Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-10 / 33. szám

tár 10. énkor késsel kell válc ezen in téfiár .mint a társaik bolVisszagomuk, mikor 8 isórve első nadár szokásait kisérl HeJkiünketj, radozásaifflk >ten-nyomon ;ra. tőlük, még t .amig egy* q hogy az lig másrészt emen, hisz ielten látni adságomnak esiik igyarailtam, enköln inekem is aagvait hinü kükbe, állnom, ked, a szülőnek , akinek nőügy vagyok igy a ti neíem sLkeriil,t >t .mognyiigrott gyermetette le, ugy itában, hogy igazgatótok tem le, akik nazon saigoettel vezetik a jövőben is. *t, thogy ne esokat, amelyeket a bu- l alkok a szép »ak szoktak .. itt előttetek. kedves flan és hogy ez í igyekezzek steni lelket, etjük el, ha edzeni, müásunk miinél yen, ha .nem ii lelkűinket, kel szemben, n és igy ötlik. Hogy ezt ágot nem ás3, .végezzétek kiismerettel 1 lássatok az lolgoztok, ha elmeket, mek, sziveteket r mint kópérfiak .léptek legfőbb bizamelyTŐl azt ilegifőbb biz' n meg, azt * anit bennhö"1 llásos eml>o[ kik a maglik it fogja dák' dolgozzatok' •djátok. Mfi'' esd felebaré' munkás éli?' 1914. február 10. MLMAÖYAfiOItSZAll bet ir elő nektek; erről soha meg ne feledkezzetek és ne szűnjetek meg dolgozni, embertársaitok javát munkálni. Az egyik .nagy iró is azt mondja, hogy legboldogabb .az az ember, akinek legtöbb dolga van a világon. Ne riadjatok vissza az akadályoktól, dolgozzatok! Szép votei.a, ha minden embertársunk javára tudnánk munkálkodni; .azonban gyors szárnyakon repül az idő, ki kell tehát választani az .időt, amely az élet tapasztalatait és a tudomány gyümölcsözteti. Azért .nektek elsősorban azok javára kell dolgoznotok, azok javát kell előmozdítanotok, akik legközelebb állanak hozzátok és azratán azokét, a kik ezen hon határain béliül élnek. Soha meg ne feledkezzetek arról, hogy munk átokkal ennék a hazáinak is szolgáljatok. .Mert ha egyszer elhagyjátok .ezt a ifölidet, akkor nem lesztek boldogok, hiáha kincs, hir, gyönyör, idegenben nem találjátok föl a boldogságot. Ennek a földnek javára dolgozzatok, amely benneteket szült, mint iá költő mondja: „Hantjával fog eltakarná is." Ezeket az elveiket óhajtottam mindenekelőtt még egyszer megismételni előttetek, kedves tanítványaim és most imég egyszer csokorba kötöm emlékül <a búcsúzás pillanatában. Tegyétek le ezt a csokrot emlékezetek tárházába és ha majd egykor előszeditek annak hervadt virágait, azt fogjátok látni, bogy van .azok között olyan talizmán, amely az élet kísérletezései között is megőrzi azokat az eszméket, amelyeket szivetekbe csepegtettem. És fogtok találni azok között egyet, amoly eszetekbe juttatja azt az embert, aki igaz szeretettel nevelt és oktatott .mindenkor bennoeket . . . És most isten veletek, isten veled szeretett, intéizet, isten veled te kedves város, ,a mely második hazámmá lettél, isten veletek Jó elöljárói, szeretett munkatársunk, ezen vámé elöljárói, nagyközönsége, akik mindnyáian csak szeretettel és tisztelettől környeztetek engem. Hálából szeretetetekért az isten bőséges áldását esdem .mindnyájatokra, küIjwSsbn ezen intézetre, amelyben szivem örökre itt hagytam. Legyetek boldogok és Ka: egykor visszatérek, .boldogulva lássalak mindnyájatokat ebben a szép városban és ebben az intézetben,. A jó üstén áldása 1 ebédjén fölöttetek örökre! A beszéd, után Szele Róbert dr. tankerületi főigazgató és a .gimnázium tanári kara az irodájába kisérték Szinger Kornélt, Itt Bontó József; helyettes igazgató a tanári kar nevében búcsúztatta ,Szinger Kornélt, a kinek egy remekbe készült, rendkívül értékes albumot nyújtott át, benne a tanári kar fényképe volt. Könnyekig meghatva köszönte meg az ajándékot Szinger és elfogódott hangon mondotta, hogy ez az album lesz a legkedvesebb, legértékesebb lemiléke egész Stefién út. Hétfőn délelőtt tiz órakor utazott el SainKornél a somogy,megyei Mennyére, ahol Üénap Tamás rendfőnök tői, a kegyesren d ,rtokainak kormányzását átveszi. . Törökország igazi szándéka. Athénból jelent ik; Rifaai basa nyilatkozataival szerng ri amelyek békés hurokét pengettek abból ^^'ból, hogv Törökország kölcsönt kapjon w? hatalmaik legközelebbi jegyzékének eny-fo.pt érje el, Galib bég itteni török követ ^É'ibrosz tudósítója ellőtt kijelentette, hon Törökország mindent meg fog tenni, ho ^'oszt As Mitifénét ismét Törökországakk CSutnliu- hta Törökország ezt nem éri el, jrpi ,r a kisázsiai partok mentén lakó göröglu éreztetni fogia. A törölk közvélemény t(iri> "vi'ntkozatát igen tapintatlannak ártja és Törökország .igazi szándékának 'egnyilvánulását látja benne, amely szánok, ugy látszik, nem békés. A hivatalos kö,.f;K ragaszkodnak ahhoz az álláspontihoz, a szigetkérdés megoldása csak a rngy'Walmak hatáskörébe tartozik. — KonstanBnápolyból jelentik: Uj-török köriből szár mazó információ szerint, amelyet diplomáciai körökben megerősitenek, Franciaország a törölk kölcsön megkötésévél kapcsolatiban politikai föltételeket szabott, a többi között követéli, a nagyhatalmak jegyzékének föltétlen elfogadását, a Banque Ottorrtane számára azt a jogot, hogy az államkincstár fizetéseit kiutalja. Franciaország továbbá, miután a monopóliumok, vámok, valamint az idegenekre kivetendő ipari adó jövedelmét elégtelennek tartja, azt követeti, hogv a míég fönmaradt vámok jövedelmét is a kamatszolgáltatásra fordítsák. A tízmilliós kölcsön. — A méreg-drága angol pénz. — (Saját tudósítónktól.) Bizonyos körök részéről erősen megindult egy angol pénzcsoport ajánlatának a telhető leglelkesebb kolportálása. Már kiderült ennek az ajánlatnak minden részlete, melyek szerint a Tcmple Taylor et Limitév londoni cég négyszázezer font sterlinget ajánlott föl a városnak kilencvenes árfolyamon, öt százalékos kamatozásra. Ezek az adatok, azt hisszük, teljesen elégségesek már magukban is annak a véleménynek az alátámasztására, hogy ilyen feltételek mellett a városnak egyáltalán tovább tárgyalnia sem szabad az angolok társaságával. Föltéve, hogy a kölcsön egy évre szólna, a fentebb említett horribilis árfolyamkülönbözet a kikötött kamattal együtt tizenhat százalékos kamatozást tüntet föl, ami semmi szin alatt, még végszükség esetén sem lenne elfogadható. Balogh Károly tanácsosnak ebben a kérdésben az a véleménye, hogy a mai viszonyok között olcsóbb kölcsönt szerezni lehetetlen. De hát ki kényszeríti a várost arra, liogy éppen a mai viszonyok között szerezzen ujabb terheket? A pénzpiac fokozatos javulása sokkal rohamosabban következett be, mint sejteni lehetett. .Most jelennek meg a nagyibankok mérlegkimutatásai, melyekből kitűnik, hogy a biztos alapokon, álló, nagy hitelintézetek szinte csordulásig állanak pénzzel. A jegybankok versenyezve szállítják le a kamatlábat. Minden jel arra vall, hogy a pénz olcsóbbá tétele a legközelebbi hetek alatt még rohamosabb arányokat fog ölteni s ha a nagy állami emissziók nem. fenyegetnének, már ma is sokkal közelebb lehetnénk a normális viszonyokhoz. Semmiképen sincs tehát szüksége a városnak olyan tízmillió koronára, mélynek feltétele tárgyában .már a februári közgyűlésnek határoznia kellene. Balogh Károly tanácsos, akinek a pénzszerzési ügyben kifejtett nehéz fáradozásait egyébként teljes elismeréssel honoráljuk, az általános csatorzást és nagy vízvezetéket jelöli meg elsősorban olyan közmunkák gyanánt, melyekre a drága pénz sürgősen szükséges. Hol vannak még ezek a tényleg szükséges, de a valóságban még meg sem tervezett nagy alkotások? Hány döcögőn kell még átvergődniök, mig a megvalósulás küszöbéig eljutnak! Talán nem csalódunk, ha kifejezzük azt az aggodalmunkat, hogy az általános csatornázás munkálatainak megkezdéséig még egy pénzbőségnek és utána jövő pénzügyi válságnak is bőven lesz ideje elérkeznie. Miért nem emliti a tanácsos ur az uj közkórházat és a tanyai vasutat, melyek némileg már közelebb vannak a megvalósulás stádiumához? A lényeg mindenesétre az, hogy ha a mai viszonyok kőzött olcsóbb pénzt kapni nem lehet, akkor be kell várni a holnapi viszonyokat, melyektől tatán csak néhány hét választ el bennünket. A politikai helyzet. (A Tisza-kormány és a külföld. - A nagy kölcsön tanulságai. — A miniszterelnök a román egyezségről.) (Saját tudósitónktól.) Politikai körökben rendkívül nagyjelentőségű eseménynek tekintik, hogy a magyar kormánynak félmilliárdnyi kölcsönügyletet oly simán és gyorsan megkötni sikerült. Ezekben a körökben ugy vélik, hogy a pénzpiac kedvezőbb alakulása és a kölcsön sikeres megkötésének egyéb kedvező előíöltételei mellett tagadhatatlanul éreztette hatását az, hogy a külföld méltányosnak és sikeresnek tartja Tisza István gróf általános politikáját és hogy ebben a politikában a külföld Magyarország gazdasági fejlődésének és belpolitikai konszolidációjának biztositékát látja. 30 esztendő óta először történik, hogy az angol piac a magyar államkölcsönnek megnyitja kapuit, ami annak a bizonyítéka, hogy a magyar ellenzék nemzetrontó munkája pénzügyeink állapotának a külföld előtt való leszólása szerencsére sikertelen maradt. A magyar közvélemény bizonyára nagy örömmel fogja fogadni a kölcsön megkötését, mert abból fedezendő hasznos beruházások hozzá fognak járulni a magyar gazdasági élet föllen ditéséhez. A nagy kölcsönről az ellenzék alig beszél, ami természetes. Viszont természetellenes és erőltetett dolog, amit a román egyezség körül összehord. Most aztán Tisza István gróf a nemzeti munkapárt körben igy nyilatkozott a román nemzetiségi párt vezéreivel folytatott tárgyalásáról : — A magom részéről befejezettnek tekintem a román vezetőkkel folytatott tanácskozásokat. Ezekkel az urakkal behatóan tárgyaltam az egész anyagot és megjelöltem nekik azokat a pontokat, amelyekben a román nép érdekeit és kívánságait figyelembe venni hajlandó vagyok, az esetre, ha a románok nemzetiségi programjukról lemondanak és íöntartás nélkül az egységes magyar állam álláspontjára helyezkednek. Az urak, akikkel tárgyaltam, előterjesztésemet tudomásul vették és tudatták velem, Ihogy most már siettetni fogják a plénum döntését. Hallom, hogy a nemzeti komitét 17-ére hivták össze. Ez a dátum ugyan pár nappal túllépi azt a határt, amelyet én megtartani szeretnék, de ily kicsiségekiben nem múlik a dolog. Mindenesetre megérttettem az urakkal, hogy most már világos igent vagy nemet várok tőlük és további alkudozásokba nem bocsátkozom. Mihelyt a román bizalmi férfiak .megadták a választ, haladéktalanul parlamenti vita alá bocsátom az ügyet. Azt hiszem, a legalkalmasabb forma az lesz, ha meginterpeháltatom magamat és aztán •magam fogom kérni a Házat, hogy válaszomat tűzze napirendre. Ezzel elérjük azt, hogy beható, alapos vita lesz a Házban és az ország a legapróbb részletekig hitelesen iniormálódhatik a tárgyalásokról és eredményeim mértékéről és meg fog szabadulni a pártsajtó célzatos ferdítéseinek hatása alól. Mi a miniszterelnök e nyilatkozatából kétségtelennek tartjuk, hogy Tisza István gróf tárgyalásainak sikerét legalább is rragyon valószínűnek, vagy talán egészen bizonyosnak véli. Ö nem tudja, mit