Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-15 / 38. szám

uár 15. llen intézni, -ét, hogy azt iit adnának k igazi oka, művészi re­vógre rneg­B. n Károly. a a körül. etkezete nélkül öügyész ak az inci­lőtt a sze­>fon-előadá­zbiztonsága játékai van­kezete, ahol ár ellen be­inácshoz, a *y a tanács j be a tár­zlelőadáso­Almássy oemutatásá­t, .mert ezt lében fölös­Ionosok f-ö­on bemuta­fölebbezést a moziitu­a 'harcnak év óta tart tanácsnak uróczy Mí­ves jelenté­kötelessé­ársaságnak, fognak tar­károsodás isiitási szer­szinmüve­ígversenye­idások nin­százalékos Iák Biztosi­yben a mo­l, igy szól: hogy tudo­biztositott előadásokot körülmény' Minthogy hivatal**6 a szinbá-2 ok, ha bár­iának, u#y alosan beje­esetén a Biztosit"* elete, is.) >róczy Mi' ijon vél«' 1a a szik­be kelK vagv s&f •tése a k'ő­arafi'rafnj igkötések^ nyéket, tmit^.f! biztos^ rvény tofctéP^ • * hogy, A tudva vagy kté biztos^ ló m*"0 A. MI4 február 15. DfiLMAGYAEORsaiAÖ Ezek leJőr-ahoosátása után mérlegelendő az ,a -körülmény, hogy egyrészt ia biztosító társaságuk által a biztosítási 'ajánlatban fel­vett azon kérdésre: „kizárólag vígjátékok, szinmüvek és hangversenyek adatnak-e a színházban, vagy pedig egyéb előadások (operák), balettek, kiállítási darabok, bazá­rok, ünnepélyek és i'e'ol vasasok, cirkuszi el'ő­•adások, stb.) is tartatnak — az a válasz ada­tott, mindenféle vegyes előadások tartatnak, maik cirkuszi előadások nem, másrészt padig, hogy a biztosító társaságok amiatt, 'irnert Színmüvek, vígjátékok, operettek és hang­Ver&cnyekéix" kivnl egyéb előadások nem adatnak, a városnak a biztosítási dijakból 10 százalékos engedményt adnak. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy a szer­ződés megkötésekor (1906-ban) a szerződő fe­lek nem gondolhattak arra, hogy a színház­ban mozgófényképes előadások is tarthatók lesznek s igy ia ifelelatüil taidott min denlfélá ve­gyes előadások kitételébe a mozgófényképes előadásokat bele nem érthették, mivel továb­bá az előadások válfaja a biztosításra nézve oly lényeges körülmény, mely a biztosítási feltételek meghatározására kihatással van, a mijt a ilO százalékos engedmény is igazol: véleményem az, hogy ha a városi színházban a szokásos előa dás okom kivül egyéb élőidéi sok is tartatnak, ez a körülmény a biztosító társaságokkal kellő időben közlendő s ily előadások megtartása céljából a biztosító társaságokhoz intézett bejelentés tudomásul­vételének előfeltételeként tekinthető. Tehát a tiszti főügyész szerint is be kell jelenteni a biztosító társaságnak, ha a szín­házban fflozielőadást rendeznek. Kíváncsiak vagyunk rá, mii lesz a tanács álláspontja ezek után, mert annak idején azt hangoztatta, hogy a 'biztosító társaságoknak semmi kö­zük hozzá, ha a színházban mozgó fényké­peket mutatnak be. •usnnaauaaiaBasiia^iiaoiiciianBasaaaexu.suacuA !aBvaaaattiiBa.í3itir£»n«<>3.s«JiL?B:i3ai> Az orosz vezérkar érdekes könyve. — A „Délmagyarország" Ismertetése egy sokat mondó katonai müröl. — (Saját tudósítónktól.) Az orosz-jaipán háború tanulságait a döntő vereséget szen­vedett orosz hadseregnek a vezérkara; ritka ügyességgel foglalta össze egy könyvben, a melynek cime Előtörténete és története az orosz-japán háborúnak, összeállította az orosz vezérkar. A könyv, mely hónapokkal ezelőtt jelent meg, érdekes olvasmánya a ka­tonáknak. Egy példányához mi is hozzáju­tottunk és a következőkben ismertetjük. A könyv szokatlan őszinteséggel mutat rá azokra a hibákra, amelyeket e hadjárat folyamán az oroszok elkövettek. E hibák fel­ismerése és megállapitása fontos azért, nyert igy a jövőben elkerülhetők lesznek. Bámulatos az a naivitásig menő tájéko­zatlanság, mely a japánokat illetőleg Orosz­országiban uralkodott. Magának az orosz ve­zérkarnak erről a háborúról szóló könyvé­ben olvassák a következőket: A japán birodalmat földrajzi és statisz­tikai szempontból Európában csak melléke­sen tanulmányozták, Az orosz könyvpiacon 5-—6 éven béüjfi* csak olyan könyvek jelenték meg, melyek úgyszólván kizárólag egy tárgvgyal • fog'alkoztak: Japán pcnzüsyi helyzetével, amelyből arra a következtetés­re .jutottak, hogy Japán gyönge es szomszé­daira nézve veszélytelen. Majd azt fejtegeti, hpxv a japán-kinai bábot ii esemény e: következteben a figve'cm behatóbban- terelődött Japánra és megn'oe­kedett a rávonatKozó irodalom, de nem tar­talmazta azokat az adatokat, melyek háború Szempontjából a legfontosabbak, nevezete­s n nem volt meg 1. a jap t.i birodalom ka­t'iisi. i-Udrajzi és statisztikai leírása. ineg­b'drr.o i'bírálása a japán hadi erőknek és ''•>.' c v.öknek. Ezt .a hiányt pótolta- B • Suslavskt vezérkari ezredesnek Japán cumi Müve. amelyet az orosz vezerkar közrpar: |;>&é$F\él adott ki. Vajmi Kevéssé vi.lt ftafz­nafa az oroszoknak ez a földrajz' és' *ta'i>z­tka; katenái mü. mert a háborúnak a japán s~iycUkre való átviteléről végleg le kellett Mondani A Japánra vonatkozó értesítések meg­szerzése hivatalos totoói képviselőinknek és {jtkbs ügynökeinknek volt a dolga, ezeken kivül mások fis kaptak megbízást, kíilönö­Se" a japán hadgyakorlatokra vezényelt személyiségek. . Katonai attaséink igen nehéz helyzetben yoitak. Felderitéseik tárgya ép azok a jelen­jek voltak, amelyek állami titkot képez­ek, -amelyek nem voltak nyilvános; megbe­szeléSek tárgyai és amelyek a japánok sa­jtos hallgatagsága és elővigvázata folytán jd Hatra méltó módon titokban marad­ik. Vannovski ezredes diadallal számol- be Wik. ) Ez 4i -háboruit rm»gelőző időre vouat­arról, hogy -egy évi makacs fáradozása után sikerült a japán 'hadügyminisztériumtól a Matvnai adminisztráció tankönyvét" meg­szereznie, ámde ebben a számszerű adatok teljesen hiányoztak, a hadsereg kiegészíté­sére vonatkozólag pedig afc állott ebben a könyviben, Ihogy az ezekre vonatkozó adatok a katonai iskola növendékeivel szóbelileg közlendők. Igen érdekes dolgokat tartalmaz a könyv V. fejezete a japán hadseregről. Mindenekelőtt beismeri az orosz vezér­kar, hogy egyáltalán nem ismerték azt a szellemet, mely a japán hadseregben ural­kodott. Ami pedig a japán fegyveres erőt illeti, Kuropatkin mint hadügyminiszter 1903­ban, tehát a háborút megelőző évben, azt je­lenti a cárnak, hogy Japán erőinek legna­gyobb megfeszítése mellett legföljebb 210,000 embert állithat ki, ezzel szemben ugy fest a valóság, hogy Japánnak két millió 727,000 fegyverképes embere volt. Fegyver alá egy millió 185,000 embert szólítottak, akik közül 885,000 volt katonailag kiképezve. 300,000 pedig a háború folyamán részesült négy hó­napi katonai kiképzésben. Vannovski ezredes, aki Japánban orosz részről katonai attasé volt, egyik jelentésé­ben ezt irta: „A japán hadsereg még koránt­sem lépett ki a belső dezorganizáció állapo­tából, melyen elkerülhetetlenül át kell esnie minden hadseregnek, amely a népmüvelt­ségtői teljesen idegen alapon épül fel és a melyet csák a japánoknál található pontos­sággal sajátítanak ek azonban csaknem ki­záróan a formát cs nem a lényeget illetően, arm'nt ez különben a mai japán élet minden -ágában észlelhető . . . Szálmosí. még tálén száz meg száz évnek kell elmúlnia, mig a japán hadsereg elsajátítja azokat az erkölcs alapokat, amelyeken minden európai hadse­reg szervezete fölépült és. amíg még a leg­gyöngébb európai hadsereggel is egy fokra emelkedik. És ez is magától érthetően csak abban az esetben következik be. ha az or­„szág le tudja győzni azt a belső meghason­lást, mely azoknak az eszméknek tuigyors odaáramlásából állt elő, amelyek műveltsé­gére és történelmi életére nézve idegenek." Erre a jelentésre Kuropatkin, a*z akkori hadügyminiszter ezt irta: „Olvastam! Korábbi katonai attaséink túlhajtott magaszta'lásairól többe szó sincs. Józan felfogás." Az 1901-ben ^Sendai mellett lefolyt had­gyakorlatról szóló jelentésében Vannovski egyenesen kigúnyolja a japán sereget: „Az ütegek csekély mozgékonysága néha a ko­mikummal Határos". Majd igy folytatja: „Megjegyzésekről vagy épen megdorgálá­sokról a különböző hadgvakorlatok vagy kö­zönséges gyakorlatok alkalmával sohasem hallottam} mindnyájan mosolyognak, bármi . történik is; senkit sem buzdítanak vagy uta­sítanak rendre és mivel később lehetetlen az elkövetett hibákat mind fölsorolni, csaknem ( mindannyian abban a meggyőződésben van­! uak, ltogv pompásam operáltak." Jelentésót e .szavakkal végzi: „A magasabb vezetés I gyönge és minden kezdeményezést nélkülö­ző; a törzskarok nagyon lassan javulnak és csak előre betonúk tervek szerint tudnak dol­gozni. Mindebből az következik, hogy egy erős és tüzérséggel ellátott lovas-különit­mény ilyen hadsereggel szemben némileg gyors és energikus cselekvéssel biztos és döntő eredménnyel léphetne föl." Az I. szibériai hadtest vezérkari főnöké­nek, Jovanov tábornoknak ugyanerről a had­gyakorlatról irt jelentését, mely még cseké­lyebb véleménnyel van a japán hadseregről, legközelebb hozzuk, annyival is inkább, mi­vel a történetek után ezek a jelentések nem minden komikum nélkül valók. (Folytatása következik.) A játékbank ügye. — Befejezték a kihallgatásokat. — Tisza István gróf nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A margitszigeti játékbank ügyében- Sándor László rendőrta­nácsos szombaton- d-élefiőtt folytatta a kihall­gatásokat. Tiz órakor elsősorban Guti Imrét, a Pesti Hirlap munkatársát hallgatta ki tanu­ként, akinek kihallgatása negyedóráig tartott. Kihallgatás után Guti Imrévé! együtt Sán­dor László is kilépett az előszobába, ajjpfl az összegyűlt újságírók előtt igy szólott a rendőrtaná-csos: Guti Imre teljesen elszámolt és a rend­őrség elfogadta- teljes egészében az elszámo­lást Guti lekaámioMsia hétezerhaitezáz koroná­ról történt, amely összegnek a 'felét az egyes lapek kiadóhivatallal általi kiállibott szabály­szerű nyugták ellenében, fizette ki. Az ösz-< szeg wáídk felét egyes újságírók kaptáik, a kik ia vállalatnak fordító és szövegező mun­káikat végeztek. Utána Czakó Emil igazgatót hallgatták ki, aiki egy tízezer koronáról szóló elismer­vényt mutatott fel, amelyet a Pester Lloyd kiadóhivatala álliütatt ki. Fölmutatott imég egy elismervényt 1800 'koronáról, amelyet •kisebb-nagyobb részletekben újságírók között osztottak ki. Czakó viailllomása. szerint Pesta Frigy-es, a Rem.dktivixl'i Újság szerkesztője 200, Faragó Jenő, a Magyar Figaró szer­kesztője 200, Boros Brindus Mihály a Föld ei-mii időszaki lap szerkesztője 40, egy fiumei estalap budapesti tudósító ja 20, a iHerkó Pá­ter szerkesztője 20 koronát kapott, A pénz többi részét ugyanilyen kis összegekben "sz­tották szét. (A kihallgatások során Tibor Róbert is elszámolt háromezer ötszáz koro­nával. Megállapították, hogy az igazgatók el­számolása teljesen egyezik Tisza István gróf elszámolásával. A kihallgatások után Sá"d-or rendőrtanácsos a nyugtákat összecsomagolta és további eljárás céljából átküldte az ügyész e-éighez. A játékba-nk pénzeinek elszámolása ügyében Tisza István gróf möniszdereilnök a Budapesti Tudósító utján1 ma a következő nyilatkozatot tette közzé: — Minthogy némely íap az egészen vi­lágos tiszta igazságot nem akarja megér­teni, kénvleien vagyok ismét élőadui, m-i­ként alakult -a Forgalmi Részvénytársaság 775,000 koronás jutalékszámlája. A társaság ebbe a számlába a következő tételekét álli­totta be: Kristóffy József 350,000 korona, Korniss Károly gróf 50,000 korona. Horánszky La­ios 50,000 korona, Radanovics Dániel 75,000 korona, Morvay István 100,000 korona, Tol­nay Lajos 150,000 korona, összesen 775,000 korona. Ebből az összegből Morvay csak ti­zenötezer koronát kapott és azt vissza is fi­zette. Tolnay red'g tiz hónapra kapta ki já­randóságát, mintegy 20,000 korona értékben, ügy, hogy a társaság tényleg nem 775,000 korona, hanem mintegy 515,000 koronát fi­zetett. Egészen világosan elmondtam' ezti a tényállást február 11-iki beszédemben is és tnos; hozzáteszem, hogv aljas hazugság az az állítás, mintha c 775,000 koronás föösz­szegbrn bárki más részére fizetett bárminő más tétel szerepelt volna. A Reitzer és Walla-iéAe ügylet lebanyo-

Next

/
Thumbnails
Contents