Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-06 / 4. szám

Í914. január 6. DÉLMAG Y ARURSZÁG | Az első dominó-esíély. (Saját tudósítónktól.) Pompásan sikerült dominó-estélyt tartottak .hétfőn este a Kass­Vigadó Otthon-termében. A mulatságot a szegedi kisdedóvó és jótékony íróegyesület | leányosztálya rendezte. Előkelő és mégis fesztelen estély volt, tele ötlettel, friss vi­dámsággal, fénnyel s pompával. Ragyogóbb­nál-ragyogóbb lányok vonultak fel kilenc órakor a teremben a Rá:kóez.i-induló pattogó akkordjai mellett, valamennyien fekete se­lyemálarccal az arcukon és — mintha össze­beszéltek volna — egyazon sárgaszínű se­lyem, kimonóázetrü, testhez simuló, lenge kö­penyben. Minden arc érdekes és izgató rej­tély volt a frakkos aranyifjúság előtt, amely ugyancsak buzgólkodott, hogy kipuhatolja, kik rejtőznek az álarcok alatt, iA hölgyek azonban incselkedtek a férfiak kíváncsiságá­val s egyik-másik a hangját is elváltoztatta, csakhogy megőrizze vonzó titokzatosságát. Sokan azonban hiába leplezték magukat, a pici lábukról, karcsú termetükről, a hajlé­konyságukról, vagy tudja isten miről, felis­merték Őket. • — Ez az Aigner Neca! — Ez meg itt a Kamocsay Margitka. A Minich Ilonka és Blanka is keresztül ütnék a dominón! Ilyen megjegyzések röpködtek a kíván­csiságtól égő férfiak részéről. Akadt olyan peches ur is, aki sehogyse tudta fölismerni az — ideálját és kétségbeesetten perdült tánc Sohwoy Miklósné, Sehöpíiin Ottóné, SchÜf­fer Lászlóné, Smvy SAndorné, Radiszovits Lajosné, Weiner Jánmné, Somogyi Józsefiné, stb., stb. Leányok: Abaffy Rózsikn, Aigner Neca, Békeffy Böske, Bíró Margit, Endrényi Vil­mácska, Kamocsay Idus, Kamocsay Margit, Kernen Irma, Katona Ilonka, Kátay Irénke, Kertész Vilma, Kruttschmiedt Baba és Mar­git, Kintzig Maca, Legát Babci és Gizi, Mixieh Ilonka és Blanka, Nagy Erzsi, Nagy Máéi, Prokisch Elza, Schöpflin Lilike, Sohaf­er Maca, Szivy Ilonka, Weiner Margitka, Vasa Flóra, stb., stb. ra hol az egyikkel, hol a másikkal s annál rettentőbb volt a zavara, mikor hangos ka cagás búgott féléje az együktől is, a másikló is, meg a. harmadiktól is. Melyik, melyik?... a kérdés borzasztó gyötrő volt és verejtéket hajtott az ügyetlenebb táncosok arcára. Csupa májusi ikleség volt a terem. A kis tündérek, — a .jövő ragyogó asszonyai — el­jöttek a legjavából ós feledhetetlenné tették a .szezon első és talán utolsó dominó estélyét. A legszebb szegedi lányok vitték az estély hangulatát, amely éjfél után. még káprázato­sabban bontakozott ki, hiszen az ismerkedés már megtörtént az egész vonalon és most csak azt kellett volna (kitudni sorra a tán­coló fiataloknak, ki ás hát az, akit megis­mertem? Sokan., lányok, ibentartották magu­kat az ismeretlenség nyergeljen végig, amíg csak virradni kezdett. Volt, a.kí ugy ment el, amint jött: rejtély maradt az udvarlók előtt, pedig ezek rááldozták az egész éjszaká­jukat, csak a rejtélyes hölgy levesse dominó­ját. Itt közöljük a megjelent asszony és lá­nyok névsorát és ha talán nem lenne teljes, akkor kénytelenek vagyunk áthárítani a fe­lelősséget a fekete dominókra. Asszonyok: Aigner Nándornó, (Bagáry Lászlóné, Barta Feremcné, Baczony Pálné, Báró Vilmosné, Horváth Sándorné, Kátay Lajosné, Kamo­csay Sándorné, Kamocsay Feremcné, Katona Istvánná, Kerner Pálné, Kertész Sándorné, Kintzig Ignácné, Kruttschmiedt Pálné, Le­gátné, Matuskovich Imréné, Mixieh Taniás­né, Nagy Endrémé, Prakisctli Feremcné, A DMKE rendkívüli közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) :Azt hiszem egé­szen stílszerűen! fejezem ki magamat, ha bör­ze-kifejezéssel .azt mondom, hogy a DMKE f. hó 4-én megtartott rendkívüli közgyűlése lanyha érdeklődéi mellett nyi.lt meg. Értve ezalatt azt, hogy nem valami sokan vettek részt eztn a közgyűlésen, 'mert a DMKE több ezer tagjairól száz ember sem verődött ösz­sze, Hogy miért nem többen, arra bizonyára elég lélektani magyarázatot nyújt a DMKE ^eddigi működése. Ha véletlenül betévedt volna valami ide­gen erre a közgyűlésre, mérget vett volna rá, hogy egy banktiak a közgyűlése folyik, miu­tán kultúráról még véletlenül sem esett szó, ellenljen a tőke, kamat, törlesztés, adósság, kölcsön és még egy csomó szó a pénzügyek szótárából bőven röpködött a városháza köz­gyűlési termében. Az indulatok csak ugy vi­harzottak, .forró ós .izzó volt a hangulat. Kü­lönösen két tár.gy körül: a cirkvenicai üdü­lőház és Gallovich Jenő főtitkár nyugdíja­zása körül csapkodtak a szenvedélyek tara jcs hullámai. De tartsunk rendet. A közgyűlést Scossa Dezső kir. tanácsé-, ügyvezető alelnök nyitotta meg. Jobbján Be csey Károly -dr., balján Szecső Vilmos segéd­kezett neki az elnöklésben. Scossa Dezső bejelentette, hogy Dániel Ernő báró az elnökségről való lemondásét nem hajlandó visszavonni, minek következ­tében az elnöki állás megürül tnek tekinten­dő. A közgyűlés sajnálattal vette ezt tudo­másul, egyben megbizta az elnökséget, hogy az elnökválasztás előkészületeit tegye meg. Határozatba ment, hogy az uj elnököt a leg­közelebbi rendes közgyűlésen fogják megvá­lasztani. Azután Hollósy István (Budapest) ós Pásztor József visszavonták az igazgatóság novemberi határozatai ellen beadott felebbe­závftiket. Hollósy István egyetértésre kérte a DMKE tagjait, miközben pathetikus hangon tett tanúbizonyságot (meglehetős nagyfokú általános műveltségéről. Szó volt ugyanis a beszédjében: a turáni átokról, Rómáról és a Balkánról, Árpádról és Jézus Krisztusról, a régebbi és ujabb külpolitikai konstellációkról és még sek mindenféléről. Beszédjét osztat­lan figyelmetlenség mellett (fejezte be. Következett a cirkvenicai üdülőház ügye. Mennyiben tartozik a cirkvenicai üdülőház a DMKiE kul turf el adatai körébe, voltaképpen tudni nem .lehessen. Mert ha a Vöröskereszt, vagy a Rokkantok Egyesülete, avagy a Tü­dővész leküzdésére alakult egyesületek vala­melyike vett volna üdülőházat a tengerpar­ton, az természetes volna. De bármily szép intézmény is önmagában egy tengerparti üdülőház, mégsem a DMKE feladatai közé tartozik ilyennek a létesítése. Ámde az üdü­lőház megvan, most pedig, hogy Rásó Sán­dor dr. szavaival éljek: „Adós, fizess!" Az eredeti szerződés értelmében a vétel­ár az üdülőház jövedelméből volt törleszten­dő. Csakhogy az üdülőház 2 és fél év alatt összesen 16, mondd tizenhat koronát jövedel­mezett és igy nyilvánvaló, hogy a vételár igy soha le nem törlesztődnék. Az eladó kér­te a vételárnak egyszerre való megfizetését. Becsey Károly dr. jogtanácsos tehát azt ja­vasolta, hogy a DMKE vegyen fel a Szeged— Csongrádi Takarékból 53.000 korona kölcsönt és fizesse ki az eladót. Szinte megdermesztő hatású volt Rósa Izsó dr. felszólalása, mikor kérdőre vonta a vezetőséget, hogy holl van az az 53.000 koro­na, melyet tudtával a budapesti osztály gyűj­tött a cárkvenicai üdülőházra? Indítványoz­ta, hogy indittassék szigorú vizsgálat annak a kiderítésére, hová tűnt ez a pénz és mire fordították? Becsey Károly dr. erre azzal felel, hogy a budapesti osztály gyűjtött ugyan 53.000 koronát, de ebből kifejezetten a cirkvenicai üdülőház céljaira mindössze 5200 korona ado­mányoztatott. Gallovich Jenő szólal fel az­után és a leghatározottabban kijelenti, hogy az egész összeg, tehát mind az 53.000 koronát igenis a cirkvenicai üdülőház céljaira gyűj­tötték, de a szegedi központ a központba való Leszállítását követelte. Nagy vita folyt még az 53.000 koronáról és az üdülőházról, miközben kitudódott nny­nyi, hogy az 53.000 korona a DMKlE céljaira fordíttatott. Miféle célokra azonban, azt kö­zelebbről nem jelölte meg senki. Miután még Rásó Sándor dr. és Balassa Ármin dr. az igazgatóság javn.sl.atta mellett. Kószó István dr. és iBnday János c. kúriai biró a javaslat ellen beszéltek, szavazásra ke­rült a sor és 58 szóval kontra 12 átment nz igazgatóság javaslata, mely szerint a DMKE felveszi a fent emiitett kölcsönt az üdülőház vételárának a kiegyenlítésére. Minthogy a (birtokonkivüliségct is javasolta az igazgató­ság, ezen javaslatról név szerint szavaztak. Az eredmény 34 szó kontra 34 és igy Scossa Dezső elnök szavazata a Ibirtokonkiviüiség mellett döntött. Következett Gallovich Jenő főtitkár nyugdíjazási ügye. Erős és heves vita folyt pro ós kontra. Az igazgatóság azt javasolta, hogy adassék Gallovich nak évi 4000 korona nyugdíj, az özvegyi ellátás pedig á.llapittas­fiék meg évi 2400, gyermekei nevelési járulé­ka 1200 koronában. Buday János ezzel szemben azt indítvá­nyozza, hogy a még elég fiatal főtitkárnak adjon a közgyűlés 1 évi szabadságot, mely alatt gyógyíttassa magát és csak gyógyulása be nem következése esetén nyugdíjazzák majd egy év múlva. Madzsar Gusztáv (Makóí) azt javasolja, hogy Gallovich nyugdija az állami tisztviselők skálája alapján állapít­tassák meg. E szerint járna a főtitkárnak 2800 korona, Kószó István is ily értelemben szólal fel, de kikötni kívánja, hogy, ameny­uyiben a főtitkár időközben javadalmas á'« lást vállalna másutt, a nyugdíj ímegfeltílőotí redukáltassék, esetleg be is kegyen szüntet­hető. Rósa Izsó dr. személyi kiméleti tekintet folytán nem kivánja ezt a kérdést behatóan taglalni, azért ő is azt ajánlja, hegy 2300 korona nyugdijat kapjon a főtitkár. Többet már csak azért sem ajánl, mert hiszen gon­dolni leéli az uj főtitkár fizetésére is. Félti tehát a DMKE-t a túlságos anyagi megter­heltetéstől. Templomba illő csenddel hallgatta végig lealflUbaii Éslesolisűtilian az újonnan megnyílt Bátorodat • V bútoráruházában zzepezhetilnh be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket =»= Telefonszám: 1303.= Xárász-u.7. SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents