Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-04 / 52. szám

2. neiiMAGYARORSZAG 1914. március 4. Harc legyen-e a szegedi ipartestületben. — Az uj elnök nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk ma, hogy vasárnap délelőtt viharos közgyűlés volt az ipartestületben. A vihart az idézte elő, hogy az elöljáróság a tagdijak fölemelése végett javaslatot terjesztett elő, mely szerint a tagdijakat évi 3 koronáról, öt, illetve tiz koronára kívánná fölemelni. Az elöljáróság ezt a javaslatát azzal indokolta, hogy az ipartestület rossz anyagi helyzetbe jutott, mert a tagdijak nagy részét nem fizetik be és igy szükségleteinek fedezésére kénytelen volt váltóra venni föl pénzt. Ez az indokolás még nagyobb konsternációt keltett, mint maga a javaslat, bár nyilvánvaló, 'hogy a javaslat mellett való állásfoglalás kényszerűségét óhajtották vele illusztrálni. A dolog bizalmatlanságot keltett a tagok egy része között, mert szerintük alig-alig fordult elő, hogy egy itöbb ezer tagot számláló erkölcsi testület váltóra vegyen föl pénzt. Mi, hogy a nyilvánosság tiszta képet lásson a dologban, Pálfy Dánielhez, az ipartestület újonnan megválasztott elnökéhez fordultunk fölvilágositásért, aki a következőkben mondotta el, hogy mint állnak az ipartestület ügyei és miért szükséges a tagdijak fölemelése. — Először is nem fedi a valóságot az, hogy az ipartestületnek nincsen pénze. A székházzal együtt négy háza van, amelyek körülbelül 150.000 koronát érnek. A székházon és egy másik házon 12—12000 korona teher van, a másik két házon pedig összesen 30.000 korona. A tiszta vagyon tehát körülbelül 100.000 korona. A testületnek ez idő szerint 2200 tagja van, akik mindannyian évi 3 korona tagsági dijat fizetnek. Mi tehát nem azért akarjuk felemelni a tagdijakat, mintha erre ekzisztenciális szükségünk lenne, hanem azért, mert nem méltányos, hogy ugyanannyi tagdijat fizessen egy olyan nagy cég, amely 6—800 segéddel dolgozik és évente 1500—2000 he- és kijelentést tesz, mint amennyit például egy alsóvárosi papucsos fizet, akinek egy segédje sincs. — Mi tehát ugy kontempláljuk a tagdijak fölemelését, hogy azok, akik évente 20 korona, vagy ennél kevesebb állami egyenes adót fizetnek, azoknak továbbra is 3 korona marad a tagsági dijuk; ilyen tag van jelenleg körülbelül 1200. Azok, akik 20—50 korona állami egyenes adót fizetnek, azoknak 5 korona lesz az évi tagdijak; ilyen tag van körülbelül 400. Azok, akik 50 koronán fölüli egyenes adót fizetnek, azoknak 10 korona lesz a tagdijuk. Ebből a tervezetből is látható, hogy mi nem a kisemberékről akarjuk a „bőrt lenyúzni", hanem azt akarjuk, hogy egyenletesen viselje mindenki a terheket. Azok, akik a vasárnapi közgyűlésen legjobban lármáztak, úgyis megmaradnak a régebbi státusban, -azok pedig, akiknek többet kell majd fizetni, maguktól is felajánlották ezt az összeget, mert részint nem számit náluk évi 4—5 (korona, részint pedig tudják, hogy több dolgot adnak. — A tagsági dijak felemelésével befolyt összegeket a helyiségek megnagyobhifására és a munkaerő kiegészítésére fordítanánk, a mi természetesen csak az iparosság érdeke. Mert tágabb és modernebb helyiségben mindenki elférne és nem kellene az udvaron váraikozniok, mint mostan. Szóval minden intézkedés az ő kényelmüket és előnyüket szol gálná. Legközelebbi célunk még az lenne, hogy először is a házakat tehermentesítsük, aztán egy megfelelő, uj székházat épitessünk. Kecskeméten, ahol sokkal kevesebb tagja van az ipartestületnek, ezt már megtették évekkel ezelőtt. És igy van jelenleg Győrben, Kolozsváron, Aradon Pécsett és Temesváörn is, szóval minden nagyobb városban. Csak épen Szegeden akarnak bennünket meg akadályozni céltudatos (törekvésünkben azok, akik az olcsó népszerűséget hajhásszák, a mire nagyon alkalmas a tagdijak felemelése ellen izgatni. Én azon leszek, hogy az en programomat minden áron keresztül vigyem és abból épen az iparosság érdekében egy hajszálnyit sem engedek. Ha ebbeli szándékomat elsöpri a most meginduló áradat, akkor levonom a konzekvenciát. — Ami azt a váltó-iigyet illeti, az ugy történt, hogy Paral Pál és Bózsó János, az ipartestület részére 1200 koronát vettek fel váltóra, mert a sürgős adminisztrációs kiadásokra nem volt elég pénz. Ennek oka a mostani válságos viszonyokban rejlik és ennek következtében a kisiparosság nem fizeti a tagsági dijakat. Mi természetesen ezt nem erőszakolhatjuk és ilyen csekély összegért végrehajtást sem vezethetünk, mert aki három koronát nem tud megfizetni, azt nem szabad bántani. — Ezeken az állapotokon kiván segíteni a magasabb tagdíj, melyet nagy cégek könnyebben fizethetnek. Hangsúlyoznom kell még, hogy ha a tagdijakat felemeljük, akkor több ösztöndijat lehet kitűzni és több segélyezést nyujthatunk. Most csak két ösztöndíj van, egy kétezer és egy 2500 koronásÉnnek a kamataiból szegény iparosoknak L előmeneteli! gyermekeit magasabb kiképzéshez juttatjuk. Elég baj az, hogy 2000 közi" csak kettő juthat ilyen segélyhez. Én ugy tervezem, hogy a jövőben legalább 40—50 ösztöndíjat alapithassunk, ami előfogja mozdítani nagymértékben Szegeden az iparosok felsőbb kiképzését. Ezért van szükség a nagyobb tagsági dijra! Mint megírtuk, vasárnap, március 8-án lesz a közgyűlés folytatása az ipartestületben és akkor fog eldőlni, hogy viselni ólhajtják-e a szegedi iparosok ezt a progresszív arányokban kirótt ujabb évi néhány koronát az ipartestületi élet remélt föllenditéseért. kosa rávetette magát, simogatta a fejét, csókolta a száját, a homlokát és dadogó, állati bömbölés között kezdte a saját jobb karját marni. Néhány pillanat alatt már csend borult mind a kettőjükre, mig körülöttünk ropogtak a fegyverek és ujabb ágyukat vonszoltak a dombtetőre. Hátul össze-vissza kiáltott vezényszavak, hosszú, rohanó sorok, közvetlen előttünk rohamba száguldó lovasság — és ebben az őrületes kavarodásban csendesen, mozdulatlanul feküdtek ketten, halálos fehéren, eszméletlenül. A hátulsó, kis világos erdőből csontos, nagy lovon, furcsa ügetésben jött az ezredorvos. Amikor jelentették neki az esetet, valószínűleg haraggal csóválta a fejét és két kezét a levegőben lóbálva, dühösen kiabálhatta: — Szimulant, szimulant! Azzal feltolták a lovára, még sokáig elválogatott a kantárszárak között, végre kettőt a karjára fűzött és siirü csettintgerésekkel megindította a lovát föl a dombnak. A ló a régi, csendes taktusban kocogott hozzánk, megfogtuk, a szemét eltakartuk, mire az ezredorvos nagy nekifohászkodással oldalt lecsúszott róla. A csendes emberről ezalatt a zubbonyt lehúzták és kulacsban hozott meleg, sáros vizzel a sebét, ugy ahogy kimosogattuk. Kerek, kicsi seb volt, csak néha szivárgott ki belőle néhány csöpp vér. A kerületén kékesen megdagadt. Néhány piros papirfoszlány kikandikált belőle; az orvos megvizsgálta, vattával körültörülte és a legényt két fasinre tétette. Egy-egy katona fölkapta a sineket s azzal megindultunk a kis erdő felé. A puskaropogás erősödött. Az egész balszárnyat hátraszorította az ellenség, hátul egy patak mentén ujabb megerősitő csapatok húzódtak föl. Az egész völgyet, mint a sürü őszi köd, puskaíüst takarta, mely hoszszu foszlányokban fölkuszott a dombra, ahol ezernyi keskeny szalagra szakadozott. Közvetlen az erdő széle mögül a ritkán nőtt fák között, kicsi falu vörös házfödelei tarkállottak. A csendes embert lefektettük egy mohos fa tövébe. Az orvos a két ujjával körülnyomkodta a sebét, friss vattát tömött bele, de amig a kötőszereit és egyetlen műszerét, a csontos nyelű horgolótűt előkereste, a meglőtt katonának szemlátomást feldagadt a balkarja és a bal lába. Lehuztuk a bakancsát, üvegesedő szemmel csak az elfutó felhőket nézte. Azok hazaszállnak. öt itt fogjálk földbe ásni. A puskaropogás gyengült, már a két lovasság is elindult az túlsó völgykatlanban utolsó összecsapásra. Kavargó porfelhő szállt a nyomukba, mig a kicsi erdőn át, a pirosfedelü falu végéből, valami rikácsoló, recsegő, a föld alól jövő hang sivitott bele a lombsuttogásba. Ezekben a sváb falukban a kocsmáros a legények örömére egy-egy kikopott fonográfot tett a bicsaknyitó mellé, hogy a nyekergő, sikoltozó gép uj .erőt és uj kedvet öntsön a fiatalság ereibe. .Ab meg körülülte és két könyökre dült fejjel, nevetésre elhúzott szájjal bámészkodott bele a pléhtölcsérbe. Nélha belekurjantottak. Most is fonográfját nyekergette a korcsmáros. Ismertem már a legnépszerűbb nótáját: Die Kleine Maus . . . Kommt manohmal 'raus; Doch bleibt sie auch manchmal im Loche . . . Hat sie im Versteck . . . Für sieb'n Tag' Speck . . . Dann reicht es gerad' für'ne Woche . . . Stumpfsinn, Stumpfsinn, Du meine Lust... Es a mulató legények egyhangú, zsoliárszerü vontatottsággal harsogták bele: haliahaha . . . A csendes ember szája szélén kicsordult a hab. De arcának eltorzult vonásai lassan kisimultak és szelid fájdalom tette széppé ezeket az elgyötört vonásokat. Lassú, alig hallható hangon beszélni kezdett a földről: — Az apám kivert hazulról, mert a szf mem kék volt, mint a tanító urnák. De min' dig visszahozott és megtartott: a föld. h melyet éjjelenkint kigyomláltam, feltörtem- Á bátyám elitta, de visszavásároltam, mert földért elhagytam a Julist és a gazdag Verő8 asszonyt hoztam feleségül. A földbe, a föH' be, amely az enyém. Néhány pillanatra elhallgatott, a sin*0' gató szellő feléje röpítette: Stumpfsin"' Stumpfsinn, Du mein Vergnügen Stumpfsinn, Stumpfsinn, Du meine Lust, h8' ha. Mire a svábok feleltek: haha-haha Az álmodozó ember szemét meredten ny totta kerekre, kék ajkát véresre marta: — Kinevettek? ^ És fuldokló zokogással hempergett a filben: — Nem hiszitek!? Nem értik a sza*L mat! Hagynak elpusztulni segitség, nélkül. Elhurcoltak a földemtől, most n« engednek vissza hozzá. Mindenütt sötéts hi az én földem, nem akarok itt maradi"- • Már nem birta a saját hörgését tű'fo, bálni, a fülébe még visszacsendült: Das sehorn . . . ist dumm gebor'n Drum M.ej[i ein Horn auf der Nase . . . Hátt es tó Horn . . . Dafiir lange Ohr'n, So wár's " noch lange kein Hase . . . StumP"5 Stumpfsinn ... ^< A haldokló befogta fülét, de hörgő »8!eIt ját túlharsogta a szörnnyé, az emberi gép- • . Es beleszóltak a küzdelembe a te8"s# rek s ágyuk megujult dörgése. A gy0 űiÉ fölsiketitő zajjal töltötte be a levegőt. tC|t ha a föld alatt is irtózatos erővel küzJ volna. Csak néhány pillanatig tartott- y: W kürtszó hasította ketté a zivatart: "" tak! ^ Mire hozzánk elért, a csendes c ^ előbb maga is beleharsogva az égzel1k kiszenvedett. •H de