Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-14 / 61. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. fill. évfolyam 61. szám. Szombat, március 14. Glosszák egy interjúhoz. „Megengedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy felemeljük békelétszámunkat." Igy Szasszonov, a szent orosz tárodalom külügyminisztere. Minthogy a diplomatáknak 'külön nyelvük van, amely nyelvben az egyes szók ha nem is mindig, de legtöbbnyire átvitt értelemben veendők, hát Szasszonov nyilatkozatának ez a passzusa sem veendő szószerinti értelmében. Nem veendő, de nem is vehető. Az orosz hadsereg békelétszámának az emefése óriási és állandó megterheltetése az állami költségvetésnek és ha tekintetbe vesszük azokat iasulyos milliárdokat, i a melyekkel Oroszország adósa szövetségesének: Franciaországnak, akkor, ha ez a békelétszám-emelés igazán • csak fényűzés, ez olyan könnyelmű fényűzés, amely a világtörténelemben párját ritkítja. Dehát nem is fényűzés, ellenben Szasszonov nyilatkozata a hármas-szövetség szemébe való porhintés ákar lenni. Távol áll tőlünk, hogy az ördögöt a falra fessük és egy közeli háború rémével ijesztgessük magunkat. Viszont azonban olyan könynyenlíivőknek sem szabad lennünk, hogy az ilyen Szasszonov-féle nyilatkozatokat készpénznek vegyük. Oroszországnak egyáltalán nincs szüksége arra, hogy egy védekező háborúra előkészületeket tegyen hadserege erősítése által, mert Oroszországot jelenlegi birtokállományában megháborgatni egyetlenegy európai hatalomnak sincs szándékában. Ami pedig az ázsiai hatalmakat illeti, azok közül Oroszország szempontjából Japán, Khina és Perzsia jöhetnek csak számba. Japán egy véresen és dicsőségesen megvívott háborúban hosszú időkre kielégítette a maga igényeit, Khina egyelőre jó magával tehetetlen, minden erejét lekötik a saját belső bajai és azok az óriási átalakulások, amelyek ott rnost folyamatban vannak, Perzsiával szemben pedig igazán nincs szüksége Oroszországnak a békelétszám emelésének a fényűzésére. Ámde aki ismeri az ujabb orosz kölcsön Franciaország részéről megszabott — nem financiális, hanem politikai — feltételeit, az tudja, hogy Oroszország fegyverkezésének a mérlegelésénél az ázsiai államok a számításból teljesen kikapcsolandók. Az orosz vasúti hálózat kiópitése a német és osztrák-magyar határok felé nyilvánvalóan stratégiai érdekű, a békelétszámnak csupán csak az ugyanazon határok felé eső hadtesteknél, a százmilliónál többe kerülő próbamozgósitás ugyancsak az emiitett határok közvetlen közelében, oly beszédes bizonyítékai Oroszország igazi szándékainak, hogy Szasszonov fényűzési (elmélete egyszerűen nevetségessé válik. Mi nem kivánjuk a háborút, azért szívesen hinnők el Szasszonov nyilatkozatát, hisz lélektani tapasztalat, hogy az ember mindenben és mindig szivesebben ihiszi el azt, ami kívánságainak, vágyainak inkább megfelel, viszont azonban tapasztalat tény az is, hogy a tettek ható ereje mindig nagyobb a legszebben hangzó beszédnél is. Már pedig az előbb csoportosított tények teljesen lerontják Szasszonov nyilatkozatának az értékét. Nem is kell hozzá diplomáciai tehetség, bogy az emiitett tényekből olvashassunk. Közönséges polgári észjárással is kiolvashatók azokból Oroszország szándékai. Kiolvasható belőlük, hogy Oroszországnak igenis — ha nem is a legközelebbi jövőben — támadó szándékai vannak és ugyancsak ezekből a tényekből láthatóan kiviláglik ennek a támadásnak a szándékolt iránya is. A fényűzés természetrajzához tartozik, bogy az vagy kényelmi, vagy reprezentáló, vagy imponáló természetű. Az orosz hadsereg békelétszámának az emelésénél a kényelmi vagy reprezentáló szempont szóba sem kerülhet. Imponálni pedig ugyan kinek akarhat Oroszország? A hármas-szövetségnek a balkán bonyodalomban többször is tanusitott, kézzel fogható békés szándékai mellett erre az imponálni akarásra semmi szükség. Tehát magának a fényűzésnek a természetrajzából is világosan megállapítható, hogy az, amit az orosz külügyminiszter fényűzésnek nevez, minden, csak nem 'fényűzés. Hogy a gyereket nevén nevezzük, a Szaszszonov-tféle fényűzés: a lehető legkomolyabb előkészület a háborúra, amit ha ölbe tett kézzel nézünk, a lehető legnagyobb könnyelműség részünkről. ; Amikor Szigligeti megbukott, — Rontó Pál elöször és utoljára. — A magyar irodalomnak kevés munkása örodukált annyit az életében, mint Szigligeti pde, akinek most ünneplik országszerte szülésének századik évfordulóját. SzindarabJa'nak és egyéb munkáinak száma 174 és bekkel a müvekkel összesen huszonhárom pályadíjat nyert el. Fiatal korában már ott totáljuk a Nemzeti Színház tagjai között, VoIt színész, kartáncos, kardalos, ügyelő és '^ak élete végén, alig pár esztendővel az 1878-ban bekövetkezett halála előtt került a ténház élére mint drámai igazgató. Szindatobjai, népszínművei gyakran tarkították a í^ü&ort, már huszonöt esztendős korában jeféntékenv sikerei is voltak, ámbár ekkor még J kázsija .nem rúgott többre hatvan papiros 'ntoknál. De nagy pénz volt ez abban az amikor Laborfalvi Róza, Egressy tébor, Fáncsy 140 forint fizetésért szolgáltok a .magyar sziumüvészetet, de Schödlné asszonynak 1500 forint havi fizetése volt a emzeti játékszínben. , Ebben raz időben körtént» ihogy színre Szigligeti Edének Rontó Pá 1 cimü kok—tája, amelyhez a zenét Thern szerezte. 2?rtha János jutalomjátékául 1839. január fvtotödikén adták először a darabot, amely °tá>é .nem került szinre. Sikere nem volt a darabnák és egy hét múlva a Honművész is igy emlékezett meg az előadásról: Rontó Pál, Bartha János jutalmául először s hihetőleg utószor is adatott. A' sors a' darabba,n iBosco szerepét játszá és 'Rontó Palit ölbe vevő tréfa helyett egy más, nem mulattató személyt csúsztatott a szinre. Nézők nagy számmal. Szigligeti Edét, aki pedig néhány nappal ezelőtt nagy sikert aratott Aba cimü szomorujátékával, a bukás nagyon elkeserítette. Levelet is irt a színház választmányának, amelyben lemond a jutalmazásáról és csak a zeneszerzőt kéri díjazni. Ez a levél, amely érdekes irodalomtörténeti ereklye is, eddig Pest vármegye levéltárában hevert elfeledve. Kőszeghy Sándor, a vármegye tudós fölevéltárosa kutatta most föl és teljes egészében igy hangzik: Tekintetes Választmán U Tegnap adatott paródiám méiy fájdalmamra megbukott 's 'ha tekintetes Választmány 's a' n. érdeanii közönség kegyesen megbocsájtaná is, hogy paródiát ás pedig rosszat írtam: én önmagamnak sohasem. Egyedül arra kérem mély tisztelettel a' tek. Választmányt, hogy e, paródiát igy a'mint most van, ne méltóztassék többször adatni 's én, hogy a rá tett költségek kárba ne menjenek, még egyszer összeszedem minden erőmet, 's a' két utolsó felvonást egészen újra kidolgozom; vagy ha szoros cenzúra után ez sem .ítéltetnék jónak, akkor azon alázatos véleményben vagyok, hogy Thern ur zenéjéhez egy szerencsésebb kéz dolgozzék egészen uj darabot, nehogy e, zene hasztalanná váljék. Jelenleg tehát azon alázatos kérelemmel járulok a Tek. Választmány elé, hogy Thern urat méltóztassék kegyesen kielégíteni, 's engem csak akkor és ugy jutalmazni, ha ujabb dolgozatom sikerülend. Magamat kegyeikbe ajájilván mély tisztelettel maradok 'a tekintetes Választmánynak Pesten, január 26-díkán .1839. legkészebb szolgája Szigligeti. Kutatva a Nemzeti Színháznak 1839-ik évi számadásaiban, nem is találjuk nyomát annak, hogy ezért a munkájáért Szigligeti Ede kapott volna honoráriumot. Pedig az akkori szokás szerint elég tekintélyes összeg illette volna meg, mert a pénztárnapló szerint az előadás „tellyes jövedelme kitett 1142 pf 25 xr-it, mellylbül a 63 pf 57 xr napi költséget lehúzván, maradt tisztán 1078 pf 28 xr". A szerzőt az előadás tiszta jövedelmének kétötöd része illette meg, ez az összeg persze nagyon változott. Az Aba második előadása után, 1839. j jnuár 18-ikar