Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-07 / 55. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12" negyedévre K 6-— egy hónapra K 2" Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. HIH Telefon-szám: 305. w i<* Szeged, 19(4 III. évfolyam 55. szám Szombat március 7, Az orosz kolosszus. A német közvélemény egyszerre, mintegy adott jelre elkezd nyugtalankodni- Kimondhatatlan idegesség" reszket á't az egész rengeteg birodalmon. Komoly újságok a legkülönbözőbb politikai táborul idézik az orosz veszedelem félelmetes árnyékát. A szabadelvű Kölnische ZeiUng pétervári levelezője hosszú cikket ir laPjának, amelyben kifejti, hogy Oroszorteág ma még nem elég erős ugyan arra, fenyegetéseinek fegyveres erővel a"jon nyomatékot, de buzgón készül szászon és vizén. Három év múlva befejezte készülődését és akikor támadni fog. Eir tátal nem a távoli Keleten keresi a babért, *nol oly csúfos, majdnem végzetes ku?arc érté; nem a vitás perzsa területen fekszik terjeszkedni, 'ahol maga ellen perelné a szövetséges francia jó barátit s az angolt, hanem Nyugatra tör. Ketesi a tengerre kivezető utat Svédországok testén, ha kell holttestén keresztül. ^ te fog számolni Németországgal, amely Ondig útjában állott, ha meg akarta kaParintani a félhold Törökország darabjait ds most is ott ül Konstantinápolyban és lr,gálja az uj életre gerjedt és mindenen élni is akaró töröikséget. r... Ugyanazon a napon, amikor a libe^s Kölnische félreverte a harangot, a Qtnburger Nachrichten, egykor Bisarck legszemélyesebb orgánuma, ma is Az apátlan. Irta: Hermán Bahr. tel A '€Jkét legzsengébb gyermekkoráelvir ,u ke nem hegedő sebkén1; égette az *rnv • ;etlen széKyen. E tompa fájdalom léújtá.-'homályosították első, ragyogó emlére 7 fényét- üldözték álmában és rnelhat-ii ' mintha szárnyaikkal csapkodó, zaszrafS madarak lettek volna. Ez a bora sfitót „táyegetés, ez a vigyorgó talány, ez telcgj V..tel'hő ólomsullyal feküdt lelkén. JáSe!' Közben sokszor fölriadt, olyan érzésbie'iy"'mha jeges kéz kapott volna szivéhez, "yenkor mindig megszűnt dobogni, máival n értelme fejlődésével a hoí?ára tégyaTlu biztosabb alakot öltött maatei 1^ nem kételkedett, hogv mindaz, ^ az h ébp "ICIll CS 1CJCI urnutií" Utvj-Végi • yte ilyenkor szeretéttel simogatta egész világ keserve visszatükröző ÖtaC h0zzá ment és -fejét zokogva hajtotta előkelő konzervatív lap, megfenyegeti az oroszokat, hogy ne kezdjenek ki a németekkel, mert nekiik erre a hűséges és megbízható szomszédra szükségük van. Hogy mily hűséges és megbízható szomszédjuk a német az oroszoknak, azt arcpirulva és fogcsikorgatva konstatálta megannyiszor az önérzetes német polgárság, amikor -a határon a porosz hatóságok oly szolgálatra készen kezére jártak a menekülőket üldöző orosz önkénynek. Csak nem fogják ezt a jó szomszédot molesztálni? Kérdi a naiv hamburgi. A nyugaton koncentrált óriási haderő még nem bizonyít semmit, igy nyugtatja meg magát. És inti a cárt, hogy foglalkozzék inkább a belső reformokkal és ne igyekezzék az ország belső zavaraitól a figyelmet külső háborúval elterelni. Még a hiperlojális és túlzottan óvatos Deutsche Tageszeitung, a junkerek lapja is riadót fuj. A cár nem szereti a németeket. Az ő barátságára nem lehet számítani. És ha az oroszok készülődnek, erre a németeknek is csak egy válaszuk lehet: fokozottabb készület. Az izgalom tehát szépen terjed Németországban. Még néhány ilyen harcias cikk és Európa uj háború lázában fog égni. Természetes, hogy ahol Németország jelentkezik, ott Ausztria sem késhetik soká. A német külügyi hivatalhoz közelálló Kölnische Zeitung után megszólalt a bécsi hadügyminiszter félhivatalosa, a téité1. - Pojtő szégyenérzettel látta magán a Unitok és idegenek gyakran tet. 1|Cv°. de még többször ravasz tekinte ,tátéienkor azt hitte, hogv lelkének tegrej Militaerische Rundschau és épületes dolgokat közölt az orosz probamozgósitásról. Csak egy hangnak kell jelentkeznie ebben az általános feszültségben és idegességben és rá nyomban ezer torkú visszhang felel. És ha puszta sajtókampánnyál a dolog el volna intézve, akkor; nem vetnénk nagy súlyt az egész ügyre. De ennek a papiroshadjáratnak nagy sebesültjei vannak. Ez az ujságháboru kitörése első pillanatában már rettentő pusztítást visz végbe szolid és becses gazdasági értékekben. Ép most, amikor egy harmadfél esztendős válság lidércnyomása alól kezd nagynehezen fölszabadulni a világ. A pétervári pénzügyminisztérium félhivatalosa azt irja, hogy a kölni lap híradása a párisi tőzsdén nagyon kedvezőtlenül hatott az orosz értékpapírok kurzusára. Ez a hatás aztán az üzletnap folyamán érezhetővé vált a pétervári börzén is. A baisse kalandorai rögtön rávetették magukat ezekre a papirokra és amit a kölni hiradás megkezdett, azt a spekuláció teljessé tette. A pétervári félhivatalos hozzáteszi, hogy a kölni újság egész közlése „alaptalan koholmány". Csakhogy alaptalan koholmányok nem szoktak tartósan Ihatni reális ért'é!

kek árfolyamaira. Már pedig az kétségtelen, hogy a cikk nyomán mindenfelé nagy kurzushanyatlás mutatkozik minden fajtájú értékekben. Ehez bizonyára hozzá* "VUi ívvivinvuvut r ^ stekrUtZ° ^Ízként égette szivét, szoros ősztett intésben áll anyjával, akit gyakran lá•evertnék és szomorúnak. Ha szemeia ~~ — — h -— -- -—1 i e. K arcát. Jteki .J.Ul végül megtudta egv napon, hogy '"tekznt a nem volt- Azaz volt ugyan, de a ködébe burkolódzott, ami még thíh. . FnitA c-z^fYtron^r^pO^l lálMn mai?án .^vté'-ror azt hitte, hogy lelkének legrejlöi<y 74,fcába akarnak hatolni, ahol tudta, nincs egyéb gyávaságnál. Ettől kezdve mindig zárkózottabb lett. Nem vett részt kortársai játékában, akik ezért okoskodónak, alamuszinak és ravasznak tartották. De ez a megvető itélet most már nem Ifájt neki. Sorsába beletörődött, de ellenségnek tekintette barátait, kik elől az ő ábrándvilágába vonult. Még egy utolsó, félig bevallott reménye volt, mely ugyan csak ritkán és akkor is félénken tört fénysugárként elő, de azért uj életerőt kölcsönzött meggyötört lelkének: 'hogv apja kétségtelenül neki is volt! Kint a mezőn, az erdőben, vagy ha kis kamrájában éjjel álmatlanul feküdt, százszor is elmondta: apám! Ez a bűvös hatású szó azonban mindig bizonyos szégyenérzetet keltett benne, ugy, hogy csak egész halkan merte kiejteni, bár az mindenek felett valami nagyol, szentséget vagy titokzatosságot jelentett lelkében. A felnőttek egy-egy elejtett szavából tudta meg, hogv apja hatalmas, gazdag ember. Ismerte a házat is, melyben lakott, a helységen tul, egy nagy park közepén, körülvéve százados gesztenyefák által. A sűrűségen csak itt-ott csillogott keresztül egyegy ablaka, de azokon nem lehetétt betekinteni a drága csipkefüggönyöktől. A gyermeket emésztette a vágy az ismeretlen szobák után. Ugy rémlett előtte, mintha joga lenne hozzájuk és hogy a szükség, mely otthonában környezi, csak rossz álom. melyből mielőbb föl kell ébrednie. A nagy, bóditó illatokkal teli kert és a titokzatos épület mindig jobban kisértett a fiu lelkében. Ha az esti órákban; dobogó szívvel végiglopózott a százados gesztenyefák mentén, sóvár pillantásokat vetett a zizegő és rezgő 'lombsátoron keresztül. Azt hitte, hogy a kerítésen 'tul egy uj, egészen más világ létezik, mely azonnal feltárulna előtte, ha átdobná magát a rácson. Vájjon megtegye-e a kisérletet? Százszor is fölve) tette magában ezt a kérdést, de a bátorság mindannyiszor elhagyta a cselekvés pillanatában. Egy tikkasztó, júliusi éjjelen mégis rászánta magát. Kis kamrájából zajtalanul kiszökött s mint a macska, nesztelenül átsurrarfí a sötét udvaron. Az utcákon félelem nélkül sietett végig, mig liihegve a park kapujához ért. Itt örömében majdnem fölkiáltott. Először vett észre életjelt a mogorva házban. Üdvözlet, vagv jel vol't-e az? A hátsó ablakok egyikéből, körülbelül embermagasságban, a 'himzett függönyökön keresztül gyertyafény derengett. Végre átmászott a kerítésen. De midőn lábai megérintették a finom, hűvös homokot, ismét megszállta a régi 'félelem. Azért tovább ment: lassúi, óvatbs, léptekkel, tapogatózva és folyton a kivilágított ablak irányában, mig körülbelül a park közepén egy szabad térre ért, hol a szökőkút vidám csobogással lövelte sugarait az ég felé. Itt azután leült és várakozásteli izgáíottsággal mindig a kivilágított ablakra bámult. A fiu szemei a csillogó üvegtáblákhoz