Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-28 / 73. szám

1914. március '25. DÉLMAGYARORSZÁG f. merné, ihogy Szegednek az uj kórházra ha­ladéktalanul szüksége van! (Ugy vau-!) In­dítványozza, mondja ki (a közgyűlés, hogy fölír a miniszterhez, akitől1 fix másfél millió korona államsegélyt kér, amit azzal indo­kolna meg, hogy két és fél millió korona már rendelkezésére áll, de, hogy a kórházat fölépíthesse a város, még másfélmillióra van szüksége. Ez konkrét kérés és majdnem bi­zonyos, hogy a miniszter teljesíteni is fogja a kérést. Ajánlja indítványa elfogadását. (Él­jenzés és taps.) Magyar József azt mondja, tekintettel kell lenni a város egyéb szükségleteire is, ö tehát Becsey indítványát fogadja el. Elnök ezután a vitát berekeszti. Gaál Endre dr. előadó reflektált -most az elhang­zott észrevételekre. Kijelenti, hogy hozzájá­rul Boross József dr. inditványának ahoz a részéhez, amely két millió államsegély iránt fölirat menesztését javasolja. Rá akar térni ezután bizonyos vádakra. Fölkiáltások: Elég már! Ne beszéljen! Hagyjuk a vádakat ! Gaál Endre dr.: Rövid leszek kérem. Kormányos Benő dr.: Látszik! Gaál 'Endre dr. visszautasítja azt a vá­dat, mintha a tanács a kórház ügyét el akar­ná sibolni. Legutóbb azért került le a kórház ügye a napirendről, mert fölterjesztést inté­zett a város állami kórház létesítése iránt. Erre várták a választ1. Boross dr. inditványá­val foglalkozik ezután s azt mondja, hogy közte és a tanács javaslata között lényeges eltérés nincs. i Fölkiáltások: Dehogy nincs! Solk ,is! Gaál Endre a tanács javaslatát -ajánlja elfogadásra. Boross József dr. élt végül a zárszó jo­gával. Kijelenti Balassa megjegyzésére, hogy a kétmilliós kórház tervét -nem Korb Flóris nyújtotta be. Ezek a tervek teljesen, elavul­tak és a középkorba v-alók. A közgyűlés jóvá hagyott tervekkel áll szemben, itt tehát visz­szafelé -haladni nem lehet. Kéri a közgyű­lést, hogy fogadja el 'indítványát. Fölkiáltások: Szavazzunk! -Halljuk az elnököt. (A határozat.) Elnök: A (kérdést imost (már szavazás utján döntjük el. A tanács és- Boross bizott­sági tag ur javaslata között csak egy ütköző pont van, még pedig, hogy Boross dr. ur ugy fogadja el! a Korb Flóris terveit, amint1 a miniszter kívánta. Ezzel szemben a tanács javaslata az . . . (Halljuk! Nagy zaj.), hogy a Korb Plóris-féle tervek a miniszter észre­vételeinak és egyéb szükséges körülmények­nek a figyelembe vételével alakittassanak á-t és az igy módosított tervek a fedezet kér­désére v-onafkozó -tanácsi javaslattal, a juin-iu­si közgyűlés -elé terjesztessenek. \{ tehát méltóztatnak látni, elvi eltérés nács és Boross dr. bizottsági tag ur javr között nincs. Boross József dr. kijelenti, .hogy a szavazást' lénycgt-elem dolgok mii alt kompli­kálja, indítványát visszavonja, miután lénye­gileg összeegyeztette az előadó a tanácsi ja­vaslattal. A közgyűlés tehát egyhangú hatá­rozatot hozott a kórház-kérdésben és pedig kimondta azt, hogy a terveket a szükséghez képest és a miniséter kívánságai szerint mó­dosítani kell, -a pénzügyi részét -illetőleg pe­dig elhatározta, hogy B-oross dr. indítványa értelmében fölirat utján két millió korona ál­lamsegélyt fog kérni a kormánytól. Ezzel az elnök a közgyűlést berekesz­tette és a folytatását' szombat délután négy órára halasztotta. Készült-e Caillauxné a gyilkosságra? — Izgalmas részletek. — (Saját tudósitónktól.) Tegnap isimét meg­jelent Madame Caillaux Boucard vizsgáló­biró szobájában-. Vele volt védője, Labori két titkárjával. Ez vo-fti Caillauxnénak -legiz­galmasabb délutánja az igazságügyi palotá­ban-. Még csak félkettő v-olt, amikor három detektív kíséretében a palotába érkezett és hát óra volt, amikor visszatért a börtönbe. Csaknem hat órán keresztül vallatta a vizs­gálóbíró, -aki arról igyekezett meggyőződni, készült-e Caillauxné a merényletre, vagy pe­dig hirtelen szánta el magát, ami az i télét nézőpontjából bűnének mérlegelésekor igen jelentősen esik latba. Órákon keresztül faggatta a vizsgáló­biró Caillauxnét ar-ra nézve, 'hogy mit ''cisinált azon. a hétfői napon, amikor Calmette Gasz­tont megölte? Erről a napról már részletes tudósítást közöltünk mi iis, Caiillauxné vallo­mása -azonban néhány -oly fontos és érdekes ujabb adatot tartalmaz, amely nélkül lehetet­len ímegérten-i a tragédiát. Elmondotta Caillauxné az emlékezetes hétifői nap délelőttiének a történetét, amely­nek legkiemelkedőbb epizódja Monier tör­vényszéki elnöknek a látogatása volt. Erről a látogatásról -azt mondotta Caillauxné, hogy öt végképen elkeserítette, mert a törvény­széki eln-ök szavainak az volt az értelme, hogy bir ói uton hasztalanul keresne igazsá­got, sőt ezen az uton ujabb veszedelemnek és szégyennek tenné ki magát és a férjét. Ekkor -azonban- még nem érlelődött meg benne az a szándék, hogy fölkeresi a Figaro szerkesztőjét. Előbb még férjéhez sietett a sz-enátusba, ahonnan együtt tértek vissza pa­lotájukba. Útközben elmesélte férjének Mo­nier elnök látogatását és az abból fakadt ta­nulságot. Caillaux ékkor igen fölháborodott és dühösen mondotta: — Ha tehát nem lehét bir ói uton eljárni ellene, akkor szétzúzom annak az embernek a fejéi. Ezt a kijelentést Caillauxné igen komoly­mák vette, mert ismerte férjét, aki u-em szo­kott ilyen hangon beszélni. Félt, hogy a két férfi között ő miatta tettleges összetűzés tá­mad is ezt mindenáron meg akarta gátolni. De még ekkor s-em támadt az a gondolata, hogy rálő Calmett-are. Az -automobil palotá­jukba vitte őket, ahol ebédhez ültek. Mind a ketten igen rosszkedvűek voltak. Az asszony egy falatot s-em evett, Caillaux pedig evett ugyan, de nagyon rossznak találta az ebé­det, amelynek a vége az lett, hogy a sza­kácsnőt rögtön elbocsátották. Ezért történt, hogy Caillauxné mielőtt a Figaro házába ment volna, előbb helyszerzöhöz sietett, aki­nél uj szakácsnőt keresett. Nem völt eddig ismeretes -az a. részlet sem, hogy Caillauxné ugyanezen a napon Gaillard nevü fogorvosánál Is járt! -akinek megígérte, hogy másnap i-s fölkeresi. Mind­ennek végeztév-el -ment a fegyverkereskedés­be, -ahol a gyilkos Browningot megvásárolta. Érdekes részlet, hogy Caillauxné a fegyvert mindjáét a kereskedésben ki is próbá.ta. Hat golyót lőtt ki a pisztolyból egy célpontra s csak -amikor meggyőződött róla, hogy a fegyver jól működik, vásárolta -meg. A ke­reskedő, miután Caillauxné mind a hat töl­tést kilőtte, ismét megtöltötte -a pisztolyt. Er­re 'vonatkozóan Caiillauxné ezt a .kijelentést tette: — Láttam, hogy a -kereskedő hat töltést akar beletenni a Browningba. Arra a célra, amire nekem Ik-ellett a fegyver, elég lett vol­na egy vagy két töltés is. De nem -mertem ,-megzavarni, mert attól féltem, hovv kérdést intéz hozzám és hogy ettől zavarba jövök. Ugyanis előzőeni azzal okoltam meg a re­volvervásárlást, hogy -a közeledő képviselő­választás alkalmával nagy utakat akarok tenni egyedül, automobilon. Valamennyi újság megírta annak idején, hogy Caillauxné rendkivül elegánsan, szinte parádésan öltözötten ment gyilkolni. Ennek is magyarázatát adta Caillauxné. Aznap hi­vatalos volt egy délutáni1 teára, azonban, ide­gessége miatt, épp ugy, mint az olasz nagy­követi ebédjéről, -erről -a teáról is le akart mo-n­dan-i. Később erőt 'vett magán és elhatározta, hogy mégis -csak elmegy abba az előkelő szállóba, -ahol teára várta rendes társasága. Ezért öltözött föl, öly elegánsan, Boucard vizsgálóbiró véghetetlen ala­possággal hallgatta ki Caillauxnét, aki azok­ban minden kérdésre kielégítő magyaráza­tot adott. Nemcsak Caillauxnét illetően., de egyéb­ként is -kezd izgalmassá válni Calmette meg­gyilkolásának az ügye. Minden jel arra mu­tat, hogy a dologból országos zavar Támad, hasonló a Dreyfus-afférhoz. Caiillauxné tel­jes mértékben- érezheti cselekedetének a sú­lyát, amit bizonyít az, hogy álig tiz nap a-latt, mióta fogságban van, a szó teljes értel­mében, megöregedett. Szép, kerek arca meg­soványodott, vonásai kiélesedtek és nem-csak az arcán-, de jslz egész megjelenésén is nagy fáradtságnak, lelki kimerültségnek és ren­geteg sirásnak a jelei mutatkoznak. Szécsi István dr. temetése. — Ehrlich professzor részvéte. — (Saját tudósitónktól.) -Ma délután félhá­romkor volt Szécsi István dr.-nak, a fiata­lon elhunyt, híres, Szegedről elszármazott or­vosnak a temetése. Szécsi István dr. a mult hét szombatján halt meg váratlanul San-iRe­móban. A megrendítő hir vétele után szülei ravatalos ágyához utaztak, mert látni akar­ták mégegyszer fiukat, aki mint fiatalember vidáman és erősen hagyta el a szülői liázat, hogy magasba szökkenő karrierjének minden fényét, ki sugározza vissza és aki távol a ha­zájától, távol a hozzátartozók szeretetének a melegétől (elhunyt álmai megvalósulásának kezdetén. Szegény szülei, talán nem is akartak hin­ni a kegyetlen hirnek, talán kételkedtek a sors rettenetes csapásában és lelkük mélyén talán egy kis optimizmust vittek magukkal. De a hir való volt. A szülők tegnap tértek vissz-a, sirva kisérve szeretett gyermekük koporsóját. A koporsót kivitették az állomás­ról ,a zsidó temető cinntermében és onnan he­lyezték örök nyugovóra ma délután Szécsi Istvánt. A gyászszertartást Löwinger Adolf zsidó rabbi végezte. Nemes páthosszal elmondott megható gyászbeszéd keretében búcsúztatta el a halottat szüleitől, rokonaitól és barátai­tól. Meleg szeretettel emlékezett meg Széesi István kiváló egyéniségéről, talentumáról és szorgalmáról, amely tula j donságok előbb­utóbb céljainak elérésére vezettek volna és tudva ezt, a csapás, amit halála okozott, még súlyosabb. A -gyászbeszéd mély hatást tett a hallgatóságra. A szegedi orvosok nevében Berger -Mór dr. tartott búcsúztató beszédet. Szomorú meg­hatottsággal emlékezik meg a halottról, aki­nek korai elmúlása nemcsak szüleinek, ha­nem az orvos tudománynak is nagy veszte­sége. Aki olyan ambícióval és annyi -önfel­áldozással vetette oda magát annak a véget solva nem érő munkálkodásnak, amely az emberiség jólétét tűzte ki végcélul, annak halála, fiatalan való elmúlása a legtragiku­sabb sors-irónia. Aki másokat akar éltetni, aki küzd mások egészségért és nem törődik a saját halálos bajaival, az nemcsak tudós, nemcsak hős, hanem mártír is. A gyászszertartás elvégzése után az egy­begyűlt, nagyszámú és előkelő résztvevő kő-

Next

/
Thumbnails
Contents