Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-26 / 47. szám

14 DÉLMAGYARORSZAO 1914, február 22. mi utódokkal szemben, hogy más olyan szaktekintélyhez forduljon, aki /ennek <a kérdésnek az 'eldöntésére kétségbevonhatatlanul kompetens. Foerk Ikeddi 'előadásával csa'k újból megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, amit elsőkül hangoztattunk a nagy nyilvánosság "előtt, hogy ö igenis elrontotta a Schutók-féle terveket. j L Az építészeti stilusíinoinságokat illetően nemcsak Magyarországon, de egész Európában elismerten elsőrendű száktekintély: Möller István, a Műemlékek Országos Bizottságának az építésze. Legyen az övé a döntő szó a mi. vitánkban. Abba azonban, hogy akár müóntő idegenek, akár utódaink művészeti tudatlansággal vagy könnyelműséggel vádoljanak bennünket, semmiképpen sem foguinlk bellenyugodni. Egy orosz lap Bobrinszky gróf rágalmairól. Bobrinszky gróf, kivel a mármarosszigeti tanúskodása alkalmával a magyar hatóság példátlan előzékeny seggel bánt, most azzal hálálja ezt meg, Ihogy rágalmazó és hazug nyilatkozatokat! ad a rutén iperről. Igen örvendetes, Ihogy magában Oroszországban megsokalták ezen. agitátor rosszhiszemű ferdítéseit és „Russkia Viedomosti" című újság erősen ímegtálmadja Bobrinszkit, aki elvbarátjával együtt helyesli, hogy Oroszország az ukramasokafc a legborzasztóbb módon elnyomja és üldözi. Iskoláikat betiltják és még azlt sem engedik meg, hogy laz /evangéliumot saját nyelvükön tanítsák. Felháborító — írja az orosz lap, — hogy ilyenek után Bolbrinszíki vádolni mer. Végül azt kérdi az orosz újság, imi történnék vájjon Oroszországban egy olyan osztrák Bobrinszki gróffal, aki hasonló agitációt fejtene ki. Beteg a francia hadsereg. (Ötvenezer embert szonnal bocsássanak el. — Attak a francia kormány ellen. — Kormánybukás nem következett.) (Saját tudósít ónktól.) A kamara katonai vitája elég jól végződött a francia kormányra nézve. Doumergue miniszterelnök a radikális és szociálista párt részéről hozzá intézett interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy a kormány mélyéi fájlalja a hadseregben umlkodó rossz közegészségügyi állapotokat, de a maga részéről 'kijelentheti, hogy a kormány ezért felelőssé nem tehető és a kormányt ebben az irányban semmiféle mulasztás nem terheli. A maga részéről — mondotta a miniszterelnök — szívesen hozzájárul álhoz, hogy a hadseregben duló járványos .betegségek okainak kiifürkészésére parlamenti bizottságot 'küldjenek ki. A miniszterelnök a nemzetközi politikai helyzetről szólva kijelenti, hogy 'bár a külpolitikai viszonyok kedvezőbben alakultak, mindamellett semmi ok sincs odra, hogy a francia hadsereg tényleges állományát leszállítsák. Doumergue nyilatkozatait a szociálisták és a radikálisok kedvezően fogadták a Briandpárttal ellentétben, amely bizalmatlansági indítványt adott be a kormány ellen. Noulens hadügyminiszter is hasonló szellemben szólalt fel. Augagneur képviselő szintén a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése mellett volt, mire a kamura ezt a javaslatot 385 szóval huszonöt ellen elfogadta. A fconmány (felöl tehát egyelőre elmúlt a bukás veszedelme és sorsa a vizsgálat eredményétől függ. A francia hadsereg egészségi állapota tartja most izgalomban az egész nemzetet. A lapok hasábos cikkekiben számolnak be erről a legújabb nemzeti veszedelemről és fájdalmas rezignációval állapítják meg, hogy a német hadsereg egészségi állapota ezerszer különb a gloire nemzetének dédelgetett, becézett hadseregénél. Napokkal ezelőtt a Maiin, a Figaro foglalkoztak behatóan ezzel a kérdéssel, most pedig a Humanité c Lírai szociálista lap /íhadiigyminiszteriuim hetedik ügyosztályánakeíí jelentését közli, .amely a vezérkarihoz van intézve. Ebből a jelentésből megtudjuk azt hogy a francia hadseregben mindenféle betegség óriási méntékben pusztít, de vűf mennyi felülmúlja a tüdővészt, mely leginkább az újoncokat, tehát a katonai gy3kor' latok fáradalmaihoz hozzá nem szokott P" tal embereket támadja meg. Elnmek az lett a következménye, hogy a beteg katonákat sz? zával szabadságolják, nehogy bajtársaikat^ megfertőzzék. Ez a jelentés a 'kamara ülése" bizonyára szóba fog kerülni és élénk vi«rJ ad majd okot. i i Noules hadügyiminiszter az interpellál napját be sem várva, több rendbeli initézkedést tett, melyek a hadseregben uralko? rossz egészségügyi állapotok megjavítás3 célozzák. Lachaud dr. azonban ezekkel a re"' deletekkel nincs megelégedve és egy ;bor,' deauxi lapban azt követeli a miniszter 0, hogy a haésedeg kötelékéből azonnal W csásson el 50,000 embeM. A betegeket érti ® alatt a képviselő, azokat az embereket, a*[ lépten-nyomon megfertőzik a többi katonákat. És meg kell adni, ebben van is sok té3:' ság. A L'homme libre, Clemenceau laPp Routine cim alatt egy kapitány levelét li, írnely érdekesen, világit rá erre a kérdés"; A kapitány ugyanis elmondja levelében, kosa tulajdonképeni. katonai szolgálatra al*3, mas embereket a .műhelyekben foglalkozta ják és tisztiszolgáknak osztják ibe, rnig teg embedanyag nehéz szolgálatot teli^ Igy nem csoda, hogy századából napontató zenkét-tizaraöt ember beteget jelent. Ezc?' súlyos és nehéz betegek. Azokról itt ernl'1t* sincs téve, akiket kisebbmérvii bajok tárn® tak meg. Ilyen körülmények között — irja tov$ Clemenceau, a kapitány levelének útol akkordjaként — a három éves katonai gátat teljésen hiábavaló. A hadsereg ep5: ségi állapota nem. fog megjavulni. Óriási ®r feszítéssel meg kelleme vizsgálni mindem aszerint cselekedni is. Erről1 azonban a .ie'e legi viszonyok mellett szó sem lehet. A f?3 cia nemzet közvéleménye pedig kíváncsi3' Gottfried nemsokára átvehette apja örökét. Meg is házasodott s odafönn élt ő is a feleségével, miként atyja és nagyatyja. Á már megőszült Erzsébet asszony egy szemben levő padlásszobába költözött leányával, Máriával, aki akkor már csodaszép hajadonná fejlődött. Szép volt és 'vágyott az életre, ki abból a szük padlásszobáíból, ahová miniden nap és minden alkalommal behallatszott Gottfried harangozása, a Mater Gloriosa. Huszonöt év óta egyediül hallgatja már az ősz matróna fia harangozását és ihlettel várja a Mater-dolorosát, a Mária-gloriosát . . . 1 Azon a napon volt huszonöt éves évfordulója araiak, hogy Mária búcsúszó nélkül hagyta ott. Egy férfit "követett, aki a szivét vonzotta s akinek kedvéért otthagyta a szegény öreg anyát. Sirt érette még most is az öreg asszony, ha rágondolt. A köd megritkult. A harang csak zúgta le a városra a Maria-dolorosa melankólikusan egyszerű akkordjait. Az öreg asszony észre sem vette, hogy ajtója kinyílott, ugy figyelte a szemben levő 'templomtornyot. Akkor fordult csak el, amidőn valaki megcsókolta a kezét. Gottfried felesége 'volt. Jóságosan érdeklődött az öreg asszony egészségi állapota felől, de az annyira belemerült a harangzugásiba, hogy nem is válaszolt. Csak olykor tekintett menyének arcába. Észrevette, hogy Barbara, ugy 'hívták Gottfried feleségét, valamit rejteget magánál. — Mi van nálad Barbara? — kérdezte aggódva az öreg asszony. A rejtett parcellántárgy leesett és darabokra tört. Egy porcellán angyalka volt. — Istenem! — állott föl az öreg asszony — mi ez? Olyan éppen, mint ő, mint az én Máriám! — és visszadiiilt a székbe. Sirt. Barbara különös tekintettel bámult a siró asszonyra, aki szinte kételkedve kérdezte tőle: — Minek jöttél Barbara? Minek hoztad ezt ide? — Jó anyám, én Máriáról hoztam ihirt. Erzsébet asszony egész testében remegett. Kérdezően tekintett Barbarára, aki aggodalmasan tekintett auyósára. — Anyám . .. Mária megérkezett — hebegte Barbara s szemeivel gondosan figyelte az öreg asszony könnyező szemeit, aki hinni nem akart menye szavainak. — Anyám! — Mária nem rossz — folytatta Barbara. — Az a férfi feleségül vette őt. A tengerentúlra követte őt, meri szerette. Együtt dolgoztak, boldogok voltak. Gyermekeik voltak . . . — Gyermekeik! — kiáltott föl szinte extázisszerüen a hihetetlen örömtől könnyező anya. — És miért nem irt magáról soha? — kérdezte kételkedve. — Vad helyeken éltek. Afrikában • Sok levelet irtak, de ugy látszik, mind veszett. j. — De nem volt boldog, hiszen a ^ kor azt mondottad, hogy nyomorban V3,,', — A férfi meghalt... A gyermek61'' Két lánya volt... — Mi van a gyermekeivel?!... Barbara nem mert szólani. — Meghaltak talán? J — Nem haltaik meg, csak a nyon11/ anyjukat hagyták ott. Mária nem tudja.11 mi vau velük. ' p> Erzsébet asszony visszahanyatlott3 ^ ros székbe. Sirt egy jó darabig, amiglv jóságosan, csendesen kérdezte: — Hol van Mária? — Bejöhet? M Az ajtó kinyílt és egy talpig felöltözött sápadtarcu nő lépett be. Az őre? szonyhoz rohant e kiáltással: , -tó/ — Anyám! Egyetlen, drága jó anyaölébe 'hajtotta a fejét és hangosa®^! bánóan sirt. Az öreg asszony torkába • ^ a szó. Nem tudott szólani egy szót sert. arcához emelte leánya arcát s hossz fájdalmas örömmel csókolta Máriát. epí Künn ,pedig újból megszólalt az p j V harangszó, amely szentséges mélys©^^' sérte a miséző hivők szent zsoloz51 „Mater-dolorosa . . ." ; Hasit is süsü Mi sálira i szül RIIT első kézből, nagy választékban csakis az ^ IIU11 MM Szeneden, Eib^^irífaLs^