Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-24 / 69. szám

24. DÉLM AGY ARORSZÁG 1914. március 25. tegek rovására, az nem bizik Magyarország fejlődésében, mert örökre le akar maradni arról, hogy Szegedre valaha egyetem 'kerüljön. Különben is modern, kórház nélkül céltudatos közegészségügy nincsen. Sókat jártam; külföldön, láttam Németország és Anglia hatalmas közegészségügyi berendezkedéseit, amelyek segélyével Angliában az utolsó 80 év alatt 75 százalékkal, Németországban 30 év alatt 50 százalékkal csökkent a tüdővészhalálozások száma s ez országok nagy városai a kitűnő csatornázás, vízvezeték, munkáslakások stb. mellett csupa nagy, modern kórházakkal is el vannak látva. És jártam Franciaországban, ahol láttam Európa legrégibb kórházait, példáiul a VII. században épült Lyoni és a IX. században épült párisi nagy kórházakat, melyek oly kitűnőek, hogy céljukat még ma is jól szolgálhatják. És e régi kórházak mindegyikére az van fölírva: Hotel Dien, az Isten háza. íme a nagy francia nemzet, amely annyi eszmét, lángelmét és hőst adott az emberiségnek, még abban is kitűnik, hogy isten házának tekinti a kórházat. Vajha mi is igyekeznénk váll11 vállhoz vetve minél előbb megteremteni az emberszeretetnek, az ember megbecsülésének templomát. Ezután Farkas István, a szociáldemokrata párt budapesti központjának titkára beszélt. A városnak munkásházak létesítésével .kellene az egészségügyi állapotokat szolgálni. Fölsorol egy egész sereg olyan városi kiadást, amely szerinte fölösleges, vagy legalább is jóval kevesebbre redukálható. ;Ez az összeg majdnem kétmillió koronát tesz ki, míg a közegészségügyre csak száztízezer koronát költ a város. Elvárhatjuk a várostól, hogy a közegészségügyet kezébe vegye, nehogy .a külföldi példára Szegeden is sztrájkoljon a munkásság a kórházért. Helyes, okos községi .politikát kell folytatni, amely a nép egészségét és kulturális előrehaladását megoldja és elősegítse. Végül a nagygyülési határozatilag kimondotta, hogy a külvárosi vízvezeték és csatornázás, elsősorban azonban a közkórház létesítését a legsürgősebben kívánja. A határozatot küldöttség nyújtja át a polgármesternek. Panamák árnyékában. (Saját tudósítónktól.) Azt beszélik, hogy a Délmagyarország-mk a fogadalmi templomról írott egyik cikke következtében Jászai Géza c. püspök és Ivánkovics Sándor dr. ny. városi főügyész Foerk Ernőhöz fordultak, hogy nyilatkozatot kérjenek tőle a cikknek egy passzusára, amely igy szól: „ha perbe keveredik a várossal, (t. i. Foerk), olyan 'botrányokról fogja a leplet lerántani, amelyek nemcsak Szegednek, hanem az országnak is szégyenére fognak válni." A 'kérdezősködésre Foerk ur válaszolt és minthogy neki a Délmagyarország különösképen fáj, ibár senkisem. kérdezte, rólunk is véleményt mondott. Szól pedig ez a nemes építőmesteri véleménye igy: hogy „a köztisztesség szempontjából a Délmagyarország eljárása és egész harcmodora esik kifogás alá". Tisztára attól függ, drága Foerk ur — mert önkegyed fölötte drága ennek a városnak — hogy mit ériünk köztisztesség alatt. Azt-e, hogy ön nem tartotta be a várossal kötött szerződését, hogy nem a szerződés rendelkezései szerint kezdte meg az építkezést, hogy ezzel abba a kényszerhelyzetbe hozta a város közönségét, liogy esetleg kénytelen lesz elfogadni az ön „részlettervei" szerint elcsúfított fogadalmi templomot, amellyel a nagy Schulek minden 'közösséget megtagad. Azt-e, hogy ön ugy adta át a nyilvánosság bírálatának a saját és a Schulek terveit, hogy teljesen kiforrott és kész tervrajzával Sc!huleknek kezdetleges krétarajzát állította szembe. Vagy pedig azt, hogy egy politikai •napilap művészi célok és ideálok szolgálatában önzetlenül, áldozatkészen, fáradságot nem ismerve harcot 'kezd, tisztára azért, hogy az, ön illetéktelen és jogosulatlan kontármunkájával szemben megmentse a város millióiért a városnak mindazt, ami ma még Schulek remekéből menthető. A püspök ur és a főügyész ur pohárköszöntője a fogadalmi templom-bizottság és a hatóság tagjaihoz igazán mulatságos. Minek ez az általános abszolueió, mikor mi rosszat senki ember fiáról nem állitottunk? Miért szakítanak ki a cikkünkből egy mondatót, mikor az teljes összefüggésében egészen 'másként fest? Mi ugyanis az inkriminált mondat előtt és irtán ezeket is irtuk: És ennél a pontnál lehetetlen |ki nem térnünk arra a mendemondára, mely ma a fogadalmi templom már-már botrányos építési ügyének árnyékában meghúzódik. Ez a híresztelés e pillanatban még ellenőrizhetetlen, de talán nincs messze már a teljes bizonyosságtól. 'Foerk Ernő lovag, a sarokba szorított építész, e mendemondák szerint azzal fenyegetőzik, hogy ha perbe keveredik a várossal, olyan botrányokról fogja a leplet lerántani, amelyek nemcsak Szegednek, hanem az országnak is szégyenére fognak válni. Ismétéljük, nincs módunkban ennek a híresztelésnek a valódiságáról meggyőződést szerezni de éppen azért citáljuk a nyilvánosság elé, hogy felszánthassuk Foerk Ernőt: álljon elő az ő kis 'botrányaival, nevezze meg azokat, — ha vannak — akiknek eljárása a köztisztesség szempontjából kifogás alá esik s akik általában arra kényszerítik! őt, hogy érthetetlen okokból szembehelyezkedjék a város közönségének világosan kifejezett akaratával és saját szerződésének szövegével! 'Bizonyára a sajtó lesz az első, amely a levegőben uszó panamaszagot követve, mindazokat, akik ebben az ügyben meni lelkiismeretesen' jártak el, kíméletlenül le fogja leplezni. Addig azonban, arnig nevekkel és bizonyítékokkal Foerk ur elő nem áll, ne handabandázzon üres fenyegetésekkel és ne aposztrofálja tovább se a közvéleményt, se a sajtót, se a kisszámú és egyébként is túlzottan szerény szegedi szakértőket, akiknek Párbeszéd.*) (Kimaradt részlet egy színdarabból.) Irta: Bródy Sándor. A gyóntató atya: Atyja engem megbízott, hogy erkölcsi felügyeletet gyakoroljak ön felett, gyermekem. Leány: Lássuk a felügyeletet atyám. Gy. a.: Előre kell bocsájtanom, hogy tisztelt atyjával nem vagyok egy véleményen. Világnézletét nem osztom. Erkölcsi parancsait nem helyeslem. L.: Egyszóval: a megbízót elárulja. Ezt már szeretem, főtisztelendő ur! Nos. Gy. a.: Gyermekem, nem mint gyóntató atya kívánok önre befolyást gyakorolni. Szent és titkos összekötteíésüuket kikapcsolom. önben sem testi, sem lelki leküzdhetetlen vágy nincs az ifjú gróf iránt. Lelki kényszer az, aminek enged, amikor hozzá *) Bródy Sándornak, az liilluisztris írónak a napokban mutatták be legújabb darabját, a Timár Lizát. A diarab az olvaisópróbán olyan hosszúnak bizonyult, lmgy törölni kellett belőle. Módunkban áll az egyik ilyen kimaradt részletet közölni. kíván menni feleségül. Egy eszményi alak az, akivel mindenáron és akadályon át társulni akar. Kötelességem figyelmeztetni, hogy van egy igazi eszményi lény, a legméltóbb arra, akinek menyasszonya lehet. L.: Ki az? Gy. a.: Jézus. L.: Minden valamire való urileány az ő menyasszonya és övé minden szív és dicsőség! De én nem akarok zárdába menni. Gy. a.: Lassabban. Meghallják, amit mond. És erre valóban nincs szükség! Zárdába menni. Arról valóban nincs szó. Fejedelemnőnek lenni egy régi és előkélő zárdában: ez az ön kiválasztott, de még föl nem ismert hivatása. Térjen magába, ismerje fel. L.: Mint atyám egyetlen gyermeke és nagy vagyonának örököse, megtenném ezt a szívességet önnek káplán ur és a szolgálatot az egyháznak. Csak egy akadálya van. Gy. a.: És az? L.: Én férjhez akarok menni. A házasság szentségében nemcsak boldogságot, de jogokat és a magam igazságát is keresem. Azonfelül utódokat is akarok. Gyermekeim, hogy legyenek atyám. Akiket én tápláljak a véremmel és nevellek a magam élvei szerint. Viszont ígérem önnek, hogy a második leányom föl fogja venni a fátylat! Gy. a.: Szeretném önt meggyőzni ez utolsó pillanatban. De a pillanat olyan rövid, az ön szép feje, gyermekem, olyan végtelenül makacs, hogy lemondok kedves tervemről és köszönettel fogadom ígéretét, fogadalmát, esküjét első leányára nézve is. /..: Csak a másodikról lehet szó. Gy. a.: Csak ,a második? Legyen. Az egyház engedékeny és nemcsak az ön atyja, de alázatos szolgája is vagyok. Meg kell nekem azonban Ígérnie — egyet. Nem szabad eltűrnie, hogy a gróf, aki hugenotta, az eretnekségben ön mellett is megmaradjon'. L.: Ezt én is sajuálom és ha a papom mondana nekem valamely tervet, aminek » segedelmével őt . . . Gy. a.: Parancsoljon rá. Kényszerítse. Mondja különben, hogy másképen uem nyújtja kezét! L.: Ezt nem fogom cselekedni. És nagyon lenézném őt, mint férfit és mint arisztokratát, ha parancsra, meggyőződés nélkül engedelmes lenne lelkiismereti dolgokbanMeg fogom téríteni őt! Gy. a.: És megengedi, hogy segítsek önnek. gyermekem? első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre Is.