Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-05 / 53. szám

1114. március I i H Az orosz próbamozgósitás és a monarchia. — Megnyugtató kijelentés. — (Saját tudósítónktól.) A Militaerische Rundschau vezető helyen foglalkozik a közel álló orosz próbamozgósitásról és kifejti, hogy u közvéleménynek nem kell nagyon aggódnia e miatt. Bár az általános helyzet nem nagyon megnyugtató, az orosz hadvezetőségnek ez az intézkedése mégis elsősorban a katonai oktatás célját szolgálja. A hadügyminisztérium lapja utal arra, hogy a válság folyamán más államok valóságos mozgósítást rendeltek el és azt írja, remélhető, hogy az orosz hadügyminisztériumnak ezzel az intézkedésével, legalább ebben a pillanatban nincs messzebbmenő szándéka. A Militaerische Rundschau többek közt ezeket irja: — Az orosz próbamozgósitás tényleg százöt millió rubelbe kerül, azonban nem hozható összefüggésbe a politikai helyzettol. Az orosz hadvezetőség már többször rendezett ilyen próbamozgósitást, abból a réleményből indulva ki, hogy ezek adnak a 'egtöbb alkalmat arra, hogy a békében tett előkészületeket a (kellő módon ellenőrizhessék. Különösen a mozgósítással foglalkozó resszortok közreműködésénél 'teremthetnek ezek a próbamozgósítások nagy eredményt. 1912-ben, a nagy válság alkalmával az orosz próbamozgósitás nagy terjedelmű volt, 1913ban a próbamozgósitás mérve már csökkent. Hogy azonban épen az idén olyan nagy költséget fordit Oroszország a próbamozgósitásra, ennek a körülménynek nem kell a közvéleményt túlságosan nyugtalanítania. A nem egészein megnyugtató általános helyzet dacára is az orosz hadvezetőségnek ez az intézkedése — .ha egyáltalában keresztülvitelre kerül — elsősorban csupán instrulitiv céloknak szolgál. A kedvező földrajzi és pénzügyi helyzet folytán az orosz hadvezetőség megengedheti magának azt, hogy ilyen katonai szempontból tényleg nagyon íostos gyakorlatot már a mostani általános béke idején rendezhessen. Remélni le'het azonban, hogy az orosz hadügyminisztérium ezen tervéhez nem fűződik toválbbmenő szándék. Oroszországban különben nagy a német gyűlölet az utóbbi időben. Ma egy pétervári jelentés is ezt sejtteti. Pétervárról ugyanis ezt a Ihirt közlik: Mivel az állami puskaporgyárak a hadsereg szükségletét nem tudják kielégítem, mivel másrészt a schlüsszelburgi puskaporgyár egy német társaság kezében van és ennek a gyárnak a puskapora ellen több kifogást tettek, elhatározták, hogy magánvállalatot létesítenek füSttelen puskapor gyártására. Több orosz lap azt követeli, hogy ebből a vállalkozásból zárják ki a német cégeket. Februári közgyűlés március közepéig. — Utcaburkolások és telekügyek a közgyűlés előtt. (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután négy órakor folytatták a februári közgyűlést a városatyák élénk érdeklődése mellett. A nagy érdeklődés kétségtelenül a fogadalmi templom hírhedt ügyének szólt, ez azontan a fogadalmi templom kőfaragó munkásainak odaítélése körül támadt vita miatt, amely majd egy óra hosszáig tartott, holdra maradt. A Fischer János és Fiai cég íölebbezése gyében a közgyűlés többsége a tanács álSpontjára helyezkedett s igy a munka odaWélése most már véglegesnek tekinthető, ha u?yan a közgyűlési határozatot meg nem Sebbezi valaki azok közül a városatyák közöl> akik a munka odaítélését szabálytalanja mondották. Ezt a véleményt különösen illich Kálmán támogatta nyomós érvekkel, m'g az árlejtési bizottságot Csernovics AgeJ°r. Jászai Géza, Ottovay István és Tóth Mih% főmérnök védték. Jászai Géza fölösleges érzékenységgel utasította vissza, amit p€nkisem állított, hogy a bizottság tagjait árkolt gyanúsításokkal illették volna azért, mert egy budapesti cégnek itélte oda a fogalmi templom kőfaragó munkálatait. M A közgyűlésen Bokor Pál helyettes-pol5arniester elnökölt. Jegyzők: Taschler EnÜif ^Jegyző és Rack Lipót aljegyző. A mult siti fegyzőkönyvének fölolvasása és hitélefow? u'tá'n a közgyűlés áttért a napirend ytatólagos tárgyalására. te A budapesti .Magyar Keramitgyár ajánWu 'nyu'Ított be Íi városlioe, ameQy szerint ^ «andó volna az 1914—16. évi kövezési pro4 yW ,felvett utcák egyrwét, elsősorlxan keramit burkolattal ellátni, tóó f0^ javasolja, hogy ia közgyűlés adjon vJb az ajániLaftcvö gyárnak a pályázat om v4n° észvételre. Kószó István .dr. art indithogy előbb végeztessen. a város ,)(rfoirkolást a gyárral • szakértők meghallgat á&rt után adjon választ, hogy reflektál-e a gyár ajánűatána vagy sem. Pillich Kálmán azt .mondja, hogy a keromitburkolat az eddigi tapasztalatok szerint imimdenütt jónak bizonyult. A .kocsiforgaloin zajtalanabb s maga a burkofalt is sokáig tart, Szabadkán; Nagykikindán, Hódmezővásárhelyen .már harminc év óta keramittal burkolják a. főbb utvonalakat. Kószó indítványával szemtan a tanácsi javaslatot ajánlja elfogadásra. Papp István Kószó dr. indítványát pártolja, majd ördögh Lajos dr. előadó feüszólailása után a közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát azzal a módosítással., hogy az ajánlattevő gyár valamelyik forgalmas utcán próbakurkolást tartozik végezni. (Első vita a fogadalmi templomról.) A Fischer János és Fiai cég a fogadalmi templom kőfaragó munkálataira kiirt pályázat ügyében fölebbezett a közgyűléshez, mert szabálytalannak véli, hogy a munkát az árlejtési bizottság a budapesti Kráihl-cégnek itélte oda. A pályázati feltételek között ugyanis szerinte a tanács nem kötötte ki határozottan, hogy milyen kőanyagot kell a vállalkozónak szállítani a munkához. Kéri a fölebbező cég a közgyűlést, hogy a tanácsot uj pályázat kiírására utasítsa. A tanács a fölebbezés elutasítását javasolja. Kószó István kéri a közgyűlést, hogy a tanács javaslatával szemben a ifölebbezésnek adjon helyet. Becsey Károly dr. pedig azt inditványozza, hogy miután a fogadalmi templom terveinek az ügye úgyis a közgyűlés napirendjén van, a két ügyet egyesítsék. Csernovics Agenor szerint a bizottság teljesen szabályszerűen járt el. A Kráhl-cég által bemutatott kőanyag mindenképpen megfelelt a pályázati föltételeknek. Jászai Géza mint a munkát odaítélő bizottság tagja kénytelen fölszólalni azért, mert egyes lapokban a közgyűlés egyik-másik tagja a bizottság szakértő és nem szakértő tagjait egyaránt burkolt gyanúsításokkal illette. A szakértőkre ráfogták, hogy nem értenek az ajánlatok elbírálásához, a nem szakértőket lelkiismeretlenséggel vádolták. Kijelenti, hogy ő a legjobb lelkiismerete szerint szavazott s akkor is, mint mindig, a város érdekeit tartotta szem előtt. A burkolt gyanúsításokat tehát a közgyűlés szine előtt a leghatározottabban visszautasítja. Pillich Kálmán emelkedett szólásra ezután: i — Inne-onnan negyven esztendeje — kezdte, — thogy tagja vagyok a törvényhatósági bizottságnak. (Éljenzés.) Mindig a város érdekeit tartottam szem előtt s .nagyon sajnálom, hogy az előttem való felszólalás bizalmatlanságot hangoztatott, pedig meg vagyok gvőződv.e róla, hogv mindanynyian, akik itt vagyunk, csak azt akarjuk, hogy a város harmincöt év -előtt tett fogadalmának eleget tehessen. A templomot századokra alkotják, 'tehát nem szabad ezzel a kérdéssel olyan könnyedén bánni. — Mikor láttam, — folytatta — hogy a templombizottság elfogadott egy tervet, a mely nem megfelelő, mikor láttam, hogy a tervek egészen mások, mint amilyenekre szükség van, városöm iránt való szeretetből visszautasítottam ezeket a tervekét. Csernovics ur azt mondja, hqgy a bizottság teljesen szabályszerűen és jóhiszeműen járt el. Hu nekem mérnöki oklevelem volna, nem mernék ilyet állítani. Adatokra hivatkozom, hogy mennyire lehet Csernovics ur előadását értékelni. ; Csernovics Agenor: Ezután személyes kérdésben kérek szót. Pillich Kálmán: A pályázatban megállapították a kő minőségét, csak az nem volt a pályázatban, hogy a kő milyen fajta legyen? Csernovics a kalázi követ alkalmasnak találja. Emlékeztetem a közgyűlést arra, hogy a szegedi református templom építése alkalmával is a kalázi kővel volt baj s akkor is konstatálták, hogy ez a kő a legkomiszabb. Nem tudom tehát megérteni, hogy a bizottság a haraszti és ilkai köveket miért nem tartja jobbaknak a kalázi kőnél? A bizottságnak nem lett .volna szabad eltűrnie a Kráhl-cégtől, hogy valódi mintakövek helyett közönséges csiszolt köveket küldjön s ezzel mintegy itévedésbe ejtse a bizottság tagjait. Indítványozza ezekután, hogy a közgyűlés a felebbezés értelmében hdiározzon és mondja ki, hogy a bizottság döntését megsemmisíti és utasítja a tanácsot olyan értelmű versenytárgyalás kiírására, amelynek a keretében csak .haraszti, ilkai és kalázi kövekkel lehet pályázni. (Helyeslés.) Ottovay István kijelenti, hogy ő is pályázott a kőfaragómunkálatokra, amelyeket nem kapott meg, de megnyugodott az árlejtési bizottság döntésében, mert az szabályszerű volt. Tehát érdektelenül szólatok föl — mondotta. Pillich Kálmán: Vagyis mégse érdektelenül! Ottovay szerint a kő hordképessége nem garancia arra, hogy fagyálló is. A fogadalmi templomhoz nem annyira nagy hOTdképességü, m'intt inkább fagyálló kő kell. A budapesti Kossuth-mauzoleum is ugyanabból a kőből készült, mint amilyenből a Kráhl-cég akarja megcsinálni a kőfaragó munkákat. A tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Csernovics Agenor személyes kérdés cimén szólal föl. Pillich őt teljesen félreértette, ezt kívánja helyreigazítani azzal a tfölvilágositással, hogy az árlejtési bizottság kész adatokat vett át a mérnökségtől s ezek alapján döntött. Tóth Mihály főmérnök a különféle kőanyagokról tájékoztatja a bizottságot és azt mondja, hogy a mérnökség is teljesen korrektül és szabályszerűen járt el, amikor az egyes kőanyagokat felülbírálta. A közgyűlés ezután szavazással döntött és hdtvanegy szavazattal harmincnyolc ellenében a tanács javaslatát fogadta él. (Egy kis t&vedés.) A tápéi komphoz vezető ut kiépítésére 11604 korona póthitel emgedéHyezését kérte a tanács. Pillich Kálmán hozzászólása után a közgyűlés a póthitelt engedélyezte. Elrendelte a közgyűlés a Fenyő- és Markovics-utcák légtzeszvilágítással való ellátásét. Fein Lajos néhány hónap előtt megvásárolta a várostól a Bihari-utca 10., 12. és 16. szám alatt lévő telkeket. Most azonban, viszsza akarja adni a városnak, s a tanács bemutatja Feinnak a tiszta .itgyészsé* élőtt fett azt n nyilatkozatát, amelyben kijelfcntá, bo«v a telkak telekkönyvi átruházásához bozzéjá-