Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-03 / 51. szám

3. [jatt ll02­ítám. Hi­uári köz­auidósitá­édelmébe at szevin­ersenybe, issze nem ja, hogy ban is, a az elten, lyhan föl­kségesnek próbálná versenyen, lűpaá kezdi 111 ház re­lenit i azt, a szi-nlváz etven régi k a repri­ir hivatása Az epe­Kék asz­suhancot. Winktót­z árendás a komoly Zolától A emilékez­tt darabok szilire ké­rőm vala­1 mében a ill játsza­Xy ifeLszó* vegye A' rte, bogi sét és fel- ; „ Rossz 3 a kellékek át alakita' | y ezzel nitó szinházszak npad re"1" pedig erre zöjót & ikii egy t;01" iközben Ő®1" ügy, bban az 8 ónak, ta1" Iba ikerütó. évig e/rf01' is (korditól * 1914.^március 3. -Hm hogy .a legközelebbi illést az elnök csak ak­kor hivja össze, ha fontosabb színházi ügy­ben kell határoznia. ry ONAS jeszke 11 DÜ"1' FÍ netese" ELTE8 vi J ÁN Al%\ »t, ll8f íf •FCAŰKR] ólja a A hog? és a J UM'; a siM.J W* d AD * Krammer Teréz vendégszereplese A színházi iroda jelenti: A legteljesebb siker, méltányos elismerés járt mindenkor Kram­mer Teréz működésével, érthető következő­leg, hogy páratlan érdeklődéssel várja ven­dégszereplését a szegedi közönség. Akár mint dalénekesnő, — Krammer Teréz egyik büszkesége volt a Magyar Királyi Operaház­nak, a bécsi Hofopernek, a Volksopernak ép ugy, mint jelenleg a Népoperának, amely a Wagner előadások egyik oszlopát becsüli benne. Pénteken a Trubadur-ban énekli Leo­norát, szombaton a Denevér-ben Rosalindát. * Herczeg Ferenc : Az ezredes. A szinházi iroda jelenti: Két esztendeje, hogy Herczeg Ferenc nem szólt a színpadról a közönséghez. Legutóbbi darabja Éva boszor­kány volt s azóta a szerzőt elbódította, a re­gényírás, a lapszerkesztés és a legháládatla­nabb foglalkozás, a politika. Most aztán újra •a. közönség elé lép uj darabjával, Az ezredes­só], amely szerdán kerüil bemutatóra. Az ez­redes vígjáték. Témáját Herczeg Ferenc egyik legjobb regényéből, a Huszti Huszt­ból merítette. Rendkívül érdekes a téma mi­liője, sok mulatságos, groteszk részlet tar­kítja, de ami a .Legfontosabb: a esetekménye izgalmasan érdekes. A magyar uri középosz­tálynak — amelynek Herczeg egyik legjobb ismerője — sók karakterisztikus figurája, vo­nul fel benne, de az alakokat részben idegen, amerikai, miliőbe állította a szerző. Az első felvonás Amerikában, a Wild-Westen játszó­dik, a másik kettő a Huszték Fiume melletti villájában. Pompás szerepekikel van tele a darab. Az ezredest Körmendy Kálmán ját­sza, aki nagy ambícióval készül szerepére, melyben a gentleman formái köziiil folytan kiütköznek a proletár bárdolatlanságai. Az egyik női főszei-epet, Kathe, Szohner Olga művészetére 'Van bizva. Kitűnő alakításra van alkalma Heltai Jenőnek, a konzerv Huszton alakjában, nemkülönlien Solymosi­nak, aki mint John egyiik legjobb szerepéhez jut. Vezetőszerepben .lép a közönség élé Gö­mörí Vilma, az egyik Husztd leányt jászva, továbbá B. Baráti József, Szathmáry, Petheő, Mihó, Pálma Tusi egy kis hajadon hisztéri­kát játszik pompás megfigyelőképességgel. A bemutató iránt máris .nagy az érdeklődós. Már bírságot is fizetünk, amiért - nincs viz! (A vízvezetéki mizériák és a háztulaj­donosok. — Vizsgál a mérnökség és bírságol a tanács.) (Saját tudósítónktól.) A februári közgyű­lés a vizmizériák orvoslása céljából tudva­levően bizottságot küldött ki azzal ia meg­bízatással, bogy a mérnökséggel együtt vizs­gálja felül a vízvezetéket és a vizsgálat ered­ményéhez képest tegye meg aztán a hatóság a szükséges intézkedéseket. A közgyűlés egyértelműen állást foglalt a tanácsnak a vízvezeték éjszakai elzárására vonatkozó in­tézkedése ellen és annak a kívánságának adott kifejezést, hogy íha a bizottság a vizs­gálat alapján szükségesnek látja az éjszakai elzárás megszüntetését, a 'tanács nyomban vonja vissza az erre vonatkozó rendeletét. A mérnökség-a tanács utasítására már akcióba is lépett, amiben azonban ismét alig­ha lesz köszönet. Sem a háztulajdonosok, sem a közönség részéről. IA mérnökség ugyanis az't a javaslatot tette, hogy a tanács fogadjon, föl néhány munkást, akikkel a víz­hálózatot megvizsgáltatják, mert a mérnök­ség véleménye szerint a fagyokozta csőrepe­dések miatt nem funkcionál a vizvezeték ugy, amint kellene, helyesebben sehogyse. A csőrepedéseken keresztül aztán elfolyik még az a kevés viz is, ami a víztoronyból a hálózatba szivárog. Másrészt azt mondja a mérnökség, hogy a háztulajdonosok nemtö­rődömsége is egyik legfőbb oka annak, hogy Szegeden állandó vizmizériák vannak. És mit tesz most a tanács? Előveszi a szabály­rendeletet és papirosról akarja elintézni a vizkérdést olyanformán, hogy — bizottság­gal fenyegeti meg az összes háztulajdonoso­kat, ha a házukban levő vízvezetéket nem hozatják rendbe. Szigorúan meghagyta a mérnökségnek, járják be' az összes házakat 4s ahol hibát találnak a vizvezeték körül, Jelentsék föl a háztulajdonost. Ha ez a víz­vezetéket nem javitta'tja ki, ami a tanács szerint a szabályrendelet értelmében köte­lessége, akkor négy koronától száz koronáig terjedő pénzbírságot rónak ki az illető ház­tulajdonosra. A vizmizériák orvoslásának tehát ezt a fegujabb módját eszelte ki a tanács. Hogy ezzel a bajokon semmit sem segit — bár a háztulajdonosoknak valóban kötelességük vízvezetékük rendben'íartása — azt a laikus is látja rögtön. A formulája ugyanis ennek az, hogy a mérnökség fölszólítja a háztu­lajdonosokat — tenmészetesen ha a vízveze­tékben hibát talál — hogy a hibát javíttas­sák ki, mert ellenkező esetben megbírságol­ják. Már most mi történik? Tegyük föl, bogy a háztulajdonosoknál mindenütt rossz a viz­vezeték. Miután ezt hetekig tartott járkálás urán konstatálták, most ismét hetekig, sőt j hónapokig tartó járkálás következik, hogy melyik háztulajdonos hqgyan csináltatta meg a vízvezetékét. Ennek iaz elbírálását sem rendőr, sem más városi alkalmazott nem vé­gezheti, ez tisz'tára mérnöki munka, annyi embere pedig nincs a városnak a mérnök­ségnél, hogy ezt az ellenőrzést a szükséges, rövid idő alatt végig foganatosíthassák. De ez csak az egyik része a dolognak. A másik az, hogy a vízvezetéki hibák, egyesek meg­bírságolása ellenére is épp ugy megmarad­nak továbbra is, mint eddig. A zűrzavar és fölfordulás tehát még na­gyobb lesz és a közönség sinyli tovább a vizvezeték átkos (mizériáit. Az éjszakai elzá­rásra vonatkozó intézkedését azonban a ta­nács a világért sem vonná vissza. Ezt nem! Inkább pusztuljon szomjan a lakosság, in­kább hamvassza el a tüz az egész várost, de a vizvezeték elzárásához ragaszkodik az utolsó lehelletéig. A mexikói kavarodás. Washingtonb jelentik, hogy a hatóságokhoz érkezett meg­bízható közlések szerint Bentont, aki fegy­vertelen volt, Villa hivatalszobájában lőtték agyon. Az előszobában már két órája várt, hogy Villa tábornokhoz bejuthasson és mikor belépett a szobába, lövés érte a gyomrán. Bár ez az első lövés is halálos volt, még több golyó is érte. Nogalesből érkező távirat sze­rint Garranza tábornok megtagadta, hogy fölvilágosítást adjon Bryan államtitkárnak Benton halála felől, mert ez angol állampol­gár. Megígérte azonban, hogy az eltűnt Busch német-amerikai polgár ügyében vizs­gálatot indít. — El-Pázóból jelentik: Két ka­tonai sebészorvost bíztak meg Benton holt­testének megvizsgálásával. — Mexikóból je­lentik: Angol alattvalók tegnap tartott nagy­gyűlésükről táviratot intéztek Grey angol külügyi államtitkárhoz, melyben kérik, has­son oda az angol kormánynál, hogy Benton ügyét szigorúan megvizsgálják. Nyomuk veszett a debreceni merénylőknek. (Avram ot és Mandaseszkut előzetes letartóztatásba helyezték. — A buka­resti rendőrség legújabb jelentése.) (Saját tudósít ónktól.) A romániai vizs­gálat körül szövődik immár a ipokolgépes merénylet ügye. Már csak a romániai ered­ményben bizakodnak, vagy még abban se nagyon. A bukaresti rendőrség ma éjszaka jelenti, hogy Avramot és Mandaseszkut ki­nyomozta és mind a kettőt előzetes letartóz­tatásba helyezte. Ugyancsak az igazi tette­sekről is jelent valamit a bukovinai rendőr­ség, azt, hogy nyomuk veszett. Amikor a tetteseknek ugy vész a nyomuk, hogy sem­mi pozitiv. nyomós bizonyíték előzőleg nem akadt, az esetben bizony nem is olyan holt bizonyos, hogy azok a bizonytalanok vol­tak-e a tettesek. Furcsa a jelentés ama ré­sze is, amelyben a bukovinai rendőrség el­mondja, hogy két embert előzetes letartóz­tatásba helyezett, ellenben az igazi (tettesek­nek nyomuk veszett. Ugy látszik, hogy a le­tartóztatott Avram és Mandaseszku nem is az igazi tettesek. A román főváros főkapi­tánya szerint a merénylők a bukaresti Mi­nerva-szállóban voltak, de amikor megtud­ták, hogy üldözik őket, automobilon elme­nekültek. A mai napon még ezek a jelentések ér­keztek: A ROMÁNIAI VIZSGÁLAT. Bukarest, március 2. A rendőrség azt állítja, hogy a debreceni merénylet tetteseit nem {tudta elfogni, mert azok megszöktek Oroszországba. Ha azonban még Románia területén volnának, föltétlenül le fogják tar­tóztatni őket, mert személyük és szereplé­sük egészen tisztán áll a rendőrség előtt és minden intézkedést is megtettek, hogy a me­rénylőket, ha még Romániában vannak, el­foghassák. A rendőrkapitány tagnap a preifetturói-i kérette a bukaresti és külföldi lapok tudósí­tóit és a ikövetkezőket közölte velük: A bukaresti rendőrség már február 25­én, amikor megkapta a csernovitzi rendőrség táviratát, meigkezdte a (nyomozást a tettesek kikutatására. A osennovitzi rendőrség arról értesítette a bukaresti főkapitányságot, liogy két embert gyanusitanak a tett elkövetésé­vel, még pedig Mandaseszku Szilviét ós Av­ram Tódort, akiknek román útlevelük volt s akik az osztrák határon átszöktek Romániá­ba. A kapott adatok aliapján a (bukaresti rendőrség még aznap este elfogta Avram Tó­dort, aki ikijelentette, liogy ő átadta útlevelét Katareu János egyetemi hallgatónak, de nem tudta, bogy Katareu milyen célra akar­ja fölhasználni. Másnap 'letartóztatta a rendőrség Man­daseszku Szilviét is, aki harmadéves bölosé­iszettianhail'ligató. Mandaseszku kijelentette, hogy az egyetemen ismerkedett meg Kata­reuval, aki arra kérte, hogy szerezzen neki útlevelet, mert fontos misszióban Románia érdekében Besszarábiába kell utaznia, Man­daseszku eleinte visszautasitotta ezt a kérést, de (később Katareu könyörgésére mégis tel­jesítette. " Avram orosz ember és kocsis Bukarest­ben. Útlevelét 1913. november 25-én állította ki a bukaresti rendőrség, Mandaseszku Szil­vié útlevelét pedig a mult év december 30-án. Avram is, Mandaseszku is tehát Katareunak adták át útlevelüket, Avram Katareu val egy Kirilov nevű orosz ember házában ismerkedett meg. Ez a Kirilov egyik cinkosa Katareunak. Február 25-én reggel tizenegy órakor a rendőrség már tudta, hogy Katareu autóm o­> hilon elutazott Bukarestből. Szökéséről a kö­vetkező részleteket tudták meg:

Next

/
Thumbnails
Contents