Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-31 / 75. szám

1914. március '25. DÉLMAGYARORSZÁG f. bankár följelentését a nizzai rendőrség nem vállalta, ékkor a bankár különböző ürügyek alatt Budapestre csalta a leányt, nolha teljesen ártatlan volt, letartóztatta s átkísérte a vizsgálóbíróhoz, aki még aznap szabadon bocsátotta. Mindazáltal Szentkirályi a rendőri sajtóiroda utján ugy informálta a lapot, Ihogy a rendőrség egy veszedelmes nemzetközi szélhámosnőt tartóztatott le. Elnök: Azt irta imég a kapitányról, hogy pribék s alkoholos, mámoros ember. Hát ez nem sértés. Még a Népszavának sincs joga ilyen hangon imi. — "Szentkirályi Béla most veszi, zokon a pribék kifejezést; pedig ez a szó számtalanszor volt lenyomatva a Népszavában, a nélkül, hogy azért följelentést tett volna a rendőrség. — Nincs" följelentési kényszer. Havas Sándor, a másik vádlott, kijelenti, hogy nem sértette meg Szentkirályit, csak bírálatot mondott a rendőrség ,működéséről. Szentkirályi Bélát, mint Sértettet hallgatták ki ezután. Egy szép napon, — mondja a kapitány, — bírói elfogató parancsot kaptam s ezt kiadtam a detektiveknek, akik a leányt előállították. Én kihallgattam' s noha kötelességem lett volna letartóztatni, még sem tettem ezt, hanem a legnagyobb méltányosságot gyakoroltam vele s átkísértettem az ügyészséghez. Nem vexáltam a leányt, nem tartóztattam le, hanem humánusan bántam' vele. — És most, tizenhat éves tisztességes .multam után, mondja emelkedett hangon a kapitány, jön egy felsőcipőrészkészitő s belém mártja piszkos dikicsét! A biróság elrendelte a valódiság bizonyítását és Szamuely Tibort a vád- és védőbeszéd meghallgatása után nem bűnösnek Ítélte az esküdtszék s a biróság fölmentő Ítéletet hozott, ellenben Havas Sándort a becsületsértésben. találták bűnösnek és a biróság három hónapi fogházra és ezer korona pénzbüntetésre ítélte el. A román kulturliga bukaresti naggyülése. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap tartották meg a román, kulturliga gyűlését, melynek napirendjén a bukovinai és a magyar országi románok politikai helyzete szerepelt. Kevéssel három óra előtt az elnöki .emelvényen Soriban archimandrita jelent meg kíséretével. A közönség lelkes ovációval fogadta. Néhány perc múlva megérkezett a liga elnöke, Árion, a jassy-i egyetem szociológiai és jogbölcsészeti tanára, majd Bogdán Duica, a iliga titkára. Árion elnök pontban három órakor nyi. kotta meg az ülést és átadta a szót Bogdán titkárnak, aki a bukovinai románok helyzetéről beszélt. Majd nagy figyelem között Antonescu Emil, a bukaresti egyetem jogi tanára állott fel és a napirend szerint az erdélyi románon helyzete címen tartotta meg előadását. Antonescu beszédét a legtöbbször szenvedelmes és zajos közbekiáltásokkal kisérték. Különösen akkor, amikor külpolitikai vonatkozásokat érintett és a monarchia ellen fordult. — Történelmünkben nevezetes, korszak marad az, hogy harminc éven át szövetségesei voltunk egy olyan államnak, amely bennünket brutalizált és vérig sértett, A mult év azonban felébresztett bennünket álmunkból. Beláttuk, hogy a béke fentartása érdekében egy olyan szövetséges hatalom ocsmányságait tűrtük el, amely nem tartotta kötelességének, hogy királyságunk becsületét megvédje. A monarchia ugy változtatta magatartását, mint az utolsó nyomorult az erőszakkai szemben. — Szövetségünknek két politikája volt: a magyar 'imperializmus politikája, amelynek inyére lett volna, bogy hátunk mögött egy hatalmas Bulgáriát teremtsen azért, hogy azután szabadon felfalhassa a magyarországi románokat. Volt azután egy másik Politikája: a pánszláv politika, amely mindig azzal a pánszláv elemmel kokettált, mely ép az adott helyzetben erősebb volt. És ez mind a román királyság becsületének a számlájára ment. A magyarok olyanok, mint amilyeneknek önök ismerik. Senkit sem lehet ugyanis felelősségre vonni azért, mert bolond nak született. Mint minden turáni nép, a magyar is a turániakat jellemző betegségben, a turbatio sanguinis-ben szenved. — 1866-ig a magyarok osztrák járom alatt, nyögtek és 1867. óta, mióta alkotmányt vti' ^került nekik az összes nemzetiségekkel és szomszédokkal bajba keveredni. tégy Kossuth Lajos álma or^rl «m0g' mert « független MagyarZoZ2yevea-' tudott volna 17\Z JZ Zm mé8 egy turáni nép Európában, a bolgár, amely negyven év óta négyszer Törökországgal, háromszor Görögországgal, kétszer a szerbekkel és egyszer velünk keveredett konfliktusba. Daneff csak egy típusa volt ennek a fajnak és nagy hasznunkra volt. Reméljük, hogy a közel jövőben a Kárpátokon tul is fogunk egy Dcmeffra találni. (Nagy taps.) — Hangsúlyozom, nem a. magyarok a hibások, hanem Ausztria, hogy türi az egységes magyar nemzeti állam eszméjének az anomáliáját akkor, amikor nyolcmillió magyar ós tizenkétmillió nemzetiségi lakik a magyar állam területén. Ausztriának a múltban az volt a történelmi hivatása, hogy a keresztény kis népeket megvédje Törökországgal szemben. És mióta ez a hivatása megszűnt, az lett volna a feladata, hogy KeletEurópában egy másik Svájcot alapítson, a melynek határain belül minden, nép nemzetiségi géniuszának megfelelően szabadon fejlődhetett volna. De Ausztria vagy nem érti ezt a hivatását, vagy nem képes megtörni a magyarokat, akik pedig: sem számukra, sem tulajdonságukra nézve nincsenek felsőbbséghen a nemzetiségekkel szemben. — Nincs jogom követelni Ausztriától, bogy seperje meg a küszöbét, de jogom van inteni hazámat arra, hogy ne lépjen szövetségre egy olyan állammal, amely vulkánon f ekszik. Csodálkozom, hogy az olaszok és németek eltűrik a Pozsony ós Kárpátok: között lejátszódó skandalumokat. De ha a két szövetséges társ türi is, a románság nem viselheti el, hogy továbbra is minores gentesként bánjanak velük. Kötelességünk az ország figyelmét felhívni volt szövetségesünk helyzetére. A közelmúlt bebizonyította, hogy van egy közvéleményünk, amely nagy pillanatokban magán a királyi akaraton is uralkodni tud. A hármas-szövetség kezében egy hekuba van: ez Magyarország, amely lejtőre viszi a szövetségeseket. Antonescu beszéde végén csatlakozásra szólította fel a románokat az erdélyi fajtestvérek megmentése érdékében. A megjelentek viharos ovációval ünnepelték a szónokot. Ezután Sitojka tábornaik (beszélt* majd Surtu tanár emelkedett szólásra. Az elnök beszéde végén határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben „a főváros lakossága konstatálja, ihogy a magyarországi románok létét veszedelem fenyegeti ugyanazoktól a magyaroktól, akik a nehéz pillanatokban hangsúlyozni szeretik 'Románia és Magyarország érdekközösségét. A szabad királyság románjai megígérik testvéreiknek, hogy minden eszközt fel fognak használni nemzeti önérzetük érvényesítésére és a magyarországi erdélyi és bukovinai román kulturának felvirágoztatására." A határozati javaslatot a gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el és ezzel az ülés délután öt órakor véget ért. Az uj sajtótörvény és a pártpolitika. — Rákosi beszéde és az Otthon. — (Saját tudósítónktól.) Az Otthon írók és hirlapirók köre vasárnap tartotta meg huszonharmadik évi közgyűlését a tagok élénk részvételével. A közgyűlés igen érdekessé vált Rákosi Jenő elnöknek ama magyarázata révén, amelyben kifejtette, hogy az áldatlan pártpolitikai viszonyok Vették lehetővé a súlyosabb intézkedéseket tartalmazó sajtótörvény megteremtését. Miután az elnök üdvözölte a megjelenteket és megállapította a határozatképességet, a következőket mondotta : (A sajtótörvény.) — Az évi jelentés beszámol mindarról, a mivel kapcsolatban az Otthon működést fejtett ki. Ezek között a legnevezetesebb: a sajtótörvény. Semmi sem érdemel nagyobb figyelmet egy ország polgáraitól, mint ez a sarkalatos jog, amely mindeneinek a kezében annyira az utolsó fegyver, de senkit viszont oly mértékben nem érdekelhet, mint minket, újságírókat, mert minket nemcsak ugy érdekel, mint honpolgárt, hanem érdekel ugy, mint kenyérkeresőket, érdekel ugy, mint becsületünk, mint .exisztenciánk. Sajnos, azzal a lelkességgel, amellyel uj intézményeket ünnepel az ember másutt, nem üdvözölhetjük a sajtótörvényt, mert az uj sajtótörvény súlyosabb intézdekéseket tartalmaz, mint amelyek között eddig kötelességünket teljesítettük. — Az ujságiró-körök kötelességüknek tartották érdeklődni a törvényreform vagy módosítás fejleményei iránt. Egy sajnos körülmény közbejött azonban, amely minden érdeklődőnek munkásságát apriori meddővé tette, ez a sajnos körülmény az, hogy a pártpolitika rátette kezét erre a reformra (ügy van!) és elvágta annak az Útját, hogy egyáltalán rajta segíteni lehessen. Minekünk ez a foglalkozásunk kérdése, a politika az egy brutális mesterség, amely mindent, ami a kezébe kerül, fölhasznál. És ha a legüdvösebb, legfontosabb dolgot az egyik politikai párt agyonüti, a viszonyok változásával a másik esztendőben előveszi és újra megcsinálja. — Magunk között vagyunk, elmondhatjuk azt az igazságot, hogy két-három évtizede már minduntalan fölmerül az a kérdés, hogy a sajtótörvényt reformálni kell, hogy a visszaélések tűrhetetlenek, hogy a magán- és a köztéren reformot kívánnak és igen éles húsba vágó megtámadtatásnak volt a sajtó Péntek, szombat, vasárnap fivérünk csak eredeti francia. Kacagtat* szellemes vigjátfK az Urániában.