Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-10 / 33. szám

Sstrkesztőaée Kárász-utca 9. Telefon-szára: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K12-aegyedévre K 6'— egy hónapra K 2'Egyes sito éra 19 E&ir. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-46 Egyes sxia éra 19 Biiér. k 11 Telefon-szám: 385. Szeged, 1914. ÜL évfolyam 33. szám, Kedd, február 10. Az önkormányzat és az alkotmányvédelem. Évtizedek óta a megoldásra váró kormányzati kérdések homlokterében áll: a közigazgatási reform. Az életviszonylatoknak a fejlődéssel szaporodó sokféle ágazata és változata, a kapitalisztikus fejlődés annyira megnövelte a rendelkező, foganatosító és jogalkotó közigazgatás teendőit, ugy megnehezítette a közérdekű ágyeket érintő és jogügyleti közigazgatást és komplikálta a pénzügyi adminisztrációt, hogy a közigazgatás mai szervezete fölpatának eredményes és sikeres végzéséTc erötelen. Sietteti a reformot, hogy a politikai !°gok kiterjesztése, a népképviseleti rendőr szélesebb alapokra való fektetése l0lytán közigazgatási szervezetünk összefogása egyrészt nem felel meg többé a Modern kor követelményeinek, különösen a kiterjesztett politikai jogokon alapuló Parlamenti kormányzat portulatumával lesz összeférhetetlen, másrészt nemzetiségeinknek a közügyek intézésénél várható nagyobb befolyása következtében a magyar állameszme kifejezésére, a magyar nemzeti suprematis érvényre juttatására s igy nemzeti céljainak betöltésére alkalmatlanná vált. Megnehezíti e reform keresztülvitelét, hogy a közfelfogás nagy költségekkel és nagy politikai kérdések megoldásáéi hozza kapcsolatba. Közéletünk vezető köreiben ugyanis még ma is többen ingadoznak a táblabírói tradíciók s a 'korszerű államtanok, a politikai hatáskörű megye és a parlamenti rendszer követelményei között. So'kan ugyanis még ma is a szabadság és az alkotmány garanciáját látják a helyhatósági önkormányzatban s részint a municipalis rendszerről táplált hagyományok és a megyei élet iránti előszeretet hatása alatt, részint az idegen hatalmi befolyások ellensúlyozása céljából, a municipalis rendszer régi jog és hatáskörét megszüntethetőnek nem tartják. Nem szorul bizonyításra, hogy az alkotmány erőszakos kiforgatása, megtámadása ellen alkotmányos óvszerek nem léteznek, mert éppen ezeknek megvetése, lábbal tapodása: az alkotmányos rend megtámadása, az államcsíny. Ellene csak erőszak, fegyver állitható. Erőhatalom ellen erőhatalom. Államcsíny ellen forradalom. Az egész alkotmány ellen intézett hatalmi tények tehát municipalis jogokon — bármily széleskörűek legyenek is azok — hajótörést nem fognak szenvedni. Minthogy azonban a municipalis rendszer hivei nem is annyira az egész alkotmány ellen intézett támadás esetére kívánnak az autonóm helyhatóságoknak szerepet biztosítani, hanem csakis az alkotmányos rend folytonosságának, a törvények részletes alkalmazásának garan! ciáját akarják az önkormányzat jogaiban fentartani és miután a municipalis rendszerben az alkotmányos ellenállás intézményes szervezését látják megvalósítva, ezeknél fogva félmerül az a kérdés, hogy a helyhatósági önkormányzat, a kormány törvénytelen cselekedetei, kihágásai ellen biztosítékot nyujthat-e? Hogy a imunicipiumok alkotmányvédői működéséről hirdetett e dogmának minő értéket tulajdonítanák, arra megfelel alkotmányunk állapota 1790-től 1848-ig. Későbbi időre visszamenni nem is szükséges. Az alkotmányunk helyreállításának ideje vagyis 1791. óta a legfontosabb államügyekben országgyűlésünk még csak a látszat kedvéért sem kérdeztetett meg. Ez abszolutisztikus irány a legkiáltóbb ellentét és veszély volt Magyarország alkotmányára nézve. S mindezen alkotmányellenes kormányzat ellen, Magyarországnak nem volt alkalma föllépni. Türt és hallgatott a nemzet: 1825. óta protestál is, de eredmény nélkül nem is elég komolyan. A megyerendszer tehát mit sem mentett meg, ha volt valami, ami biztosított, avagy fentartott, az a nemesi előjog, a megyegyűlési és választási lármázás joga volt. A megyék alkotmányos ellenállása, vis intertiaeje csak egy eredménnyel dicsekedhetik s ez az, hogy a nemes adót nem fizetett, katonát nem állított, jobbágyait uralma alatt megtartá. A megyék alkotmánymentő dicsőséA Normandia-hotel gazdái. Irta: Ady Endre. , Néha-néha koporsóban és halottan látom magamat és ébredni és borzongni szeefoék, pedig nem vagyok még koporsóban: a iNormandia-hotélben vagyok. A Normandiáan, azt shiszem — talán minden vendég káprázó, rosszul alvó. bolondokat látó rát-yáva szerzet. Pedig ez a 'környék haragos, vidám és zajos, itt él legtolakodóbris jZ a nyüzsgő, ficánkoló, nagy város: Páés' ^°komotivok hangversenye hallik éjjel Örüjta'itaa'l, egy nagy pályaudvar koncertje, ló DáVa.iudása a jövő-menő, sorvadó és ujudő ó/'S' életnek. Én. már tiz hosszú esztenlnari a. érkezem ujból és újból vissza a Nora l' !aH sokszor változott a szobám, de ez lel -|lna~érzés nem változott. Valamelyik éjiám mban diskurálnom kellett a daliás és tűk Yieuxpepin úrral, aki a legelső fogalS0'n volt a Normandia-botelben. rist v0't bt bagyn' ezt a naKy élet'^V a 10 k'is ll0te!t s ezt a mulatságos kedves Vieuxpepin ur, — szóltam. sípruTT Nem bántam meg, — válaszolta a ré^'inulott emberek fagyasztó mosolygásával • en, egykori, kedves, jó (hotelesem. — Látm' az angolok már kezdenek elmaradozni a 01 niandiából, Páris sem olyan vig, mint máskor és az élet is busább. És — ezt már nem mosolyogva mondta — a feleségem sem érdemelte volna, 'hogv tovább éljek s a kis fiamról ma már nem tudom bizonyosan, hogy enyém-e, vagy a másé. Ez csakugyan, igy van, — gondoltam végig fölébredve, a dolgot, ez a Vieuxpepin ur egészen bölcsen cselekedett. Nem is (hitte volna senki, hogy Vieuxpepin ur ilyen bölcs ember, mert hát kívülről nem nagyon látszott rajta. Különben kilenc éve már Vieuxpepin, ur talán huszonnyolc esztendős se volt, hatalmas, bántóan csinos arcú, jó fiu. A felesége piciny, furcsa, rejtőzködő asszonyka, abból a párisi kispolgári fajtából, mely csak alkalomra les, hogy önmagából kikeljen. Vieuxpepin urat egy napon nem találtam a hotel-irodában, kilenc nap 'múlva meghalt, tüdőgyuladás vitte el. Az özvegy még négy hónapig maradt a hotelben s mellette egyre sűrűbben láttam egy fiatal urat, aki Vieuxpepin ur életében is meg-megjelent, de ritkán. Egy breton cseléd játszadozott a hallban a Vieuxpepin ur kicsiny, már gagyogó, árván maradt, aranyszőke fiával. Négy hónap alatt figyeltem ímeg a legbolondabb csodát: a kis özvegy napról-napra szépült, diadalmaskodott, sőt talán még nőtt is. Négy hónap múlva pedig hirtelen eladta a "hotelt, s elutazott, mint boldog menyasszony, — beszélték az uj 'hotelcselédek. En nem láttam azóta sem Vieuxpepin ur özvegvét, de a sorsát ismeri mindenki, gazda, vendég, cseléd a hotelben. A vőlegény kicsalta a pénzét s megszökött tőle, a kis fiút rokonok tartják s Madame Viqpxpepin táncosnő Londonban. — Hj'ha, ilyen az élet, — mondotta már öt évvel ezelőtt nagy filozófiával a harmadik fogadósom a Normandiában. A második tudniilik hamar tönkrement s miközben én távol voltam Párától, a Normandia-hotel megint elárvult, azaz ui családi örömök közé jutott. — És mi lett a szép asszonnyal? — kérdeztem, mert a második hotelesnek, egy kis, ügyetlen, semmi embernek irigyelt, nagyszerű felesége volt. — Megszöktette az apósa, aki különb legény volt a fiánál, ezért került eladásra a hotel is, — mesélte az én harmadik gazdám. De ennek már öt éve s most, hogy megint visszaszármaztam a Normandia-hote!be, éppen a hatodik hotel-gazdánál tartok. Micsoda hotel ez, micsoda SOTS kormányozza s miért kellett nekem éppen ilyen hotelben kárhoztatnom el párisi életemet? A harmadik hotelest valami olyan gyalázat érte, hogy a kis tizeríhat esztendős hu-