Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-17 / 63. szám

19. DÉLM AGYABORSZAG 1914. március 20. alapon s legelsősorban már az elemi iskolában. Kicsi korában kell megtanítani a gyermeket arra, hogy üres idejét hogyan kell okosan eltölteni. Bele kell nevelni az egészsége iránt való szeretetet, hogy felnőtt korában, ne a korcsmák és lebujok bűzös, piszkos levegőjében keressen szórakozást, hanem Isten szabad ege alatt való testedző játékokkal, sportolással, vagy tornázással szerezzen magának kedves órákat és időtöltési Igy lehet csak egészségés apákat, anyákat, viruló családokat teremteni; ily szellemiben való neveléssel lehet elérni azt, hogy az a családapa keresetét ne a korcsmárosnak hordja, hanem családjának adva, tisztességesebben s egészségesebben élhessen ugy maga, mint gyermekei is. A mai iskolai rendszert, értve ezalatt az h Uránfába! Xddw, szerül, csütSrttljon március 17-fo, U-ás, 19-án Cüre Gábor piirMttts sátor Kába tzígány budapesti Kalandozásai, Jön! Az Urániába! elemi iskolait, nem lehet eléggé elitélni. Egy oldalú nevelésben részesülnek a gyermekek ezrei, —- mert testi nevelésükkel nem törőd nek, meg nem .is törődhetnek, mert nem ér tenek hozzá. A főváros e bajokon már segi tett, de ezenkívül sebol az országban, nem történt egyetlen lépés sem. Kevés anyagi ál dozat kell hozzá és egy kis humanizmus, ez ért nem tud ez a nemes intézmény gyökeret verni. Dacára, hogy már a cselekvés tizenkettedik órájában vagyunk, fásultan, közönyösen nézik az illetékes faktorok a megle vő szomorú állapotokat s ennek folytonos súlyosbodását. Mig másutt gyökeres változtatásokat s üdvös reformokat hoznak be, ná lünk ezzel senki nem törődik. .Ezzel is ugy vagyunk, hogy elég szép már az is, hogy: papiron meg van. Buday Gyula. Szegedi aranyifjú pesti kalandja. (Saját tudósítónktól.) Néhány szegedi aranyifjú kávéházi törzsasztalánál ül. Peti viszi a szót, a többiek áhítattal hallgatják. Peti Pesten töltötte a farsangot, hát van mit mesélnie. Hallgassuk meg mi .is, mit beszól A váci-utcai korzón sétáltam, helyesebben üldöztem egy gyönyörű tyúkot. Ruhája csupa izlés és elegancia, magatartása előkelő és asszonyos. Hol közvetlenül a háta mögött haladtam, hol eléje kerültem, jól a kalapja alá nézve. Majd megállott am egy kirakat előtt s mikor ő odaért, hirtelen szembe for dúltam vele. Szóval elég tolakodóan visel kedtom, de látszott rajta, hogy nem haragszik a tolakodásért. Bemutatkoztam neki és megengedte, hogy haza kísérjem. Lakása olyan volt, mint a énkor. Szalon, ebédlő és háló. A szobaleány hideg vacsorát szervírozott teával. Ujjongtam magamban e hódítás fölött. Ilyen .gyönyörű asszony bedűlt. Szembe ültem a tükörrel és megelégedetten legeltettem a szememet tükörbeli hasonmásomon. Meg voltam magammal ezért a hódításért elégedve. Éjifélkor a szép asszonnyal, akinek az ura — ő mondta igy — Zagrebban kiküldetésen van, a legbelsőbb szobába: a hálóba vonultunk. Egy óra múlva erőt vett rajtam az álom. Behunytam a szememet s csak arra. riadtam fel, hogy az asszony fölkel. Egyenesen a szék támlára akasztott ruhám felé tart, .belenyúl a kabátom belső zsebébe, kiveszi a pénztárcámat és abból egész vagyonomat: 140 koronát. A keze remegett, amikor a pénzt hirtelen mozdulattal a reticulejóbe sanzsirozta. .Fel akartam ugrani és lármát csapni, de már a következő pillanatban mást gondoltam. Egy okos fortély itt célravezetőbb és elegánsabb lesz. Mikor az asszony abban a hiszemben, hogy jól végezte a dolgát, visszafeküdt az ágyába, én hortyogni kezdtem. Egy félóra múlva .kezdtem hánykolódni az ágyban, majd egy jól utánzott ásítás és kinyitottam a szememet, mintha abban a szent pillanatban ébredtem volna fel.. — Maga még nem alszik? — kérdeztem színlelt áhnatagsággal az asszonyt. — Még nem, nem tudok elaludni, félek, — hangzott a válasz. — Fél? Mitől fél? — kíváncsiskodtam. — Tulajdonképpen csak most látom, micsoda bolondot követtem el, — szólt az asaszony, — Hogy-hogy? — Sokszor olyan csudálatos véletlenek történnek, mond az asszony. Valami rossz előérzet azt súgja nekem, hogy az uram a hajnali vonattal haza jön. — .Hiszen azt mondta, replikáztam, hogy még két hétig lesz oda Zagrebban. — Hát igen, igen, de közbejöhetett valami. Borzasztó lenne, ha magát itt találná. Jaj, végem lenne! Még gondolná rá is rémes. Persze én jól tudtam, miért akar most túladni rajtam. A pénztárcámat kifosztotta, most mehetek. Magam sem bántam volna, ha már nem vagyok ott. Elhatároztam azonban, hogy bármi módon, de a pénzemet visszaszerzem. — Igaza van. édes, hagytam rá az aszszonyra, jobb lesz, ha odébb állok. De megkérem, adjon előbb egy korty friss vizet, de lritnről, a .csapról. Ugy eltikkadtam! Az asszony kilihegett .a vizért, ón meg ezalatt óvatosan, lábujjhegyen ott termettem aza§ztaln!ál, belemarkoltam a reticulebe és telegyömöszöltem a pénzt a belső zsebembe. Mire az asszony visszajött, már megint nyugodtam ott feküdtem az ágyban. — Megittam a vizet, felkeltem, felöltözködtem és ajánltam magam. Amint leértem az utcára, kiszedtem a belső zsebemből az összegyűrt han;k.nótákat, liogy annak rendje és módja szerint visszarakjam őket a tárcámba. Előbb természetszerűen megolvastam, megvan-e mind. S olvastam: ötven, hetven, kilencven, száztíz, százharminc, száznegyven, százötven . . . kétszáz, kétszáztiz. Csak bámultam, bámultam: Fjgészen biztosan emlékeztem rá, hogy száznegyven korona volt a tárcámban, most meg itt van kétszáz. Hetven koronával több. Megolvastam újból, kétszáztiz biz ez. A 70 korona többletet az előzmények után nem vihettem vissza annak az asszonynak, meg sem tarthatom természetszerűen, gondoltam magamban. Még a végén feljelent lopásért. Megrökönyödtem erre a gondolatra s ugylátszik már az ember természetében rejlik, hogy zavarában rendesen a legroszszabb megoldást választja. Fogtam magamat és elmentem ,a rendőrségre, ahol jegyzőkönyvre adtam az egész dolgot és letétbe helyeztem a 70 koronát. Másnap idézőt kaptam. Ott volt a rendőrségen az én szép asszonyom is. Szembesítettek vele s ő a következőket mondta: — Én ezt az urat soha életemben nem láttam. Amit jegyzőkönyvre adott, abból egy szó sem igaz, amint nem igaz az sem, hogy akár ő, akár más elvihetett vagy elvitt volna tőlem 70 koronát. Ebből a határozott tagadásból láttam, hogy valami igen nagy oka lehet a saját tulajdonát képező pénze el nem vállalására. De egyébként .is megbántam már, hogy .nem kerestem valami más megoldását ennek a kényes kérdésnek, ép azért kijelentettem: — Kérem itt tévedés forog fenn, .nem őnagyságánál és nem ő vele történt az egé-z •dolog. A rendőrfogalmazó egy nagy kérdőjellé változott, végül kijelentette, hogy majd tovább nyomoztat. A nyomozás tehát folyik a gazdátlan 70 korona után. A legjobb az egészben majd az lesz, hogy gazdája akad a pénznek, aki ép oly igazi gazdája lesz, mint amilyen nem .igazi gazdája az ón szép sszonyom. Pinoér, Pincér! — kiált az elbeszélő aranyifjú, hozzon egy Törleyt! És folyté folyt habozva a gyöngyös pezsgő, nem habozva a beszéd más asszonyról és más kalandról. folyósítását megkezdettük 1 évtől 35 évig terjedő elő^ nyös törlesztéses kölcsön kg! folyósítunk. -• Megbizásokaj kizárólag földbirtokojjjg fogadunk el. Szegedi Altalános Bank Rudolf-tér 5. szám. ..