Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-28 / 73. szám

2 DÉLMAGYAR ORSZÁG 1914. március 28. krízis alatt történt mindenféle esemény és nyilatkozat után, melyek nem ebben az értelemben mozogtak. íme, ezeket irják a külföldi lapok. Fontosnak tartjuk ezeket regisztrálni, hogy párhuzamot vonjunk ezek és egyes magyar ellenzéki orgánumok hangjával. Magyar ellenzéki lapok és politikusok közül nem egy, hanem talán kettő-három árulással merte e napokban -megvádolni szövetségesünket, Németországot, természetesen Vilmos német császár személyével kapcsolatban. És akkor Vilmos német császár külön kihallgatáson fogadta Magyarország miniszterelnökét és akkor Németország sajtója a legnagyobb rokonszenvvel és tárgyilagos udvariassággal foglalkozik Magyarországgal. Ennél világosabb, kristálytisztább feleletet elgondolni se lehetett volna. íme, láthatják, hogy kik akarnak s kik törekszenek Magyarország árulására! A parlamenti tintatartó-dobálók. A királyi Kúria ma déli háromnegyed tizenkét órakor hirdette ,ki a tintatartó-dobálók ügyében hozott ítéletét. A Kuriia a védők semmiségi panaszait elutasította, az ügyészség semimíségi panaszainak azonban, helyet adott és i ! Zakariás Jánost! hatóság eliten való erőszakért 5 hónapi és 14 napi fogházra, a Héderváry Károly gróf /sérelmére /elkövetett sulyots testísértésért 400 korona, a Serényi Béla gróf sérelmére elkövetett könnyű testir sértésérű 200 korona pénzbüritetésre, Markos 'Gyulát hatóság ellen, való erőszakért 5 hónapi és 14 napi fogházra, a Héderváry Károly gróf /sérelmére elkövetett súlyos testisértésért 400 korona pénzbüntetésre, Hoffmann Ottót hatóság ellen való erőszakért 4 hónapi és 14 napi fogházra, súlyos testisértésért 400 korona és könnyű testisértésért' 200 korona pénzbüntetésre, azonkívül mind1 a három vádlottat egy évi hivdtalvesztésre ítélte. Az ítéletek kiszabásánál a 92. szakaszt vette figyelembe a Kúria. Nagy-Románia. — Ábránd, amelyet nem kell lekicsinyelni. — (Saját tudósitónktól.) Bukarest, március 20-iki kelettel és Seb. N. aláírással közli Der l'reimütige címen Temesvárott megjelenő és Délmagyarország határain messze tul elterjedt német lap fenti címen a következő cikket: . Üzleti dolgaim vezettek Románia fővárosába. Amint a csinos, csaknem egészen modern utcákon jártam-keltem, feltűnt a könyvesboltok kirakatában egy rikító szinii térkép, amely Romániát legalább is még egyszer akkorának tünteti föl, mint amekkora a valóságban. Mikor ezt a feltűnő térképet közelebbről is megszemléltem, mindjárt meg is találtam a megfelelő magyarázatot. E térképes Románia egész Erdélyt is magában foglalja. De nemcsak Erdélyt, hanem a Bánátból egész Krassószörény- és Temesmegyét, mig Torontáli egy merőleges vonallal kettészeli, a nagyobbik részt még magához csatolva, a kisebbik részt pedig, egy keskeny sávot a 'lisza mentén pedig kegyesen meghagyja Magyarországnak. Aradmegyét egészen bekebelezi Romániába, Biharmegyéből megelégszik a keleti résszel Nagyváradig. Szilágy-, Szatmár- és Máramarosmegyék viszont a maguk egészében Romániáéi; szintúgy az osztrák Bukovina nagy része. Nagy-Románia ezen térképén az egyes nemzetiségeket különböző szinek tüntetik föl, az erdélyi székelyek és magyarok egy-egy nagyobb folttal jelölvék, de az erdélyi szászok és a délvidéki svábok csak egy-egy kis szigetecskét képeznek, amelyeket egy hőrpintésre elnyelhet a románság tengere. Hogy a valóságnak megfelelő néprajzi viszonyok, különösen ha a műveltségi és gazdasági fokot is figyelemre méltatjuk, egészen másképen festenek, az nem okozott gondot a román térképrajzolóknak. Amit /magunknak kívánunk, azt szívesen el is hiszszük. És hogy a román nemzetiségiek ugy tul a Kárpátokon, mint azokon innen., ilyen Nagy-Romániát kívánnak maguknak, az kétségtelen'. Hogy ezen a térképen a székely megyék, nevezetesen Háromszék, Treiscauszii, Udvarhely Adorheiu stb. néven szerepelnek, azt csak mellesleg emlitem föl. Az Hlyen (nemzetiségi uagyzásí hóborton tulajdonképpen nevetnünk kellene. Ámde nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen térképezett ábránd a szélesebb néprétegekben valóságos kívánságokat és óhajokat részben vissza/tükröztet, részben felkelt. A balkáni háborúhoz a megfelelő hangulatot ép az Hlyen térképek készítették elő, térképek, a melyek sokkal hamarább osztották, föl európai Törökországot, semmint azt komoly európai /tényezők gondolták volna. Monarchiánkat minden belső villongás dacára sem tudom ilyen felbomló Törökországnak nézni, ép ezért különös szövetségest látok Romániában,. És még kevésbé kimagyarázható előttem, hogyan akadhatnak Délmagyarországon németek, akik a román nemzetiségiekkel való együttműködésről ábrándoznak. Vájjon csakugyan az volna azoknak kedvük egykor román fen,hatóság alá kerülni? Az izié/sek különbözők, de én inkább rögtön kivándorolnék, semmint Szent1 István, birodalmában ilyen jövőnek tegyem ki utódjaimat. A sajtótörvényt kihirdetik. Mint ! hivatalosan jelenítik, a sajtóról szóló • vényt, amelyet őfelsége szentesített, március 28-án hirdetik ki. A Itörvény a kihirdetéstől számított két hét múlva lép életbe. Vereség érte a mexikói fölkelőket. Mexikóból jelentik: A hadügyi hivatal1 táviratot kapott, amely közlii, hogy a felkelők Villa Hábornok parancsnoksága alatt Lorzon mellett vereséget szenvedtek. Az elesettek száma mintegy hétszáz. v mást megbecsülni, az nagy nemzet! De ezt az ünnepség elmultával a reggeli munkától az esti sétáig lépten-nyomon látjuk, mintha egy szép asszony, akit eddig csak estélyi ruhában luftunk hóditaní, 'mokt bájos 'házi pongyolában lépne elő, még szebben ! Az a nagyképüsködés, amivel nálunk magyaroknál az autó tulajdonosa, vagy a soffőrje, -tudatja veled, hogy a gyalogjáró csak misera plebs, akit ő elgázolhat röptében- és nagy lármás tülkölésével irántunk nagylelkű óvatosságot követ el, itt teljesen, idegen. A nagy boulevardok kereszteződésénél eszembe jutott a budapesti körút és Rákóczi-ut kereszteződése, de csak azért, hogy 'titokban elszégyeljem magam. Százával jön autó, kocsi, szekér, autóbusz-bicikli és sehol baj, féktelenség vagy lárma. A soffőr és kocsis jobban fél attól, hogy elgázol valakit, mint a közönség maga,, mert nagyon szigorúan büntetik; itt értéke van minden ember életének. A lefelé jövő kocsik egy oldalon, a felmenőik a másik oldalon és sorban közlekednek; minden soffőr valóságos artista, oly ügyességgel siklik el a közönség ezrei közt és mikor az átmenni szándékozók az utcák sfarikain kissé meggyűlitek, három percenkint a rendőr (itt igazán ráillik e kifejezés) tiltó mozdulata viszszaíartja a kocsik egész légióját, legyen közte Poinearé fogata, fejedelmi autó, v-agy lakodalmas menet, mig a gyalogjárok nyugodtan mehetnek tovább. A rendőr. Erről jut eszembe, hogy egy utcát meg nem találva, félve közeledtem egy rendőrhöz, otthoni viszonyainkra emlékezve, hogy tőle az útirányt megkérdezzem. A legnagyobb előzékenységgel Páris egy tervét vette elő, megkérdezte, elég jól értem-e meg franciául' avagy más nyelven magyarázza-e meg? Aztán elmagyarázza, merre menjek, fel is jegyezte az útirányt s midőn ezt megköszöntem neki, azt felelte: „c'est ma devoir". „Ez kötelességem". Dehogy mondanám el itt Párisban,, mi a kötelessége a magyar rendőrnek. A közlekedés egyik leg-kedélyesebb tényezője Monsieur Urbaine csengős lovacskája, illetőleg a -mi konflisunknak megfelelő egylovas kényelmes kocsi, a bakon, cilinderes, galléros, bajusztalan, mindig mosolygó ábrázat, a lovacskán csengő zenéje, a különbség a mi kocsijaink között .még abban is ,nyilvánul, hogy Urbaine kocsija mindig prét (készséges), sietve visz a célhoz, a takszaméter az első órában 90 cm., tehát egy franknál is kevesebbet, a későbbiben 75 centimet mutat, a kocsis nem goromba, ha utazásamik célját megmondjuk, illedelmesen billenti meg köcsögkalapját „á votre 'Service, .madame", szolgálatára, nagyságos aszszonyom, ha utasa beszállt, köszön, mosolyog, elfogadja, de nem várja a „pourboirt" és gördül tova, mig lovacskája uj danába fog. Három sousért különben egész iPárist megkerülhetjük autóbuszon, vagy metrón (a Metropolitain elnevezése). A rend és nyugalom kedvéért az autóbusz arréterjeinél (megállóhely) egy cölöpön egy könyvben sorszámok vannak, ebből tép le minden utas egyet és szám .szerint száll fel, 'ha sokan vannak az utasok, itt tolakodás nincs, a kalauz „completf szavára seniki nem is próbálkozik felülni, de autóbuszgázolás, verekedés, tülekedés, mint .nálunk odahaza szokásos, itt szenzációszámba menne. Itt magát mindenki a másikkal egyenrangúnak, egyformának tartja, a kofa és a sikkes, párisi nő, a kékzubbonyos munkás és a miniszter, mindenki tudja, hogy senki sem részesülhet előnyben embertársa felett. Liberté, égatlité és fraternité itt nem üres szavak, de ez mozgató ereje mindennek, alapja a nagyság és hatalomnak, olyan elv, amit szivünkbe vésni nagyon jó volna nekünk magyaroknak is. ai m ái első kézből, nagy választékban csakis az Eli! MM EMU Miül Tisza-Lajos körút 19. szám alatt y kaphatók, eseíSeg részEetflzeíésrc is.