszédét. A nagy koncepciójú vádbeszéd mély tartalmával nagy hatást gyakorolt az esküdtekre. Félnyolc órakor az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza és egy félórai tanácskozás után Kende Ferenc az esküdtek elnöke, kijött a többi esküdtektől követve és kérte a törvényszéket a bünsegédségre vonatkozó kérdés föltételére. A törvényszék, minthogy az ügyész Ruvával szemben a vádat elejtette, a perrendtartás értelmében az esküdtek kérését nem teljesíthette. Fél kilenc órakor ért véget az esküdtek tanácskozása, mikor az esküdtek az esküdtek tanácskozása, mikor az esküdtek