Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-10 / 8. szám

Pénteken, 9, szombaton, 10, vasárnap 11-én MŰSOR: 1. Monteany lejtőin, színes, természetes. 2. Megyek borotválkozni humoros. 3. Pali farmer kalapja, humoros. 5 ÖRÖKRE 6. Dráma három felvonásban. 7 Oroszlán-idomitás beszélő film. A bangó. (A néger ébredése), beszélő film. í Hogy sikertelen volt a kopogtatás, mérgesen eltávozott. Smka Péter né, a szomszédasszony látt a a dolgot. Mikor már fél óra hosszat sikertelenül kopogtatott. • Jáger Ma ni ; a veje odaállt á kocsival, zsálmíit vett Le és úgy segítette fel anyósát. Jáger Marit késő estig vallatták. Valószínű, hogy szabadon bocsátják, de ez az ügy fóltétlenül a szegedi törvényszék elé kerül majd s az itél JágeT Mari legújabb esetében. Huszonöt év. Irta: Szathmáry Árpád. (IV.) A háziasszony igen kedves modorú nő volt, egy szomszéd falubeli tanitó lánya. Már javaidejóben lehetett, 'körülbelül 35—40 éves, de többnek látszott, inivel igen egyszerüen volt öltözve. Már délfelé járt az idő, de mert nem volt elkészülve vendéglátásra, bocsánatot kért tőlünk és kért, hogy legyünk türelemmel, míg ő az ebéddel elkészül. Mi öten benn maradtunk és n gazda jóizü kisüstönfőtt pálinkája mellett igen jól elbeszélgettünk, ugy annyira jól, hogy egy óra felé. mikor a cseléd teriteni jött, mi már ugyancsak énekeltünk a gazdával egyetemben, kivel akkor már tegeződtünk és per te bátyáimnak szólítottuk. Az ebéd fölséges volt! Kakas paprikás galuskával és sonkás tészta. Étvágyban hiány nem volt, a háziasszony gyönyörködött is bennünk s látszott rajta, hogy igen jól gsett neki a mi étvágyunk; Főztjét nem igen vetettük meg, hanoin még a tálat is kitöröltük. Jó uj bor mellett folyt az ebéd; étel után a gazdának is kezdett melegedni a fiile és büszkén tudtunkra adta, hogy neki vannak idősebb éis jobb borai. — Elő csak vele, — mondogattuk bátran és otthonosan; mert akkor már teljesen otthon éreztük magiunkat. Az ó bor megtetto hatását, a jókedv tetőpontra hágott s a nagy éneklésre és szavallásokra a szomszédból is átverőd tok, nők, férfiak. Szép számmal voltunk már ugy 4 óra után, inikor kétségbeesve rohan be és borzasztó patáliát csap, hogy ind van ia színiapokkial? A közönség nem tudja, hogy ma előadás van; pedig akkor este adtuk volna először A parasztkisasszonyt! A házignzga gorombán lehordta, hogy mer ilyen kedves uri emberekkel ilyen hangon beszélni s nekünk megtiltotta, hogy egy Jépést is tegyünk a házból. Pedig ép fel akartunk állani az asztaltól, hogy kötelességünknek eleget tegyünk ós széthondjuk a szinlapokat, ami majdnem minid nálunk volt ínég. örömmel siettünk a házigazda óhajának eleget tenni ós ülve maradtunk, annál is inkább, mert már igen nehezedi tudtiunk volna felemelkedni ülőhelyünkről. A direktor iszonyú haragra lobbant, elcsapással s egyéb ilyen csekélységekikel fenyegetőzött. De ahogy közrefogták s bohoztáik neki a maradék kakas-paprikásból és sonkás tésztából, haragja azonnal alább szállott, sőt nem telt bele egy óra, velünk énekelt s mire besötétedett, teljesen utolért bennünket a borfogyasztásban, majd el is hagyott ugy annyira, hogy a gazda kocsisát folyton szolgabíró urnák titulálta. A hangulat egyre emelkedettebb volt. Mi énekeltünk, a kocsis behozta az istállóból a hosszú citeráját s azon játszott. A vendégsereg táncra perdült. De most jött a hadkl-el hadd. Kilenc óra lehetett, mikor a direktor felesége és a primadonna berohantak és kétségbeesve elmondták, hogy mindenütt kerestek bennünket s nem akadtak ránk, a közönség már a színházba gyűlt, már 3 forint volt is a, kasszába, aui.it az előrelátó dircktorné gondosan zsebrcivágva elszaladt felkeresni bennünket. Éppen hozták a vacsorát. A jó marha paprikás és savanyu uborka láttára ugy a direktemé, mint a primadonna megfeledkeztek kötelességükről s minxiha csak őik is meglettek volna invitálva, leültek .s hozzáláttak a vacsorához, mintha mi sem törtéut volna. Gsokonay mondja: „csapot papot mindent felejtett" a kis csapat s előadás helyett élveztük anpak a derék magyar paraszt* Jön! Hétfőn, kedden közkívánatra: Jön! Korzó moziba. i i