Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-11 / 58. szám

2. DÉLMAGYARÖRSZÁG 1914. március 11Közös óhajunk és akaratunk egyöntetű kifejezéseképen jöjjüink össze minél számosabban március hó 22-ikén — vasárnap — délelőtt 11 órakor a Tisza-szálló nagytermében. Szegedi egyesületek és körök vezetőségei nevében Kelemen Béla országgyűlési képviselő, -Derszib Béla felsővárosi polgári párt, Lantos Béla ujszegedi népikör, Jedlicska Béla szegedi városa párt. A katonatisztek és a kaszinók. (Saját tudósttónktól.) Napok óta hire jár, -hogy az Országos Kaszinó és a Nemzeti Kaszinó katonai tagjai a legutóbbi Vay-ügy fejleményei miatt tüntetésre készülnek és ki fognak lépni a kaszinóból. Ez tényleg elkerülhetetlenné vált, miivel a kaszinóban olyan civil urak — -ellenzéki képviselők — is tagok, akik nem adnak lovagias elégtételt a parlamenti tiszteknek. A parlamenti őrség és a magyar politikusok között kitört konfliktus immár nemcsak Magyarországon, hanem Bécsben is nagy figyelmet kelt, különösen a katonai világban. Éppen most, amikor a külpolitikai helyzet komolysága kétszeresen szükségessé teszi a polgári társadalom és a hadsereg között való együttérzés teljes zavartalanságát, nem szeretnék, ha ez afférok következtében a harmónia megró ml anék. Utalnak katonai körökben arra, hogy az utóbbi években sikerült a hadsereg és a polgárság viszonyát a régebbinél sakkal kedvezőbbé tenni és hogy olyan kimos konfliktusok, minit1 amilyenek a mult évtizedekben gyakoriak voltak, az utóbbi időben már nem fordultak elő. Ez tényleg igaz és ép ezért, olyan, sajnálatos az egész konfliktus most, amelyért a felelőség az ellenzéket terheli. A hadvezetőségben meg volt a legmeszszebbmenő jóakarat, — s ezt illetékes helyen hangsúlyozzák is, — hogy lehetőleg elkerültessék minden, ami ezt a harmóniát zavarná. A parlamenti őrség ügy-ét is ebből a szempontból bírálták meg. Már a Gerő—Héderváry-affér első idejében megpendítették egy oldalról azt az eszmét, hogy a kaszinó tiszti tagjainak nem szabad bent maradniok a testületekben. Ekkor azonban az emiitett szemponttokból nem tartották helyénvalónak ezt az akciót. A vezetőhelyeken azt remélték, h-ogy ez a konfliktus nem fog megismétlődni s ebben a reményben- az ügyet ad acta tették. Most azonban a Vay-ügy révén a lovagias afférok egész sora keletkezett s a katonai körök kényszerítve látták magukat arra, hogy ezek konzekvenciáit levonják. Tették -ezt abban a fölfogásban, -hogy a becsületérzést a hadseregben nem szabad két szempontból megítélni. Hosszas tanácskozások előzték meg ezt a döntést és az egész -idő alatt folytonos érintkezés volt a budapesti térparancsnokság és a magasabb katonai helyek között, másrészről a magyar -kormány és a vezető kato-nai körök között. Tisza István legutóbbi bécsi tartózkodása alkalmával behatóan tárgyalt erről Krobttin hadügyminiszterrel és nem véletlen müve, hogy a hadtestparancsnok rendelete Budapestre való visszatérése után jelent meg. A budapesti helyőrs-ég törzstisztjei, a tábornokok, ezredesek, alezredesek és őrnagyok ma délelőtt megjelentek a hadtestparancsnokságon, ahol Terstyánszky Károly hadtestparancsnok a legutóbbi lovagias afférok dolgában a -tisztikar tagjai számára közléseket tett. Wekerle Sándor volt miniszterelnök, az Országos Kaszinó elnöke, délben, tizenkét órakor látogatást tett Terstyánszky hadtestparancsnoknál. Hosszabb ideig időzött a hadtestparancsnokságon és megbeszélte a tisztek kaszinóbeli ügyét. Főként az Országos Kaszinóról, amelynek Wekerle az elnöke, volt szó az afférban, mert mind Vay Gábor, mind az ügyben- szerepelt1 katonai és polgári megbízottak az Országos Kaszinó tagjai. Délután 5 órakor az Országos Kaszinó értekezletet tartott, Wekerle elnöklésévei. Este 8 óráig tanácskoztak és különösen Wekerlében meg volt a jóakarat, hogy kiegyenlítsék az -ellentéteket. Azt kivánták, hogy Beniczky Ödön- legalább (sajnálkozását fejezze ki és -evvel a békés kiegyenlítés utja egyengetve lesz, de Beniczky az értekezleten rögtöni kijelentette, hogy -erről se lehet szó. Wekerle -ekkor fölkereste Terstyánszky hadtestparancsnokot' és tudomására adta, hogy a kiegy-enílitési terv nem vezetett eredményre. A hadtestparancsnok erre bejelentette Wekerlének, hogy az Országos Kaszinóból s a többi budapesti kaszinókból is 350 katonatiszt tag 24 órán belül kilép. Wekerle Sándor tudomásul vett-e a hadtestparancsnok válaszát. Oroszországi nagykövetünk a királynál Bécsből jelentik: Szápáry Frigyes gróf pétervári osztrák és magyar nagykövet néhány nappal ezelőtt Pét-ervárról Neühauzba érkezett', ahol f-elesége örvendetes családi esemény előtt van. Oda érkeztek a grófné szülei is, Windischgraetz Alfréd herceg, az urakháza -elnöke a feles-égével. A -nagykövet tegnap hosszabb tanácskozást -folytatott Bercittold gróf külügyminiszterrel és Ma megjelent a király előtt jelentéstétel végettA nagykövet neuhauzi tartózkodását sokan az osztrák és magyar-orosz viszony kiélesedésével hozzák összefüggésbe. A költő végzete. — Verses elbeszélés. — Irta: Molnár Feranc. I. A nap forrón tűzött az aszfaltra. -Nyári unalomban gőzölgött a verőfényben a főváros és a magányos utcában egyetlen alak volt látható. Ez volt az ifjú költő, aki érvényesülni akart, ődöngött az utcán és várta, mig az elők-elő napila-p szerkesztője betér abba a kis kocsmába, ahol törzsasztala volt. Kis vártatva im-eg is jelent a szerkesztő az utcában s ekkor az ifjú -odalépett' hozzá: — Schell vagyok — mondta röviden. — Verseket irok, többféle néven, mint: Porhanyós, Rongy Fülöp. Piszkos Kázmér és a többi. Érvényesülni akarok. Itt a versem, olvassa eh S ezzel átnyújtotta neki a következő verset-, melynek cim-e ez volt: Dal. • Te is szeretsz, én is szeretlek, Te sem mondod meg, én se nem, Hallgatva járdosunk e -földön S titkolózunk, egyetlenem. Mindenik másikunkat várja, Csak hallgatunk, csak titkolunk. Büszkék vagyunk, gőgös szivünk, és önérzetünkbe — meghalunk. A szerkesztő ezt olvasta és ránézett a költőre: — Ez -egy rongy — mondta kellemes baritonján. A költő a földre nézett. — Igen, — folytatá a szerkesztő, — 'ennek nincs karaktere. Manapság a kedves, játszi, franciás, -szkeptikus hangot szereti a közönség. Olvassa Heinét, Stecchet-tit, Heltait, fiatalember. Azzal ebédelni ment. II. A költő busán ment haza s otthon elhatározta, hogy -ezz-el a szigorú állattal többé nem áll szóba. De -okos gyerek volt a költő s érezte, hogv a szerkesztő igazat mondott neki. Kedvesnek, játszinak, szpektikusnak, franciásnak kell lenni. •Leült tehát az asztalhoz s ez értelemben dolgozta át a verset. Cime most ez volt: Chanson. És igy hangzott: ' Szeretjük egymást ugy á-peu-prés De mint a -potykák, hallgatunk, Blamázs is volna, hogyha szólnánk, Egymás-tói akár meg is halhatunk. Vallomást sohse -fogsz meglátni Rongy pofámon, s ezt szégyelem, S ha quand mérne nyelvemre szaladna Gondolok egyet — s elnyelem. I ' ,. Ezt elvitte egy kövér szerkesztőhöz, a*1 pipázva olvasta végig. — Pfuj, mondta rá, — micsoda kéjen6' ledér, naturalista szemét. És milyen imagyfo talan! Milyen idegen ! -Olvassa a nemzeti k°/ tőket, fiam olvassa kuruc-emlékeinket, 116' gyen magyar, aki áldóia van! És ő is ebédelni ment. III. — Hm, — mondta az ifjú magában -f ez egy maradi hájtömeg, egy lehetetlen- ato ' de igaza van a dolog lényegében. Most " va-t a magyaros forma, hát magyarosan gok irm! És ráa-d-ta magát a régi magyar ver s-e ^ lékek tanulmányozására. Egy hét múlva 1 s szen volt a vers magyaros átdolgozása most ezt az archaikus cimet viselte: Gajd. Igy hangzott: Isflisslful ss sasi SBIISS HMM sál! SZBQBII első kézből, nagy választékban csakis az ===== Tisza-Lajos körút 19. szám I kaphatók, esetleg részletfizetésre