Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-26 / 71. szám

Szerkesztőség Kárász-aíca 9. Telefonszám: 335. Exyes szxvs ára 18 E'iér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szán ára 10 fillér. Szeged, 1914. Hl. évfolyam 71. szám. Csütörtök, március 26. A közkórházat csütörtökön tárgyalja a közgyűlés. (Saját tudósítónktól.) A város közönsége kiharcolta a közkórházat és csütörtökön délután már a közgyűlés fog róla Ítéletet mondaini, hogy milyen, keretek között és milyen időn belül kívánja a nagyfontosságú intézményt létesíteni1. Ez a rövid, de lelkes és indulatos küzdelem, 'melyet a polgárság eddig vivott a város hatóságával, nagyon jellemző a mi közállapotainkra. A közvélemény mutat rá a közszükségletre és kénytelen követelő módon lépni fel, mert ha azt kellene megvárnia, amig az intéző körök a maguk belátása alapján eljutnak a megvalósítás kezdetéig, akkor soha se vetnék meg Szegeden egyetlen közintézménynek sem az alapját. Erre enged következtetni az az előadás, amelyben a városi tanács csütörtöki közgyüfés elé az ügyet- elő fogja terjeszteni. A hatáság még mindig neím képes megérteni, tégy -egy közóhajnak a kielégítéséről van szó, amit nem léhet hivatalos halasztó manőverekkel tovább elodázni, hanem, aminek a mielőbbi gyors megvalósítása módját makának a hatóságnak kell kieszelnie. És téved a hatóság akkor is, mikor a már régen elkészített terveknek az ujabb felülvizsgálatát,' megváltoztatását, a megállapított keretek megszükitését hozza javaslatba azzal az indokolással, hogy a tervek eredetileg egyetemi kórház céljaira készültek és mivel az egyetemtől Szeged város már elesett, inost már nincs többé szükség olyan arányú kiépítésre, mint amilyen eredetileg tervezve volt. A közvélemény mindenesetre azon az állásponton van, hogy ha a mai viszonyok között hozzáfog a város egy nagy kórház építéséhez, ennelk ,az intézménynek több száz esztendőre kell szólnia s olyannak kell lennie, hogy ne csak a lakosság mostani számának, hanem a rneszsze jövő igényeinek is meg tudjon felelni, Tert a város aligha kerül abba a helyzetbe, tégy minden emberöltőn, vagy évtizedben fejlődésének arányában bővíthesse közérdekű 'intézményeit. A Délmagyarország álláspontja tehát, tóely minden valószínűség szerint a közvélemény legszélesebb rétegeinek véleményét fe•fezi ki, az, hogy a közgyűlésnek a tanácsi javaslat elvetésével már most ki kellene tóondania, hogy a közkórháznak az eddigi torvek és keretek betartásával leendő megépítését szükségesnek és kívánatosnak tartja, az építkezés mielőbbi megkezdése érdekében Pedig utasítja a város hatóságát, hogy költségvetési fedezetről a lehétő legsürgősebben gondoskodjék. Az volna szép, ha komolyan merné valaki vitatni, hogy a kórház megépítéséhez szükséges összeg amortizációs terhét nem lehetne a város költségvetésébe beállítani. Ezt .igazán maga a hatóság sem állithatná egy pillanatig sem. fsnBaaaBBaaasaaiBaBaaaaaBaBBBBBaaBBaBaaaaBaaBBaaaBit A nagy tragédia okai. A nagy francia Panama-botrány óta nem tekinthetünk bele ilyen mélyen Európa politikailag leghaladottabb államának, Franciaországnak a viszonyaiba. A Dreyfus-ügyben még álarcban jelent meg az úgynevezett igazság, mert a Dreyfusügy szereplői még a hazafiság, az igazság, a hit, az erkölcs jelmezében léptek föl. Most azonban rettentő fénnyel lobbant föl néhány revolverlövés és hirtélen megvilágította mind e nagy politikusok, társadalmi kitűnőségek és egyéb álilamföntartó éleinek eltorzult és visszataszító képmását. Akik most, az utolsó napokban végigolvasták és végigfigyelték a Caillauxiigy izgalmas fejleményeit, azok egy pillanatra megrendülhettek és azt forgathatták elméjükben, hogy ime, hát még sem a nagy gazdasági hajtóerők, még sem a tömegek szociális hatalma, még sem a szükségszerűség intézi a népek és országok sorsát, ímert hiszen, íme, nyilvánvaló, hogy egyes politikusok intrikái, újságírók támadásai, apró szerelmi botlások, intim rózsaszínű levelek és vakon célbafutó vagy époly vakon eltérülő revolvergo'lyók intézik Európa politikailag leghaladottabb népének, a francia nemzetnek a politikai sorsát. Mert 'hisz az történt, hogy Caillaux ellen politikai maffia alakult, boszuállásra vagy 'hatalomra éhes volt és leendő miniszterek, megvásárolható újságírók, ellopott 'levelek szövevénye vette körül és a mikor a felesége néhány revolvergolyóval akarta széttépni ezt a szövevényt, akkor csak ínég inkább belesodorta Caillauxt e mérges pókháló halálos ölelésébe. Ezt mutatja a felszín. Ez az ujságtáviratok napi igazsága, de ha közelebbről nézzük meg ezt a párisi politikai tragédiát, akkor azt látjuk, hogy van ennél a kérészigazságnál mélyebb igazsága Is és mindaz, ami vakesetnek, véletlennek látszik ia Caillaux-tragédiában, az voltaképen szükségszerű következése a francia politikai és végső soron a francia társadálom mai helyzetének. Nézzük végig a Caillaux-tragédiához vezető utat. A radikális párt Franciaországban 1913. őszén még egyszer öszszeszedte magát és kemény harcra szervezkedett az egyre merészebb konzervatív pártok ellen. Paui kongresszusán uj szervezetet és uj programot szabott ki a maga számára a francia radikálizmus. E program ellen a két éves szolgálati idő viszszaállitása és a demokratikus adóreform állott. A radikálizmus ez uj lendületeinek már decemberben sikerült is megbuktatnia a Barthou-kormányt a deficit miként váló fedezésének kérdésében. Caillaux, a radikális párt vezére e harcokban, pénzügyminiszter lesz. Az uj minisztérium első nyilatkozata is azonban már csalódást hoz. A Doumergue-kormány arra kötelezi magát e nyilatkozatában, hogy „lojálisán" végrehajtja az előbbi kormány három éves katonáskodási törvényét. Ezzel elindult a radikálizmus a kétszinüség és elvtagadás útjára. Mialatt a kormány végrehajtja a három éves katonai szolgálatot, a kormány pártja választási fölhívásaiban a három 'éves szolgálati idő ellen agitál. A demokratikus hadseregreform elárulása után már csak a demokratikus adóreform marad meg a kormány programjában. Az adóharcot Caillaux, a pénzügyminiszter intézi. A pénzügyminiszter régi politikus. Pénzügyi kérdésekben legelső rangú szaktekintély, akivel nem veheti föl a versenyt senki a francia parlamentben. Caillaux határozott és kemény harccal támad a vagyonosok adómentességére és csakhamar benne látják a nagytőkések és a vagyonosok adókiváltságának védelmezői legveszedelmesebb ellenségüket. Ez teszi érthetővé, hogy a kormány ellen irányuló támadás minden erővel Caillaux személye ellen tör ki. És Caillaux személyisége nem olyan, hogy ne lehessen okkal és joggal is támadni. Nagy bankember, aki roppant vagyon ura és minden páthosz nélkül való, rideg számító és hazárdjátékos a politikában és az élvezetekben egyaránt. A vagyon védőinek, a köztársasági kormány királypárti ellenségeinek, az antiklerikális radikálizmus klerikális ellenfeleinek, a hatalomra törekvő Briand-féle kalandor-politikusoknak egész maffiája alakul most Caillaux ellen, mert ugy érzik, hogy Caillaux halálrasebzésével nemcsak a kormányt, hanem magát a radikálizmust, magát a demokratikus adóreformot, sőt magát a köztársaságot sebezhetik meg. A hadjárat megindult. A fővezére Barthou, akit Caillaux buktatott ki csak nemrég a miniszterelnöki székből. A háta mögött ott áll Briand, a szociálizmus renegátja. A hadjárat középpontja a „Figaro". A Figaro szerkesztője Calmette, eladta magát ennek a hadjáratnak a céljaira, csakúgy, mint ahogy eladta ofögát a német fegyverkező tőke üzelmei ázámára. Ahol a hadjárat vezetői Barthou és Briand, ott természetesen hozzájuk méltóak a hadjárat tömegei is: a