Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)
1914-02-01 / 27. szám
DJÉLMA.ŰYAS0BSZÁ6 1914. február 1. kritikát kihívja. oBtrány, melyet nem az támaszt, aki leleplezi és dorongolja, hanem az, aki elköveti. aaesKaiisgasiascaaMHBssaseBsaBoaaaasBnsaBsaMisaaiM Á választókerületek uj beosztása. — A ma benyújtott törvényjavaslat. — (Saját tudósítóimul.) Sándor János belügyminiszter ma nyújtotta be a képviselőházba a választókerületek számának és székhelyeinek megállapításáról szóló törvényjavaslatot, amely junkiumbaft van a választójogról szóló, a mult évben szentesitett törvénnyel, amennyiben ez a törvény a kerületi beosztás életbeléptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a magyar országgyűlés számára (a horvát képviselők csoportján üdvül) négy százharmincöt választókerületet állapiX meg, amely szám huszonkettővel nagyobb az eddiginél. A többlet különösen a városok s a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából előrehaladottabb vidékek javára esik. A városi jellegii kerületek száma nyolcvanötről százötre emelkedik s ez az emelkedés annál teljesebben érvényesül a fejlődő városok javára, mert mig a javaslat egyfeiül szaporítja a fejlődő városi élet csomópontjain a kerületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselőküldési jogát szünteti meg, amelynek sem városi jellege, sem gazdasági, kulturális vagy nemzetföntartó jelentősége nern olyan, bogy a külön képviseletet megokolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a javaslat, amikor Budapestnek csak huszonkét kerületet ad, noiha a javaslatban alkalmazott kulcs szerint a fővárosnak ennél több kerület jutna, hogy bár érvényre juttatja a főváros nagy jelentőségét, ne szállítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. S e tekintetben a belügyminiszter a javaslat megokölásában rámutat arra, hogy a vidékkel szemben annál kevésbé szabad méltánytalannak lenni, mert Budapest mai nagyságát, hatalmas föllendülését nemcsak saját magának, hanem a vidéknek is köszönheti: onnan vonzotta magához, onnan szitta magába erejének, népességének legnagyobb részét. A javaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott erőtöbbletet most politikai jogok alakjában részben visszaadja a vidéknek. Különben annál inkább lehet Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporítani, mert a főváros lakosságának a sajtóban, népgyűléseken és különféle szer vezet elében amúgy is több alkalma nyílik arra, hogy a közügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidéken lakóknak. A törvényjavaslat a kerületek összes számán kivül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választókerület jut s azok székhelye hol lesz. RészI leteibeii a kerületi beosztást a belügyminisz! ter rendelettel fogja megállapítani s azt jövőben csak a törvényhozás módosíthatja. Ezt a törvényi fölhatalmazást, amelyet a belügyminiszter a javaslat szerint nyer, a megokolás azzal magyarázza, hogy a ikerületek beosztásánál annyiféle fontos szempontra, adatra és körülményre kelíl figyelemmel lenni, hogy mindezeknek az adatoknak fölkutatására és földolgozására egyáltalában mindezeknek a legapróbb részletekig szakszerű mérlegelést igénylő kérdéseknek tárgyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint a minők a törvényhatósági bizottságok, nem alkalmasak, vagy munkájuk beláthatatlan ideig tartana. A törvényhozás azonban azzal, hogy az egyes törvényhatóságokat megillető kerületek számát és székhelyét megállapítja, a kerületek részletes beosztásánál érvényesithető szempontoknak lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes területek gazdasági és kulturális jelentőségét, szociális viszonyait, néhol mint méltányossági szempontot a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat n egokolásában kijelenti, hogy a részletes beosztás elkészitésénéil is ugyanez a szempont lesz mértékadó. Arra is fog igyekezni a belügyminiszter, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészét alkossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbé fontos, mint a múltban, de mindenesetre helyes arra. törekedni, hogy egyes választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, a kik részben eddig is együtt gyakoroltak választói jogot. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggeL rendelkező városok vezető .hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat megokolása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkép haladunk a középúton, ha a törvénythatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a státuszkvót — külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyenek ül megtartjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb rendezett tanácsú városokat külön városi területekké egyesitjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetően ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, a mennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az idegen ajkú állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, miniden megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részeknek a javaslat aránylag több kerületet juttat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnék azokra a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani müveletekből levezethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt megokolttá leszi. A választókerületek számának változását megmutatja a következő összeállítás. A zárójelben levő szám azt mutatja, hogy eddig menynyi volt a választókerültek száma, a másik A fiuk most mogyorót'' hajigáltak iföl a fara, de a kövér madár tudomást se vett erről. — Hát jó, gyere le, — mondta az egyik — nem csókolunk meg. És most kisült, hogy miért mászott a lány a fára. Az ember, mikor még.fiu, addig szalad, nevet és kiabál és addig boncolja szét a zöld mogyorót, amig egyszerre csak minden átmenet nélkül megcsókolja-a leányi. Vagy legalább is meg akarja -csókolni. Ha a leány erre elszalad, sőt fölmászik a fára, ez az ő védekezése. Ö szaladhatna haza is, a villába, de nem teszi. Ö a fára mászik, mert a jó Isten őt ugy rendezte be, hogy ne szaladjon meg a csók elől, hanem csak nehezebbé tegye a dolgot. De ezt csak a jó Isten tudta, a leány nem tudta, a fiuk se tudták. A lány a fára mászott, mert kedve volt hozzá. A fiuk pedig azt mondták, hogv szemtelen, ha a tára mászik egy rongyos csók e'ől s még jobban szerették' volna most már megcsókolni. Most tehát, mint vál'amií szomorít kis villamos áram, járt köztük ennek a csóknak a gondolata: föl a fára a földről, le á iáról a földre. — Hihi! — vigyorgott fenn a lány és kinevette a fiukat. Az egyik tizenhárom éves volt, a másik tizennégy. Vézna gyerekek voltak mind a ketten, nem nagyon szoktak fára mászni. A leány lekiáltott: — Gyertek föl a fára. Csönd. Nem feleltek. — Gyertek föl a fára — mondta halkabban a lány — és aki előbb jut föl ide hozzám, az megcsókolhat. — Esküdj — mondta az egyik. Es most megint csönd lett, mert a lány nem esküdött. A fiuk nem tudták volna megmagyarázni, hogy miért, de érezték, hogy ez a kis csönd1 többet ér, mint az esküvés. — Indulás egyszerre, — mondta a lány -r- én majd hármat olvasok. Nevetett, most már egy kicsit ijedten, szinte komolyan és ezt mondta lassan, nagyon fontoskodva: — Egy, kettő. Aztán csendesen, talán ez volt életében az első érzéki hangzású szó, hozzátette: — Három. A fiuk elkezdtek niászni. A kisebbik volt előnyben, Nem hangzott egy árva szó sem. Nyögtek, kínlódtak a vastag fatörzsön, szuszogtak nagyokat, de nem szóltak. A lánynak megmeredt egy kis mosolygás az arcán, amely elkomolyodott, ö is csendes volt, némán nézte a kínlódást, amely ő érette történik és nem tudta, ki lesz az. aki meg fogja csókolni. Már az alsó ágakhoz -értek. Ügyetlenül másztak, meg-megcsusztak, törték az ágakat és a levelekbe markoltak. — Hopp! — mondta a nagyobbik és lenézett. Alatta jött a kiesi. Most megfogott egy ágat, de ez eltörött. Egy másik ág után kapott, de megcsúszott, egv pillanatig a kezével fogta az ágat, igy lógott a levegőben, aztán a súlya húzta lefelé, az ág nem volt elég erős, lassan lehajolt, lassan eltörött és a fiu leesett a földre. A leány megijedt fönn és az ujját a szájába kapta. A nagyobbik fiu lekiáltott: — Oszi! A kicsi a földön feküdt és nem felelt. — Oszkár! — kiáltott a nagyobbik megint s erre felült a földön a kis fru. Fájdalmasan nézett a fára, föl akart kelni, de nem tudott. A mogyoróbokrok közt megjelent egy asszony. — Mi az? — kiáltott feléjük. — Az Oszkár leesett, — mondta a lomb között a nagyobbik fiu, de nem- jött le. A leány fenn ült, összehúzta magát, elbujt, néma volt, nem is pisszent. Az asszony odament a kis fiúhoz, fölemelte és bevitte a villába. Az anyja volt. A fán mozdulatlanul ült a lánv és némán állott a fiu. A villa felöl sirás hallatszott. A kisebbik fiu sirt. Mind a ketten figyeltek, ijedten. Csönd volt. Most lassan, komolyan lejött a fiu a fáról. Óvatosan kereste a vastagabb ágakat s a legalsóról vigyázva ugrott a földre. Mi<3f s4r Telefon 1203. sz. mm lift tártteü rUMum Is Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze:: rflen és olcsón eszközöltetnek. :: S5 JkE» OCr, kárpitos-tízlet ;; Kossut Lajos-sugárut 6. szám* :l®2 • • fJ