Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-22 / 44. szám

DÉLMAGYABORSZAG 1914. február 22. én (feleségem irévén tudomást szereztem a dologról, rögtön fölkerestem öcsémet, hogy tőle megfelelő nyilatkozatot kérjek, számít­va arra, hoigy Hajdú Istvánnak, aki"'katona­tiszt, (kellemetlenné válbatilk a dolog, öcsém rögtön kijelentette, hogy nem volt séétö szán­déka és hogy ezt szívesen írásban is kije­lenti. Ugyanez időtájiban tudomására jutott a dc-lcg Hajdú Istvánnak is, aki megfelelően a tiszti eljárásnak, jelentette az esetet a buda­pesti téi parancsnokságnak azzal a kérdés­sel, hogy imitévő legyen? Azért fordult a budapesti térparancsinicksághoz, mert ő itt idegen tiszt volt, amennyiben a léghajós­osztály kötelékében állott és Fischamend volt az állomáshelye. A térparaniesnokság nyomban két segédet bocsátott Hajdú ren­delkezésére, a 44. gyalogezred két százado­sát, akik elégtétélt kérték öcsémtől. HARC A PÁRBAJ ElLLiEN. — öcsémet rendkiviül fölizgatta ez a tragikus fordulat. Igen bátor ember, akinek­már számos párbaja volt s csak mintegy há­rom hete vivott igen súlyos foltéi el ti párbajt, mindazáltal keresztüllépve a lovagias szabá­lyokat, nem nevezte meg segédeit, hanem személyesen fölkereste Kurz és Závodi száza­dosokat. Megmondotta nekik, hogy nem sér­tette meg Hajdú Istvánt, nem is volt sértő szándéka, de ha sógora bármit zokon vett, bocsánatot kér tőle, a családjától is, anert nem akar párbajozni. A két százados, bár fi­noman, de értésére adta öcsémnek, hogy vele nem tárgyalhatnak, ez nem lovagias eljárás és kereken elutasították. Ez volt iaz első pont, amelynél az ügy elmérgesedett, öcsém megnevezte segédeit, Bartodeiszky Gyula és Piavet zky József személyében, akik azután tovább tárgyaltak a két századossal. BORZALMAS FÖLTÉTELEK, i — öcsém két barátja mindent elkövetett, hogy legalább a párbaj föltételek tehetően mérsékeljék. Ám Ihiába való volt minden, a két százados az elgondolható legsúlyosabb föltétellel állította szembe a két rokont: két­szeres -golyóváltás után súlyos lovassági karddal végső kimerülésig való -mérkőzés. A bandázs mellőzését szószerint kel'l venni, a mennyiben még a nyak és a -hónalj-bandázst is mellőzni akarták, amit pedig az úgyneve­zett bandázs nélkül -vivott párbajokban !is mindig alkalmaznak. — öcsém, akit beteggé tett a dolog, még mindig nem mondott le arról, hogy valami­kép elkerülje a párbajt. Ez -ü-gy közben vidé­ken járt, nagyon meghűlt, erős -láza volt és ágyban feküdt. Megüzente -segédeivel a két századosnak, hogv ha föltétlenül kell, meg­verekszik, de csak két hét múlva, mert most beteg. Sógorának megbízottai .azt felelték, (hogy ismerik az ilyen trükköket, ez nem cgycb gyávaságnál. Ez anny ira hatott öcsém két megbízottjára, hogy öcsémet a szó szo­ros értelmében kivették az ágyból és bete­gen, -lázasan vitték el a kaszárnyába, ahol a párbaj lefolyt. — ötven 'lépésnyire állították föl őket, ez olyan távolság, amelynél csaknem -lehetet­len, hogy párbajhoz töltött pisztolyok (kárt tehessenek valakiben. A pisztolyokat azonban az egyik százados töltötte meg és pedig olyan alaposan, hogy nyilvánvaló lett a párbaj elején, hogy szinte kikerülhetetlen az emberhalál. Mindkét családot és család­jaiknak valamennyi tagját -valósággal -meg­őrjítette ez a borzasztó esemény. A párbaj, igazságtalansága annál kirivóbb. .mert öcsém a tárgyalások során is együtt volt a felesé­gével, feleségének a jelenlétében fogadta a segédeit -és a párbajra is az Ilka-utcában le-, vő lakásukról -ment el és párbaj után is oda tért vissza. Azóta is együtt vaninak, mind a ketten súlyosan idegbetegek és nem tudjuk, hogyan fogják kiheverni ezt a szörnyű csa­pást. Csak 2 napig! Hétfőn és kedden febr. 23. és 24-én Kizárólagos joggal 5aratno; Regényes szinmü 4 felv. A szezon ezen cg­tátvángosabb felvé­telének szenzációi: r w és utasainak izgalmas menekülése, valamint az IS, flMUI, SE ina itta lattan. Előadások 5, 7 és 9 órakor. Jegyek mától kezdve válthatók a pénztárnál. A PÁRBAJ RÉSZLETEI. Félagy órakor kezdődött a pisztolypár­baj a laktanya fedett lovardájában. Kurz százados, -inint legidősebb, volt a vezető se­géd'. ö ónért© ki az ötven lépést s azután fel­állottak -a felek, mindegyik sima csövű pisz­tolyát tartva kezében. Az első lövést a sér­tett fél, .Haj du főhadnagy tette. A golyó nem talált. Babotíhay első lövés© csütörtököt mon­dott. A .főhadnagy .duplázott, ez a lövés se® talált. Ezután következett a negyedik lövés. Babochay .elsütötte pisztolyát és az ötven-mór teres -távolság ellenére szörnyű -erővel talált. A golyó a jobb mellkason keresztül jutva át­fúrta a tüdőt. A főhadnagy an-ellóhez kapott és jajszó nélkül összerogyott. -Hajdu István •orvosa, dr. .Steinschuss és egy másik kato­naorvos .azonnal konstatálták, hogy a szeren­csétlen. (főhadnagy mienthetetldn. Hármat hörgött és meghalt. [Mialatt a haláltusa lejátszódott, Ba­bochay .dermedten állott a lovarda másik sarkában. Tétovázva tekintett körül, majd pediig .oda akart rohanni sógorához^ de a segédek ezt nem engedték meg. A kétségbe­esett, -megrémült ember a legközelebbi tele­fonállomáshoz futott ás értesítette bátyját, aki már akkor türelmetlenül várta az ered­ményt. Egy óra után szólalt -meg Ba.boob.ay Géza telefonja. Az öccse az izgalomtól reine* gő hangom a következőket mondotta: — Kérlek, azonnal menj le a Klotild­kávéházba és ott várj be engem. Ezzel lecsapta a kagylót. Babochay Gé­za, aki ekkor már sejtette, hogy nagy baj le­het, feldúltan sietett le a .-kávéházba. Félk-et­tőkor megjelent a fivér, aki sápadtan, reme­gő ajakkal állott meg a kávéház ajtajában és' szaggatottam ennyit mondott: — Kérlek, agyonlőttem Pistát! Az .ügyvéd megtántorodott, Babochay Zsigmond -is megszédült, ugy, hogy konya­kot kellett neki adni. Az ügyvéd csak percek múlva tért -magához. Zokogva mondotta: — Lehetetlen . . . agyonlőttedf — Igen, mit csináljak, — válaszolta Ba­bochay Zsigmond fuldokolva — meghalt megöltem azt a szegény embert, aki sohü nem vétett nekem. A RENDŐRSÉG NYOMOZÁSA. Ugy volt, ho-gy a -rendőrség is vizsgála­tot inid'it -ebben az -ügyben. Azonban, mivel 3 íkatoniai ha-t-óság végzi a nyomozást, ©gvélt­re a rendőrségnek -nincs tennivalója, artnáj -iniká-bb sem, mert a térpara-ncs-n-oksá-gról Kk a kérést intézték a rendőrséghez, hogy vóf' jon a nyomozással két-három napig. Hajdú István holtteste a XVI. szá-nrt helyőrségi kórházban van-, ahol hétfőn után fogjáfk beszen-tel-ni -és a farkasréti (ka­tonai temetőbe viszik, -ott helyezik örök téP" gall-omra. AZ ÁLDOZAT. Hajdu István harminc éves volt, a regmegyei Mezőkászon yban született. B"^1 pesten a íipót mezei ikadétiskolát vég©2'-0, szolgált Znaimban, -Komáromban és vóbaai. Legutóbb a fiscliaaiuendi léghajósré2' tályhoz vczény-eKték. Középtermetű, 1 leberetvált ibajuszu, tatáros külsejű, F arcú, nagyon müveit ember volt, aki a11^, nyelvén kívül franciául, angolul, olaszul németül beszélt. H Egy bécsi százados barátja -kedtiei1 peslapot kapott tőle, melyen az ál-lott: " ^ sokára felmegyek Bécsbe, kedélyes nr't)C fogunk eltölteni." SZÍNHÁZI CUKORKÁK­ajándék-dobozok gyönyörű választékban . HliiMMS^ Kárász-u., Ungár Mayer-palota. TlllW

Next

/
Thumbnails
Contents