Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-21 / 67. szám

1914. március '25. DÉLMAGYARORSZÁG f. lő hadiliajak gőzbárkái is útban voltaik már és ct hadihajókon is nagy sürgés-forgást láttunk. Mindenfelől bárkák siettek a Lidó felé. Áz egyik csakhamar visszatért és a benne ülők elbeszélték, liogy nagy katasztrófa történt a Lidó közelében. A közönség körében nagy izgatottság támadt, mert mindenkinek volt a Lidón valamilyen rokona, ismerőse vagy jóbarátja. A fürdőévad ugyan még nem kezdődött meg, de a fürdő terraszán a 'délutáni uzsonnánál már játszott a zene és az idegenek százával rándultak oda mindennap. A vaporetto utasai részben a Lidóról visszatérő vendégek, részben pedig a Lidón dolgozó munkások voltak, akik munkájuk végeztével Velencébe tértek vissza. — Nemsokára megérkeztek az első bárkák és a mentőceónakak a sebesültekkel. Ezeket azonnal a Riván lévő szállóba vitték. A sebesüléseket legnagyobb részben a rettenetes erejű összeütközés okozta. A torpedónaszád éles orra úgyszólván szétforgácsolta a gőzhajót és a közelben .lévő embereket kisebb vagy nagyobb mértékben mind megsebesítette. Egy olasz tengerésztiszt, akit az összeütközés ereje a vaporetto kazánjához nyomott, azonnal meghalt. A vaporetto legtöbb utasa inár meg volt sebesülve, amikor a vizbe esett és ebből magy arázható a halottak nagy száma. A halottak között nagyotn sok a külföldi. Megerősítették, hogy a tegnap este 'történt hajókatasztrófának ötven emberélet eseti lildozatul. Hajnal egy órakor öt holt-testet találtak. Az egész, éjjel búvárok erős földalatti fényszórókkal átkutatták a tengert, hogy megtalálják a holttesteket és pontosain megállapítsák a: helyet, hol a vaporetto elsülyedt. A városban mindenütt mély a gyász a borzasztó katasztrófa miatt1. A szinházak lemondták előadásaikat és több mulatóhelyet és vendéglőt bezártak. A német hajók tiszteletére tervezett fogadtatás is elmaradt. A legutóbbi megállapítás szerint! összesen nyolcvan ember volt vaporettón, ezek közül huszonkettőt menteltek meg. Az áldozatok számát azonban csak akkor lehet pontosan megállapítani, ha majd kiemelik a gőzcsónakot és megállapítják, hogy hányan haltak meg a kajütökben. Mint a Neues Wiener Tagblatt-nak Velencéből jelentik, az elsülyedt hajón két budapesti utas is voít. Az egyik, Albig Ottó életét veszítette, a másik, Proche Emil megmenekült. Orosz tüntetés a monarchia mellett — Éljen Ausztria-Magyarország! — (Saját tudósítónktól.) Az orosz fővárost lázas izgatottságban tartja most annak a tüntetésnek híre, amely Kisoroszország fővárosában, Kievben játszódott! le. A rendőrök által kergetett tömeg ugyanis az osztrák és magyar konzulátus elé nyomult s néhány kisorosz diák elkiáltotta magát: — Éljen Ausztria-Magyarország! Hatalmas éljen riadalom hangzott fel érte, amely szinte megreszkettette a konzulátus ablakait. A kozákok a tömeg közé lova^'/fefe és kancsukával verték szét a tüntethet. Még ugyanezen a napon és másnap r.. Megismétlődött a tüntetés, amely alatt Körülbelül száz embert tartóztattak le, akikét mindjárt felségárulási pörbe fogtak. , Az orosz lapok — pártikülönbség nél. — éles hangon elitélik a tüntetést, amely •szimpátiáját fejezte ki a fehér cár birodalmával szemben álló ellenséges hatalom iránt. A Novoje Vremja vezércikkben foglalkozik yele és hazaáruló bérenceknek nevezi a tün;eyAet. Más lap meg azt írja, hogy a tünffés zsidó egyetemi hallgatók müve. Olyan vad is támadt, hogy a tüntetést osztrák poétikai ügynökök rögtönözték. Bobrinszki gróf pártja a tüntessél rend«ivub pártértekezleten foglalkozott s az eset «óba került a dumában is; a. hazafias orosz Partok szónokai a tüntetők szigorú megbüntetését követelték. Kievi táviratok alapján körülbelül a következőkép lehet a tüntetés lefolyását megállapítani: Ukrajna (Kisoroszország) fővárosában, Kievben, már napok óta lázasam készülődtek ©gy hírneves kisorosz költő, Stefcsenko Tátesz születésnapja százéves évfordulójának Megünneplésére. Ez a Stefcsenko nemcsak réltő, hanem festő is volt, a kisoroszok Pető'lJe és szabadsághőse. , Ukrajna népe, amely igen közeli rokonágban áll a mi nrbénjeinkkel; Kiev előkeM Polgárságával és /az ifjúsággal együtt gyönyörű emlékünnepet kívánt rendezni a malott költő emlékére. A kormány azonban a 'készülődő ünnepet váratlanul betiltotta, nemcsak Kievben, de Kisoroszország valaMennyi városában is és csak Pétervárott és Moszkvában engedte meg (a költő ünneplését. Mert ezekben a városokban tüntetésektől rém kellett tartani. A ,liberális párton a duí /ban interpelláltak is emiatt, de a többség rélybenhagyta az intézkedést. A tálalom Kievben magy elkeseredést és lehangoltságát keltett. Elhatározták, hogy az ünnepet a hatóság tilalma' ellenére is meg fogják tartami. Március 12-én, az emiékim iiiep első napján, a kormányzó — zavargásoktól való félelmében — a város több pontját megszállatta rendőrséggel és katonákkal. Még a környék csendőrségét is bevonták. A középiskolákban szünetelt az előadás. A diákok sztrájkba léptek. A Vladimír-templom előtt sok ezerre menő tömeg gyülekezett. A menet innen Kmelniczky Bogdán szobra elé vonult. A kozákok erre a tömeg közé rontottak s egyik részét szétoszlatták, a másik csoportot azután üldözőbe vették. Ez alatt a tömeg másik része — kozákok elől menekülve — az osztrák és magyar .konzulátus előtti téren találkozott. Egyszerre csak felharsant a kiáltás: — Éljen Ausztria-iM agyarország! Le Oroszországgal! .Leírhatatlan riadalom támadt. Az időközijén megérkezett kozákok vérlázító kegyetlenséggel rúgtattak a tömeg közé. Kancsukával és karddal verték őket. Asszonyokat és leányokat tiportak ,le a loviak, miközben többeket letartóztattak. De a menekülők futásközben is kiáltozták: <— A vsztrija-Vengria! Avsztrij^iVetar gria! Talán először történt, hogy orosz földön éltetve emlegették Ausztria-Magyarországot. Másnapra rendkívüli intézkedések történtek a tüntetés megakadályozására. /Maga a kormányzó állott a rendőrség élére s a konzulátus környékét katonaság szállotta meg. A belvárost esendőrkordounal elzárták. A közlekedés az egész városban szünetelt. A közúti vasút vonalain megakadt a forgalom. A tüntetés mindamellett megismétlődött, A város több pontján nagyobb tömeg verődött össze. S minduntalan felharsant a /kiáltás: — Le a rendőrséggel! A tüntetőket mindenütt lázas kegyetlenréggel verték szét. Több mint- száz embert letartóztattak. Ezeknek nagyrésze most is vizsgálati fogságban ül. 0SESE2E3E! BtVi Véres tüntetések Calmette temetése után. (Caillauxné a végzetes napon. •— Huszonnégy óra tragikus története.) (Saját tudósítónktól.) Ma délután temették el Calmettet, a Figaro megölt szerkesztőjét. Erre a napra a párisi rendőrség mindent megtett, hogy a véres zavargásokat, illetve tüntetések elfajulását megakadályozza. Déli tizenkét órakor kezdődött a temetés. Egész Páris talpon volt és százezrével állottak az emberek az utcákon s amerre csak a menetnek elvonulnia kellett, sorfalat állottak, szorongásig. Páris államférfiai szinte kivétel nélkül megjelentek a temetésem Poincaré elnökkel az élükön, de a tudományos, művészeti és újságírói kitűnőségek szintén megjelentek. A temetés lefolyása ment volt minden tüntetéstől. Amikor a temetőből visszafelé jöttek, akkor történt az első összeütközés. Egyik utcában találkozott egy csoport Calxnette-párti egy Caillaux-párti csoporttal. Megtörtént az összeütközés, véres verekedés következett, amelyben csakhamar félezer ember vett részt. Rendőrök jöttek, de akkor ezeknek támadtak, több tisztet véresre vertek s nem egy rendőrnek a revolverét és kardját is elvették. A rendőrök erre attakot vezetitek a tömeg ellen, csakhamar háromszáz ember megsebesült. Ujabb csoportok érkeztek, azok szintén a rendőrökre vetették magukat, de ezeket is szétverték. Másutt egy nagyobb csoport! kiadta a jelszót, hogy a Saint-Lazare fogház elé vonuljanak és szabadítsák ki Caillauxnét. Meg is indultak és mindtöbben csalatkoztak hozzájuk, de ezeket is szétoszlatták s itt is véres összeütközések következtek be. A tüntetőket .mindenütt szétszórták. Rengeteg embert tartóztattak le. A megsebesültek száma igen nagy, de alig akad olyan, aki életveszélyesen sebesült volna. Éjjel a tüntetések megismétlődtek. Caillauxné a Saint-Lazare női fogház 12. számú cellájában, amely — pontosabban szólva,, — szép nagy szoba, várja ügyének és sorsának fordulásait. Csak szombaton kerül a vizsgálóbíró elé, hogy részletes vallomást tegyen. Annyi már most is bizonyos, hogy Caillauxné önváddal gondol véres cselekedetére és már tisztában van vele, hogy vak boszujával csak ártott és annak használt legkevésbé, akiért gyilkolt': a férjének. A világhíressé lett tragédia hősnője még nem tárna föl a vizsgálóbíró előtt annak a szörnyű lelki tusakodásnak a részleteit, amely fegyvert adott a kezébe, de a párisi rendőrség emberei már percről-percre megállapították annak a napnak a történetét, amely a szenzációs gyilkossággal végződött. Eddig az volt a hir, 'hogy a völt pénzügyminiszter felesége .személyesen látogatott el Monier törvényszéki elnökhöz, akinél az iránt érdeklődött, van-e lehetőség a Figaro hajszájának törvényes uton való meggáttösára. A rendőrség megállapította, hogy nem Caillauxné kereste föl Móniért, hanem fordítva. Hétfőn, március 16-án reggel nyolcad fél órakor megszólalt a telefon a törvényszéki elnök lakásán. Caillauxné szobalánya jelentkezett és arra kérte Móniért a pénzügyminiszter nevében, hogy jöjjön el a palotájába. Monier ugy tett. Egy kis szalonba vezették, abol a pénzügyminiszter helyett annak felerég e üdvözölte. — Férjem a kamarában van, — mondotta Caillauxné. Minthogy tudom, miért óhaj-