Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-10 / 8. szám

Ityi, jmix 10. Kavarodás a gazdasági iskolák körül. — A közoktatásügyi miniszter elfogadta a közgyűlés határozatát, de a belügyminiszter még nem hagyta jóvá — (Saját tudósítónktól.) A közigazgatásban, •sok mindenféle furcsaság tereim, de arra, a Hút alább elmondunk, aligha volt még példa. A szegedi gazdasági iskolákról van szó. A közgyűlés még a mult év októberében elhatározta, hogy nyolcvanezer korona hozzájárulással a külterületen 20, a belterületen Pedig öt hold föld átengedésével három önálló gazdasági népiskolát állit föl: egyet Felsőt anyán, egyet Alsótcmyán és egyet Alsóvároson. A közgyűlési határozatot annak rendje és módja szerint a belügyminiszterhez kellett volna fölterjeszteni, talán föl is terjesztették, de tény az, hogy a közgyűlés határozata miniszteri jóváhagyást mind a mai napig nem nyert. Nem azért huzzuk ezt alá, 'mintha olyan rettenetes dolog volna, hogy a jóváhagyás októbertől januárig méig nem tör tént meg. Ismerünk ml sóikkal hosszabb terminusokat, amióta nagyfontosságú akták .jóváhagyás reményében a miniszteri fiókban istentudja mióta „elfekszenek." Csak azért konstatáljuk, hogy a jóváhagyás még nem történt meg, mert egy igen szép 'közigazgatási csodavilág fejlődik kí belőle. Anuak ellenére, hogy a. belügyminiszter a közgyűlés határozatát, még nem hagyta jóvá, a kultuszminisztertől leirat érkezett a várashoz, melyben közli, hogy a Jóváhagyandó határozatot" elfogadja és hozzájárul a gazdasági népiskolák szervezéséhez. A dolog érdemi részét illetőleg pedig azt mondja a kultuszminiszter, hogy mielőtt az iskolák feltételeit minden irányban megállapítaná, a gazdasági népiskolák gyakorlati területednek kijelölését. kívánja a várostól és kérdezi, alkalmasak-e a szegedi talajviszonyok önálló gazdasági népiskoláik létesítésére. Végül jelentést kér Jánossy Gyula tanfelügyelőtől arra vonatkozólag, hogy hány fiu és leány beiratkozását lehet roméin i a gazdasági népiskolákba, •-" .!' ; ... : • -! A* A városra nézve igen örvendetes, hogy a kultuszminiszter ennyire fölkarolja a gazdasági népiskolák ügyét. De a tanfelügyelőhöz intézett átiratából — tekintve, hogy a belügyminiszter ebben a kérdésben még nem döntött — érdekes dologra, (következtethetünk. Arra, hogy a kultuszminisztérium jóváhagyását kisürgették, mielőtt az igazi, végleges jóváhagyás megtörtént volna. Az ember mosolyogni kénytelen, hogy milyen 'kedves furcsaságok adódnak elő a közigazgatásban: annyi ez, mintha embereik előre innának a medve bőrére. Azt sem tudni még, hogy a belügyminiszter megengedi-e vagy sem, hogy gazdasági iskolákra költsön a város, de a másik miniszter a határozathoz már hozzájárult, a városnál pedig nagyban folynak az előkészületek, hogy a három iskola szeptember elsejére megnyíljék. A miniszter leirata alkalmából Jánossy Gyula tanfelügyelő pénteken a következő átiratot intézte a tanácshoz: Tekintetes Városi Tanács! Hivatalos másolatiban örvendetes tudomásul közlöm a kultuszminszter urnák a létesítendő három szaktanitós gazdasági népiskola szervezésére vonatkozó, hozzám küldött rendeletét. A rendeletből kitűnik, hogy a kultuszminiszter ur a város áldozatkész ajánlatát a szervezés alapjául elfogadta. A kultuszminiszter ur kívánja, hogy a három Szakttuúíós gazdasági népiskolai üzem céljaira szükséges területek a gazdasági egyesület szakvéleményének meghallgatásával már most véglegesen kijelöltessenek. Erre való tekintettél van szerencsém fölkérni a tekintetes városi Tanácsot, hogy a gyakorlati területek helyszíni kijelölésére egy bizottságot kiküldeni szíveskedjék. A bizottság tagjai lennének a gazdasági egyesüld. szakközegei, a városi mérnöki hivatal 'kiküldöttje és a királyi tanfelügyelő. Miután, a területek .kijelöléséről és a létesítendő gazdasági népiskolák benépesítéséről a kultuszminiszter úrihoz legkésőbb folyó évi március 5. l-ig jelentést keli tennem, ma kérem a tekintetes Tanácsot, hogy a bizottság kiküldésére vonatkozóan, tekintettel az ügy nagy fontosságára és tekintettel a kultuszminiszter ur által kikötött határidőre, sürgősen, sorm kívül intézkedni szíveskedjék. Jánossy,' királyi tanfelügyelő. A tanács legközelebbi üléteben megalakítja a terfiletkijelölő bizottság tagjait, dt> kérdjük szerettei, mi lenne akkor, ha a belügyminiszter, nem Ls sejtve a kultuszminiszter leiratát, — elutasítja a közgyűlés határozatát? nem a paJUIJ IUIJU -V" ...... ...— a»iii<iimiiiiaiiiiiiii«>"llllil>u,liml,"i">"ll""">a" illlUiililálMUlUiiUUitUat Jáger Mari ismét manipulált. — Exhumált régi bűncselekménnyel zsarolt. — (Sajá tudósít ónktól.) Csütörtökön délben, két polgári rendőr kocsin ment ki dörzsára, hogy látogatást tegyen Jáger MariI nál. Kapitányi parancs volt a rendőröknél. Ez a parancs ugy szólt, hogy azonnal vigyék be a rendőrség bűnügyi osztályára a penzionált öreg rabasszonyt. A negyedik dűlőben vejénél, Balogh Péter kofánál húzódott meg a 73 éves öreg kuruzsló. Itt ábrándozott a múltról és itt szőtte szálait ujabb terveinek. Gyanúsan neszelt föl a kocsi zörgésére JAger-Mari. A kis padkán melegedett. Mikor a polgári rendőrök beléptek, riadtan fordult feléjük. — Mit akarnak? — kérdé remegő hangon. — Velünk jön, Mari néni. — Nincs ne'körn semmi dolgon, mék! — Ha nem jön, visszük! — Hova visznek? — Darvassy kapitány úrhoz. Ez rancs. — A fekete kapitányhoz? Minek? Mit akar velem? Nem csináltam én semmit, nem loptam, nem gyilkoltam, nem raboltam! — Majd megmondják odabent! Jáger Mari könnyek közt búcsúzott el unokáitól. Azt a jelenetet ismételte meg, amit már vagy ötször elkövetett: — Kedves bogaraim, nem láttok többet életben! A városházánál vették le a kocsiról. Hamar Ilire terjedt a szenzációnak, hogy Jáger Marit újra befogták . . . Az ujabb befog atásmak nem emberölés, nem is kunuzöl&s az oka, hanem zsarolás Jáger Marii szakítva a régi rendszerrel, egy régi „páciensének" az özvegyét zsarolta meg és akarta ismételten kiszipolyozni, azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem ad pénzt, ellene vall és rabbá teszi. ÍMég 1909-ben történt az eset. Nem sokkal azután, hogy Jáger Mörit feltételes szabadságra haza engedték Márila-Ncsztráról. A bűbájos, kuruzsló asszony iránt nem rendült ímeg a bizalom. Hazajövetele után többen felkeresték orvosságért. Két ilyen kuruzslása halálos végű lett. iMuit évben, májusban a Ráez Mihály KLstópart-utca 41. szám alatt lakó kisgazda felesége, Hegedűs Juliánná fordult hozzá tanácsért. — Beteg az uram, — mondotta — az orvosok kigyón taik belőle, ha Mari néni lenne szives kezelés alá venni! —- Jó pénzért! — Hát nem is kívánom én ingyen! Jáger Mari meglátogatta a beteg embert. Megvizsgálta. Konstatálta a betegséget, — Nagy baj, de lehet rajta segíteni! Harmadnap ismét meglátogatta Ráez Mihályt. Májius 27-ikén reggel toppant, illetőleg topogott be a házhoz. — Hogy van a beteg? — Nem valami jól! — Használt a prizhic? — Valami kicsit! — No, majd most! Újra kúra aljá vette az embert Jáger Mari. Vizben valami zöld port oldott fel s S órakor beadta a betegnek. A beteget görcseik fogták él és hányni kezdett. — Ez jó jel — suttogta, délre semmi baja se lesz! Egy óra múlva ujabb adag zöldpor oldatot adott be a betegnek, aki ettől még rosszabbul tett. Felkelt s ki akart menni. Az ajtónál megroskadt, elesett. Mikorra fölemelték, halott volt. Pár nap múlva az Érsek-utcában kuruZsolt Jáger Mari. Ide Szántó Pálné Varga Lídia hívta, ö volt a beteg, öt is biztatta, hogy meggyógyítja. Szántó ép a tanyán volt. semmit nem tudott a dologról. Jáger Mari délben adta be neki a zöld port és egy óra múlva halott volt az asszony. Junius elején névtelen levél hívta fel a rendőrség figyelmét a két gyanús esetre. Jáger Murit befogták. A DillSnkában exhumálták a halottakat, de scmimiféte mérges anyagot nem találtak a feloszló hullákban, igy csak kuruzslás miatt ítélték el Jáger Marit s feltételes szabadságát visszavonva Mária Nosztrára vitték el ujabb 3 évre. A nagy nyomorúság mostanában merész cselekedetre késztette JAger Marit. Elhatározta, hogy tőkésiti a kuruzslások titkát. November utolján, egy szombati nap délutánján befogatott vejével s kocsin a Kistópartutca 41. szátma alá vitette magát. Mikor özvegy Ráez Mibályné meglátta, hogy ki lép be hozzá, majd sóbálvánnyá tett. Remegő hangon fogadta a vén asszony köszönését. — Na hogy vagy? — kérdé lepihenve. — Csak vagyok! — De szép iitt minden, meglátszik a jó mód! Nem szólt Ráezné, Jáger Mari folytatta: — Bözzög kudus vagyok én, betévő falatom alig van! — Bizony baj az! — Azér gyüttenn, hogy segíts! — Nekem sincs, szegény özvegy vagyok! — Igen, de akkor jó volt ugy-o a segítségem, mii — Mögfizetteim én a gyógyszerért! — Mög ám, de a többiért nem. ha nem segítesz rajtam, rabbá teszlek. — Engem? Riadt meg az asszony. Hiszen nem vagyok ón bűnös? — Nem? Rikácsolt Jáger Mari. Hát a kendőt ki tötte az urad szájára? Nem én vettem le! — Hát mit akar tőlem? — kérdé kétségbeesetten a beteg asszony. Érezte Jáger Mari. hogy most már hatalimában van. Beszólt hát tovább: — Rosz a rabság, azután az ügyvédnek is kell 4—500 pöngőt adni, én kevesebbel is beérőm! Ráezné, csakhogy szabaduljon tőle, odaadott neki 4 koronát. — — Kevés! (Erre még 20 koronát adott át neki, meg egy darab szalonnát, mire Jáger Mari eltávozott. A veje várta kocsival. Január telkén délelőtt 11 órakor ismót látogatást akart tenni Rácznénál Jáger Mari. A kis cseléd szaladt be és lelkendezve mondotta: — Gyün a szalonnás sánta asszony! — Zárd be a kaput hajmar! Jáger Mari fél óra hosszáig verte a kilincset, majd botjával döngette a kaput.