Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-12 / 35. szám

1014. február 12. •AXFFLAWINNW >A>^Á3CVSI>FTI,.TIW»>I»WW J« KUJMWWHUI 11 YI'-YOITR'TWIRR -I'-IRRVR-I-I II-JRV léténél. Ennek oka nem abban keresendő, mintha a katonatiszti pálya iránt ma már nem. mutatkoznék olyan rokonszenv, mint ezelőtt, hanem abban rejlik az ok, hogy a \ felemelt legénységi létszám, meg a közeljövőben bekövetkező két éves katonai szolgálat több oktató tisztet igényel. Köztudomásu. hogy a hadvezetőség imég .az altiszteket is to* vábbszolgálásra igyekszik rábirni, mert a felemelt legénységi "létszámmal a mai továbbszolgáló altisztek száma nem arányos. A szegedi helyőrség egész tisztikara élénk érdeklődéssel várja most a miniszter rendeletét, amely a közeli napokban fog megérkezni. A rendelet ugy szól, hogy a visszamaradni szándékozó egyéves önkénteseik önkéntest éviik letelte után a tiszti vizsga siaikeres lletételével nyomban mint aktiv őrmester, kadetaspiráns szerepei és azok a tartalékos tisztek pedig, akik akti váltatják magukat, ép ugy haliadnak elő a rangfokozatban, mintha önkéntesi éviiktől kezdve megszakítás nélkül szolgáltak volna, ami alatt az érthető, hogy a civil életben eltöltött idő is> aktiv szolgálati időnek számit. A belügyminiszternek és a honvédelmi miniszternek a tartalékos tisztek aktiváltatására vonatkozó rendelete kétségkívül Szegeden is élénk feltűnést és sokakban örömet fog kelteni, mert köztudomásu, hogy a városban sok olyan tartalékos tiszt van, akinek az aktivitás iránti kérvénye hónapok, sőt pár éve óta a. liadügy-i, vagy a honvédelmi minisztériumban hever elintézetlenül. Előreláthatóan •ezek a kérvények most gyorslaui nyernék elintézést és a közel jövőben azok az urak, akik eddig a csöndes polgári éllet terheit viselték vállukon, mint fess- katonatisztek fognak közöttünk megjelenni. ÖÉLMAGYABOBSZÁS A polgármester nyilatkozik a Foerk-iigyről. — Fölebbezés a fogadalmi templom-bizoitság határozata ellen. — (Saját tudósítónktól.) Nemcsak a közönség körében, de műszaki körökben is helyeslő visszhangra találtak azok a sorozatos cikkek, amelyek a Délmagyarország hasábjain a fogadalmi templom eredeti terveinek önkényes meg változtatása ügyével foglalkoztak. Tegnap vezetőhelyen már fölvetettük a megoldásnak talán a leigcélrevezetőbb módját, azt, hogy kérdezze meg a fogadalmi templombizottság, vagy akár a tanács maga Schulek Frigyest, hogy a Foerk-fóle változtatásokat mint a templom tervezője helyesli-e, vagy az egységes stílus rovására valóknak tartja. Schulek szava kétségtelenül döntő volna ebben a már csaknem egészen elposványosodott kérdésben, amelynek a megoldásától pedig egy évszázadókra szóló, monumentális alkotás kiviteléntóik milyensége függ. Lázár György dr. polgármester, akinél a Délmagyarország munkatársa ma látogatást tett, ugyancsak azt tartaná helyesnek, ha Schulekhez fordulna a város a változtatások elbírálása céljából. A polgármester, aki a fogadalmi templom eszméjének .megteremtője és az idea megvalósításának lelke volt. a következőkben nyilatkozott a tervváltoztatások ügyéről: — Véleményem az, ha a közgyűlés ragaszkodni 'kivan Sdbulek eredeti terveihez, akkor a közgyűlésinek ezt az óhaját be is kell tartani. Akkor, amikor a fogadalmi templombizottság az építkezés kivitelével Foerk Ernőt bizta meg, 'Utasította is őt, ho>gy kontúrokban ragaszkodjék a Sdhul ek-féle tervekhez. Mi, laikusok nem tudtuk azt eldönteni, ihogy a részletekben szükségesek-e bizonyos változtatások a templom díszesebbé tétele szempontjából1, ezt a hozzáértő műszaki emberekre, az építészekre bíztuk, de bizony, - -in.. i t-ttitty*''* '.'-f-'—•• ... ugy emlékszem, hogy akkor senki sem állott elő azokkal a hibákkal, amiket a nagybizottság üléséin most szóvátettek s amiknek egyesek a kiküszöbölését kívánják. Én föltétlenül helyesnek tartom azt a megoldást, amit a Délmagyar ország ifölsziinre hozott, hogy tudniillik kérdezzük meg Schuleket, hogy a templom egységes stílusa szempontjából hely énvalók-e azok a változtatások, amelyek az ő eredeti tervein töéténtek. Ezeket mondotta Lázár György dr. polgármester. Nyilvánvaló ezek után, hogy az egyetlen mód ennek a nagyfontosságú kérdésnek az eldöntésére Schulek megkérdezése volna. Igy állván az ügy, egyenes kötelessége a tanácsinak, hogy Schuleket nyilatkozatra kérje föl, még mielőtt a fogadalmi templom dolgát a februári közgyűlés elé viszi. A fogadalmi templom kőfaragó munkálataival áll összefüggésben az a fölebbezés. amelyet Regdon Sándor müépitész terjesztett ma be a tanácshoz az épitő-bizottság határozata ellen. A fölebbezés, amelyben Regdon ugy is, mint törvényhatósági bizottsági tag, ugy is, mint a fogadalmi teplom-bizottság tagja hibáztatja, hogy a kőfaragó munkákat takarékossági szempontból a legdurvább kőanyagból végeztetik, szórói-szóra igy hangzik: Tekintetes Tanács! A fogadalmi templom épitő-bizottsáigániak határozata ellen, mely szerint a .kőfaragómunkáik a legalosóbb ajánlattevőinek adassanak ki, — ezennel sürgős előterjesztést nyújtok be, mert a fölajánlott kőanyag minősége nem olyan, hogy az egy szegedi fogadalmi templom hatalmas és messze századokra kiható építéséhez alkalmazható lenne; az a kőanyag ugyanis tudomásom szerint a leglazább mészköveikhez tartozik, melyet csakis .nagymérvű kőragasztáI sok által Miét ideiglenesen alkalmazhatóvá tenni, e szerint sem a lóburuti, sem a szerkezeti munkák, annál kevésbé a faragvámyos aliszmunkákhoz semmikép sem használható. bura, igen kedvelt hangszer a tanyán s rá; lehet mondani, ritka ház, ahonnan hiányzik. Okos dolog is az. Ott van mindjárt kéznél ; egész banda helyett. Lelhet mellette n.ótázini,j de még táncolni is. A hegedű egymaga nem? ad olyan hangot, mint a taimíbura. No meg drága is a többi hangszerrel együtt. A tamburát ügyes kezű ember télen maga is elkéseti. Még csalk pénzt selm kell érte adni. A másikhoz odafonmálja, aztán kész. A kótáiát nehezebb lerakni, de többszöri próbáíga% után az is csak sikerül. Lám, Gárgyán Miska is milyen szépen Kiveri rajta, hogy: Elmennék én 1lehozzátok egy este, Ha az anyád az üblukon nem lesne . . . A nóta ismerősnek tűnik föl. — Ejnye mán no! . . . hogy is van? —• találgatná Börcsök a szöveget. — Hát nem tudja kend? — pattan ifől a "angga'l Gárgyán, — hiába vöt kend legény! 'mondja utána tréfásan. 'Nagy nevetés támad. Többen évődnek, mert iBörcsök feje deret fogott, az ő legényKora régen volt. — Kend tök danolták először. ,... A szóra Borosokban fölforr a vér. Dilisen az asztalra csap. — Hát kinevet tök, mer lén öreg vakyok? Nohát, akkor elírnék. Nain löszök utatolkba. Ha tudtam volna, hogy igy vagytok, be se gyűltem volna. Aztán az ajtó felé tart. Gárgyán csak elébe ugrik. Teheti, jó hosszú lábai vannak. — Hát 'el akar kend mönni? ... azé az égy szóé? — Dl!... M'é bántotok... — erősködik az öreg. Tudja, Ihogy meni eresztik el. Az szégyen volna a gazdára, ha a mulatozásból valaki haraggal távoznék. Nem is akar Börcsök elmenni, csak éppen kéreti magát. Odagyiilnek hát a mulatozók s kérlelik nagy szóval. — Antal bácsi, hát elmén kend? Csúffá akair kend fönni azé a csöklélységé? — engeszteli Bata Gyurka, ki az ilmént megsértette. — Eressze tök, ellnék! — pedig senki sem fogja. — Mulassatok magatok, látom, nincs rám szükség. — Node, Antal bácsiim!... — kérleli a Roza lány i:s. Erre a szóra az öreg egyszerre megbékül. Hogy is ne, mikor a Roza menye akar lenni. Igy már inam lelhet haragot tartani. Mit szólna a világ. —• Nolhát,' a Roza kedvilé itt maradok. — Éj jön, éj jön!... 1 Majdhogy ugy nem viszik Börcsököt az ' asztalhoz, olyan nagy az öröim. — Bort hát a 'tetejűbe . . . Mig a gazda borért jár a pincében, Börcsök odainti Rózát. — Gyere ide, Roza lányom . . . Mikor gyüssz mán el hozzánk? Az félőseu lesüti a szemét. Ugyan minek is kérdez tőle ilyent, imiikor annyian hallják. (Tudják ugyanis, hogy csak legény van a háznál.) — Nem is tudom én azt . . . — szégyeniősködik Roza. — Na majd a nagylfarsangban ... — véli valaki. Az öreg elgondolkozik. Bizony jó is lesz. Akkor legalább mulatnak egy nagyot. Oda is szól a gazdának, ahogy az bejön: — Mi'ska! Ihaggy a borbul ennek a 'lánynak a lakodalmára is. — Maradt még Antal bácsi. — No jól vau akkor. Roza ktisömpolyog a pitarba. Ha a sötét látni engedn'é, feltűnne a nagy öröm az arcán. Igy csak a hangos szívverése árulja el a heves vágyakozását . . . Az ég azúrjáról pedig a csillagok beragyognak a pitarba s egy-egy sugár megaranyozza Roza festőszoknyáiját. Az pedig csak mézii, nézi a sugarak játékát . . . eüső kézből, nagy választékban csakis az fiéíláhíll ffrnnnrlnn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt | kaphatók, esetleg részletfízitéire