Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

Sserkeizttcég Káráaz-otca 9. Teíefos-azáia; 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEOEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 oegyedévre K 6'— egy hónapra K t— Egres este Ara W BfiAr. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-48 Egyes isia Ara 1A Böér. KI i Tetefo**z4«: SOS. Szeged, 19(4. III. évfolyam 50. szám Vasárnap, március I. Mit követel a polgárság? Soha imétg annyi kapkodás, annyi -tervszerütlenslég, aranyi határozatlanság aem jellemzett városi közigazgatást, mint amennyi ma Szeged város ügyeinek irányításában megnyiivániu'l. A hatóság 'egyáltalán nincs tisztában vele, hogy a legközelebbi napokban imihez alkar kezdeni. Ötlete van elég, de a 'megvalósításhoz való akcióképessége egy szemernyi sinics. A napok csak múlnak, immár beköszöntött március, az enyhe tavaszi időivel egész sereg nagy alkotást lehetne megkezdeni. De ha belenézünk a nagy tervezéseik aktáiba, azt látjuk, (hogy majdnem semmi Sincs még aranyira előkészive, hogy holnap hozzá lehessen fogni csak egy közmunkához is. Gyors segítségre van szükség! Szeged polgárságához, a társadalomhoz fordulunk most, hogy ne nézze tétlenül a város legjelentősebb érdekeülraek megosuföltatását. A februári 'közgyűlés néhány napos szünetet tart. Március hó negyedikén ismét megkezdi tanácskozásait s ha Szeged polgárságának képviselete ezt az alkalmat nem ragadja meg, hogy kényszerítő nyomást gyakoroljon a város hatóságára, ismét ki fog esni a város történetéből egy esztendő, mely egy hajszálnyi imunLkaeredmérayt sem tud majd az utókor Ítélőszéke előtt fölmutatni. Álljon a sarkára Szeged polgársága és moindja ki még a márciusi közgyűlésen, hogy követeli három nagy alkotásnak azonnal való megkezdését. A vízvezeték, a közikórház és a tanyai vasút olyan szükségletek, melyeknek megva'lósátását egy héttel sem szabad imár tovább halasztani. A vízvezeték mai állapotában csőd ellőtt áll és naponkint Végleges üzem-megakadással fenyeget. Könnyen megeshetik, hogy egy napon teljesen fölmondja a szolgálatot, az ártézi kutak tartalma elapad, a csövekben levő viz lelMy a földiben, a 'lakosság 'a tifuszgyártó tiszavizet lesz kénytelen táplálkozásához használni. S ha azt kérdezzük, hogy az ennyire fenyegető baj elhárítására tett-e már valamit a hatóság? Hívott-e meg egyetlenegy szakértőt a vízvezeték mai állapotának megvizsgálására, kijelölte-e az uj kutak helyét, szándékozik-e egyáltalán egészséges vizet adni egy százezer lelket számláló nagy társadalomnak? Ugy ezekre a kérdéseikre a lehető 'legnagyobb megdöbbenéssel kell a kétségbeejtő választ megadnunk: nem, a hatóság még csak nem is gondolkozott a közelgő katasztrofális vész elhárítása-' nak módján! És a közikórház! A tehetetlenség elfojtott dühével kell arra gondolnunk, hogy Dráma. Irta: Bródy Miksa. , (Szép nyári éjszaka. Az udvaron uiapaöidó kutyák uíratnak. A kastély ebédlőjében tetten ühifik; Gesztymé és a doktor. Az aszszoűy olyan szép, hogy első pillantásra belé-, fteretht-t egy gyengébb idegzetű férfi; olyan telönös, hogy aki látta, beteken át érteki kíváncsisággal gonulolkozhatik azon, Vajflon milyen ize lehet a szájának; az áttetszer, melyet használ, diszkrét, de ha valaln°k a szagló érzékébe furakodik, onnan el tteua űzhető, oly makacs. A doktor jelentékpton külsejű; máról-halnapra el leliet feledte Értelmes szeme van. Amennyiben pedig /gonoszságokra hajlamos és minden tá'juizmus nélkül való, rokonszenves egyómie-,Netn szerelmes iGesztynébe; ebben a kék éjszakai órába.n, a csábi tó magány osság^ 'tt sem fogja el semminő vágyakozás arra, közel hajoljon az asszonyhoz, a szájáz igyék a ilélekzetéből.) Gesztyné (a fah órára néz): Fél egy. k asz perc múlva itt kell lennie ... És akket A doktor: Akkor agyonlő mindkettünUiesztyrié: Vagy más lövi le őt. Nom <lo™°r: Egész biztos, hogy én nem ... ttnnv-Sk-,etteni ennyi energiára ... Ha volna üssrt bdt°rság bennem, hogv valakit agvonmost nem volnék itt. Gesztyné: Miért nem megy el? A doktor (mérgesen): Nő létére több gyöngédséget vártam volna öntől, mint az. ugratását . . . (müharaggal) Eh! Unom ezt! Még van ideje a kutyákat megláncoltatni, hogy nyugodtan távozhassam . . . Gesztyné: Érdekes. A kutyáktól fél, pedig úgyszólván tudja, hogy nem harapnak, ellenben attól ném fél, hogy busz perc múlva az uram egész biztosan revolverrel fogja megtámadni. A doktor: Attól is felék. Minthogy azonban nekem minden félelem egyforma, azt választom, melynél egyéb funkcióm nincs, minthogy itt üljek. A legjobb megszökni a veszedelemtől, de ha már nem lehet, jobb azt bevárni, mint nekimenni. Gesztyné (gúnyosan): Menjen! Hisz küldöm, kergetem. A doktor: Nem megyek. De ha intézkedik a kutyákkal, megyék, még ha nem is küld, ha könyörögve -marasztal. Egyébként kijelenthetem önnek, asszonyom, hogy nem fog célt érni. Mihelyt az ura ide beteszi a lábát, föl fogom őt világosítani. Azt fogom neki mondani, hogy ön bolond, eszelős, akit szanatóriumba keli vijini, mert .hisztérikus rohamaiban veszedelmessé válhátik. A maiak után egész nyugodt lélekkel küldeném önt az őrültek házába. Gesztyné (nevet). A doktor (mérgesen): Igen, ezt fogom mondani neki . . ., Gesztyné: Kedves barátom. Mondjon le a társadalom elnyomorodott betegei egy középkori piszkos börtönhöz hasonló pajtában' vararaak elhelyezve. Itt fekszik az asztalomon -egy kecskeimiéti újság, melynek vezető helyén azt lehet olvasni, hogy Kecskemét város néhány nap múlva hozzáfog uj kórházának építéséhez. Fedezet ugyan nincs rá, — majda a tudósítás, — mégis hozzákezdenek és építik addig, amig birják. Egyes részeit legalább. Ott azonban van egy ember, aki szinte élete feladatául tűzte ki, hogy .az uj közkórházat megteremthesse és rendeltetésének átadja, aki évek;óta minden Ikövet megmozgatott, •hogy a szükséges előmunkálatokat a hivatalos akadályverseny fordulója keresztülhajtsa és az első kapavágást még alkkor is megtétethesse, ha .a város anyagi eszközök bijján szűkölködik. Ez az ember: a tiszti főorvos. Hogy Szegednek ilyen tiszti főorvosa lenne, vagy lehetne, azt soha semmi körülmények között nem tudnám föltételezni. Pedig mennyivel könnyebb lenne Szegeden a kórház-épités! A régi kórháznak jó karban levő sebészeti osztálya egyelőre néhány évig már megtenné a szolgálatot. Pénzszűke miatt valameddig mellőzni lehetne 'az igazgatói lakásul szánt külön pavillont is. Nem kellene hamarjában mást építeni, imiint egy hatalmas betegfelvevő épületet, akkorát, mint egy jókora iskola, melyben napfényhez, leveelöször is mindenekről! Nem lesz itt idő okos beszélgetésre. Abban a pillanatban, amikor az uram be fog toppanni, én már az ön karjában leszek; a számat odatartom a maga szájához és csókolni fogom . . . A doktor (dühösen): Mért épp velem csinálja ezt? Mi közöm nekem önhöz és az urához? Az olyan előkelő nők, mint ön, a kocsisukkai vagy a soffőrjükkel. szokták az ilyesmit rendezni! Én nem vagyok eléggé romantikus — eléggé szerelmes ehhez a jelenethez! . . . Ebben a pillanatban egy álmos ember vagyok, akit azzal az ürügygyei vertek ki az ágyából, Ihogy a méltóságos aszszony rosszul lett. Álmos vagyok és egyúttal meg vagyok riadva attól, amit itt nekem mondott . . . Gesztyné: Ha nem tartotta volna kezdetben nevetségesnek a tervemet és az okokat végighallgatta volna . . . A doktor: Eh! Mit változtatnak az okok a lényegen! ... ön őrült, őrült ... és semmi más . . . pont. Gesztyné (nyugodtan): Utálom az uramat . . . A.doktor: Mi közöm hozzá? Gesztyné: Magát pedig . . . (közel hajol a fériihez) szerétem! A doktor: Épp oly kevés közöm van hozzá . . . (Ugy néznek egymásra, mintha egymás arcáról letépni akarnák a bőrt.) Gesztyné: At uramat kezdettől fogVa