Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-05 / 29. szám

m ' • MlLMAGYAROBSZÁH 1914/ február 5. r.-rtu* oszlanak -meg a segélyül adott összegek: egy nős négy gyermekkel 30, egy nős négy gyermekkel 30, egy nős 15, egy nős 15, egy nős 20, egy nős 25, egy nőilen 15, egy nőtlen 30, egy nőtlen 30, egy nős 15, egy nős 30, egy nős 15, egy nős 15, egy nős 15, egy nős 20, egy nőtlen 15, egy nős 20, egy nős 15, egy nős 30, egy nős 20, egy nős 15, egy nős 30, egy nős 25, egy nős 15, egy nőtlen 20, egy nőtlen 15, egy nőtlen 10, egy nős 15, egy nőtlen 10, egy nőtlen 10, egy nős 15, egy nőtlen 10, egy nős 20, egy nős 30, egy nőtlen 10 koronát kapott. Felsővároson tehát eddig összesen harmincöt munkanélküli hatszázhetven korona segélyben részesült. A III. kerületben a következő pénzsegélyeket osztották ki: egy nős három gyermekkel 25, egy nő's 15, egy nőtlen 10, egy nőtlen 10, egy nőtlen 10, egy nős három gyermekkel 30, egy nős két gyermekkel 25 korona segélyben részesült. A legkevesebben tehát — mindössze heten — a harmadik kerületben kaptak segélyt, összesen százhuszonöt koronát. Közel ezernégyszáz koronát osztott ki eddig a hatóság abból a kétezer koronából, amit a közgyűlés a munkanélküliek 'segítésére megszavazott. Az ezernégyszáz koronát hatvannyolc munkanélküli között osztották szét és a legmagasabb összeg, amit egy nyolc gyermekes családapa kapott, ötven korona volt. A munkanélküliek 'segítése ilyenformán bizony gyöngén áll eddig, 'hatszáz korona van mlég csak a kasszában erre a célra és tegnap 'már ujabb tömeg: 201 munkanélküli munkás fordult .segélyért a város hatóságához. Arról beszélnék ezek a számok, hogy ha a város a munkanélküliek segítését — aimi föltétlen kötelessége — az eddigi 'minimális alapon akarja realizálni, akkor a imár megszavazott kétezer koronát még legalább a kétszeresével kell megtoldani. Hirdessen a Délmagyarorsztígban! M m m & Csütörtök, február 5-én második Társadalmi dráma 6 részben. Kiállítás, komposició és elöadó-müvészek tekintetében az eddigi mestcrfilmeket messze túlszárnyalja! Előadások l/>6 »A8 és 9 órakor. Vasárnap, 2 órától folytatólag. Telefon: 807. sz. Beszélgetés a Máv. uj elnökével. — Tolnay Kornél elfoglalta uj állását. — (Saját tudósítónktól.) Marx János helyére tudvalevőleg Tolnay Kornélt nevezte ki a király a Máv. uij elnökévé. Tolnay e héten foglalta el uj állását és budapesti tudósítónk ez alkalommal fölkereste az elnököt, hogy fölvilágosítást kérjen tőle programjáról, jövő terveiről, — Sajnálom, — igy kezdődött a válasz, — de ezt a kérést nemi teljesülhetem. Nem tartom alkalmasnak a helyzetet arra, hogy bármit is mondjak a jövőt illetőleg. Különben is, semmire nemi határozhatom eí magamat, mig a dolgokat nem látom, mig •— hogy kereskedő-nyelven fejezzem ki magamat — a biláncba belé nem pillantottam. Hat éve már, hogy elhagytam a vasúti szolgálatot s magamnak is tájékozódásra van szükségem. — Egyet ne tessék elfelejteni, — jegyezte meg az uj elnök — még pedig azt, hogy az elmúlt év a vasút szempoiíljából igazán tizenhármas. A "balkáni háború következtében elveszett a tranziió-forgalom nagy része, pedig ez annál hasznothajtóbb, mert a külföldi feleket terheli. Árviz pusztítóit a Maros völgyén és Felső-Magyarországon is; ez nemcsak hogy a vasútnak nagy közvetlen károkat okozott a pályarongálással, a termés ezeken a vidékeken egészen tönkrement s 'igy a termés-száliitás jövedelmét is csökkentette. Szóval vis major volt, ennyit mondhatok erről a témáról, többet nem, csak majd ha látóim a dolgokat. — Tegyük föl talán ugy a kérdést, — vetettük közbe, — hogy 'hat évvel ezelőtt, midőn mint üzletvezető elhagyta a vasúti I szolgálatot, mik voltak tapasztalatai az igazgatási rendszer legfeltűnőbb hiányairól? — Aktív vasutas koromban — hangzott a válasz — mindenesetre voltak tapasztalataim. A belső adminisztrációt illetőleg, ahogyan visszaemlékezem, igen károsnak tartottam, hogy az alsóbb fórumok intézkedési jogköre igen korlátolt, a legaprólékosabb személyi ügyek is fölmennek az üzletvezetőig is, az intézkedő nem is ismeri az alkalmazottaknak azt az óriási tömegét, melynek sorsáról dönt. Ez utat nyit például a protekciónak, másrészt rendkívül megszaporítja a felsőbb fórumok munkáját. Az államvasutak igazgatóságának csaknem egy millió aktája van évenkint; naponta háromezer darab. A nehézkes bürokrácia aztán roppantul leköti a vezetőket. Nem jut idejük még arra sem, — ami renidkivül szükséges volna, — hogy közvetlen érintkezést tartsanak fönn azokkal a kiváló fiatalabb erőkkel, akik későbbi vezető állásra vannak kiszemelve. Tudom, hogy az adminisztráció intenzitását az üzlétvezetőségek szaporításával igyekeztek fokozni. Ha népszerűtlen is,, megmondom.; én ezt nem, tartom helyesnek, mert drága megoldás. A belső adminisztráció részletkérdései után a legközismertebb vasúti mizériáira, a vaggonhiányra fordult a beszélgetés s erről egyebek közt ezeket jegyezte meg Tolnay Kornél: — Nem helyes a- kifejezés, mert nem annyira maga a vaggonhiány a baj, mint inkább a teherkocsik rossz kihasználása. Magyarország többnyire nyersterményt, terjedelmes tömegárut s egyúttal szezónárut exportál, még pedig többnyire nyugati irányba. Az ország égés?, keleti, nagyobbik feléből föladott áruk igy csaknem mind érintik Budapestet, itt torlódásokat okoznak, mert a rendező pályaudvarok képtelenek befogadni és elintézni u tehervonatok tömegét. A budapesti torlódás következtében előbb a szomszédos, majd a további állomásokon tartóztatják föl a vonatokat, melyek napokig vesztegelnek s az egyes megrakott kocsik nyolc-tiz nap alatt teszik meg azt az. utat, melyet megtehetnéhek három nap alatt. Ezért nem kapnak kocsit a perifériákon s innen a vaggonhiány. Ezen a bajon nem segíthet más, mint a főváros környékén egy nagy központi rendező teherpályaudvar építése, mely a város területén levő teherpályaudvarokat az áruk föladásának és leadásának elintézésén kivül minden munkától mentesítené. Az államvasutak uj elnökigazgatója sok érdekes apróságot mondott még el vasúti szolgálatának emlékeiből, nagy melegséggel emlékezett meg a személyzet dolgairól s végilj újra kifejezést adott annak, hogy a jövőt illetőleg várjunk, mig a munkát megkezdi. Ezzel véget ért az érdekes beszélgetés. Forradalmi zavargások Portugáliában. A Le Journalnak jelentik Lisszabonból: Itt ujabb véres zavargások törtek ki. A külvárosokban tegnap hat bomba robbant föl é's igen nagy 'kárt okozott. A romboló tömeg főként a vasúti munkásokból állott össze, kik a royalistákhoz csatlakoztak. A központi vasútállomáson Lisszabonban szintén bombarobbanás történt és szétvetette a falakat. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. MAGYAR TUD. SZÍNHÁZ. w Csütörtök, február 5-én Dán színészek! árnyékában. Dráma 3 felvonásban. Rendezte: EINARZANKENBERO. Dráma 2 felvonásban. A birliniMESSTER-gyár felvétele. Lh Előadások Vs6, vasárnap 2 órától folytatólag. TELEFONSZÁM 872. m